Az 1919-es New Orleansban indítunk. Küszöbön a szesztilalom, mégis folyik a pia, szól a jazz, az emberek úgy élnek, mintha nem lenne holnap. Klaus, Elijah és egy színesbőrű nő a vámpírok-farkasok-boszik együttműködésére emeli a poharát. Mint kiderül, a nő a vérfarkas-falka királynője – és az övé a pince, ahol az italmérést üzemeltetik a fiúk. A nő flörtöl Klausszal, aki szemlátomást boldog és nyugodt – még. Hiszen sikerült egyesíteniük New Orleanst, ki hitte volna? Elijah szerint ez mind Klausnak köszönhető --- és itt jön az átkötés a jelenhez: Klaus kínok közt fetreng az ágyában, miközben bátyja felügyel rá, és ugyanazokat a szavakat mormolja: „Ez mind Neked köszönhető…”
Cami érkezik a házba, azt remélve, hogy Elijah tud valami ellenszert Kieran rontására – ám nem ezért hívatták, hanem hogy bébiszitterkedjen gonosz tesó mellett. A lánynak ez nem nagyon tetszik, de a Klaus testében levő misztikus kínzóeszköz, és Hayley eltűnésének híre jobb belátásra bírja. Elijah elmondja, hogy ő szúrta le az öccsét, most szeretné kivenni a fegyvert – és a lehetséges felvigyázók közül valószínűleg Cami az egyetlen, akit Klaus nem mészárol le tüstént, amint magához tér… Plusz szükség lesz a különleges képességére is: Klaus gyenge lesz egy ideig, beszéljen a fejével, győzze meg, hogy ne ölje meg a kishúgát! Sok sikert! Penge ki, Elijah bocsánatot kér az ébredező tesótól, de nem fogja hagyni, hogy Rebekah-t bántsa – ráadásul Celeste forral valamit, ami ellen ideje tenni. A bágyadt Klaus válaszként megfenyegeti bátyját, amit Elijah sztoikus nyugalommal vesz tudomásul.
Hayley nem tűnt el – csak elrabolta Celeste-t, és kikötözte egy fához a mocsárban. Ott van mellette Eve is, no meg egy csomó farkas. A boszi bocsánatot kér, de ez senkit sem érdekel. Hayley egy puskalövéssel nyilvánvalóvá teszi, hogy egy rossz mozdulat, vagy próbálkozás, és annyi! Persze nem öli meg, annál okosabb, de fájdalomban nem lesz hiány, ha úgy alakul. Majd a farkaslány felvezeti a sztorit: volt egy boszi, Brynn Deveraux, aki a ’90-es évek elején megátkozta a farkasokat. Celeste rábólint, ja, az ő volt – és azt hiszi, fogvatartói most bosszút akarnak (mindenki magából indul ki), pedig nem, csak átoktörést.
Cami a csuklójából eteti Klaust, akinek meg sem kottyan a lány vérében levő verbéna – vannak nagyobb fájdalmak is. Cami rögvest hozzáfog az analizáláshoz, de az ősi nem érez sok kedvet hozzá. A csapos viszont üti a vasat: hogyan gyűlölheti Rebekah-t? A válasz némi túlzás: mert olyat tett, ami ezer év alatt senkinek sem sikerült, kitépte a szívét… A flashback a korábbi, 1919-es buliba visz, ahol feltűnik Rebekah és Marcel is. Klaus messziről figyeli őket, majd Elijah-nak odasúgja, hogy a „fiatalok” mennyire próbálnak úgy tenni, mintha nem lennének együtt, pedig aztán… Rendes tesó megkísérli visszatartani a gonoszabbikat, de Klaus feláll, és beszédet intéz az egybegyűltekhez, éééés: hivatalosan is áldását adja húga, és jobbkeze kapcsolatára. Rebekah elsápad, és amikor Klaus – immár kettesben – elmondja neki, hogy mindig csak védeni akarta, hogyha menekülni kell, ne törjön össze hugi szíve; már az ájulás kerülgeti. De most, hogy otthonra leltek, nem menekülnek tovább, itt az ideje a boldogságnak… (Na, valószínűleg ezek után akarta Rebekah visszacsináltatni Geneviéve-vel a bűbájt, ami később a boszi halálához vezetett.)
