Felütésként kínzókamrázunk egyet Derekékkel: egy szakállas pasas elmélkedik a foglyoknak kedvenc eszközeiről és azok élettani hatásairól, majd felajánlja az egyben maradás csábító lehetőségét annak a szerencsés farkasnak, aki hajlandó elhinteni, hol van a La Loba. Senki? No, hát az éppen efféle esetekre bekészített láncfűrésszel Főfarkason szemléltetve tanakodni kezd, melyik testrésztől szabadítsa meg először tulajdonosát, mikor leállítja a belépő nő. Hoppácsek, ő lesz a góré itt. Spanyolul kezd, és láthatóan ismeri a túszokat, és igen, a nőstényt keresi. Választ ő sem kap, Pszichóalfa az utolsó reménye, aki a közhiedelem szerint imád beszélni és erkölcsi aggályok is kevésbé kötik. Ám ő is hallgat – innentől gyanús, hogy hőseink talán tényleg nem tudnak semmit –, büntetésül a nő lenyesi egy ujját, akkor most már csak 9 lehetőség maradt, nagy kár. Főcím.
Eközben az erdőben Scott meg Stiles egy kör rohangászás után egymásba szaladnak, összegzik is gyorsan, ki mit talált. Stiles a vérpréri barlangját, Farkasfiú meg a lakót. Gyorsan összeadják az egy meg egyet, az eltűnt kiscsaj, Malia lesz az elvadult farkas, Scott akár szagot is foghatna végre, de nem mer full farkasalakot ölteni, mert hát még a végén elragadja a sötétség. De akár hivatalos úton is próbálkozhatnak – adott Zsaruapu, immáron természetfeletti háttérinfókkal, oda is vezénylik gyorsan rendőrcsapatával. Némi CSI-olás után Zsaruapu hallgatná a srácok verzióját: Stiles vázolja, hogy Malia a teliholdas éjszakán átvedlett vérprérifarkassá, megcsócsálta az autóban ülő családot, akik érthető okokból aszfaltot fogtak a kocsijukkal, ő meg bűntudattól vezérelve bevetette magát a Beacon Hills-i peremerdőbe, és azóta sem változott vissza. Zsaruapu kerekperec elutasítja a sztorit, úgy tűnik, még nem rázódott bele a természetfeletti világba. Farkasfiú eközben önmagát hallucinálja, amint egy csajból falatoz, Föld hívja Scottot! Ekkor azonban ketten is érkeznek, akiket a fene se hívott, Farkasapu meg a morc családfő, előbbi utóbbit bizonyíték igazolása okán rángatta ki az erdőbe az éjszaka közepén.
Egymásnak feszül a két rendőrszerv, az ügynök gyorsan kiosztja a seriffet, ha végezné a munkáját, már ma egy holttesttel járulhatnának a kétségbeesett apa elé, és akkor végre nem kéne bizonytalanságban élnie. Másnap a suliban a srácok a farkasverem koordinátáit beszélik meg Allisonnal, aki megoszt pár fun factet a prérifarkasokról, majd rohan is órára. Jobb is, hogy elment, így lemaradt Farkasfiú és új rajongója, Kira találkozásáról. Utóbbi kábé egy délután alatt összeguglizott Scottnak ezt-azt a bardóról, aminek okán előző részben már rászállt Farkasfiúékra. A paksamétát a mindig készséges apja hozza utána, A fiúnak, aki tetszik neked! felkiáltással. Kínos vigyor itt, tátott száj ott, ugorjunk a lovebirdökről.
A mai anyagot egy pulpitoson fekvő vaskos könyvből kell felolvasniuk a kiválasztott diákoknak, ez ám a komoly oktatás. Stiles az első szerencsés, persze máris összemosódnak, sőt eltűnnek a szeme előtt a könyvből a betűk. Farkasfiú menekíti ki az óráról haverját a mosdóba, pánikroham? Nem, Stiles meg van győződve róla, hogy álmodik, Scottal együtt számolva hiszi csak el, hogy ez sajna a valóság. Másszóval, arról volt pánikrohama, hogy álmodik. Itt már nem segít Farkasfiú minden-rendbe-jön mantrája, nyilvánvalóan mindhárman Allisonnal lelki roncsok: Farkasfiú alfa létére átváltozni se tud, Stiles kábé megőrül, Allisont meg a halott nagynénje kísérti.
Scott rajongója eközben újabb jópontot igyekszik begyűjteni imádottjánál, ezért a fiúk után viszi óra végén a táskájukat. Pechjére azonban a megvadult prérifarkasba fut bele, az öltözőbe menekül, ám hiába: így is megmentőre van szüksége, mázli, hogy Farkasfiú merő véletlenségből megjelenik, és rálöki a szekrényeket a vérszomjas állatra. Vissza a Magányos Ujj Kamrájába. Pszichóalfa próbál némi jegelést vagy ujjának, vagy annak a kezén maradt csonkjának kicsikarni fogvatartóikból, hiába. Hál’ istennek ide is érkezik egy mentősereg, nagy dérrel-dúrral az a néger csaj jelenik meg, aki anno az évad elején Isaacet is megmentette. Ezúttal Deucalion a megbízó (most mondja valaki, hogy nem érdemes jót cselekedni!), és csupán Derek volt az üzlet része, Pszichóalfát extraként csapják hozzá.
