Úgyis régen volt már a hogyvolton brit történelemmel foglalkozó sorozat, úgyhogy betömjük ezt a tátongó űrt Az utolsó királyság című sorozattal. Bernard Cornwell itthon is népszerű könyveiből az első kettőt vitték be a tévésorozat első évadába, amelyben Magyarország játszotta Wessexet, Wessex pedig Anglia akart lenni, mialatt a Vikingsből megismert gyermekkorú karakterek felnőve egymás után zúzták szét az angolszász királyságokat. Kezdjünk hát bele!
Egy fiúcskával nyitunk, aki egy borostyánkristályon keresztül nézi a környező világot, hasonló pszichedelikus élményt élve át, mint amikor mi csináltuk ugyanezt gyerekkorunkban, csak fröccsöntött műanyag tekerőkkel és teleszkópokkal ellátott kiadásban. Az idilli képnek hamar vége szakad, mert a fiút Fülöp atya, akarom mondani idősebbik Uthred of Bebbanburg, az apa, figyelmezteti, hogy szálljon fel a lovára, és induljon el vele haza, mert megfordult az ár, és jön a dagály. Mikor az ifjú Osbert vonakodik, az apja leteremti, de mindent elfelejtenek akkor, amikor a távoli tengeren hosszúhajók kanyarodnak be a láthatáron. Idősebbik Uthred el is dobja ijedtében a sólymát, majd az egész csapatnak megparancsolja, hogy zúzzon vissza Bebbanburgba. Kapunk egy kis áttekintést az egymásra vigyorgó vikingekről, és nagyszakállú parancsnokukról, akik büszkén feszít a hajóorrban. Közben Bebbanburgba bevágtat a csapat, és Uthred gyorsan ki is adja a rendelkezéseit, a fiát, ifjabbik Uthredet elküldi, hogy menjen, és figyelje meg a dánokat, de ne bocsátkozzon harcba velük. Osbert összefut a mostohaanyjával, Gythával, aki a dánok hallatán rögtön halálra vált arccal mondja, hogy nincs lelkük, úgyhogy imádkozni kell, de a hites ura nem ért ezzel egyet, szerinte a cselekvés célravezető. Ifjabbik Uthred elrohan mellette, és még egyszer a lelkére köti, hogy nehogy harcoljon a dánokkal, a rutinos sorozatnézők pedig már ekkor pontosan tudják, hogy mi fog vele történni. Mialatt a vár urát a neje azzal traktálja, hogy szólni kell a papjuknak, hogy imádkozzanak, ő a testvérét, Aelfricet arra utasítja, hogy minden férfit gyűjtsön a várba, és készítse fel őket a halálra, néhány öreg és asszony jöhet fel hozzájuk, a többiek bújjanak el, amerre tudnak. Osbert közben szájtátva nézi a viking hajókat. Itt jön a hangulatos intro, amelyben azt látjuk, hogy Anglia területe hogyan ég fel a vikingek csapásai alatt.
Northumbria 866, hirdeti a felirat, és csatlakozunk a folyón evező vikingekhez. Egy fiatal szőke viking felhúz egy vödör vizet, megkóstolja, majd odaadja az apjának, aki a Mikulásra emlékeztet minket fiatalabb kiadásban, de ő inkább a tetovált arcú, ám de teljesen vak apjának adja tovább. Édesvíz, állapítja meg némi ízlelés után, bár nem értem mi szükség erre, ha folyón hajóznak. Az öreg elmondatja a fiával, hogy milyen földet lát, és elégedetten hallgatja, hogy jó hely lesz arra, hogy megöregedjenek és meghaljanak. Na ja, és még egy csapat szász kémet is észrevesz. Persze ifjabb Uthred az, akit a vikingek a csupasz seggüket mutogatva provokálnak, a forrófejű srác pedig be is pörög a témára, és kihívja őket, mondván, hogy az ő istenük hatalmasabb, mint a pogányoké. Lássuk, mondja a nagyszakállú vezér, és utasítja az egyik emberét, Kjartant, hogy fáradjanak ki a partra, hogy megtanítsák az ifjút kesztyűbe dudálni.
