A régmúltban kezdünk. Vihar van. Egy faházban gyerekek alszanak – vagyis csak aludnának. A kislány ébren virraszt, mert fél a mennydörgéstől, a kisfiú odalopózik hozzá, és próbálja megnyugtatni. A kisfiú Klaus, a kislány pedig Rebekah. Nik egy fából faragott lovagot ad húgának, hogy bátorságot öntsön belé, és megígéri, hogy mellette lesz, bármi is történjék… Aztán ugrunk a jelenbe, oda, ahol előzőleg abbahagytuk: ősiek, szemtől szemben a LaFayette-ben, fogságban. Rebekah felismeri, hogy bátyjánál a fehértölgy-karó van – és Klaus el is ismeri, hogy huginak tartogatja. Elijah uralni próbálja a helyzetet, és elküldi Rebekah-t Klaus szeme elől. Hugi le is lép. Rendes tesó leszögezi, hogy nem hagyja, hogy Klaus megölje a húgukat. Aki szerint viszont, mivel bennragadtak a temetőben, csak idő kérdése, hogy Elijah figyelme lankadjon…
Reggel lett, és Rebekah még él. Le is adja a drótot Marcelnek, aki újfent megígéri, hogy valahogy ki fogja hozni. Hugi nem ilyen derűlátó. Biztos benne, hogy megölik, annak ellenére, hogy Marcel „csodafegyvere”, Davina feltámadt, és esetleg találhat egy kiskaput, aminek segítségével könnyebb lesz menekülni. Csak némi idő kell. Na, ez az, ami nem nagyon van! Marcel bele is veti magát az akcióba. Első lépés: közel férkőzni Davinához. Visz neki ismerős holmikat, arról mesél neki, hogy a boszik ünnepelnek, hiszen három Aratás-lány is feltámadt – köztük D barátnője Monique. És az a hír járja, hogy az őseik beszéltek hozzájuk, tanították őket, míg halottak voltak, és még erősebben tértek vissza. Davina erre kvázi sírógörcsöt kap: nem volt ott semmi, csak hűvös, üres sötétség… aztán könyörögni kezd, hogy hadd’ ne kelljen beszélnie róla. (Ajjaj! Hogy lesz ebből Rebekah-mentés?)
Elijah változatlanul a két testvére között áll, észérveket hoz fel, de a lényeg akkor is ugyanaz: játszadozhatnak napestig, de Klaus nem fog átjutni rajta! Gonosz tesó ebben nem biztos: lehet, hogy hugihoz Elijah hulláján keresztül vezet az út – aztán rázúdítja bátyjára a PT pengéje okozta kínok miatti sérelmeit. Elijah-ról mindez lepereg, és azt találja mondani: ahogy Klaus ott áll, olyan, mint Apu! A hatás ugyanaz, mint a múltkor Caminél – megborulás és védekezés: nem igaz, Apu őrült volt, akinek Klaus volt a céltáblája; Rebekah viszont áruló! Talán Elijah már el is felejtette, milyen volt Apu… pedig nagyon nem! Flashback ezer évvel korábbra. MiniElijah vadászni tanítja MiniKlaust, aki íjjal és nyíllal próbálkozik, de elvéti a célt, a zsákmány elszelel. Elijah bátorítja öccsét, hogy legközelebb jobban sikerül majd – de érkezik Apu, aki egy mondattal földbe döngöli a gyerek önbecsülését. Az sem használ, amikor Klaus felesel, az sem, amikor bocsánatot kér. Apunak semmi se jó, főleg, mert ezzel nem laknak jól… aztán alaposan elpáholja a kisfiút. Elijah próbálna közbelépni, de Apu esélyt sem ad, mondván: Klaust „meg kell erősíteni”! (nem lehet elégszer ismételni, hogy Apu mekkora pöcs volt!)
