Az urak azon tanakodnak, vajon mikor is kezdődött az a huszonnégy óra, amin belül le kell szállítaniuk a hajót, de nem is ők lennének, ha közben nem kapnának össze. Többek között azon, hogy Cobi majdnem megajándékozta Jesust és a helyi zsarukat néhány kompromittáló felvétellel. Sikeresen összeszedik a kamerát, de nem ringatózhatnak nyugodtan a zöld vízen, mert még rengeteg a dolguk. Például nyomeltakarítás, aminek jegyében Gus szép ívesen a habok közé hajítja az ujjlenyomatos üvegeket, és nem izgatja, hogy szegény kis halak mennyi szennyeződést nyelnek be így. Nem akar böribe menni, na. Lexnek sikerül az, amire senki sem számított, és beindítja a motort, amivel általános ovációt vált ki. Az öröm ideiglenes, hamarosan ugyanis egy házaspár érkezik, üzleti ügyben. A négy haver igyekszik úgy tenni, mintha tudná, miről van szó. Joel különösen jól alakít, alig rebben a szeme a padló alól elővarázsolt raklapnyi kokó láttán, ráadásul még azt is odaveti hanyagul, hogy „mind megvan”. Ismét bebizonyosodik, hogy Lex a társaság gentlemanje, amikor segítőkészen felkap pár zacskót. A kissé bunkócska nő nem értékeli a gesztust, de ez érthető az ő felelősségteljes munkakörében. „Ti amúgy kik vagytok?” érdeklődik partnere, és hőseinknek gőze sincs, hogy erre mi a helyes (nem mészárlással végződő) válasz.

Cobi végül csak kiböki, hogy hát izé, minket küldött Jesus a cuccossal, szóval ha gond van, azt neki kell jelezni. Úgy tűnik, ennyi egyelőre elég is, a férj nagy zsák pénzt ránt elő, és felhívja a figyelmet, hogy a sikkasztás bűncselekmény. Na jó, inkább arra, hogy ha nem jut el Jesushoz az áruja ellenértéke, azt a „képviselők” szívják meg. Joelnek szól a telefonja, ami nem egy jó pont a rendőrök miatt, ezért a feldúlt férfi büntiből elviszi a hajót működtető biztosítékot. A párocska elhúz, a cimborák pedig össze-vissza kiabálnak, megtámogatják a vízi élővilágot mobiljaikkal, aztán rohannak, mert kéne egy új biztosíték. Velük van a lóvé is, mert otthagyni nem merték, és az őrzést sem vállalta senki. Ha már így alakult, meg is számolják, majd a pontosan ötmillió eurót, azaz hétmillió dolcsit körbeülve elmélkednek és álmodoznak egy sort. A legnagyobb kérdés persze az, hogy a drága Milo vajh' tudott-e rejtett kincsről. A csapat levezetésként szurikátásat játszik a magas fűben.

Gus közli, hogy van egy terve, amit Joel elengedne a füle mellett, de hiába. Eszerint ketten maradnak a zsével a természet lágy ölén, a másik kettő meg visszamegy Milo villájába az elhunyt kocsijáért, amivel később felszedi a többieket. Helyére viszik a hajót, a pénzt egy bérelt autóban hagyják, elhúznak a fenébe, a kulcsot pedig elküldik Jesusnak. Most, hogy ez megvan, már csak azt kéne kitalálni, merre is lakott Milo. Lex emlékszik, ezért neki már egészen biztosan gyalogolnia kell. Kellett az a sok Bilobil!. További szócsaták kerekednek abból, hogy ki felügyelje a táskát és az arrafelé kóricáló mókás kecskéket, majd demokratikus szavazással határozzák el, hogy Cobi tartson Lexszel. Ezalatt egy fickó csenget Milóhoz, aztán bedob egy dobozt a birtok területére.

Joel ahelyett, hogy hálás lenne, amiért Cobi kimentette őket a bűnözők előtt, továbbra is morális problémákon lovagol. Például azon, hogy barátja száján olyan természetesen csúszott ki a hazugság, mintha csak dr. Mogács politikusképzőjéből szalasztották volna. Lexék az úton egy farönkön relaxáló, irtó cuki leguánba botlanak, és valamiért azt hiszik, az állatkát érdekli az ő személyes drámájuk. Pedig pont leszarja. Viszont annyira fenyegetően pislog és lélegzik, hogy a bátor legények mégis másik irányba mennek, mert aggódnak, hogy ha elhaladnának mellette, azonnal üldözőbe venné őket. Kicsit túlértékelik saját jelentőségüket.