A várban a mufurc atya tanítgatja a kisfiát, és elmondja, hogy azért az embereket menti, mert a falu újjáépíthető, de egy harcos csak egyszer halhat meg, és nehezebben pótolható. Ezután elküldi a paphoz. Osbert el is megy Beocca atyához, aki egy levelet ír, hogy válaszoljon Aella királynak (igen, ő szerepel a Vikingekben), mert támogatni kellene Eoferwic városának visszafoglalását. Ezután egy kis elméleti vita bontakozik ki a fiú és a pap között, hogy van-e haszna az olvasásnak, mert a várúr bizony ebben nem járatos, de a fiú sem szívesen tanulja. A válasz persze az, hogy idősebbik Uthred megy segíteni Aellának meg Osbertnek is, mert ugyan haragban vannak egymással királyként, de most összefognak, hogy visszafoglalják a városukat. Az itteni Osbert azonban felveti, hogy régen az angolszászok is pogányok voltak, és ugyanazokat az isteneket imádták, de Beocca alaposan lecseszi emiatt. Jön is egy lovas, vikingek, az ifjabbik Uthred lován. A nagyszakállú figura teátrálisan megmutatja nekik az arcát, majd odavágja a várkapu elé az örököse fejét.
A zord atya eltemetteti, majd a családi tűzhely mellett elmondatja magának, hogy ő megmondta előre a fiának, hogy ne bocsátkozzon harcba. Aelfric mentegeti, de nem érdekli. Hívatja Osbertet, és átnevezi Uthredre, pótlandó a meghalt Uthredet. Beocca felveti, hogy újra kellene keresztelni a srácot, mire a várúr rábólint, de még tart egy kis példabeszédet arról, hogy az őseik királyok voltak, megszerezték Bebbanburgot, szóval legyen méltó a nevéhez. A srác elkezd fogadkozni, hogy megbosszulja a bátyját, de az apja azonnal leordítja a fejét, hogy kussoljon, no meg tanuljon, és ne beszéljen ostobaságot. Miután ezzel végzett, Aelfricet utasítja, hogy harminc emberrel maradjon a várban, míg ő csatázni megy. A keresztelés elég macerás meló, az újdonsült Uthredet egy hordó jéghideg vízbe állítják, majd lenyomják a fejét a víz alá. A prédikáció amit Beocca atya tart, kurva hosszú, úgyhogy a srác kis híján megfullad, de szerencsére megkeresztelődik, miután Gytha figyelmezteti a papot.
Vonul ki a sereg Bebbanburgból, csatázni a vikingekkel, a vár pedig üresen marad. Az új Uthred felkel, és kérdezgeti, hogy merre vannak az apja emberei, de a nagybátyja elég zord, viszont elárulja, hogy van még az istállóban néhány ló. Több sem kell a srácnak, fogja a cókmókját, és elszáguld, de a várfalon Aelfric közli a Scallion nevű emberével, hogy mindkét Uthrednek meg kellene halnia. Elég szemét alaknak tűnik ez az Aelfric. Ezalatt az angolszászok táborában Eoferwicnél (ami a mai York) idősebbik Uthred jár körbe gondterhelten. Ehhez képest a vikingeknél nagy az ünneplés. Érkezik a nagyszakállú Mikulás-viking, és kiderül, hogy Ragnarnak hívják (de ő nem az a Ragnar). Gyorsan köszönti is egy másik, mégpedig Guthrum (ő a Vikingekben Borg Jarl és Torvi fia, néha felbukkant), majd Ubba is (ő Ragnar Lothbrook fia, csak nemrég láttuk felnőve a Vikingekben). Ragnar elmeséli a vikingeknek, hogy mit alkotott Bebbanburgban, majd azt kérdezi, hogy mikor mehetnek végre harcolni, de Ubba még nem döntött. Egy kis kötekedés után végül megkérdezi Storrit, a jövendőmondóját, aki biztosítja, hogy jók az előjelek, úgyhogy Ubba kihirdeti, hogy harcolni fognak.