Klaus bevallja Caminek, hogy boldog volt, lankadt a figyelme – és eddigre Rebekah és Marcel már elárulták, és a városba hívták a legrettegettebb ellenséget: Aput. És valóban, megérkezik New Orleansba jóvágású Apu, hogy megtegye, amit mindigis akart. Az újságcikk alapján kiszúrja Marcelt, és követni kezdi. Cami szerint Klaus nem állhat bosszút, hiszen a gerlepár már héthatáron túl van, a vámpír viszont nem biztos ebben, sőt, csak egy helyre mehetnek széles e világon: haza. És ott a pont! A párocska kocsin menekül, Rebekah a múltba réved: egy bárban végre nyilvánosan is együtt vannak Marcellel, nem kell titkolózni, minden hepi. Hat hónap telt el az üzenet elküldése óta, és még semmi hír Mikaelről. Turbékolnak egy sort, majd hugi megy a dolgára, és boldogságában észre sem veszi a bárpultnál ücsörgő Aput. A jelenben Rebekah megjegyzi, hogy képtelenség elbújni egy dühös ősi elől. Marcel egyetért, és előrukkol a tervvel: álcázó bűbáj – ehhez kell egy boszi, szóval ideje visszahozni Davinát. A lány szerint ez öngyilkosság, főleg, hogy nem tudják, melyik bivalyerős boszit kell megölni… de Marcel egyszerűsít: akkor megöljük mindet! Szóval irány haza, épp ahogy Klaus kiszámította!
Monique Deveraux a kriptában varázsol – vagy az őseivel beszélget, a szellemek suttogásából ítélve –, amikor Elijah látogatja meg, Celeste-t keresve. Monique nem fogadja kitörő örömmel, és nem áll szándékában segíteni, naná, miért is tenné? Rendes tesó alapozni kezd: Celeste-t csak az ősi család iránti bosszú vezeti, amint végzett velük, ellopja Anyu erejét, átugrik egy másik testbe, a boszikat meg otthagyja ebek harmincadjára… Amikor Monique kétkedésének ad hangot, Elijah folytatja: ha Celeste tényleg elkötelezett: feláldozza magát, amikor kell, az ereje pedig visszaáramlik a földbe, akkor hurrá! Garantálja a boszik biztonságát, és kitör a világbéke. Viszont, ha manipulál és ugrani akar, arra az esetre íme, egy igézet Anyu grimoirjából, ami majd megakadályozza… És szívesen! (Zseniális a fickó!)
Marcel és Rebekah Thierry-hez fordul segítségért (ez most komoly?). Össze akarják terelni a három boszit, majd kinyírni őket, hogy Davina tutira feltámadjon. A francia nem sok túlélési esélyt lát (és ezen meglepődött bárki is?), Marcel viszont már látta a legrosszabbat… Megint flashback jön: Rebekah épp most távozott a bárból, Marcel a pulthoz megy, Apu pedig megszólítja, és szóba elegyedik vele. Hugit az elhunyt feleségéhez hasonlítja, majd dicsérni kezdi a várost… végül felfedi magát, és megigézi Marcelt (aki ezek szerint akkoriban nem fogyasztott verbénát). Ígérete szerint nem fogja bántani Rebekah-t, ha Marcel elárulja, hol találja a fiait.