Eközben a rendőrség is kiszállt a suliba a prérifarkas-támadás ügyében, beleértve Zsaruaput is, akit Stiles újfent a eltűnt lány=farkas elméletről próbál meggyőzni, ám a seriff még mindig szkeptikus, csak Scott szavára inog meg kicsit. Stiles épp mutatja Scottnak, hogy a táskájában az eltűnt kiscsaj babáját hurcibálta, nyilván azért fogott szagot és kapott vérszemet a prérifarkas, mikor beront az őrjöngő apa, és kitépi hősünk kezéből a játékot. Zsaruapu érkezik nyugtatni, azt se érti, hogy kerül ide a delikvens, netalántán lehallgatja a rendőrség titkos hálózatát? És mi az a pisztoly ott? Neki arra engedélye van, magyarázza gyorsan az apuka, miután leesik neki, hogy egy zsaruval beszél. Sajnos ezért tudja Zsaruapu olyan pontosan, hogy suliba semmilyen fegyvert se lehet bevinni, ebrudálja is ki a rokont, aki még vérben forgó szemekkel a dög elkapására biztatja Zsaruaput.
Ideje összeülnie a kerekasztalnak Állatdokinál, a mai téma: hogyan változtassuk vissza emberré azt a lányt, aki 8 éve négylábon él? Adott három nagy erejű nyugtatólövedék, egy egykor brilliás céllövő (Allison), meg egy igazi Alfa, aki még csak átváltozni se tud (Scott). Pedig a hangjával rávehetné Maliát az alakváltásra, ahogyan azt anno Pszichóalfa meg Deucalion is tette, a trükköt egy mestertől kéne ellesnie, egy gyakorló alfától mondjuk. Mivel Főfarkas nem tűnik életjelet adni, Pszichóalfának meg nincs meg száma (na jó, amúgy se hívná a kutya se), az Alfaikrekhez fordulnak segítségért, a közvetítő Menőcsaj. Bár nem alfák már, ismerik a farkasüvöltés csínját-bínját, tudásukat úgy kívánják átadni Farkasfiúnak, hogy addig verik, amíg az nem hajlandó üvölteni egy isteneset.
Kicsit kételkedek e módszer szakszerűségében, nem úgy hangzik, mint amihez alfának kéne lenni. És lám, nem is válik be a dolog, bár Gonosziker (Aiden) legalább élvezi, hogy Scottot laposra verheti, utóbbi azonban nemhogy nem változik át, de még kábé védekezni se hajlandó. Pár vágóképen Remeteaput látjuk, a legújabb prérifarkas-csapdákat teszteli éppen, ártalmatlan hobbi. Allison meg Isaac csapatépítenek Vadászéknál, a lány érdeklődik, milyen szagot fog követni Isaac Maliához? Hát a pisit, az mindig bejön. És láss csodát, Allisonnál működik a poén, ilyen az, ha egy vadász meg egy farkas flörtölnek (Scott ezeket a poénokat pechjére, és a nézők megkönnyebbülésére kihagyta). Szinte működőképesnek hangzik a terv, amikor a csaj ismét hallucinációba csöppen, ezúttal ő a hulla, amit Kate néni boncol, a végén meg a komplett boncnokcsapat elkezd falatozni a testéből, guszti. Valóságba visszatérve éppen Isaacre szegezi a fegyverét, de nincs harag, a tőrök a második évad végén sokkal rosszabbak voltak.
Most, hogy megvagyunk az előkészületekkel, a Beacon Hills-i peremerdőben gyűlnek össze hőseink. Menőcsaj teszi fel a szívemből szóló kérdést: a kis magánakciójuk nem véletlen a többet árt, mint használ klasszikus esete? Isaac egyetért, mondjuk ő sosem a napos oldal iránti rajongásáról volt híres, Stilesszal huzakodnak még egy kicsit, ám Alfájuk gyorsan leinti őket: elő a fegyverekkel!
Zsaruapu eközben egy préricsapdát kap elő, Prériék házában, és Remeteapunak mutatja. Amaz válasz helyett igen feltűnően egy eldugott szoba felé bámul, nem kellenek hazugságvizsgálói képességek ahhoz, hogy a seriff levágja, oda érdemes bekukkantani. És aki keres, az bizony talál, jelen esetben egy szobára való üres kartondobozt, csapdák voltak mindben. Zsaruapu most kapja fel először a vizet, azokba a csapdákba ártatlan gyerekek is beleléphetnek, aztán annyi is nekik. Remeteapu azzal védekezik, hogy az ő gyerekei már mind meghaltak, szóval… Nem fejezi be a a gondolatmenetet, de értjük, ha már neki rossz, másnak se jobbat. Zsaruapu épp felvezeti a következő pár óra programját – erdei séta kettesben csapdafelszedéssel tarkítva –, mikor Remeteapu felfedez egy rést a szúnyoghálón, hát nem épp házhoz jött a fenevad, ami miatt telerakta az erdőt csapdákkal?