Másnap a csatához felsorakozik a két király és az idősebbik Uthred, és látják, hogy a vikingek felgyújtották a fákat, meg a csatamezőt. Osbert király megjegyzi, hogy többen vannak, szóval azt csinálják, hogy a sereg egy része, Uthred és Aella serege támad, ő meg tartalékban lesz. Uthrednek nem tetszik a terv, keresi a többi vikinget, de nem látja őket sehol. A kis Uthred a közelben van, meghallja a trombitaszót, és rohan a csatába. Az angolszászok meg is indulnak Guthrum és Ubba serege ellen, közben Uthred arról beszél nekik, hogy napnyugtára ennek az egész vikingesdinek véget fognak vetni. A támadó angolszászok előtt a vikingek pajzsfalat vonnak, de amazok elég bátrak, megrohanják a falat. Ubba kiadja a parancsot a hátrálásra, az angolok rohamoznak, néhány alakot leszúrnak. A kis Uthred rohan a csatába, de ami fontosabb, Osbert király is nekiáll a rohamnak, és az angolszász sereg maradékát támadásra viszi. Idősebb Uthred hiába ordít, hogy még ne, elkésett vele, a lesben álló Ragnar pedig ekkor végre előáll, és az angolszászok háta mögé is pajzsfalat von. Beocca atya imája közepette elkezdődik a mészárlás, a northumbriaiakat erőteljesen leaprítják a dánok. Idősebb Uthred látja, hogy ez nem fog menni, úgyhogy vezet egy kitörést, de csak egyedül jut át, ahol a vikingek könnyedén megölik. A fia látja a jelenetet, és a kis fapajzsával és kardocskájával beleveti magát a küzdelembe, Beocca és a többi pap viszont olajra lép. A kis Uthred megrohanja Ragnart, aki vigyorogva védekezik ellene, és a fejszéjével levágja a kardja pengéjét. Uthred nem adja fel, és a csonkkal szúrja meg Ragnart, aki erre kicsit mérgesebb lesz, és a fejsze fokával arcon csapja a srácot, majd utána kiüti a nyelével.
Nagy az ünneplés a vikingeknél, Uthredet kötéllel a nyakában vezetik be az eoferwici csarnokba, közben lóval húznak meztelen embereket, a harcosok pedig a fogoly nőkön élik ki a tesztoszterontúladagolásukat. A két northumbriai király közül az egyiket egy gerendára szegecselték fel, láthatóan halott, a másik él, de kiláncolva kardozgat a vikingekkel, nem túl sok eséllyel. Egy kislányt is elvinnének, de Ragnar megállítja az akciót, majd felviszi a vak apjához, Ravnhoz Uthredet. Az öreg ad egy kést Uthred kezébe, hogy szeljen neki némi csirkét, ami elsőre elég rossz ötletnek tűnik, de végül elkezdenek társalogni. A vak viking tanít néhány dolgot Uthrednek, mialatt látjuk, hogy a northumbriai király arcát egy fejszével verik szét. Bemutatja Ubbát, akinek az útját nem érdemes keresztezni, de aki babonás, és ezért kiszámíthatatlan. Aláfestő zeneként egy nőt húznak fel a gerendára, és dobálják le a magasból. A másik bemutatott alak Guthrum, és Egbert, Northumbria új királya, vagyis inkább a semmi királya, ahogy Ravn nevezi őt, ahogy Anglia többi királya is hamarosan meghódol előttük, beleértve az utolsó királyságot, Wessexet is. Uthred azért megragadja az alkalmat arra, hogy úgy mutatkozzon be, mint Bebbanburg ura, de Ravn felhívja rá a figyelmét, hogy csak pár órája lett az, és inkább megitatja a gyereket sörrel, az segíteni szokott a bánaton. Miután a hullarészeg viking társaság minden tagja elaludt, Uthred szótlanul üldögél a lépcsőn, csak az a szász kislány húzódik mellé, akit Ragnar megkímélt.
Másnap mindkét gyereket befogják hasznos munkára, a csatamezőn szedik össze az elesettek fegyvereit. Uthredet elküldik Ragnarhoz, aki két dolgot csinál: az ifjabbik Ragnarral éppen arról dumál, hogy megtartja a két gyereket, míg a fia inkább a váltságdíjra szavazna, közben pedig útjelző karókhoz szögezik oda a három ellenséges hadvezért, köztük Uthred apját. A srác tanúja lesz ennek, majd megfordul, hogy ott hagyja a látványt, de összeesik. Váltunk egy kicsit, Loidis (a mai Leeds) településre, Ragnar új otthonára. A gyerekeket munkára fogják, de azért elengedik játszani is, mert Sigrid, Ragnar felesége szerint ez belefér a gyerekkorba. És tényleg játszanak, Brida, a szász kislány, Uthred és Thyra, Ragnar lánya. Az ám, csak megérkezik Sven, Kjartan fia, aki idősebb és nagyobb náluk, ráadásul igazi kardja van. Uthred és Brida elszalad, de ekkor meghallják Thyra sikolyát, akit éppen félpucérra vetkőztetnek. Uthred visszafordul, és nekimegy Svennek.
