Megint egy múltbéli jelenettel nyitunk, Belle találkozik az apjával, akivel éppen lovagolni készült volna. Mikor a lánya kérdőre vonja, hogy mi történt, amaz csakhamar kiböki, hogy újabb kérője akadt, de Belle-nek már elege van az idióta pasikból, akik a kezére hajtanak, és cseppet sem finomat elutasítja a papa ötletét. Amikor az megemlíti, hogy Gaston LeGume-ról van szó, az öröm nem hasítja ketté az istálló tetejét, mert ő a leghiúbb csávó az egész Elvarázsolt Erdőben, aki szeret állatokra és nőkre vadászni, ez pedig nem az a kombináció, ami Belle-nek bejön. Mindez igaz, húzza elő az aduászt a király, csakhogy Gaston faterjának bizony erős serege van, és az a nagy büdös helyzet, hogy az északi határoknál ogrék bukkantak fel, akik megöltek néhány embert, a házassággal pedig rendelkezésre állna egy erős sereg. Jah, és anyád is egyetértett velem, teszi hozzá. Végszóra beállít Gaston, és elmondja, hogy elég vicces ez a helyzet, mert hallotta, hogy Belle egy szép és okos fiatal nő, úgyhogy ha nem akarja ezt az egész purparlét, akkor ő megfordul és haza is megy. Az apja könyörgő tekintetét, és az elbűvölő lovagot látva, végül beleegyezik egy közös sétába.

A jelenben Belle keresi fel Rumpit, aki éppen az apja sípját szorongatja, és kissé rezignáltan kérdezi meg a feleségét, hogy végre elfogadta-e, hogy kicsoda ő. Azt ugyan nem, kapja meg a választ, de azt el kell ismernem, hogy egy gyerekért az apja küzd a legjobban, és már látta, hogy Gold mire képes, szóval oldja meg a helyzetet, csak kerülje a sötét mágia használatát. Rumpi emlékezteti Belle-t, hogy ez körülbelül olyan, mintha a citromnak azt mondaná, hogy ezentúl ne sárga, hanem narancsszínű legyen, de a nőt nem érdeklik a kifogások, és közli, hogy vagy így juttatja ki őket az alvilágból, vagy soha többet nem lesznek együtt. Emma, Hook és Hófehérke elhatározzák, hogy legyőzik Hadészt, ezért Emma elkezdi levarázsolni a sírkövekről a nevét, igen ám, de vihar támad, úgyhogy mindhárman fedezékbe húzódnak. A vihar hamar elmúlik, de ledob nekik egy kutyaszerű lényt, aki a kikandikáló Mary Margaretet elviszi, és Emma ekkor riad fel rémálmából. A könyvtár tetején aludt, és a rémálma ellenére megnyugtatja Hookot, hogy minden oké. Odalent közben elkészül Regina, aki televéste rovásírásos varázsjelekkel a liftkaput, de nem sikerül a védőbűbájt feloldaniuk, és felsülnek, mert egy másik ajtó is van mögötte. Emma ekkor beszámol az álmáról, és elmondja, hogy talán eltűnhetnek a sírkövekről, de aztán visszakozik, hogy kockázatos lehet. Hófehérkét azonban ez nem érdekli, fel akar jutni, míg Regina úgy véli, hogy az esetleges megoldás kulcsa Zelenánál van, úgyhogy megy vele csevegni egyet.

A legzöldebb boszorkány céltalanul rója az alvilági Storybrooke utcáit, miközben Hadész távolról vizslatja, egészen addig, amíg nem talál egy virágot, ami eszébe juttat valamit, illetve inkább valakit. Fel is keresi Gastont, aki egy kutyamenhelyen dolgozik, és elújságolja neki, hogy a szépség és a szörnyeteg Storybrooke-ban van, bár utóbbit nem nyírták ki, viszont ha gondolja, megteheti. A férfi érdeklődésére az istenség azt is elárulja, hogy a virág, amit talált, nem jó jel, mert az alvilági lelkek között az újonnan érkezők miatt gyökeret vert a remény. Ez remekül hangzik, de hogy a viharba győzhetném le a Sötét Urat? – kérdi Gaston, mire Hadész ad neki egy speciális íjászfelszerelést, ha már amúgy is annyira nagy vadász volt.

