A múltkori rész végétől folytatjuk szúrós tekintetű kalózunk történetét, a készítők Tesco gazdaságos módszerrel percekig az előző epizód záró képsorait pergetik újra: a hajtók zörögnek, a vadászok vonulnak, a tigris a fák között vicsorog és izgatottan mászkál fel-alá, jön a tigris, nála erősebb nincs is!, jutnak erről eszünkbe Gryllus Vilmos halhatatlan sorai. Tremail Naik és Sandokan külön utakon fut előre, egyelőre nem találják a ragadozót, az egyik bennszülött hajtónak azonban nincs ilyen szerencséje: a lapuló tigris hátulról ráveti magát és módszeresen végigharapdálja. Halálordítását meghallja Fitzgerald és a tetthely (Tatort) felé vágtat, ahol szembetalálkozik a tigrissel. Tíz méterről rálő, de nem találja el, bakker, és ez ezredes a gyarmati hadseregben?! A tigris elmenekül, a lövés hangját meghallva az izgatott Marianna vágtába kapja lovát és beszáguld az erdőbe.

Tremail Naik késsel a kezében oson, a múltkori rész végén látott íj és nyílvessző viszont nincs nála, vagy lerakta valahol vagy a kellékes vette el tőle, nem tudni. (Pontosabban egy vesszője van, de azt a nadrágjában tartja.) A tisztáson felbukkan a tigris, ugorj!, biztatja a bengáli, mint egy cirkuszi hoppmester, a tigris ráveti magát, de a tapasztalt vadász a késsel hamar elintézi. Ekkor ront elő a fák közül Sandokan, ő sem marad ellenfél nélkül, mert előugrik a tigris társa! Ketten vannak! vonják le éles elmével a következtetést barátaink, Sandokan óvatosan előhúzza kését. Egész Ázsiában csak két ember van, aki késsel mer szembeszállni egy tigrissel, az egyik én vagyok, a másik Sandokan, aki ezek szerint te vagy!, vigyorog Tremail és udvariasan magára hagyja a kalózvezért. (Itt hívom fel a figyelmet a szemkontúr festék általános használatára a sorozatban, nemcsak a nők, hanem a férfiak is használják, sőt mintha a tigrisen is lenne.)

Ekkor oldalról benyargal Marianna, de lova megijed a ragadozótól és leveti magáról a szépséges leányzót! A tigris persze egyből a nő felé indul (megértem), Sandokan is így tesz, a két tigris (érted?), mindkettő csíkos ruhában, feszülten figyeli a másik minden mozdulatát, majd a négylábú hatalmas ugrással előreveti magát. Példáját a kétlábú Tigris is követi, hangosan rikolt egyet és kését felfelé tartva ugrás közben alulról végighasítja a vérszomjas ragadozót!!44! Epic jelenet, gyerekkorom óta a retinámba égetve őrzöm, nem is értem, miért nem kapott Golden Globe-ot.(A linkelt videón 8:28-tól.)

Marianna és Sandokan boldogan ölelkezik össze, de a romantikázás csak rövid ideig tart, mert a tisztásra berongyol Fitzgerald és puskát szegez a kalózvezérre! A nyomában érkező Lord Guillonknak elmondja, hogy amikor Sandokan kalózai megtámadták a hajóját, ő ugyan a hajófenékben várta a támadást a katonákkal, de a vezér harci rikoltását jól hallotta: ugyanaz volt, mint ami az előbb is hallatszott. Tehát az eddig hercegnek hitt vendég valójában Sandokan! Fitzgeraldnak meg ezek szerint abszolút hallása van. Sandokan rögtönzött védőbeszédet tart: Valóban herceg vagyok Mompracem szigetén és azért lettem kalóz, hogy visszaszerezzem, amit az angolok elvettek tőlem! A lordot természetesen nem hatja meg ez az érvelés és utasítást ad Sandokan elfogására.

A most következő pár perc bármely tarzanos filmben megállná a helyét. Guillonk parancsának elhangzása után az egyik fa ágán ácsorgó Tremail Naik érdekes hangot ad ki magából, mire az elefántok fülsiketítő hangon elkezdenek trombitálni és körben keringeni, sőt az egyik az ormányával ügyesen kiveszi Fitzgerald kezéből a puskát. Csita, ungawa!, rikoltom én is a monitor előtt, annyira magával ragad a jelenet. Sandokan elkap egy kézreeső liánt és fellendül vele Tremail mellé, majd ágról-ágra lendülve mindketten eltűnnek a lombok között. Fitzgerald kijelenti, innentől a hadsereg veszi át az ügyet, a kocavadászok húzzanak haza. Így lesz a tigrisvadászatból embervadászat a bennszülöttek okulására, mondja Lucy Mallory dr. Kirbynek, aki egyetértése jeléül bólint, majd jót húz a védőitalként minden eshetőségre magával hozott viszkisüvegből.

