Ha eddig azt hitték a Fekete vitorlák rajongói, hogy más sorozat nem is játszódhat karibi vizeken, hát most nézhetnek egy nagyot: a mostani epizódban Onedinünk ugyanis Barbadosból szállít Guyanába. Lesz itt kérem izgalom, ezt sugallja a német cím is: Liebe und Kanonendonner, azaz szerelem és ágyúdörgés. James Barbadoson rakodik, hogy mit, az nem derül ki, de nem is érdekes, a lényeg, hogy csak egy fél hajórakomány jön össze, de ez is több mint a semmi, minden pénzt meg kell fogni ugyebár a múltkori komoly érvágás után. (A hajó nevét az egész epizód alatt nem sikerült kisasolnom, de talán a Soren Larsen lehet, mostanában mindig azzal járnak.) Baines Turner másodkapitánnyal éppen valami ósdi ágyút emel a fedélzetre, aminek James nem nagyon örül, de Baines lelkesen érvel: Ez állítólag az ismert karibi kalózvezér, Henry Morgan egyik ágyúja, nagyon értékes, bár kissé rozsdás. Turner és Baines szakértő szemmel vizsgálgatják az ágyút, közben lelkesen dudorásznak egy témába vágó nagyszerű dalt.
James figyelmét egy másik dolog, pontosabban személy vonja magára, a fedélzetre lép ugyanis egy nő. Margarita Juarez néven mutatkozik be, és mielőbb haza akar jutni Guyanába, ezért nem zavarja, hogy a vitorlás nem utasszállító hajó. Szerencsére van egy szabad kabin, amit James gálánsan felajánl, sőt dupla öröm, hogy a hölgy fuvardíját már előre kifizették. Nincs más hátra, Baines sztentori hangon kiadja a parancsot az indulásra: Orrvitorlát felhúzni!
A nőről kiderül, hogy apja Guyana elnöke és most hozzá utazik látogatóba. James ugyan sokat beszélget a nővel, de magáról nem nagyon árul el semmit, ezért Margarita inkább Tomnál érdeklődik a gazdájáról. Tőle megtudja, hogy Mrs. Onedin nyolc hónapja meghalt és Jamesnek van egy lánya, aki sok gondot okozott a közelmúltban. Később Margarita szemrehányást tesz Jamesnek, amiért nem sok figyelmet fordít rá, mint utasra, a barkókirály zavartan hümmög és inkább készít neki egy koktélt, amit a nőről nevez el.
Liverpoolban ugyebár megtörtént a Frazer és az Onedin vállalatok egyesülése, ám ennek az első időszaka nem igazán felhőtlen. Tessék, itt vitatkozik például Dawkins és Dunwoody, érdemes-e fél hajórakományok elszállítását vállalni vagy nem. Tojás Tóbiás marhára pörög, szerinte a raktározási költségek nagyon magasak, emiatt fontos mielőbb elszállítani a rakományt, Dawkins ellenérveket hoz, nem tudnak megegyezni. Végül Dunwoody rövidre zárja a vitát, imígyen: Nekem egy Onedin alkalmazott nem parancsol!
Az irodába Samuel érkezik üzleti tárgyalásra: Amerikában akar befektetni, most éppen két raktárat akar építtetni és befektető társat keres. Elizabethnek momentán nincs pénze (a múltkori váltságdíj, ugye), de kiderül, hogy Samu nem is vele akar igazából szerződni, hanem valami Parkerrel, annak megvan hozzá a zsé. Sz Sz felháborodik, amiért Samu ezt titokban akarta tartani és csak a New York – Liverpool közti szállításra használná a Frazer céget. Te nem is vagy igazi kereskedő, csak egy kiugrott boltossegéd!, vágja oda unokaöccsének, mire Sam szó nélkül elhúz.