A múltban Gaston séta közben parolázik, és miközben Belle oda-oda szúr neki egyet, elárulja, hogy a szerelmi élete üres, mert még nem találta meg azt a nőt, akit igazán neki teremtett az ég. Félbeszakad azonban a bájcsevej akkor, amikor a vadász hall valamit, és Belle-t otthagyva berongyol az erdőbe, hogy lelője. A nő rohan utána, és végül egy csapdába esett fiatal ogrét találnak, ami egyből magával hozza az erkölcsi dilemmát. Gaston szerint egy felderítő, akit a sereg előreküldött, szóval be kell vinni a kastélyba, míg Belle szerint ez kiszúrás lenne vele, és végül meggyőzi a férfit, hogy nem kell bántaniuk. A jelenben Gold könyveket néz át Belle-lel, és kiborul, mert baromira nem találnak semmit, és teljességgel haszontalannak érzi, amit csinálnak. Belle is kiborul, és a fejéhez vágja, hogy bezzeg aljasságban mennyire kreatív tud lenni, de mikor végre jót kellene tennie az ő kérésére, akkor felsül, mint egyszeri kamaszsrác az első alkalommal. A nő idegesen kirohan, a Sötét Úr pedig utána, de odakint a fejét súrolja egy nyílvessző, és Gaston bukkan fel. A következő nyilat Gold már elkapja, és rájön, hogy Hadész szerelte fel az ifjú vadászt, Belle pedig elkezdené ugyan kibékíteni a két felet, de Gaston elárulja neki, hogy őt bizony Rumpi nyírta ki, szóval a békemisszió körülbelül annyira sikeres, mint az afganisztáni szovjet beavatkozás. Az újabb  nyíl elől Gold gyorsan teleportál Belle-lel, aki a változatosság kedvéért elkezd hisztizni, hogy a vőlegényét miért nyírta ki, vagy ha már megtette, akkor miért nem mondta el, de Rumpit ez már nem borítja ki, és ecseteli, hogy ha ez a nyíl eltalálja bármelyiküket, akkor mennek a levesbe, akarom mondani az Elveszett Lelkek Folyójába. Szóval, győzködi a nejét, ha most megöl, nem tudok segíteni a gyerekünkön, tehát hadd használjak egy kis sötét mágiát. Belle viszont ragaszkodik ahhoz, hogy ne tegyék, és hivatkozik Hook tesójára, aki segített másokon, és úgy gyengítette meg Hadészt.

Emma kint van a temetőben az anyjával és Hook-kal, és pontosan megismétel mindent, amit az álmában csinált, jön a vihar, rohannak menedéket keresni, és közben elmondja, hogy az álmában elég rosszra fordultak a dolgok. Itt sem történik másképpen, de legalább Hófehérkét nem hagyja kilesni védelmet jelentő síremlék mögül, hanem elrohannak a kedvesnek nem nevezhető hangokat kibocsátó állatka elől. Zelena magányosan üldögél Nagyi bárjában, mikor Regina kínálja meg egy kis alvilági feketével, és felajánlja, hogy beszélgessenek. A boszinak eleinte nem fűlik a foga a bájcsevejhez, de végül enged, és elmondja Reginának, hogy Hadész szerelmes belé, és valószínűleg ő az egyetlen gyenge pontja az istenségnek. Emma, Hófehérke és Hook lemenekülnek egy kriptába, és talán biztonságba vannak, de az elégedetlenkedő Mary Margaretnek végül kénytelen kibökni, hogy az álma eddig valósággá vált, viszont abban az anyja is meghalt.

Gaston cuccát Belle éppen feltörni készül, és Rumpi segítségét kéri, aki megadja, de közben tart egy kiselőadást arról, hogy ez lopás, tehát sötét mágia is lehetne. Végül megtalálja a könyvét, amiből rájön, hogy a férfinak ő a befejezetlen ügye, szóval miatta rekedt az alvilágban, ezért Goldot elküldi. A múltban Belle-ből előtör a könyvkukac, és átnyálazza a palota összes könyvét, még azt is, amit az anyja tart fent rendkívüli esetekre, és átnyújtja Gastonnak a jóképű hősről szóló darabot, amit a jelenben megtaláltak nála. Az olcsó lektűrök nem az én műfajom, jegyzi meg a férfi, de Belle biztosítja, hogy ez arról szól, hogy a hősnek könyörületesnek és megbocsátónak kell lennie, válaszul Gaston megígéri, hogy kétszer is el fogja olvasni, mert megtalálta a nőt, akit keresett. Már-már elcsattanna a csók, de Belle meglátja a könyvben, hogy a Lelkek Tükre lesz a megoldás, viszont a férfi megígérteti a nővel, hogy ha kiderül, hogy a kis ogre rossz szándékkal jött, akkor hívják az apját meg a lovagjait.