Klaus lábra áll… állna, de Cami elkapja és visszaparancsolja az ágyba, mert még gyenge. Az ősi ezen jót vigyorog… ami azt illeti, elég sok nő találja őt vonzónak, pl. a vérfarkas-királynővel (aki amúgy Lana, spéci Félhold-anyajeggyel) is egész jól elütötték az időt. Újabb múltidézés jön, gonosz tesó, egy ágyban az ellenséggel – jegyzi meg Elijah. Klaus szerint már szövetséges, még jegyeket is kaptak tőle az esti operaelőadásra, ami „A hugenották” lesz. Elijah és Lana viccelődik, Klaus viszont inkább leépítené bátyját, úgyhogy Rebekah után küldi, és engedélyt ad: hugi Marcelt is hozhatja. Ő pedig folytatja a „megbeszélést”. Cami cseppet zavarban van, és hogy tereljen, szóba hozza az operát. Klaus elbeszéli a kérdéses darab történetét: egyfajta Rómeó és Júlia sztori, a tiltott szerelmesek esküvőjén megjelenik a család, ezreket mészárolnak le, az utolsó felvonásban az apa megöli a saját gyermekét is… Jó kis irónia!
A mocsárban Celeste átoktörő kotyvalékot készít. Szuper! A használati utasítás szerint, a következő teliholdnál, emberré változás után kell meginni, és viszlát átok! Hayley se a fura zöld izében, se a bosziban nem bízik. Celeste viszont próbálkozik: kedveli Hayley-t, volt a helyében, és azért ilyen fene jófej vele, mert adni akar neki egy esélyt, hogy megszabadulhasson a Mikaelson famíliától. Eve rákérdez, hogy bízzanak-e benne, de végül Elijah válaszol – a boszi megbízhatatlan. Vita kerekedik a Celeste-t fogva tartsuk-e egy hónapig, vagy rögvest tekerjük ki a nyakát topikban. Ám az ősi tipikus vámpírmódszerrel zárja rövidre a dolgot: mielőtt az ellenfél pisloghatna, huss, lelép a boszival és a főzettel… De szerencsére nem túl messze. Megvádolja Celeste-t, hogy kamu az egész, de nem az, mégpedig azért, mert ez a legrosszabb, amit Elijah-val tehet: így vagy úgy, de elveszíti Hayley-t. Ha visszakapja a családját, azért, ha megöli a boszit, és eltűnteti a főzetet, azért – mint a sapkás nyuszi esete. Elijah-é a döntés, és az ő boldogtalansága lesz Celeste bosszúja!
Thierry már össze is trombitálta a boszikat, bár csak Bastiana és Geneviéve jelent meg. Hiányolja a harmadikat, hiszen, amit mondani akar, az mindhármukra tartozik – végül ezen túllendül, és beszélni kezd: Rebekah és Marcel visszajött, fel akarja támasztani Davinát, és ehhez őket kellene megölni. Amikor Bastiana rákérdez, hogy mit akar cserébe, a francia bezárja a csapdát, és kimutatja a foga fehérjét. Ám a boszikat sem kell félteni, Thierry-t egy szempillantás alatt kiiktatják, de nem számolnak Marcellel, aki villámgyorsan leszakítja Bastiana fejét; és Rebekah-val, aki pedig Vöröskére támad, bár nem sok sikerrel, mert az bűbájt alkalmaz és elmenekül. Azért egy boszi mínusz! Hugi szerint elveszítették a meglepetés erejét, ideje menekülni, Marcel viszont kitart: nem hagyja cserben Davinát még egyszer…
Klaus piával próbál enyhíteni a fájdalmán, Cami szerint Elijah véradást javasolt, de tesó említése csak még jobban felpaprikázza az ősit. Cami kijelenti, hogy a bátyja szereti őt, amit Klaus helyben is hagy – Elijah ezt már Apuval szemben is bebizonyította… Flashbackben rendes tesó az operába készülődik, amikor befut Apu, és megpróbálja a saját oldalára állítani őt. Amúgy csak beszélgetni jött – igen, letarolta fél Európát, miközben a fattyúra vadászott, de Elijah-ra mindigis büszke volt, most pedig segítséget kér tőle. Elijah elutasító, pláne mikor Apu elég durván kirohan Klaus ellen: förtelemnek, szörnynek nevezi, amit el kell pusztítani. (Ez Apu ezeréves fixációja…) A csapos közbeszól, hogy az ősiek halhatatlanok, de Klaus helyesbít: kivéve a fehértölgyből készült karót – és Apunak volt ilyen fegyvere. Mikael választás elé állítja fiát, de ő közli, hogy mindig Klaust fogja választani… hát jó! Apu leszúrja Elijah-t, hogy lelassítsa, majd a préda után veti magát… Gonosz tesó szerint bátyjának mindig bűntudata volt, hogy nem sikerült megállítania Mikaelt, feleslegesen – ha Apu meg akar ölni, akkor nincs mit tenni!
