Martinnal és Yvonne-nal indítunk, az előző esti meditálást némi tudatmódosító szerekkel kombinálva szexszel fejezték be, a reggelt is ezzel indítják. Martin ennek a nőnek is bevallja, hogy kém: az NDK-é, és a KGB-é, és a Moszadé. Ha már lúd, legyen kövér alapon. Kifelé menet Tischbier várja, Martin cseppet mérges rá, mert megölte Lindát. Na, mindegy, Martinnak Berlinbe kell mennie, anyja elájult. A srácra várnak, mert ő lenne a donor. A hazáért tett szolgálataiért anyja ugyanis előrébb került a transzplantációs listán.
Közben otthon, az NDK-ban a szöszi Annett indulna munkába, de hiába kelti Ingridet, nem ébred fel. Tischbiert pedig Lenora telefonhívása kelti fel Alex mellől: vissza kell mennie Berlinbe.
NDK. A hírszerzésnél fontos elvtársak tárgyalják meg a fejleményeket: Reagan háborús tervei Moszkvának nem igazán tetszenek, a Pershing-2 rakéták pillanatok alatt a szovjet fővárosban lennének. Schweppenstette a szovjet elvtársat támogatja, miszerint Reagan alábecsüli a szovjet hírszerzés hatékonyságát. A szovjeteknek is van egy tervük. A feladat: előre kell jelezni az ellenség lépését, hogy tudjanak arra reagálni. A művelet Andropov főtitkár elvtárs személyes ötlete, közli Moszkva (kormány? KGB?) képviselője, Sztyepanov elvtárs (akinek kellemes orosz akcentusa a magyar szinkronban sajnos nem hallható). Lenora megkérdezi, mozgósítsa-e ügynökeit, és felsorol egy csomót, csupa előkelő helyen.
Kramer a támaszponton jelenti, Martint kerékpárbaleset érte, egy hét betegszabadságot kér. Alex sem jelent meg a szolgálatban; ha nem kerül elő, a katonai rendőrséget kell hívni. Edel tábornok hazatelefonál, nejét nem érdekli a csörgés, már látszik a tegnapi ütés helye az arcán. Mellérakja, a férfi csak mondja a magáét a telefonba. Ursula (feleség) kinyitja a fegyveres szekrényt, de aztán jobb ötlet jut eszébe: kihalássza a tábornok legkedvencebb aranyhalát, és szegénykét ledobja a földre. Ez az állatka már nem fog több kívánságot teljesíteni.
Tischbier hazamegy, Alex szégyenlős pillantásokkal jelenti ki, hogy olyan boldog. Nem megy vissza a seregbe, de Tischbier azt mondja, jobb lenne visszamennie, belülről tudná megváltoztatni a rendszert. Alex mérges, túlreagálja, elég hisztisen elmegy.
Martin vonatra száll, ott már várja a szobalány-ügynök. Kap egy táskát, két doboz kávé van benne, egyik egy nyugat-berlini férfinak szól, másik a főnöknek Kelet-Berlinben. Közben a kórházban Ingrid ágyánál Annett és Lenora Martint várják.
Az NDK titkosszolgálatánál lázas munka folyik, kódokat fejtenek. Sztyepanov elvtárs az Able Archerről kérdezi Schweppenstettét. És meg is dicséri. És nagyon fontos, hogy a jelentés „a helyes álláspontot képviselje”, vagyis hát összhangban legyen Moszkva nézőpontjával.
Vonat, NDK határellenőrzés, a határőr rákérdez a két kávésdobozra. (És közben elfogott az ismerős érzés, amit annakidején a határon éreztünk …). Közben Alex kétségbeesésében már Yvonne kommunájában köt ki, nincs hova mennie.
A tábornokné a támaszpontra megy férjeurához. A titkárnő rákérdez az arcán levő ütésnyomra: természetesen teniszbaleset. Na ja, persze, a titkárnő is így gondolja. A nő a háziorvos igazolását hozta, fia súlyos fertőző beteg. A titkárnő borzongva húzza ki a fiókját, benne a Der Spiegel 1983/23. száma. És utána Echt Kölnisch Wasser-t (4711) használva fertőtleníti kezét, sicher ist sicher.
Martin megérkezett Nyugat-Berlinbe, a kontaktjával találkozik a Kurfürstendamm-on. Átadja a kávésdobozt, indul kelet-Berlinbe, azaz indulna, mert robbanás történik mögötte. Jó szamaritánusként szalad menteni, aztán meglátja a kávédobozos embert. Üldözi, le az S-Bahn-alagútjába, következik a szokásos verekedés a síneken. A gaz terrorista már majdnem elmenekül, mikor Martin – természetesen – magához tér, és megöli a másikat. A kávésdobozban robbanószerkezet talál, ennek nem örül. A terroristát a sínre fekteti, a vonat majd elvégzi a hátralevő feladatot.
Köln, kommuna. A krisnások a szeretetet tartják fontosnak, Alex a gyűlöletet. Alex, Yvonne és krisnás barátja jól összevesznek. Edel felesége a konyhában tüsténkedik, férjura hazaér. A nő „ebédet visz fel Alexnek”, majd békésen üldögél a fotelben, nem zavarja férje kétségbeesése szegény aranyhal halála miatt. Kelet-Berlin, kórház, Martint várják. Thomas megint Annettet fűzi, nem érdekli, hogy a lány Martin gyerekével terhes. Elárulja, hogy tiltott könyveket árusít. De hát az állam csak az emberek javát akarja, állítja Annett, az NDK hű állampolgára.
NDK állambiztonság, Schweppenstette, Sztyepanov és Fuchs elvtársak jelentést kapnak, a nyugat-berlini robbanásban 23 sebesült és egy halott van (Nyugat-Berlin, Francia Ház, 1983. aug. 25., Carlos a bűnös, na jó, nem ő, hanem a csoportja.) És mikor Carlos visszament Nyugat-Berlinbe, a határon vissza kellett adni neki a bombákat. Detonátort nem adtak vele (az már talán az NDK-nak is sok lett volna), hát szerzett. Namármost, ha azt gondolják, ebben a robbantásban az NDK keze benne van, az jelent némi gondot. De nyugodjunk meg, elvtársak, Carlost bárki felbérelhette!
Martin Kelet-Berlin felé igyekszik, a határátkelőn már várják, rögvest a kórházba viszik. Közben Thomas hazaviszi Annettet, még egy esélyt kér tőle. A Trabant csomagtartója most is tele van tiltott könyvekkel, így Annett döntésre jut (mindjárt kiderül).
Utolsó képek (Phil Collinst hallgatva): mindenki a robbantásról szóló híradást nézi a tévében: Lenora a kórházban, Tischbier, a kommunában Yvonne, Edel tábornok és neje otthon. Schweppenstette elvtárs egy nehéz nap után épp hazakészül, mikor Annett szeretne sürgősen beszélni vele. Aki elárulja Thomast és a betiltott könyveit. Hát igen. Ez egy ilyen ország volt.
Ezalatt Alex Bonnban határozott léptekkel bemegy egy épületbe, ami – az NDK diplomáciai képviselete. Bemutatkozik, és önkéntes szolgálatra jelentkezik.
Facebook kommentek