Belle várakozása hiábavaló, mert Gaston helyett Hadész jelenik meg, aki először bepánikoltatja őt, hogy a gyerekéért jött, de aztán megnyugtatja, hogy csak viccelt. Alkut ajánl: engedje megküzdeni Rumpit és Gastont, hogy egyikük a Lelkek Folyójába kerüljön, ő pedig lemond a gyerekéről, aki a szerződés szerint az övé. Hadész kiröhögi, és emlékezteti arra, hogy úgyis bármit megtesz majd a gyerekéért, szóval tudassa, ha megváltozott a véleménye. Regina keresi fel a kriptát, de Hook majdnem megöli, mert azt hiszi, hogy a szörnyeteg az. A beszélgetés ezek után Emma álmaira terelődik. Regina rámutat arra a nyilvánvaló tényre, hogy Hófehérke még él, tehát nem valósult meg, de Emma lelkizik egy sort, hogy mekkora marhaság volt ez a szabadító akció, az pedig főleg, hogy mindenkit magával hozott az alvilágba, mert bárki meghalhat miatta. Hófehérke azonban előáll egy lelkesítő beszéddel, hogy mindannyian önként jöttek, szóval ne legyen lelkiismeretfurdalása.

Gaston tér be Rumpi boltjába, és meglátja az üldögélő Sötét Urat, úgyhogy vele is ereszt egy nyilat, de csak egy bábu az, Belle pedig előrelép, és csodálkozik azon, hogy a férfi valóban kinyírná az ellenfelét, ha lehetősége támadna rá. Pedig a könyvet megtartotta, szóval mégiscsak lehet benne valami. Nos, a könyvet ezerszer kidobtam a kukába, ellenkezik Gaston, de mindig újra felbukkant, mert ez az én alvilági szenvedésem, mert gyengévé tettél, ahelyett, hogy megöltem volna Rumplestiltskint. Hősnek lenni arról szól, hogy kibaszott erősnek kell lenni, nem megbocsátónak, szóval ne védd őt. Dehogynem védem, mert ő a férjem, feleli Belle, és ezzel láthatóan nem szerez piros pontokat a férfinál. A múltban Belle az apjával együtt viszi el a tükröt az ogréhoz, de az megszökött, mialatt Gaston őrizte, a férfi pedig megsérült a felvigyázásban. A király összehívná az embereit, hogy levadásszák, Gaston viszont maga akarja megoldani a dolgot, Belle pedig vele tart a tükörrel együtt.

Belle megtalálja Rumpit, és némi vívódás után beszámol Hadész alkujáról, a férje arcára kiül a mosoly, és elmondja, hogy szép dolog, amit Merlin mondott arról, hogy valaki képes lehet a sötétséget jóra fordítani, de ez nem ma lesz, és eltűnik. A múltban Gaston és Belle üldözik a fiatal ogrét a sötét erdőben a király embereivel együtt. Gaston meg is találja, lelövi egy fáról, majd éppen megadná neki a kegyelemdöfést, mikor Belle közbelép. A férfi nem enged, amit a tükör bán, de a lövés után látszik, hogy az ogrét bántalmazta valaki. Belle a maradék üvegben meglátja Gaston gyilkolási vágytól izzó szemét, és rögvest elkezdődik az elméleti vita arról, hogy mi a teendő. Belle végül megmenti az ogrét, de Gaston nem ért egyet a döntéssel. A jelenben a helyzet kissé hasonló, Gold éppen fojtogatja a vadászt, mikor Belle megérkezik. Nos, őt is meg akarja menteni, ami érthető, miközben Gaston fulladozgat a háttérben, szerelmes csók is csattan a Sötét Úr és a nő között, de végül a tőrrel megparancsolja, hogy engedje el a vadászt. Gaston nem megbocsátó típus, azonnal lelőné Rumpit, de Belle közbelép, és belelöki a vízbe, a lelkek pedig azonnal elragadják.

A múltban a király az istállóban szorgoskodó Belle-lel közli, hogy elkúrta a dolgokat, mert az ogrék megtámadták a birodalmat. Először úgy tűnik, hogy némi vita után megbékélnek egymással, de jön a feketeleves: a háború megnyeréséhez szükség van Gastonék királyságára, szóval itt a lehetőség arra Belle-nek, hogy cselekedjen. A vadász meg is érkezik, megtörténik a lánykérés, és némi habozás után igenlő választ kap. A jelenben Belle alig tér magához, de Rumpi nyugtatgatja őt, hogy legalább a gyermeküket megmentette, de megjelenik Hadész, és ellenkezik egy sort, hogy az alku úgy szólt, hogy a két pali valamelyike küldi a folyóba a másikat, és ez expressis verbis nem valósult meg. Mikor Belle kérdőre vonja az istenséget, az lehajol egy virághoz, amely azon nyomban elszárad, és kifejezi örömét afelett, hogy immár ismét kevesebb remény van az alvilágban.

Zelena időtlen idők óta merenghet magában Nagyi étkezőjében, mert Hadész oda küldi el a virágot, amit a boszi egy mosollyal nyugtáz. Közben az erdőben Emma, Hook, Regina és Hófehérke megtalálja az élőlényt, amit a forgószél hozott, és óvatoskodva kiütik, de végül Mary Margaret ráismer, hogy ki az, és ráborítja a piros köpenyét: Piroska érkezett meg az alvilágba. Innen folytatjuk a következő héten.