Klaus felfüggeszti a mesedélutánt, mert kap egy sms-t, miszerint a gerlepárt a városban látták. Összetör egy mellszobrot, kivesz belőle egy spéci, elpusztíthatatlan fehértölgy-karót (olyat, mint amilyen a Vámpírnaplók 3. évad végén a vámpírvadásszá lett Ricnek volt – vagy éppen azt?), és elszelel. Cami az utcán éri utol, Klaus épp egy verbénamentes embert csapol le. Jön a lecseszés, több szólamban: 1. én is utáltalak, aztán mérlegeltem, 2. a HÚGODról van szó, én már elveszítettem egy testvért, szar érzés 3. bánni fogod, ha megteszed, 4. így olyanná válsz, mint az APÁD! Utóbbira Klaus igencsak felkapja a vizet – de még mindig nem bántja Camit. Olyan, mint Apu? Naneeeem!
A mocsárban Elijah döntésre jut: visszamegy Hayley-hez, átadja a főzetet, és biztosítja róla, hogy működni fog. A farkaslány boldog, nagyölelés – és csók már megint nincs, csak egy szinte szűzies homlokcsók, ami viszont többet mond minden szónál. Hayley mosolyogva a farkasokkal el, Elijah pedig szomorkásan néz utána… Celeste zökkenti ki az idillből, ideje rátérni kettejük ügyére, mondjuk arra, mi lesz a játszma vége? A boszi megint kárörvend: sosem lesz vége, hisz mindketten halhatatlanok – de a bosszú már beteljesült, hiszen Elijah nem kapja meg a lányt, a családja meg romokban hever. És elárulja, hogy Rebekah és Marcel visszajött Davináért, és ha rendes tesó nem Hayley-vel foglalkozott volna, akkor már azt is tudná, hogy Klaus is képben van ezügyben… Elijah bosszús lesz, és Celeste-nek támad… (Na, végre!)
Törióra, talán az utolsó fejezet: Klaus az operaház 1919-es leégésére emlékezteti Camit, és a helyszínre vonszolja. A múltban Rebekah és Klaus a páholyukban várják az előadás kezdetét. Gonosz tesó élcelődik egy sort Marcel késésén, hugi viszont aggódni kezd, és inkább elindul körülnézni. Elijah sem érkezett még meg. A tömeg gyülekezik a nézőtéren, Klaus mögött pedig Apu tűnik fel, aki, miközben leadja a nagymonológot, a híres karóval sakkban tartja a város urát. A szokásos becsmérlő maszlaggal jön, de Klaus egy idő után összeszedi magát, és válaszol: már nem az az állat, aki a szeretetéért kuncsorgott, tudja, hogy jogosan gyűlölte őt, és emelt fővel megy a kivégzésére. De nem lesz az ilyen egyszerű! Apu elhatározta, hogy megöl mindenkit, aki ismeri Klaust, hogy a fattyúnak még az emlékét is eltörölje a föld színéről… Amúgy pedig a darabon is változtatott egy kicsit: megigézte a közönséget, Marcelből és Lanából pedig véres biodíszletet csinált a színpadon (a címben is jelzett, hírhedt Le Grand Guignol színházat megidézve). Klaus próbálja Marcelt menteni, Rebekah is jön, de Aput nem tudják lenyomni. Végül megérkezik Elijah, és kiadja a parancsot: menekülni! És ők futottak, Apu pedig porig égette az operát… Szóval, minden romba dőlt, Apu pedig elvette Klaus emberségének utolsó darabját is. De az ősi biztosítja Camit, hogy ő nem fogja üldözni, terrorizálni, megfélemlíteni stb. a húgát – egyszerűen megöli és kész!
