Régi adósságot kezdünk el törleszteni, a sorozat 100. jubileumi része alkalmából ugyanis visszatér a hogyvolttal az Egyszer volt, hol nem volt. Utoljára ott hagytuk abba, hogy a csapat Sohaországba ment Henry után a második évad végén. Volt némi barangolás Pán Péter botanikus kerttel keresztezett birodalmában, majd a visszatérés után a testvéri féltékenységtől zöldülő Zelena részei következtek. Egy fél évad erejéig átruccant Arendelle-ből a királyi család, hogy utána visszatérjenek leforgatni a Jégvarázs 2-őt. A Sötétség királynői közben beavászkodtak a városba, és Rumpi mestertervének köszönhetően Sötét Úrnőt csináltak Emmából. Az elmúlt félévben pedig Camelotban és Storybrookban meccseltek a felek, amíg Hookot Emma meg nem ölte, hogy utána a városka hősei lemasírozzanak az alvilágba. Tömören ennyi, itt kapcsolódunk be a történetbe, ha szeretnétek hogyvoltot a hiányzó részekről, kommentben és közösségi oldalakon tessék kifejezni a népakaratot, és meg fogunk hajolni előtte. Kezdjünk bele!

Emma a sárga bogarában ébred fel, és gyanúsan szemléli a körülötte kissé furcsa világot. Neal ébred fel mellette, mint Bobby a Dallasban, de ez most kivételesen az alvilág, ahol a nosztalgia az egyik legfontosabb alapérzés. Baelfire mindenesetre figyelmezteti, hogy ha lehet, ne menjen tovább, mert ez nem egy retúrjegyes program, és nem úgy fognak alakulni a dolgok, ahogy azt Emma elképzeli. A Megmentő megkéri volt kedvesét, hogy segítsen megmenteni neki az újabbat, de az elmagyarázza neki, hogy az alvilág a befejezetlen ügyekkel bíró lelkek gyűjtőhelye, és ő nem tartozik közéjük. Megint megpróbálja lebeszélni, de nem sikerül, úgyhogy marad a puszi és az örök szerelem, majd lelép a bogárból.

A révész csónakján tér magához, hol máshol, mint az alvilág mólójánál, ahol olyan köd van, mint egy elbaltázott rendezésű rockkoncerten. Lépnek egy párat, és voilá, ott vannak az alvilágban. Bár ez az alvilág egészen emlékeztet a felvilági Storybrookra, csak az óratorony lekerült a földre, és a lakók lettek kissé mufurcabbak, mint az otthoniak. Rumpi el is magyarázza Emmának, hogy itt olyan figurák vannak, akiknek befejezetlen ügyük van, és ennek egyik jeleként látják Szörnyella eltéveszthetetlen kocsiját keresztülszáguldani az úton. Jahm, hát ő miattad van itt, a többiek zöme meg miattunk, teszi hozzá. Emma azt javasolja, hogy váljanak szét, amit mindenki elfogad, bár szerintem ez nem a legbölcsebb tanács egy ilyen helyen, de hát ők a hősök.

Az egyik alak bámulja Reginát, majd ugrunk is a múltba, ahol a Gonosz Királynő szülinapját ünneplik éppen. Csalódottan veszi tudomásul, hogy az egyik alattvalója áfonyás pitét kínál neki almás helyett, de ő Hófehérkéért jött. Már neki is látna a falusiak szívtelenítéséhez, de az egyikük alkut ajánl neki. Ez nem érdekli a királynőt, úgyhogy gyorsan meg is fojtaná, de a keresett Hófehérke, balján a férjével, felbukkan, és megakadályozza a gyilkosságot, Regina pedig szublimál a palotájába. Ott az apja szemrehányást tesz neki, hogy itt az ideje némi életmódváltásnak, különben az leszel, amit anyád akart belőled látni. Hát arra nem emlékszel, drága jó fater, hogy száműztem Csodaországba? Dehogynem, de amíg így élsz, addig ő tart a markában, feleli. Végszóra látjuk is Corát az alvilági polgármesteri székben, amint az egyik helybéli jelentést tesz neki.