Mivel a távollévőt mindig ki kell tárgyalni, Cobi és Lex a sárkánytámadás sokkját a parancsokat osztogató Gus elemzésével csökkenti. Azon agyalnak, vajon miért hagyta ott menő ügyvédi állását, hogy helyette régiségeket áruljon. Cobi megpendíti, hogy valami nyomozás volt a cégnél, és a havert kizárták a kamarából. Lex annyit fűz hozzá, hogy tudja, mire képes Gus. Hm… Mielőtt kifejthetné, homályos céllal és üzenettel felállított erdei oltár (?) / síremlék (?) / installáció (?) tárul a kirándulók elé, fényképekkel, fecskendőkkel, szoborfélével meg néhány gusztustalansággal. Az van odaírva, hogy "Xtabai", ami egyébként az epizód eredeti címe. Ez még a gyíknál is rémisztőbb, ezért megint módosítják az útvonalat.

Joelék éppen azért szomorkodnak, mert nem lehet övék a lé, viszont legalább jó eséllyel el fognak miatta patkolni, amikor elsuhan mellettük egy bicajos, aki mond valamit külföldiül, meg azt, hogy „holnap barack lesz”. Cobiék az ezer veszély ellenére szerencsésen odatalálnak a Milo-lakhoz, ahol már várja őket a rejtélyes ládika. Cobi arra biztatja Lexet, hogy rúgjon bele, ami nem tudjuk, milyen eredménnyel jár, mert legközelebb már Milo járgányában látjuk őket. Sietősen távoznának, de előkerül Angel, Cobi egyéjszakás kalandja, akinek valami utaláshoz kéne szeretője segítsége. Nem repes az örömtől, amikor utóbbi közli, hogy most nem alkalmas. Bár azt ígérte, hogy aznap találkoznak, de az ugye még a macska előtt volt. Cobi magyarázkodni próbál, hogy a barátainak most szüksége van rá, de majd később, satöbbi, satöbbi. A nőt otthagyják, Lex meg jót kuncog azon, hogy Cobi milliomosnak adta ki magát előtte.

Gusnak igen rosszak az idegei, de Joel viszonylag jól viseli a nyomást, talán lecsúszott egy fél Xanax. Különösebben attól sem rendül meg, hogy Gus kifejti, tök jó, hogy ő már eltávolodott a kölkeitől, így nem fáj majd nekik annyira, amikor apu fejét egy ládában küldi el nekik Jesus. Megjönnek Lexék, akik elhozták a dobozt, pedig szerintük is lehet, hogy bomba van benne. Joel úgy érzi, hogy amennyiben tényleg robban, jobb ha túlesnek a fájdalmas részen, ezért egy laza mozdulattal ki is nyitja. Fegyver van benne, amit elvileg senki nem tud használni, de hogy ennek ellenére fogják, az tuti.

Az autókölcsönzős néni nem csipkedi magát, és amíg a szédületes választékból előkeresi a megfelelő verdát, Cobi bedobja Gusnál az iroda témát. A jogász szerint a nagykutyák tették tönkre az ő kisebb társaságukat egy mulasztási perrel, de Cobinak ennyi nem elég és Gus anyagi helyzetét kezdi firtatni. Utóbbi arra gyanakszik, hogy a tízezer dolcsi miatt, amivel tartozik, de Cobi saját bevallása szerint csak aggódik. Gus kicsit túlgondolja az ideális „parkolóhely” témáját, ezért addig köröz zaklatottan a bérelt kocsival, amíg bele nem hajt valakibe. Az illető egy harcias nő, akit sem százhuszonhárom dollárral, sem Joel kínosra sikerült pisztolyvillantásával nem lehet leszerelni. Sejthető, hová tart a dolog, és tényleg, Cobi kénytelen a drogpénzhez nyúlni. Az életrevaló csaj még két köteget kikap a csomagtartóból, és mire arra jár egy rendőr, le is csillapodnak a kedélyek.

A négyes végre szabadul, mehetnek még egyszer autót cserélni, aztán meg is válnak a tehertől. Kissé nyögvenyelősen, de meglett ez. Közben Angel a villában várja a fiúkat, ahol bizony a para macsek is körülnéz éppen. A kutya félig kiásta Milót, ezért klasszikus hullahurcolászós vígjátékjelenet következik, mialatt Cobi eltereli a hölgy figyelmét, eljátszva, hogy mégis elintézi az ügyeit. Az elégedetten távozó Angelt a mosolygós kopó, Sophia Moreno váltja, akit Gus a „nem tudjuk a kapu kódját, a távirányítót meg elvesztettük” szöveggel akar a birtokon kívül tartani. A macska közben a bozótból figyel. Mialatt javában zajlik Milo ide-oda rángatása, Moreno felajánlja Gusnak, hogy azonnal visszarepíti az Államokba, és többé nem kell aggódnia. Cserébe csupán a teljes igazságot kéri. Gus ezt a lányai emlegetése ellenére sem szívesen tárná fel, de mielőtt dönthetne, a tárgyalást véletlenül lefülelő Lex kinyitja a kaput. Nahát, mondja Moreno,  lehet, hogy valaki más is haza szeretne menni.