Úgy fest ezek az emlékek még mindig élénken élnek Klaus emlékezetében – vagy hugi árulása hozta őket megint elő. Elijah viszont nem tágít, arra kéri öccsét, hogy legyen jobb, mint Apu: kegyelmezzen. Rebekah is végre előbújik – ránézésre bátran, és elkészülve mindenre. Elismeri, hogy vétkezett, de fordít egyet a dolgon: az ő tette semmi, ahhoz képest, amit Klaus művelt… Áll elébe a bosszúnak, előbb viszont alaposan meg akarja mondani a tutit. Gonosz ősi kegyesen engedi a dolgot – de kilátásba helyezi a büntit, mégha Elijah testén keresztül vezet is az út…
A Szent Anna padláson Cami érkezik Davinához. Nagyölelés. Mibe, hogy Marcel hívta a dilidokit? A boszi elmondja, mi történt vele: meghalt, aztán semmi, aztán suttogások – az ősöké. Dühösek rá, megfenyegették, amiért rosszul használta a mágiát, és most retteg. Marcel eközben fel-le járkál a templomban (mint kispapa a szülőszobán), míg Kieran összegzi a tényeket: Marcel elárulta Klaust, és csak Davina mentheti meg, aki egy idegroncs, ezért kell Cami, hogy helyrehozza. Nem is rossz, egy bomlott elmétől! A vámpír rámutat, hogy Davina az atyán is segíthet, Kieran viszont realista: meg fog halni. Elveszítette a hitét, próbálta megelőzni a háborút, nem jött össze – a körülményeket figyelembe véve nincs remény, neki meg pláne!
A temetőben Klaus teátrálisan, egy magaslaton ülve bejelenti hugi „tárgyalását”. Dől belőle a keserűség és a düh – és úgy fest, sosem ér a „nyitóbeszéd” végére. Mikor végre Rebekah is szóhoz jut, kegyetlen, kontrollmániás, manipulatív mocsoknak nevezi gonosz tesót, aki megtagadta tőle a szabad szerelmet. Erre Klaus a „meg akartalak védeni” szöveggel jön, és hugi bezárja a csapdát: az, akit a barátjának nevezett sem volt elég jó? Ott a pont! Rebekah elmereng, hogy vajon mi lett azzal a fiúval, akitől ajándékot kapott, aki szerette a művészeteket, akire ő felnézett? Elijah közbeveti, hogy egyik tesó sem tartott ki annyi ideig Klaus mellett, mint hugi – még ő maga sem. Újabb múltidézés jön: Apu a már felnőtt Klaust kezdi el rendszabályozni, mert az a vadászkésével bábukat faragott. Úgy elveri, hogy a többiek aggódni kezdenek az életéért – és Rebekah-nak kardot kell rá fognia, hogy leálljon. Apu persze secperc alatt lefegyverzi, de nem hisz a szemének, hogy ellene összefogtak – miatta. (de legalább abbahagyta a verést) Klaust megindítja az emlék, ezért, hogy ne essen ki a szerepből, Marcelt kezdi szapulni. Úgy véli Marcel manipulálta Rebekah-t, hogy átvehesse New Orleans irányítását – hugi pedig „csak” ostoba, mert ezt nem vette észre. De a lány nem harap rá a csalira: ő kereste meg Aput, nem Marcel. Aztán kifakad, hogyha tehetné, újra megtenné. Több se kell Klausnak, hogy nekiugorjon, de szerencsére Elijah szemfüles, és közbelép – ráadásul megszerzi a karót! Nagyon ügyes!
Cami a padláson kiselőadást tart a trauma és a bántalmazás utóhatásairól, de Davina szerint a száraz tananyag nem segít rajta. Oké, Cami rugalmas, akkor mesél valamit saját kútfőből. Naná, hogy az öccse halála kerül terítékre megint, a konklúzió pedig: úgy kell dönteni, hogy nem hagyod, hogy felemésszen a tragédia! Mer’ az olyan egyszerű! Davina szerint a boszik nem fogják elengedni, ráadásul nem tudja, kiben bízhat, mert mindenki akar tőle valamit. (témánál vagyunk) Marcel Rebekah-t akarja megmenteni… Cami pedig a boszi kérdésére őszintén bevallja, hogy ő is akar valamit – de nem emiatt van itt, hanem mert fontos neki (veszett fejsze nyele az, csajszi!). Az ősök szerint csak a boszik segíthetnek, akik jelen pillanatban utálják Davinát, szóval mit tehetne? Ezt a kérdést valószínűleg Marcel is felteszi magának, amikor a beszélgetés végighallgatása után, kicsit elkenődve távozik…
Majd elmeséli huginak a nem túl pozitív fejleményeket – és tovább erősködik, hogy majd kitalál valamit (de még magát sem nagyon tudja meggyőzni). Rebekah elmondja, hogy gonosz tesó megpróbálta Marcelt befeketíteni előtte – sikertelenül. Aztán egy éles váltással lamentálni kezd, előbb azon, milyen messze lennének már, ha lelépnek. Klaus akkoris megölte volna őket, de legalább jutott volna egy kis boldogság is. Aztán a halálon, amin halhatatlansága okán eddig nem nagyon gondolkodott… Arra kezdi bíztatni Marcelt, hogy vegye fel a nyúlcipőt, mielőtt késő lenne.