Ez a költséghatékonysági dolog úgy látszik, nagyon beakadt Humpty Dumptynak, mert sorra bocsátja el a matrózokat. Kettő közülük ezért panaszra jön Lady Fogartyhoz, egyiküknek három gyereke van, a másiknak négy és most rúgták ki őket. Elizabeth felháborodik és utasítja Dunwoodyt, vegye vissza a két embert és találjon nekik munkát. Majd ha magának lesz többségi részesedése a cégben, akkor hozhat ilyen döntéseket a beleegyezésem nélkül, oltja le szőkénk a tojásfejűt.
Elizabeth később még jobban felhúzza magát azon, hogy az elbocsátásokról már az újságok is cikkeznek, ezért behívatja Dunwoodyt és kioktatja. A Frazer Vállalatnál különös gondot fordítanak az elbocsátásokra, Dunwoody ezentúl lesz szíves úgy eljárni, hogy először a nőtleneket, majd a gyermekteleneket küldi el, ha már feltétlenül szükséges, és csak ezek után a gyermekeseket. Remélem, megértett, vagy ha nem, akkor majd találkozunk a tükörtojás-sütő serpenyő mellett, vágja még oda Tojás Tóbiásnak, majd kiviharzik az irodából.
A tengeren James egyre jobban felenged Margarita közelségétől, már magáról is hajlandó beszélni: 47 éves vagyok, van egy lányom meg egy üresen álló házam, a flottámat elvesztettem és most újra nekilátok felépíteni a birodalmamat. Apám szerint egy egyszerű becsületes ember többet ér, mint ezer híresség, feleli erre Margarita (a nagy betűs), James erre csak meglepődve néz, és zavarában kis híján fellöki a margaritát (a kis betűst). Később a nő is mesél magáról, férje is fia nemrégiben meghalt, úgyhogy ő is özvegy. Majd az álmokra tereli a szót: Az az álom mindennél erősebb, amit egy férfi és egy nő együtt álmodik. Innentől kezdve szinte minden időt egymás társaságában töltenek, Tom és Baines figyelő, és mi tagadás, enyhén rosszalló tekintetétől kísérve.
A vitorlás kiköt Guyanában, James érzelmes búcsút vesz Margaritától: kézcsók, a két szempár sugarának hosszas egymásba fonódása, stb., a matrózok a háttérből alig feltűnően skubizzák az eseményeket. Margarita megköszöni a kellemes utat és viszonzásul meghívja apja házába Jamest látogatóba, alakul a románc, na.
A városban James megkeresi egyik régi emberét, a Gavrialides nevű helyi főhivatalnokot, aki azonban rossz hírrel fogadja. Az országban nagy a nyugtalanság, a politikai helyzet feszült, itt most senki nem fog neki fizetni semmilyen fuvarért. Micsoda szerencse, pont meg vagyok hívva az elnökhöz látogatóba, már megyek is hozzá a pénzemért, feleli James és lelép. Így aztán nem is látja, hogy távozása után Gavrialides valami gondosan átkötözött kis csomagot rejt el az irodai szemétgyűjtő kosárban.
Juarez elnök kedvesen köszönti Onedint, mindketten lányos apák, az elnök ezen a témán hosszasan időzik, de James nem hagyja magát sokáig eltéríteni. Mivel a fuvar megrendelője az elnök sógora, James kéri Juarez közbenjárását a fizetés ügyében, de csalódnia kell. Az elnök ugyanis úgy tudja, politikai ellenfelei meg akarják dönteni a hatalmát, ezért is küldte külföldre a lányát, de a bohó gyermek most visszatért a veszedelembe. Végszóra belép Margarita és kijelenti, neki itt a helye, férjét és fiát már megölték a forradalmárok, ezért ő most itt marad az apja mellett. James úgy dönt, találnia kell valami biztonságos menekülési útvonalat, ezért elsiet, hogy beszéljen a hajón maradt Baines-szel.
