Ezen a héten zajlott az élet a Jóban Rosszban háza táján. Rolandék addig-addig zrikálják magukat Alexa árulásán, hogy a likvidálását tervezgetik. Böbééket kirabolják kisboltilag, Zoli végre megtalálja a tökeit és teljesen életszerűen a legrosszabb helyen és a lehető legpocsékabb lélektani pillanatban előáll a farbával Patríciának, Kata és Milán egyre inkább olyan kommunikációt folytat, amelyről sokan akként gondolkodnak, felmelegítve csak a töltött kápi. A boci tekintetekből és a kölcsönös Te is nagyon hiányoztálozásból arra lehet következtetni, hogy lesz, aki felnevelje ezt a Vidovszky lurkót.
Böbééknél ismét dráma van, de szerencsére óriási túlélők. Olyan nagyon azok, hogy ha az északi sarkra vetődnének, akkor ugyan a pingvinek is csak kamilláznának, hogy mi ez a vircsaft, de Bodolaiék azt is megugranák, túlélnék, tán még jól is jönnének ki belőle. Ja, hogy a pingvinek a déli csücsökben élnek, rá se ránts! Szóval volt egy kis betörés. Igen mulya típusú. Jött a raboló, tartotta a pisztolyt, kikötözött, leragasztott. Mondjuk az cuki volt, amikor Böbe arra való hivatkozással kívánta megúszni a szájbetapasztást, hogy neki érzékeny a bőre, meg az is, hogy annyira kimerítette a kirablásuk ténye, hogy ott a hűtőhöz applikálva húzta a lóbőrt, amíg Bandi meg a riasztott rendőri erők rá nem leltek pirkadatkor. Azért minden jó, ha a vége jó, talán a pánikroham lesz a legdurvább következménye ennek a gaztettnek.
Mindeközben Patríciáéknál is felgyorsulnak az események. Zoli egyre inkább sarokba szorul. Egyszerre mindjárt kettőbe. Az egyik oldalról Dóra cseszegeti folyamatosan, hogy most már igazán és nagyon és marhára meg van Ő sértve, hogy mit kell ennyit tökörészni a felvállalásával. A másik oldalról jön Pati, aki mindaddig édes tündér volt, amíg nem kívánt az Úrhoz költözni (no, nem úgy), elindítva ezzel egy olyan láncreakciót, amiből a lépcsőként használt lányok csak és kizárólag szarul tudnak kijönni. Ehhez még hozzáadhatjuk, hogy az örömszülők átgondolták ezt a jobbat szántunk a lányunknak Zoli szituációt és sűrű bocsánatkérések közepette, az említettet keblükre ölelve, a családba fogadták, ünnepélyesen. Itt szakad el a cérna. Zoli csak azért nem bújt be Dóra szoknyája alá, mert az nagyon-nagyon szűk. Inkább támadott. A kórház előterében, sokak füle hallatára, úriemberesen közölte Patríciával, hogy hagyják a fenébe ezt az egész összeköltözősdit, de úgy a kapcsolatukat is, ha van rá mód és lehetőség.
Persze, hogy van, hát hogy ne lenne. Pati persze még mindig nem látja az amúgy nyilvánvalót. Talán Vera az egyetlen rajta kívül, aki szintén megdöbbent az események alakulásán. Anyai ösztöneitől vezérelve, gyorsan odaköltözteti magukhoz a lányt, hiszen szegény párának nincs hol laknia. Abba nem gondol bele, hogy azt a nőt birtokon belül engedni, akire nem is olyan rég még rá volt gyógyulva a párod, pláne úgy, hogy eme tetszési index a hölgy részéről is kifejezésre került az időtájt, az álmoskönyv szerint sok mindent jelent, csak egyet nem, jót. Zoli akkora macsóra szakította magát, hogy most azonnal fel is vállalná a Dórához fűződő érzelmeit, úgy kell visszafogni a gyeplőt. Átrágják jobbról meg balról, hogy mi szól ellene és mellette a nagy coming out-nak, de nem nagyon jutnak kompromisszumra. Addig vacakolnak, amíg persze rájuk nem nyitnak a nagy évődésben, és persze ki más, mint Vera. Az Vera, aki most egyetlen őszinte támasza Patinak, és aki már a Déneses sztorinál is igen erősen megkérdőjelezte Dóra cédaságát, gonosz dögségét.
Rolandék tényleg eljátszottak a gondolattal, hogy Alexát ki kéne nyírni. Hát mit jár ez a rendőrségre és mártogatja be Őket, a családot!? Hogy nem szégyelli magát! Aztán megenyhülnek, amikor kiderül, hogy de, elszégyellte. Ehhez az állapothoz egy őszinte beszélgetés segítette hozzá Betty-vel. A lány felhomályosította, hogy ne nagyon gyászolja ezzel a mindent elsöprő fájdalommal az öccsét, mert az ipse ugyan lehet, hogy gyereknek cukkancs volt, ám a mindenféle pszichoaktív anyagok okozta vad kábulatok bizony már megváltoztatták az Ő jellemét. Amiért meg nagyon nem kár. Alexa meggyőződött.
Olyan nagyon, hogy besétált a rendőrőrse, és visszavonta a múlt héten tett feljelentést. Indokként a bocs, picit túlgondoltam, túlkaptam és nem volt jobb eszközöm, hogy megfricskázzam a pasim, akire most épp nagyon haragszom, közel sem életszerű történettel szolgált. Aztán kiszaladt a Duna partra, ahol közölte az öccsével, vagyis annak élő mementójaként szolgáló fejfájával, hogy elmész te a sunyiba, csalódtam benned, majd a fejfát a földből kitépve a vízbe dobta azt. Ennél a drámai pontnál döntött úgy az ebben az időben épp a megölését tervező, őt éppen tisztes távolból figyelő Alíz, hogy elteszi azt a helyes kis hangtompítóst.
Facebook kommentek