Klaus rámutat, hogy bátyjánál van mindkét fegyver. Elijah egyetért, de nem érez kedvet a testvérgyilkossághoz. Klaus viszont nem érti, rendes tesó miért nincs kiakadva az árulás miatt. Pedig egyszerű: szereti Rebekah-t, és szeret rá úgy emlékezni, mint amilyen a vámpírrá válásuk előtt volt. Klaus szerint így még gázabb a dolog – és meg van győződve, hogy hugi nem elűzni akarta, hanem holtan látni. Erre Elijah lebbenti a fátylat egy régi titokról: egy éjjel Rebekah meg akarta ölni Aput, hogy testvérén segítsen, de Elijah megakadályozta. Az események fényében azt kívánja, bár maga tette volna meg! A lényeg: Rebekah meggondolatlan, de szereti őt, Klaus pedig összetörte a szívét, és ezt rosszul reagálta le… Gonosz tesó megint őrjöng egy sort, majd ezúttal Elijah-t kezdi sértegetni: ugyanolyan förtelem, mint ő, csak öltönnyel és civilizáltsággal fedi el; plusz biztosan gondolt már arra, hogy kiiktatja Klaust. Ezt bizonyítandó fel is kínálja a mellkasát, de rendes tesó eldobja a karót, mondván nem gyáva – viszont ha hugi védelmében fájdalmat kell okoznia, megteszi. Amikor Klaus a saját megválthatóságáról kezd beszélni, Elijah figyelme lankad, a másik pedig csak erre vár, és a pengét bátyja ellen fordítja. Kicsinyes bosszú. A karó viszont eközben Rebekah kezébe kerül, így most már ő dönt életről-halálról.
Elijah szenved, hugi segítene rajta, de ahhoz Klaus holttestén keresztül vezet út. Újabb veszekedés a „nem akartalak megölni – de meg akartál” topikban, aztán Rebekah-ból kibukik a megfejtés: Klaus örülhetett volna a szerelmének, de paranoiás volt, hogy elvesztheti őket, és emiatt el is vesztette őket! Szóval az egész az ő hibája, de ezt képtelen belátni. (mintha csak Cami mondta volna) Mivel gonosz tesónak se verbális, se kézzel fogható fegyvere nem maradt, megint Marcelt veszi elő: hol van ilyenkor, amikor a ”szerelme” ekkora veszélyben van? Ami azt illeti, éppen Geneviéve-nél – akit időközben a boszik vezetőjévé választottak. Marcel a ha-nem-tudod-legyőzni-köss-velük-alkut-elvet követi, a cél Celeste bűbájának meggyengítése. Az ajánlat: ha a boszik segítenek, a vámpírok távol maradnak, és nem lesz több kivégzés. Geneviéve Davinát akarja, és mivel nyeregben van, ő diktálja a feltételeket. Marcel fázik a dologtól, de Vöröske rámutat, hogy az összes baj a vámpír miatt zúdult Davinára – de a boszik továbbléptek, és már szívesen látják a lányt. Geneviéve maga fog segíteni neki…
A LaFayette-ben Klaus folytatja a szívózást – és kezd már piszok unalmas lenni, mert mindenbe beleköt. Most például abba, hogy hugi a fejéhez vágta, hogy mennyire utálatos. Mindenáron be akarja vallattatni vele, ami nem is úgy volt, és nem átallja Elijah szenvedését is belekeverni a dologba. És a nyomás alatt Rebekah végül megtörik (vagy taktikát vált). Talán tényleg kívánta bátyja halálát… Klaus megkapta, amit akart, kicsavarja hugi kezéből a karót, és beledöfi… A lány összecsuklik.
Leszáll az este. Elijah még mindig kínok közt fetreng, Klaus egy síron ücsörög, és gyertyafénynél a véres karót nézegeti. Rebekah nem halt meg, amin maga is csodálkozik. Gonosz tesó bevallja, hogy talán elvétette a szívét, de talán csak azt akarta, hogy hugi is érezze azt a félelmet, amit ő érzett Apu megjelenésekor. Ismét a szemére veti az összeesküvést, de hangjában már nincs düh, vagy vád – inkább csak szomorúság. Szereti a családját – és úgy érzi nem magától lett ilyen nehéz eset. Hugi könnyek közt beszél arról, hogy szerinte Apu mindannyiukat tönkretette, és kimondja a nagy igazságot: ők a legerősebb teremtmények a világon, mégis mind elcseszettek. Klaus is elmorzsol egy könnycseppet. Ők bizony #örökkön-örökké átkozottak, remény nélkül élnek, és sosem fognak meghalni… (jaj!)
