A jelenben Gottlief az asszisztensének adja elő elmeroggyant teóriáját arról, hogy Alison ölte meg Scottyt, mert el akarta titkolni, hogy a gyerekének Noah helyett Scotty az apja. A feltevés szerintem légből kapott – bár Alison ugyanúgy lehetett a gyilkos, de hogy a hülyegyerek lenne az apa… Ekkor megjelenik az irodában Helen, hogy beszéljen az ügyvéddel.

Part One: Helen
A múltban anyu épp Whitneyt hozta el az egyetemre, ahova valaha ő és Noah is járt; nyílt napon mutogatják nekik körbe a helyet. A tini nem túl lelkes, folyamatosan a telefonját nyomogatja, végül kiböki: igazából azzal foglalatoskodik, hogy anyja Tinder profilját elkészítse. Az asszony kiakad, de a gyerek szerint ideje túltennie magát a váláson, és továbblépnie, amíg még megteheti. Ezután becsekkolnak a motelszobájukba, majd elindulnak találkozni azzal a lánnyal, akinél ma Whitney alszik – gondolom kipróbálni az itteni létet.

Mielőtt eljutnának a találkozási pontra a kislány megállítja anyját és felvilágosítja a helyzetről: tulajdonképpen egyáltalán nem óhajt tovább tanulni, inkább New Yorkba költözne mert modell szeretne lenni. Buliban látta meg egy tag, aki fotós, és szerinte van rá esélye, szóval tanulás helyett modellkedne.

Betérnek egy kávézóba, ott folytatják a vitát – az asszony azon aggódik, hogy a fazon akivel a lánya találkozott talán nem is fotós, hanem kerítő. A gyerek nem a támogatását kéri, csupán közölte, hogy ezt óhajtja, és ha a család nem támogatja anyagilag, hát majd megoldja önerőből. Na persze, mondja Helen velem együtt. A vitának az vet véget, hogy Whitney az ablakon át észreveszi apját.

Kirongyolnak hozzá, így derül ki, hogy könyvbemutató turnéján vesz részt, azért van itt. A család ugyan szólt, hogy most ők is itt lesznek a suli miatt, de az asszisztense figyelmen kívül hagyta a dolgot. Ezt az épp hozzájuk csatlakozó Eden is megerősíti, a tévedés miatti megbánás legkisebb jele nélkül. Ekkor újabb taggal bővül a csapat, megérkezik a lány, akinél Whitney az estét tölti majd. Szerencsére a két tini gyorsan megtalálja a közös hangot, és olajra lépnek. Az egykori házastársak kettesben maradnak, Noah elhívja az asszonyt a felolvasásra, de ő nem kér a dologból.

Gottlief azt magyarázza Helennek, hogy nem adhat ki neki semmilyen infót a nyomozásáról, de virágnyelven azért elmondja: van másik gyanúsított-jelölt, de még minden képlékeny. És mégis mivel tudná az elméletét megerősíteni? Erre az ügyvéd nem hajlandó válaszolni, de az asszony tovább könyörög: Gottlief vesz egy nagy levegőt... aztán visszaugrunk a múltba.

Helen egy bárban iszogat, és elhatározásra jut: szedi a cuccát, de nem, nem tippelek jól, mikor arra szavazok, hogy elindul megkeresni valamelyik Tinder-es jelöltjét; a felolvasásra szteppel be.

Jókora tömeg szorong a könyvtárban, ahol az eseményt tartják, ő pedig beül közéjük (Noah-val ugyan nem váltanak szót, de konstatálja, hogy itt van). Némileg visszás a dolog, hogy exfelesége jelenlétében pont azt a részt olvassa fel, amikor a hős elhagyja családját a másik asszonyért. Utána a hallgatók kérdéseket tesznek fel, többek között a szerelem tartósságáról, ő pedig válaszol saját gondolatai szerint, bár csodálkozom, hogy nem sandít fel fél szemmel a plafonra, hogy mikor szakad rá.

A volt házaspár együtt távozik az eseményről, és betérnek a helyi késdobálóba némi kajára és piára. Kicsit nosztalgiáznak, aztán áttérnek a gyerek témára, pontosabban az asszony elmondja Whitney hirtelen jött ötletét a modellkedésre. Noah nem ellenzi csipőből a dolgot, inkább próbál kompromisszumos javaslatot bedobni, mint például azt, hogy vegyék fel egyetemre aztán halasszon egy évet.

Helen kiakad, de a férfi üti a vasat: talán pont erre az egy év fellélegzésre lenne szüksége a lányuknak, hogy magára találjon. Anno nekik sem ártott volna, most talán nem itt tartanának. Emlékezteti az asszonyt, hogy ő Whitney korában sokkal de sokkal vadabb volt, eszement ötletei voltak az önmegvalósításra, végül semmiből nem lett semmi, mert a szülei nem engedték. Ez kifogja a nő vitorlájából a szelet.

A kricsmi előtt beszélgetnek még pár szót, Helen elmondja, hogy anno valahol örült, amikor ura első könyve megbukott. Azt remélte, ezzel letesz az írásról, helyette megmarad simán családapának. Most már persze büszke rá, hogy idáig jutott. A férfi meginvitálja, aludjon nála a kanapén, de az asszony visszautasítja, inkább elsétál a szállásukig.

Az egykori házaspár ismét együtt van, immár a jelenben, méghozzá Martin birkózó versenyén szurkolnak a lelátón, Noah a kisbabát is hozta magával. Miközben a meccset nézik beszélgetnek: az asszony jobban aggódik a tárgyalás kimenetele miatt, a férfi szerint a vádnak csak közvetlen bizonyítékai vannak.