A lázadók betörnek Gavrialideshez, de mivel nem találnak semmi értékeset, mérgesen elvonulnak. A kikötőben James arra utasítja Bainest, hogy álljanak készenlétben az indulásra, de a partról ezt ne lehessen észrevenni. Indulna vissza a városba, ám ekkor befut Gavrialides, magával hozta a szemetesbe rejtett csomagot, ami nem túl meglepő módon drágaköveket rejt. Megkéri Jamest, vigye magával és Angliában helyezze el egy bankban, 15%-os részesedést ígérve Onedinnek a kövek értékéből. Majd hozzáteszi, jó lenne mielőbb indulniuk, mert a felkelők három óra múlva teljesen lezárják a kikötőt. Ha déli 12-ig nem érek vissza a városból, hajózzanak ki, adja ki a parancsot Bainesnek James, aztán maga mellé veszi Tomot és elsietnek Juarez házához.
A helyi divatnak megfelelően ponchót vesznek magukra, remélve, hogy így el tudnak vegyülni a helybeliek között, én mondjuk nem értek hozzá, de szerintem pont úgy néznek ki, mint két angol, aki valami hülye spanyol jelmezbe bújt. A kertkapu zárva, de a behatolás nem okoz gondot: ezúttal James ereszkedik négykézlábra (a múltkor ugye Baines kényszerült erre), Tom meg a hátán felmászva beugrik a kertbe és belülről kinyitja az ajtót. A házban az elnök nagyban éget mindenféle papírokat és bizalmas iratokat a kandallóban, mentse meg a lányomat, mondja Jamesnek, de Margarita közli, ő csak az apjával együtt hajlandó menekülni. Így hát végül négyesben indulnak a kikötőbe és a biztonság kedvéért magukhoz vesznek két puskát is. Az egyik sarkon sombrerós forradalmárok tartóztatják fel őket, akik nyilván nem néztek sok tévét, mert az elnököt egyáltalán nem ismerik fel és továbbengedik a csapatot.
A kikötőben eközben Baines az óráját nézi és pontban 12-kor kiadja az indulási parancsot, a vitorlás kihajózik az öbölbe. Ekkor érnek a partra Onedinék, nyomukban pár okosabb sombrerós felkelővel, akik puskákkal lövöldöznek a menekülő Juarezre. Jameséknek éppen sikerül beszállniuk egy gazdátlan csónakba, amikor az egyik mesterlövész sombrerósnak sikerül eltalálnia az elnököt, aki halálos sebbel összeesik. Tom és James veszett tempóban evez a nyílt víz felé, Margarita magába roskadva ül a csónakban, tudomást sem véve a körülöttük vízbe csapódó golyókról.
A nagy lövöldözést meghallja Baines és visszafordítja a hajót a part felé, ám ekkor új veszély jelentkezik: a felkelők az egyik magaslati ponton felállított ágyúval kezdenek lőni a csónakra. Hát ezt muszáj elhallgattatni, dönti el Baines, és Turnerrel megtöltik a hajó orrában elhelyezett kalózágyút, már csak az a kérdés, lehet-e vele tüzelni egyáltalán. A vitorlás lassan irányba áll, Turner meggyújtja a kanócot, az ágyú eldördül és szétveti a parti üteget, hurrá! Sajnos azonban mindkettőjüknek ez volt az utolsó lövése, mert az ócska szerkezet a lövéstől maga is szétrobbant, és megölte szegény Turnert.
A fedélzetre lépő menekülők ezért nem tudnak tiszta szívből örülni, hiszen két halálos áldozattal járt a mentési akció. James vigasztaló szavakat mond Margaritának, a maga apja bátor és becsületes volt, stb, a nő szomorúan hallgat, mire James megkérdezi: És most mit akar csinálni? Azt maga döntse el, feleli Margarita, mire James kiadja az utasítást: Hazamegyünk!
A visszaszámláló szerint még hat rész van hátra.
Facebook kommentek