Mary Margaret bemegy Nagyi vendéglőjébe, de ott néhány félholtnak tűnő alak mellett a Jancsit és Juliskát megsütni szándékozó vak boszit találja csak a pultnál. Nem meglepő módon nem látta sehol Hookot. Érkezik Hófehérke férjura, és Mary Margaret meglepődik, hogy átöltözött, de a férfi azonnal lesmárolja a nőt, és utána bevallja, hogy ő bizony csak az ikertesó, James. Jön az igazi David, aki látja még a hátát, majd Gold és Emma, akik viszont nem találtak semmit. Rumpi meg is mondja, hogy ő köszöni szépen az együttműködést, innentől szólóban játszik, ami emlékeztetni kezd a sohaországi történetre. Henry is beesik, kiderül, hogy Nealt kereste, hogy megmondja neki, jól van, de Emma a részletek ismertetése nélkül könnyezve közli, hogy egy jobb helyen van már.

Regina és Robin korzóznak a városban, mintha nem lenne jobb dolguk, de előbbi megint meglátja azt a palit, akit régen fojtogatott, meg aki most követte őt. A férfi látogatóba invitálja őket. Ismét a múltba ugrunk, Regina egy fekete rózsával játszik szeret-nemszeret-et, és minden egyes sziromtépésnél elsüt egy egysorost a mostohalányáról. Az apja hiába jön oda, hogy megnyugtassa, vállalkozása nem jár sikerrel, úgyhogy megidézteti a tükörrel a saját feleségét Csodaországból. Corának azonban mindössze annyi a javaslata, hogy segítsen a lányának kitépni Hófehérke szívét, de Henry inkább valami mást eszel ki. Corát sem kell félteni, előjön a tükörből.A jelenben anya és lánya találkozik, és nagy a szeretet és a béke, össze is borulnak. Cora figyelmezteti a lányát, hogy húzzon haza, és ne törődjön a balfék barátaival, szerzett is egy csónakot a visszaútra, Regina megtagadja, úgyhogy Cora elviszi egy lángoló barlangba, ahol a küldöncfigurát gyorsan elégeti. Regina értetlenkedik, hogy megölted őt, de az anyja csak annyit felel, hogy az alvilágban ez a ’megölni’ dolog nem annyira konzekvens fogalom. Menj haza, mert az apád fog helyetted szenvedni.

Gold betér a zálogháza alvilági verziójába, ahol megvan még a csorba csésze Belle-től, ami egyből felidézi a búcsújukat Rumpiban. De egy másfajta búcsú is eszébe jut, mert felbukkan az apja, Pán Péter is. Rumpi nem igazán bízik az öregben. Amaz odaadja neki, amit keres, és elmondja, hogy szívesen visszatérne, de egy élőnek lent kell maradnia, és az a helyzet, hogy szerinte nem a barátaival érkezett le, és hogy a véleménye majd egyszer csak meg fog változni. Regina összegyűjti a többieket egy kis kupaktanácsra, és elmagyarázza, hogy Cora azzal fenyegette meg, hogy elégeti az apját, ha nem távozik. Gold állít be közéjük, van itt egy kis dunbrochi ale, aki emlékszik rá, ez ugyanaz, amivel Merida beszélt a saját apjával, de ezt az alvilágban is meg lehet játszani, úgyhogy nosza rajta. A Sötét Úr azonban ismét távol marad a csapattól.

A múltban Hófehérke és Regina apja találkozik, és a fater győzködi a békéről. Hirtelen felbukkan egy másik Henry, amit Hófehérke eleinte nem ért, de aztán az egyik kiszedi a szívét, és visszaalakul Corává. Henry hiába tiltakozik, az anyabanya elküldi Hófehérkét, ő pedig megy szülinapi ajándékot adni a lányának. A következő jelenetben kemény tekintetek záporába kerülünk, és a sok sír közepette megöntözik Hookét a varázsitallal. Valami azonban félresiklott, mert a véres fejű és bevert szemű kalóz képtelen felelni, és eltűnik, mint szürke szamár a ködben. Emma győzködi Reginát, hogy húzzon el innen Henryvel és Robinnal, mert akkor az idősebbik Henryre ugyanaz a sors várhat, mint Hookra, és azt Regina sem akarja.