Hoppá! Elijah viszont nem ölte meg Celeste-t, csak kiütötte, és a LaFayette-be hozta. Sajnos a boszi pont ezt akarta, mert így az első sorból nézheti végig, hogy hogyan válik az #örökkön-örökké semmivé. Aminek ő a halálát köszönhette… És még tovább fröcsög a mérgeskígyó: mindig lesz egy fiatal test, amibe átugorhat, és valahányszor Elijah közel kerül majd egy nőhöz, totózhat, hogy nem ő-e az… bizalmatlan lesz, és emiatt egyedül tölti majd el az örökkévalóságot. Celeste a nagyjelenete közben kihátrált a temetőből, Elijah viszont nem tudja követni – az ősi vámpírok bennragadtak. Ajaj!
A LaFayette másik végén Marcel és Rebekah hullarablót játszik, Davina testét vinnék el, de hugi szintén nem tud kimenni a kapun. Csapdába esett. Marcel nem akarja itthagyni, de a lány biztosítja róla, hogy nemsokára követi majd, így elindul.
Celeste közben közli Elijah-val, hogy a bűbáj holdkeltéig tart – igaz, addig nagyon sok minden történhet… Ezután letör egy üvegdarabot, és nyakon szúrja magát – mondván, ideje másik testet keresni –, majd elájul. Sabine immár üres teste mellé Monique lép, és csak annyit mond: igazad volt! Majd egy kripta felé mutat! És valóban: úgy fest, Monique korábban elvégezhette Anyu bűbáját néhány csonttal, melyek most Elijah szeme láttára megelevenednek. Celeste az, az eredeti testében! Meglepetés!!!! A boszi persze azt sem tudja, hol van, vagy mi történt, de Elijah felvilágosítja: annyira lefoglalta a bosszú, hogy nem figyelt az embereire, és tessék, mi lett belőle. Rendes ősi fogja PT pengéjét, pont leszarja a könyörgést, és belemártja Celeste-be. Bim-bam, a boszi halott! Végleg.
Marcel biztos helyre viszi Davina testét (Szent Anna padlás?), lélegzetvisszafojtva vár – és a lány tényleg felébred. Szuper! Megszeppenve, remegve, de Davina él, és Marcel újabb ígéretet tesz, hogy megvédi. Közben Klaus is megérkezik a temetőbe, hogy végre lezárja a vitát. Fennhangon Rebekah-t szólítja, és fenyegetőzni kezd. Miközben flashbackben láthatjuk, hogyan tette Apu ugyanezt habzó szájjal, New Orleans utcáin. A három tesó menekül. Rebekah Marcelt siratja, és önmagát vádolja, Elijah pedig felajánlja, hogy feltartja Mikaelt, testvérei meneküljenek. Klaus nem akarja hagyni, de az észérvek meggyőzik: Aput tévútra kell vezetni, és ebben Elijah a legjobb. Hugi zokog, és magát hibáztatja, mintahogy Klaus is… Elijah pedig erősködik, és azok végre elindulnak. A jelenben Elijah a gyertyákkal teli temetőben sétál – és belefut a húgába, és nem érti, mit keres ő itt. Rebekah szerint nincs olyan, hogy elég messze. Végül Klaus is befut, dühösen, és követeli, hogy Elijah menjen távol a húguktól. Nem fog megtörténni! Elijah megragadja PT pengéjét, Klaus a fehértölgy-karót… oltári nagy ősi bunyó lesz itt nemsokára…
Facebook kommentek