A menekülők egy idő után elválnak, búcsúzóul Tremail Naik átadja kését Sandokannak, ez mégis csak komolyabb fegyver, mint a kalózvezér gyíklesője. Sandokan igazi ámokfutásba kezd: először három magabiztos kocavadászt küld át az örök vadászmezőkre a késsel, majd a megszerzett lőfegyverekkel sorra puffantja le a nyomában járó ellent, sokukat lesből, ejnye-bejnye sportszerűség! Már minden töltetet eldurrogtatott, amikor a bokrok közt egy feléje lopakodó alakot vesz észre és késsel ráveti magát. Ne bánts, Tigris, én vagyok az, Daro!, kiált fel a múltkoriban még süketnéma szolgát alakító csávó, majd szélesen vigyorogva együtt indulnak tovább. Na tessék, ugye, hogy van gyógyító hatása a stresszhelyzeteknek!

Fitzgerald ezredes csapatával lóháton próbál a szökevény nyomára akadni, most éppen egy rizsföldön dolgozó csoport mellett halad el. A munkások széles karimájú kínai kalapban hajlonganak a napon, térdig vízben, idős vezetőjük szerint azonban mostanában nem járt erre idegen, csak a Kelet-India Társaság emberei. A katonák továbbmennek, ekkor az egyik munkás felegyenesedik, hát persze hogy délceg hősünk az. Daróval megköszönik az öregnek, hogy falazott, pontosabban rizsezett nekik és gyors léptekkel továbbindulnak. Közben a maláj föld értékeiről beszélgetnek, Daro szerint minden fontos megterem itt: gyümölcsök, gumi, dohány, és hiába jönnek az angolok a termésért, a helyiek legalább a felét mindig elrejtik és később eladják kínai csempészeknek nem occón, hanem drágán. Még azt is elmondja, azért játszotta meg hosszú ideig a süketnémát, mert így nem figyeltek fel rá a faluját annak idején feldúló katonák.

Egy faluban megpihennek, úgy tűnik, errefelé mindenki ismeri Darót, főleg a nők, akik nagy örömmel és vihogással fogadják. (Ez a csávó olyasmi típus lehet, mint az Indul a bakterház-ból Buga Jóska: nem szép ember, de gavallér.) A falu rangidőse szerint nemrégiben néhány ember érkezett csónakon, állítólag valami fogságba esett barátjukat keresik. Sandokan felkapja a fejét, kérésére az öreg lánya vállalja, hogy csónakon elviszi a Tigrist a tengerpartra. Másnap elindulnak kettesben a lánnyal (Daro a faluban marad, khmmm, udvarolni), hosszan csorognak mindenféle vizeken, mint egy NatGeos filmben, gyönyörű tájak, közben lágyan szól a fafúvósra hangszerelt főcímzene.

A tengerparthoz érve a lány visszafordul, Sandokan meg alaposan körbejárja az elhagyatott csónakot és vizsgálgatni kezdi a homokban a lábnyomokat. A fák között két szakasz vörös egyenruhás katona tűnik fel egymással szemben, Sandokan csak későn veszi észre őket. A katonák tüzelnek, de nem Sandokanra, hanem egymásra, merthogy az egyik csapat Yanezé! Ők aztán gyorsan végeznek a túlerőben lévő szipojokkal és nagy örömmel köszöntik sértetlenül előkerült főnöküket.

Labuanban Lucy és Marianna krokettezik, de nem a konyhában liszttel és tojással, hanem a kertben ütővel és labdával, a szép leányzó azonban igencsak szórakozott. Kissé meg van kavarodva, itt neki minden új, ráadásul odahaza Angliában még bírta Fitzgeraldot, de itt a gyarmaton már nem annyira. Magadnak kell kiválasztanod az utat, bölcselkedik Lucy.

Később Marianna a bácsikájával is beszél erről, lord Guillonk szerint Fitzgerald ezredes megfelelő parti lenne a lánynak, de persze ő nem akarja befolyásolni. Marianna elmondja, hogy itt jött rá arra, van másfajta élet a léha teázásokon és fogadásokon kívül is. Angliát szolgáljuk és terjesztjük a felsőbbrendű kultúránkat, mondja erre a lord, mire a lány kifakad: De nekik van sajátjuk! Ráadásul elvesszük a terményeiket is, teszi hozzá, de Guillonk szerint ezt úgy hívják, kedvező kereskedelmi kapcsolat. Végszóra belép Fitgerald és közli, Sandokannak sikerült elmenekülnie, de majd jól rajtaütnek saját fészkében a kalózszigeten, nem kell betojni.  Később a kertben a nyalka ezredes hátulról lökdösi Mariannát, de nem úgy, hanem a hintáját, na. Beszél az érzelmeiről és tiszta szándékairól, sőt szerelmi vallomást is tesz, a lány viszont csak hallgat.