Amikor a bíró kihirdeti Martint nyertesnek apja odaugrik gratulálni, közben a kisbaba cuccai közül kiesik egy cumi. Helen farkasszemet néz vele egy darabig, aztán felveszi, és zsebre rakja. Baszki, ez most komoly? Gottlief eszerint beavatta, a picsa pedig képes asszisztálni egy titkon elvégzett DNS teszthez, hátha így Alison lesz a gyanúsított?

Part Two: Noah
Hősünk konditeremben kutyagol futógépen, közben kap a telefonjára kritikákat, amiket Eden küldött neki tovább. Naná, hogy virul a feje, mind pozitív dicséret, sőt még azt is kiszúrja, hogy a mellette lévő futópadon a júzer szintén az ő könyvét olvassa.

Valamivel később Alisonnal beszél skype-on, felolvassa neki a kritikát, együtt örülnek a sikernek. Aztán a nő a kamera képén át megmutatja urának az átalakított dolgozószobáját: immár gyerekszoba lett belőle, ami nem vált ki hullámzással felérő lelkesedést Noah-ból. Szóba kerül, hogy a férfi jelölt a PEN Faulkner-díjra, és reménykedik a megnyerésében – ahogy az asszony megállapítja, nem elég a sok pozitív kritika, a férfi mindent szeretne. Na ja. Közben Eden hívja, kedvesének is dolga van, ezért elbúcsúznak egymástól.

Szállodája recepcióján várja Edent, közben felkap egy helyi (diák)újságot, és meglepődve látja, hogy abban bizony lehúzó kritika van. Rettenetesen felszívja magát, még a következő találkozóra tartva is ezen mantrázik – tényleg igaza volt Alisonnak, hogy a férfi mindenhonnan a maximális hozsannát várja. Még jó, hogy a felolvasóterem előtt kígyózó sor áll, ez legalább helyrerakja az önérzetét.

Mikor kiáll a nép elé, egy erotikus részt kezd felolvasni – ez Eden ötlete volt –, de aztán megpillantja a vendégek között Helent, rettentő zavarba jön, és inkább erotikamentes részhez lapoz. Utána az olvasói kérdezők között van az a srác – Ernest Schiffbaum – aki a diákújságban a lehúzó kritikát írta róla. Hősünk kényszeredetten jó képet vág, és frappánsan válaszolgat a csávó bicskanyitogató kérdéseire; sőt még azt is kibírja, hogy tőle tudja meg: a felolvasás alatt kihirdették a díjazottakat, és nem ő nyert. Ezután dedikálja a könyvét az arra váróknak. Nem meglepő, hogy egyik csinos olvasója a telefonszámát is megadja.

Később Helennel beülnek az előző részben már látott kricsmibe, és hát egyikük sem marad szomjas az este folyamán. Elég érdekes kettejük beszélgetése. Először a férfi elsírja bánatát, amiért nem ő nyerte a díjat, de exe kiröhögi: most már nem az ő tiszte, hogy szolidaritásból simizze a buksiját. Viszont a telefonszámot elkobozza, amit a kis retektől kapott, meg is jegyzi, hogy Alison jön neki egy szívességgel ezért.

Közben Eden megállás nélkül üzeneteket küld, ennek örömére Helen nagy nevetések közepette ráveszi, hogy minden egyes üzenetnél hajtson fel egy töményet. Két kör után inkább kikapcsolja a telefonját, különben pillanatok alatt a padlóra kerülne. A következő percben ismét a múlton merengenek, egy ezen a helyen lefolytatott korábbi veszekedésükön – nem mondják ki egyértelműen, de a szavaikból úgy veszem ki az volt a téma, hogy elvetessék első gyereküket, és így is lett.

A nagy verbális összeborulás után Helen vigasztalásul még ura kezét is megfogja, ő viszont közben kiszúrja a pultnál a Ernestet, aki a vitriolos kritikát írta róla, és a felolvasóesten is gusztustalanul vegzálta. Felugrana elégtételt venni, az asszonynak erőszakkal kell visszarángatnia, hogy ne tegye. Elvicsorogja, hogy most pont úgy viselkedik, mint az apja, Bruce Butler, ő megy neki egyesével minden kritikusának.

Az este végén még a kocsma előtt beszélgetnek, közben a férfi alázatos kutya képpel megkérdi: tetszik a regényem? Ez aztán a lóbőr, van képe ezt az elhagyott feleségétől kérdezni? Az asszony elüti a választ, aztán elbúcsúzik és taxiba vágja magát.

Fogadást mertem volna rá kötni, hogy amint hősünk egyedül marad, visszaruksol a kocsmába és megkeresi kritikusát. Összeakadó nyelvvel küldi el a francba, sőt még behúzni is megpróbál neki, csupán az nem jut eszébe, hogy ez már az a kor, amikor boldog-boldogtalannál kamerás mobiltelefon van. Ugye.

Szállodai szobája magányában folytatja a piálást, amikor Eden állít be és zavarja meg a bulit: a nem sokkal korábbi elkúrt kocsmai attak már a neten landolt. Miután túlesnek a letoláson a faszi magához húzza, és nekiáll vetkőzteni. Legnagyobb meglepetésemre pár perc után Eden állítja le az akciót – ez itt kérem közös munka, ilyen szarakodás nálam nem fér a dologba, azzal összeszedi magát és balra el. Noah-nak nem marad más esti elfoglaltság, mint a félrészegen könyvdedikálás. Jó móka az is.

A jelenben Helen beállít Gottlief irodájába, elhozta a cumit. Nem igazán akarja átadni, de az ügyvéd meggyőzi: csak akkor használja fel, ha nem marad más választása, és amúgy is, Alison tönkretette az életét, kár hezitálni. Nesze neked ügyvédi etika.