A következő snittben Uthred már egy nagy monoklival lett gazdagabb, és a dühös Ragnar arról faggatja, hogy mi a fészkes fenét csinált, hiszen azt bevallotta, hogy ő kezdte a verekedést, és most büntiből nem ehet. Thyra azonban nem hagyja, hogy atyai pofonok özöne zúduljon Uthredre, és elmondja, hogy mi történt. A haragvó Ragnar rohan is Kjartan kunyhójához, látszik rajta, hogy büntetni akar. Kjartan védeni akarja a fiát, de végül kénytelen kihívni, és miután az bevallja, hogy Thyrát félpucérra vetkőztette, a kardja markolatával kiveri a fél szemét, Kjartant pedig száműzi a birtokáról és a hajóiról. Este a tűz mellett Uthrednek odaadnak egy kis amulettet, Thor kalapácsát, mivel Ragnar nagyon büszke a fiúra, közben megtudjuk azt is, hogy az ifjabbik Ragnar Írországba megy kalandozni.
Kjartan rohan Bebbanburgba, és úgy akar bosszút állni Uthreden a fia miatt, hogy elmondja Aelfricnek, hogy az unokaöccse él. Létre is jön egy találkozó közte, valamint Ubba, Guthrum, Egbert és Ragnarék között, ahol Aelfric megvásárolná Uthredet, de Beocca a fülébe sugdossa, hogy jobban jár, ha a bolt nem jön létre, mert ha elviszik Bebbanburgba, meg fogják ölni. Menjen Wessexbe, ő is oda fog menni, ott találkoznak. Az üzlet végül nem jön létre, mert Ubba háromszáz ezüstöt kér a fiúért, ami nagyon magas ár Aelfricnek, aki már-már beleegyezne, de Ragnar megelőzi, és megveszi a fiút. Ahogy lovagolnak el a helyszínről, közli vele, hogy a fiává fogadta, és ennek örömére behajítja a lováról egy patakba.
Megint ugrunk az időben, Uthred immár felnőtt, és beilleszkedett a vikingek közé, Thyra pedig éppen házasodni készül, és a nyakláncát mutogatja mindenkinek. Ragnar kecskevágás ürügyén félrehívja Uthredet, hogy jó lenne, ha dűlőre jutnának Bridával, mert sok férfi érdeklődik a lány iránt. A lány amúgy is szerelmes belé, és éjjel egyedül fogja vigyázni a faszenet az erdőben. Ha ez nem felhívás a keringőre, akkor semmi, szóval éjjel a vikingek alszanak, a két szász fiatal pedig kufircol egy jót, ahogy azt egészséges emberek között szokás. Miután elterültek egymás mellett az estében, beszélgetnének, de emberek vonulnak az erdőben, ami nem jó hír. Felismerik Kjartant és Svent, úgyhogy rohannak Ragnarhoz figyelmeztetni.
Elkésnek, mert hordókat tolnak a csarnok elé, a bentiek pedig nem tudnak kimenni. Az egyik ajtó mégis nyitva van, azon rohannak ki, ám ez egy csapda, és a kifelé sietőket a fegyveresek levágják, vagy az íjászok lelövik. Ravn is nyilat kap a hasába. Mikor Thyrát megszerzik, Kjartan bezáratja az ajtót, ahol ott van még Ragnar családja. Mikor látja, hogy nincs esélyük, Sigrid fog egy éles kést, és az ura kezébe adja, aki szomorúan döfi le őt, majd odaadja az apjának. Ragnar sisakot és kardot ragad, majd kirohan a támadókhoz, eleven fáklyaként lángolva, és nem is tudják legyőzni, csak a tűz teríti le végül Thyra és Uthredék szeme láttára. Kjartan még leköpi Ragnart, és az embereit az ezüstkincse megtalálására utasítja.
Ez nem sikerül, konstatálja Brida, és igaza is lesz. Közben látjuk, amint Sven álmai valósággá válnak, és elmondja, hogy annyi mindent fog csinálni Thyrával és a testével, hogy arról még fantáziálni sem mert soha. Válaszul őt is leköpik. A támadók között ott van Scallion is, aki Aelfricnek dolgozik, és ebből rájön, hogy összefogott Kjartannal. Brida hiába próbálja lebeszélni arról Uthredet, hogy ne menjen oda, a férfi belopózik Loidisbe, és megöli Scalliont, amit egyedül Thyra vesz észre. A támadók elmennek, Bridáék pedig játszi könnyedséggel előszedik Ragnar elásott kincseit, Uthred pedig egy színpadias lépésre szánja el magát. Akárcsak egykor Ragnar, ő is odalovagol Bebbanburg kapuja elé, és odaveti Aelfricnek Scallion fejét a várkapu elé. Bebbanburg az enyém, üvölti fel, de Aelfric üldözésre utasítja az övéit. Innen folytatjuk.
Facebook kommentek