Ez a fordulat akár még vicces is lehetne, ha nem szállna teljesen Remeteapu agyába a vér, már kapja is fel a puskát, aztán uccu neki, lohol a préda után az erdőbe. Zsaruapu kétségbeesett telefonálásba kezd, zárják le az erdőt de tüstént, préda, üldözője meg a csapdák egyenként is elég veszélyesek, hát még így csomagban. Stiles rögtön vágja, hogy ezt a kis prérifarkast csak a lestrapált műanyag baba izgatja, ez a kulcs. A seriff még arra is figyelmezteti fiát, az erdőre az elkövetkezendő órákban még csak gondolni se merjen, de süket fülekre talál. Hőseink már akcióban, rohangásznak az erdőben mint a veszett egerek. Isaac is, meg Farkasfiú is egykettőre rálel egyre a millió csapdából, a rohangászás abbamarad. Minő szerencse és véletlen, Isaac pont ott került parkolópályára, ahonnan Allison kellemes lőtávon belül tud célozni Remeteapura, ki éppen a prérifarkast vette célkeresztbe. Feszültséggel teli lánccélzós szituáció: Allison először jól elvéti Tate-et, aki szerencsére a mozdulatlanul álldogáló farkasra most annyi ideig céloz, hogy Allisonnak nemcsakhogy még egy lövésre van ideje, de Isaacnek is meg neki is mantrázni, és tádám, a második lövet telibe találja kockás inges ellenséget. Közben azonban célpont No. 2 elszelelt.
Vissza a csapat ész központjához. Stiles Lydiával egy régi Tate családi fotó alapján kiokoskodja, hogy a csúnya baba Malia húgáé volt hajdan, és a prérifarkas ezért akarja mindenáron visszajuttatni a sírhoz, vagyis a roncshoz. Kegyeletszegés történt, nem más. Stiles üzenetrögzítőre mondja az infót Scottnak, aki gondolom, még mindig félájultan hever valahol a peremerdőben. Közben Menőcsaj is rátalált egy csapdára, csak az még épp nem csapódott rá a lábára, mozdulatlanul várja, míg Stiles elolvassa a hatástalanítási útmutatót a szerkezeten, És itt a bibi, merthogy Stiles szeme előtt pont nem állnak össze a szavak, pedig ez nem álom (sajnos). Nem marad hát más, a zseni-génekre meg a műszaki vénára kell hagyatkozni, Lydiának meg Stilesra, de ő hisz a srácban, aki valóban, megmentője lesz. Farkasfiú eközben mégsem heverészik, kétlábon ered Malia nyomába, és mégsem marad le, ejha. Sőt, ahogy közelednek a roncshoz, egy emberes (farkasos) ugrással elébe is vág, és üvölt egy olyan alfásat, hogy attól még Isaac is ledobja a csapdát magáról. Megvillantja a farkasmaszk red editionjét is, meg kell mondjam, én jól meg voltam nélküle, de meg lehet csodálni, itt van.
Egy ilyen méltóságteljes üvöltésre az alacsonyabb rangú farkaskoma nyomban meghunyászkodik, s fel is ölti emberi és meztelen alakját, szerencsére pont úgy fekszik, hogy semmi izgiset sem villant Scottnak, hiába hittem azt az arckifejezéséből (nehéz kiigazodni a farkasok mimikáján, úgy tűnik). A következő snittben a már felöltöztetett ex-farkast, immár tizenéves lány formájában Zsaruapu kíséri Remeteapu verandájára. Apu jön, először les nagyokat, de igen hamar leesik neki, hogy az eltűnt és halottnak hitt lánya esett be ebédre, Zsaruapunak ki se kell nyitnia a száját, pedig érdekelt volna a hivatalos fedősztori. Stiles apu kocsijából csekkolja az események ilyetén alakulását, jó munka, fater! Annyira jó méghozzá, hogy FBI-os apatársát egy jóleső ajtócsapással kiebrudálhatja a seriffi irodából, ami továbbra is az övé.
A részt, már csak a keretes szerkezet miatt is, Főfarkasék triójával zárjuk, akik egy madárberkenye ládában, madárberkenye alá elrejtett dobozkát halásznak ki. Ó, de akad még itt egy fura jelenet, a Nemetonnál: egy ismeretlen kitépi az éppen növekvő fakezdeményt, mire szentjánosbogarak százai repülnek ki a csonk repedéseiből, majd sötét füstszerű árnyak formáját öltik fel, ezt inkább majd később próbálom meg értelmezni.
Facebook kommentek