Rövid halottszemle (ezzel búcsúzunk végleg a Gerhardt családtól) után Solversonékhoz kapcsolunk. Betsy ébredezik, mi tagadás ő sem fest túl jól, kajára például gondolni sem tud. A gyógyszer a ludas, világosítja fel az ágya mellett hűségesen virrasztó Noreen, úgy tűnik hamarabb kinyírja őt, mint a rákot. A pihenés viszont nem árt, azt mondta az orvos. Betsy szófogadóan magához öleli a lányát és visszaalszik. Szépet álmodik, látja a jövőt, a felcseperedő Mollyt és az idősödő Lout, a későbbi boldog családot, bizony, Gust és Gretat, sőt az unokáját is. Vele nézzük mi is a "régi" ismerősöket, szülinapot ülnek, a kisfiúét, nevetnek. A lángok között megjelenő Hanzee képében az álomba lidérc is vegyül, vele a káosz és a rémület, a csodás álom talán mégsem válhat valóra?

De folytassuk a mostani történetet, hiszen még nincs vége. A mészárlás miatt ugyancsak megfogyatkozott társulat élén Blumquisték vannak szökésben, Hanzee a sarkukban lohol. Az arca egyébként randán megégett, nem szép látvány, iszonyú forró lehetett a cucc, amit a képébe kapott. A párocska stoppolna, de az indián nem csak az arra járó autó segítőkész sofőrjét intézi el, még Ed is golyót kap futás közben, Peggy támogatja tovább. A menekülők és üldözőjük nyomában a megviselt, de elszánt Lou siet a véres ösvényt követve.

A házaspár egy boltba húzódik be, fodrásznőnk onnan akar segítséget hívni. Mondjuk Ed elég rossz állapotban van, neki minél előbb orvos kellene szerintem. Közben Lou beéri az indiánt, de lövése nem talál, Hanzee az utolsó pillanatban észreveszi és lebukik a lövés elől. Peggy a lövéseket hallva úgy dönt, inkább menedéket keres a raktárban. Az üldözőbolyhoz véletlenül Ben Schmidt csatlakozik, Lou először kis híján lelövi, majd jól letolja amiért nem vigyázott eléggé a házaspárra. A nyomozó hüppög egy sort (csúnyán betört az orra), ő igazán nem tehet arról, hogy az őrült őrizetes némber leütötte. Viszont ha nem akar végképp lebőgni, kénytelen Lou mellé szegődni az üldözésben, csüggedten idézi fel kettejük első beszélgetését, bizony kurvára el van itt cseszve minden. Közben Peggyék stílszerűen a hűtőkamrában telepednek le, otthonosan néhány fellógatott malac és egyéb konc közé. Ed sebe (és ő maga is) pocsékul fest, neje nyugtatgatja, minden rendben lesz. Hentesünk elmondaná, hogy mindennek vége, na egyelőre nem az életének, de a házasságuknak mindenképp, de Peggy belefojtja a szót, köti az ebet, miszerint ez az egész is a fejlődésüket segíti. Ed ez egyszer csendre inti, pont az a baj, hogy a nő olyasmit akart folyton javítgatni, amivel eleve nem volt semmi baj. Szereti a feleségét, de a régi életüket, szóval elkúrták ezt is teljesen. 

A néhai Gerhardt házba Mike érkezik szemügyre venni új birodalmát. Van egy túlélő, a konyhában aszott indián öregasszony szeleteli rezzenéstelen nyugalommal az almát, mögötte nagy kondérban fő a másnapi ebéd, bár nem világos, hogy kinek. Mike belekóstol, az étel finom, tehát a mamóka életben marad, viszont innentől kezdve se vínersnicli se táfelspicc, sőt a rétest is el lehet felejteni (gondolom sajnos a smarni is tiltólistára került), amerikai kaja kell ide. Egyesek nem tudják, mi a jó.

Az új uraság ottlétéről mit sem sejtő Ricky érkezik, ő időben meglépett a csatából, eleve csak külsős volt a csapatban, minek áldozta volna fel magát. Mivel a főnökség elhulltával nincs aki prémiumot fizessen, úgy dönt a családi ezüst egy részével kárpótolja magát. A pakolászást Mike és csatlósa zavarja meg, sörétes puskával és a hatalomról szóló rövid államelméleti kiselőadással. Milligan király úgy véli, regnálását egy kegyes és egy kegyetlen cselekedettel illik megkezdenie (ez hagyomány, biztos olvasta valahol), sajnos az előbbit már elhasználta a konyhában, így Ricky hiába próbálja kidumálni magát, az iker lepuffantja.

Hanzee követi a vérnyomokat a hűtőkamráig, de betörni nem tud, így tüzet rak a szellőző előtt, odabent füst kezd szivárogni. Peggy pánikba esik, majd eszébe jut a tévében látott film, a szerelmesek ott is a tűzből menekültek, ezt jelnek tekinti, ők is megmenekülnek biztosan. Mivel Ed nem segít neki (mentségére szóljon, hogy haldoklik éppen), ezért maga tépi fel az ajtót, hogy szembeszálljon a támadójukkal. Kívül viszont csak Lout és a kollégát találja, füst meg indián sehol. Kiderül, hogy Hanzee egyszerűen lelépett, nem is járt a boltban, fodrásznőnk alighanem haluzta az egész kifüstöléses sztorit. Peggy hisztériásan ragaszkodik ép elméje utolsó morzsáihoz, majd Ed jól megmondja, ő is tudja, hogy mi történt. Szegény henteslegény már nem örülhet a megmenekülésnek és nem szólhat hozzá többé a sztorihoz sem, időközben jobblétre szenderült. Peggy őrjöng.