Cami Davina ágyánál virraszt, amikor Marcel érkezik, és sanszos, hogy a keserű pirulát akarja beadagolni. A csapos úgy látja, Davina depressziós, szakértő segítségre szorul – Marcel szerint viszont a diliházakból nincs menekvés annak, aki egyszer bekerül. Úgyhogy visszaviszi a boszikhoz, mert ez a lány egyetlen esélye (mellesleg az övé is). Caminek nem tetszik a döntés, csakhogy neki nem osztottak lapot… A temetőben Klaus megkönyörül Elijah-n, és kihúzza belőle a pengét, mondván, így már kvittek. Marcel közben már a főboszival tárgyal: Davina alszik, ha felébred, elhozza, addigis dolgozni kellene a bűbájon. Geneviéve fényezi magát egy kicsit, hogy mennyire ért a mágiához, erre felbátorodott Marcel megkéri, hogy vegye le a rontást Kieranről. Nem úgy van az! A rontás már gyökeret vert, bocs. Oké, akkor segítsünk Rebekah-n. Geneviéve megpendíti, hogyha visszafordítja a bűbájt, akkor az összes ősi kiszabadul, mire a vámpír fenyegetőzni kezd, de felesleges. A főboszi még a képébe is vágja, hogy vesztett – legyen már büszkesége!
Rebekah felkészült a kivégzésére, de Klaus nem úgy fest, mint aki ölni készül. Felveszi a korábbi fonalat: Apu tette őket tönkre, lehet, hogy Marcelt is az „apja” (és itt sanszos, hogy saját magára gondol). Hirtelen szél támad, és kinyílik a temető kapuja – megszűnt a bűbáj. Hugi úgy véli, ideje pontot tenni a történet végére, de Klaus szerint sosem lesz vége, mert a történeteink mindig velünk maradnak – talán ideje, hogy egy új kezdődjön. És minden fenyegetés nélkül elengedi Rebekah-t: menj, és soha ne gyere vissza! Ők már nem család, csak egy illékony keverék…
Hugit a leégett házban találja meg Elijah, minden jót kíván neki, de nem csatlakozik hozzá. Rebekah elmondja, hogy amikor Aput idehívta, őt nem akarta bántani. Rendes tesó ezt pontosan tudja – aztán Klaus döntésén merengenek. Rebekah úgy érzi, hogy a lelke mélyén, talán ugyanaz a tesó, aki anno volt. Ja, nagyon mélyen! Elijah megígéri, hogy segíteni fog Klausnak.
A városi házban vámpírok gyülekeznek, amikor Klaus hazatér. Marcel hívta össze őket, hogy nyilvánosan rendezzék le a vitát. Nem könyörög, nem sajnálkozik, lesz, ami lesz, ha meg akarja ölni, hajrá! Klaus egy büdös szót sem szól, csak felmegy a lépcsőn a szobájába. (Na, ilyen sem volt még!) Elijah viszont annál inkább: mint a gömbvillám érkezik, és falhoz vágja Marcelt, majd közli a döntését: Marcel hugi miatt kegyelmet kap, de száműzi a negyedből – és a fejébe kerül, ha visszajön. Oszolj! Klaus fentről figyelte mindezt és megjegyzi: a bátyó kezd olyan lenni, mint ő. (ez most bók vagy sértés?)
Rebekah Anyu sírjánál búcsúzik Marceltől. Boldog, szabad és reményteli, és pontosan tudja, hogy a férfi nem megy sehova – nem is kérné rá. Nem szeretne a várossal osztozni Marcel szívén… Búcsúcsók. A távozás előtti utolsó megálló a mocsár: Hayley és a farkasok. A kismama a tábortűznél ücsörög, amikor hugi befut és tanácsokkal látja el búcsúzóul: ne tegyen keresztbe Klausnak, mert egy szörnyeteg – de több akar lenni, és a baba jelenti számára a reményt. Plusz legyen óvatos, mert a kislány megörökli a család összes ellenségét. Hayley felveti, hogy néha azért titokban eljöhet látogatóba. Az ősi rábólint, de ha mégsem, arra kéri a farkaslányt, meséljen majd a kicsinek az őrült Bex néniről (köszi az új becenevet!), aki, mégha távol is van, nagyon szereti őt.
Utsó jelenet: Klaus a dolgait rendezgeti. Előkerül egy fadoboz, abból pedig az a bizonyos réges-régi, fából faragott bátor lovas… és emlékezik. Miközben Rebekah – ahogy anno érkezett, vörös sportkocsin végleg elhagyja New Orleanst…
Facebook kommentek