Lelki vigaszért felkeresi a remetét, de nem egyedül, mert Fitzgerald utasítására mindenhová csak katonai kísérettel mehet. Az öreg szent ember ugyanabban a kitekert pózban ül a tornácon, mint a múlt héten, komolyan mondom ránézek és begörcsöl a lábam. A remete arról beszél, hogy Marianna számára véget ért a gyermekkor és nővé kell lennie, a kijelentés szexuálpszichológiai értelmezésébe most nem mennék bele. Hunyd be a szemed, mondja a lánynak, aki így is tesz, és mikor kinyitja, a remete helyett Sandokant látja, aki a ház mögött állva csak ennyit kérdez tőle: Akarsz velem jönni? Igen, igen, igen, jön a háromszoros válasz. Sandokan erre jelt ad és a bokrok közül előtörnek emberei. Harc kerekedik, csapásokat adunk és csapásokat kapunk, Marianna rémült sikollyal menekülne a véres látványtól, de Sandokan megállítja és átkarolja: Ölni kell, hogy magammal vihesselek, mondja neki. A katonákat mind egy szálig legyilkolják, de a kalózokból is csak ketten maradnak életben, ráadásul egyikük, Tengeri Pók súlyosan meg is sebesült. Marianna bekötözi, majd a kalózvezér ölbe kapja a lányt, felülteti a lóra, és a kis csapat ellovagol, a remete elgondolkozva néz utánuk.

Később azonban kénytelenek leszállni a (magas) lóról, mert az erdő túl sűrű, és gyalog folytatják az utat. Yanezék egy megbeszélt helyen várják a főnököt, a portugál ízletes gyümölcstálat dob össze az embereinek, de a nagyétkű Sambigliongnak ez nem túl laktató. Ezért egy csapdába esett vaddisznót hoz elő, mint Obelix és már sütné megfele, de Yanez leinti: A füst idecsalná az ellenséget, halózd inkább befelé ezt a fürt banánt! Kis idő múlva megérkeznek Sandokanék, nagy az öröm, Yanez enyhén szólva paffá lesz Marianna szépségétől. A távolban kutyaugatás hangzik fel, kopókkal jönnek az angolok, Yanez vállalja, hogy pár emberrel hátramarad és elintézi a vérebeket.

Yanez és Sambigliong kibelezi a desznyót és a vérrel bekenik magukat, a kopók nyilván a vér szagát fogják követni, így Sandokanék nyugodtan eljuthatnak a tengerpartra. Így is lesz, a főnök a nővel és a sebesülttel jobbra, Yanezék véres lábbal balra el. A kutyák persze őket követik, de csak addig, amíg egy tisztásra nem érnek, aminek túlvégén Yanez ordítva hergeli őket támadásra. A kutyák rárontanak, de beleesnek a korábban kiásott és letakart verembe, ezzel a vérebek gondja letudva. A parton újra egyesül a két csapat és a csónakokkal kieveznek a tengerre, ahol hamarosan felszedi őket az egyik hajójuk.

Itt végre Marianna és Sandokan szabad folyást enged… a romantikának, boldog vagyok veled, búgja a jónő, cserébe Sandokan a múltjáról mesél neki. Apja jószívű és igazságos szultán volt, a kis Szandi nagyon szerette őt, ám egy napon gonosz emberek támadták meg a palotát és mindenkit megöltek, daddy included, ő is csak az egyik szolgálónak köszönheti megmenekülését. Később megtudta, hogy a merényletet az angolok tervezték meg és hajtották végre, azóta csak a bosszú élteti hősünket. Remek csajozós duma ez, úgy látszik,mert a párocska többször is csókban forr össze közben.

Pedig veszély közeleg, nem kicsi, ugyanis egy másik hajón Brooke utazik egy század katonával, Labuanba készül üzleti tárgyalásra. Miközben a kapitánnyal beszélget, a figyelő hajót jelez, Brooke sasszemmel észreveszi, hogy az árboc csúcsán tigrisfejes vörös zászló leng, lengeti a szél. Ez a hajó Sandokané, amint lőtávolba érünk, tűz!, adja ki a parancsot.

A kalózhajón is észlelik a veszélyt, a válságos helyzetet az is mutatja, hogy míg mindenki máson ruha van, addig Sandokan félmeztelenül kémleli az ellen hajóját. Már nem tudunk elmenekülni, a hadihajó gyorsabb nálunk, mindenki készüljön a harcra!, utasítja embereit. Ekkor a kabinból előlép Marianna, ő is ruhában, mire Sandokan arca elkomorul és rövid habozás megváltoztatja döntését: Adjátok le zászlójelekkel: nem állunk ellen, mert egy angol hölgy van a fedélzeten, a Tigris megadja magát…