Kicsit később Lou már indulni készül, Ben hozza a hírt, hogy Hank még az intenzíven van, de valószínű túléli. A kolléga keservesen érzi magát, a főnöke halott, jelentést is kéne írni, azt se tudja mihez kezdjen, pedig magához képest elég jól állta a sarat (mondom én), barátunk vállon is veregeti, nem lesz semmi baj. Lou egyébként úgy döntött hazaviszi Peggyt Minnesotába, és ha valakinek ezzel a helyiek közül baja van, hát bekaphatja a gázcsövet. Ben elbúcsúzik, ő biztosan nem fog ellenvetést tenni.

Solversonéknál nincs változás, Betsy kászálódik elő az álomból, Lou után érdeklődik, Noreen pedig még mindig az ágy mellett ücsörög. Senkiről semmi hír, Molly is alszik, a betegség marad az egyetlen téma. A kiscsaj tudni szeretné, hogy milyen érzés a rák, sőt azt is olvasta ugye, hogy az életnek nincs semmi értelme, mert úgyis meghalunk, el kéne kobozni tőle a könyvet, csak szólok. Betsy velem látszik egyetérteni, ekkora baromságot csak olyan ember mondhat, aki még sosem készült egy kisgyereket hátrahagyni. Igenis mindenki okkal érkezik a világra, mondja, a végítéletnél meg idézzen Camus-t, akinek elment a józan esze, az enyém viszont még megvan, szóval francia filozófusok (és marslakók) kíméljenek.

Hazafelé a kocsiban Peggy hangot ad a vágyának, hogy igazán beutalhatnák egy kaliforniai börtönbe, tengerre néző cellával, mert mindig is oda vágyott. Lou még mindig nem vesztette el a türelmét, egy háborús sztorival körítve nyugodtan elmagyarázza a hibbantnak, hogy megérti Edet amiért a végsőkig kitartott a felesége mellett, mert ez a férfiak dolga, a sziszifuszinak tűnő küzdelem nem hiábavaló, még ha egyesek annak is hiszik. Peggy mindezt elengedi a füle mellett, ő nem akart senkinek rosszat, meg amúgy se tehet az egészről, kellett a hülyegyereknek pont az út közepén kujtorognia. Lou amúgy sem értheti, egy nőnek iszonyú nehéz egyszerre feleségnek és anyának lenni, plusz mellette karriert építeni. Ezzel a teherrel be lehet golyózni, mondja. Én egyetértenék, csak Peggynek ez utóbbit úgy sikerült elérni, hogy közben egyik feladatot se oldotta meg. Amúgy ezt már Lou se nagyon bírja, megáll egy telefonfülkénél, nem mintha otthonról jó híreket kapna.

Valahol egy grundon kissrácok baseballoznak, Hanzee figyeli őket a lelátóról. Egy kopasz úr szegődik mellé, aki új személyazonosságot hoz, persze egyelőre csak a papírokat, a továbbiakat majd az indián megégett arca miatt amúgy is esedékes plasztikai műtét keretében rendezik le. Elbeszélgetnek kicsit birodalmak tündökléséről és bukásáról és Hanzee további terveiről. Először is mindenkit megöl (nem feltétlenül bosszúból, csak úgy), aztán saját királyságot alapít. Egyszerűnek tűnik. Ezalatt srácokat a pályán két nagyobb fiú kezdi zaklatni, Hanzee megindul, késsel kergeti szét őket. A kicsik egyébként jelnyelven beszélgetnek egymással, netán ők a későbbi Mr. Wrench és Mr. Numbers páros?

Mike hazamegy Kansasba, ahol természetesen a jól megérdemelt dicséret és előléptetés várja. Már mondaná a terveit, de a főnök lehűti, nem lesz itt semmi kiskirálykodás. Kap egy irodát (na jó, inkább sufnit, csak ablakkal), mostantól nem verőemberekkel, hanem a könyveléssel kell együtt dolgoznia, a terepmunkát a gyalogság végzi. Átlagos meló, kilenctől ötig, hétvégén golf. Öltöny, nyakkendő, és hajat is kellene vágatni, a mikrofonfrizura már nem divat. Az előrelépés sem kizárt, egy kolléga például a postázás átszervezésével annyi megtakarítást ért el, hogy nekiadták az egész nyugati partot. Ha nem tetszik ez az egész, hát mehet melózni egy bányába. Mike szegény mintha citromba harapott volna. Pedig a fejlődés megállíthatatlan, bizonyos Von Schwarz is megmondta, lépést kell tartani a korral.

Solversonéknál azért sokkal jobb a hangulat, Hank kijött a kórházból, kissé megviselten ugyan, de újra együtt a család. Vacsora után süti és sör mellett tárgyalják ki az eseményeket. Lounak az okoz gondot, hogy a bánatba kellene beleírni a jelentésébe az ufót, az FBI-nak pedig újabban az, hogy Hanzee teljesen felszívódott. Sebaj, majd előkerül valahogy. Betsy témát vált, óvatosan megemlíti, hogy mit talált az apja lakásában a minap. Hank csak unatkozott, és gondolkodott, ez másoknak is megártott már, mondja. Amúgy arra jött rá, hogy ez az elcseszett világ sokkal jobb lenne, ha nem értenék félre egymást az emberek, így nekilátott kidolgozni egy univerzális nyelvet. Jelekkel, amiket mindenki, még egy óvodás is megérthet. Betsy megkönnyebbül, hogy apus mégse őrült meg. Lou az esti mese után lefekteti Mollyt, holnap majd horgászni mennek. Minden szép, ma este végre mindenki nyugodtan alhat.

Ezzel történetünk véget ért, búcsúzik a hogyvoltíró is, köszönöm a nyájas olvasóknak az egész évados megtisztelő figyelmet és a hozzászólásokat!