A múltbéli születésnapján Regina ünnepelne éppen, de csak duzzogásra futja tőle egy fekete tortával együtt. Egy rém idegesítő udvari bolond próbálja felvidítani, nem túl sok sikerrel, úgyhogy Regina el is intézi őt, és ezt senki sem bánja. Cora bukkan fel, teátrális körülmények között nyújtja át Hófehérke dobogó szívét Reginának, és meg is nézi egy tükörben, ahogy a törpék és David társaságában éppen mulatozik. Regina összezúzná a szívet, Hófehérke pedig felpattan, mintha fojtogatnák, néhány szorongató pillanat után azonban csak Archibald Hopper bújik ki a ruhájából, az összezúzott szív miatt pedig az egyik őr esik össze holtan. Regina a szülinapi lakoma romjai fölött hívja tetemre az édesapját, aki nem tagadja a tettét, úgyhogy a királynő bosszúból bezárja egy dobozba.

A jelenben Regina az ale maradékát az apja sírjára önti, és amikor megjelenik, bocsánatot kér tőle. Az idősebb Henry megbocsát neki, de arra inti a lányát, hogy ne fogadja el Cora alkuját, és maradjon, hogy segítsen a barátainak, függetlenül attól, hogy mit fog majd vele tenni az anyja. A múltba visszaugorva Regina az anyját is hívatja, és közli, hogy egyedül akarja elintézni a dolgait, nincs rá szüksége. Cora eleinte értetlenkedik, de a lánya a tükör segítségével visszarepíti Csodaországba, és búcsúzóul közli vele, hogy megátkozta az átjárót, nem tud visszajönni. Cora nem hagyja annyiban, a saját kezébe varázsolja a dobozt, és azzal együtt esik bele a tükörbe.

A végső alkunál Cora várja Reginát, aki az ifjabbik Henryvel fut be, és látják, hogy az idősebbik Henry ott van a kőperem szélén. Regina hiába könyörög az anyjának, hogy kímélje meg az apját, nem teszi, és az idősebb Henry elveszik a lángtengerben, Cora pedig szublimál. Ám a vége mégis más, mint amit ő akar, mert hamarosan elülnek a lángok, és kiegészül a kőhíd, majd egy fényes kapu nyílik meg. Mindenki boldog, az idősebb Henry elmondja, hogy az volt az ő befejezetlen ügye, hogy Reginából hőst faragjon, és most már elmehet. Búcsúzóul még bemutatkozik neki az unoka, majd a könnyező Regina tekintetétől kísérve elmegy.

A ledőlt óratorony tövében ismét együtt a csapat, Regina nyugodt, elmondja, hogy maradni fog, Emma pedig kitalálja, hogy akkor mindenkinek segíthetnek, akik itt várakoznak. Ahogy akarjátok, közli Gold, de én nem ezért vagyok itt, úgyhogy részemről a küldetésnek vége. Henry még elnevezi Sárgarigó-hadműveletnek az új akciójukat, Regina pedig meglátja, hogy a leomlott óratorony mutatója megmozdul, akárcsak a legelső részben.

Az utolsó jelenetben Cora száll alá a könyvtár alatti lifttel, ahol egy sajátos ízléssel berendezett helyiségben vár rá Hádész. Az alvilág istene éppen egy szőkeséggel pedikűröztet, és a boszinak elmondja, hogy minden egyes ketyegése a mutatónak azt jelzi, hogy egy lélek elhagyta a birodalmát. Kettejük párbeszédéből kiderül, hogy Hádész nem igazán csípi Reginát, és fél tőle, Corát is csak fenyegetéssel vette rá arra, hogy próbálkozzon meg a lánya visszaküldésével. A nő csodálkozik azon is, hogy az alvilág ura tud Zelenáról. Végezetül egy molnár lányává varázsolja vissza Corát, ami a legnagyobb büntetés a boszinak, és örökké tart, ellenben az istenség a gázművek logóját varázsolja a buksijára. Ezzel a képpel búcsúzunk.