Folytatódik a Nyalka Bajusz és Charlotte utáni nyomozás, erre utal az eredeti cím, a német viszont az epizód másik történetszálára, eszerint Theaterdonner, azaz nagy felhajtás valami körül, szó szerinti fordításban: színpadi mennydörgés. Charlotte a Black Pearl fedélzetén ücsörög, látszik rajta, hogy kezd elmúlni belőle a szökés izgalmának varázsa, kissé mélabúsan pengeti gitárját. (Bár ha ismerné a kamasz fiúk ide kapcsolódó dalocskáját, miszerint gitárom pengetem, f…mat lengetem, akkor talán megvidámodna. Vagy nem.) Mindenesetre most azon duzzog, hogy nem kötöttek ki Gibraltáron, Burgess szerint persze hogy nem, az angol gyarmat, onnan egyből szállna haza a hír, hogy erre járnak és nem az Atlanti-óceán felé. Nem tudják, hogy Ny B elterelési hadművelete már a múltkori részben megbukott, sőt James máris újabb sürgönyt lobogtat Bainesnek, ami arról értesíti, hogy Gibraltár mellett látták elhajózni a Black Pearlt, Barcelona felé. Csapdát állítunk nekik, jelenti ki magabiztos vigyorral James.

Az előző rész végén a magát teljesen kiütött Samut valami ágyban hagytuk magára, most abban ébredezik másnaposan, a szoba túlsarkában egy fiatal színésznő éppen szerepet próbál hangosan. Kiderül, hogy ő a múltkor emlegetett Fergus Doyle vándorszínész lánya, Helen. Belép maga Doyle egy tálca teával és fény derül az előző este történéseire: az alaposan beivott Sam a haverjaival a színházi előadás során végig közbekiáltásokkal zavarta a műsort, majd a végére úgy kidőlt, hogy nem tudták hazavinni, ezért befektették Helen ágyába. Sam kissé akadozó nyelvvel bemutatkozik, Doyle félre is érti és megkérdezi Mr. O’Neidintől, hogy esetleg ír származású-e. Vicces ember.

Eközben Sarah Elizabethnek aggódik, hol lehet ez a Samuel, egész éjjel nem jött haza, de Sz Sz nem igazán figyel rá, mert megérkezik Marston, akivel szőkénk lovagolni készül (nem úgy, hanem rendesen), ezért otthagyja sógornőjét és elsiet. Nagyon vigyázz!, szól utána a mindenhol veszélyt sejtő Sarah. Reggelizés közben Samu egész jól összemelegszik Helennel, és nem csak a forró tea miatt, mert úgy tűnik, a szimpátia kölcsönös. Elmeséli neki Charlotte szökését és egyéb bajait, majd egy merész húzással meghívja vacsorázni Helent.

Letty szépen berendezte a gyermekotthont, büszkén vezeti körbe Jamest, de az csak fintorog. Minden szobában szőnyeg, hát így teljesen el fognak kényelmesedni a kiscsávók, puritánabb környezet kell nekik. Letty persze nem ért egyet, majd adományokat fog gyűjteni és akkor fenn tudja tartani ezt a viszonylagos kényelmet. Na jó, én is adok 50 guineat, mondja kegyesen James, a múltkor ugyanis pont ennyit adtam kölcsön valakinek egy transvaali befektetéséhez, és most visszaküldött cserébe 5000-t. (Emlékszünk, ez a 7x04-ben történt, amikor a Dél-Afrikába aranyat bányászni induló Mr. Sharpnak adott kölcsönt.) Letty kifakad, ötezret kaptál és abból csak ötvenet adományozol?!, de James csak elnézően mosolyog.

Samuel sárga rózsacsokorral érkezik Doyle-ékhoz, amíg Helen előkerül, arról biztosítja a fatert, hogy a szándékai tisztességesek. Majd egyéb témák kerülnek sorra, köztük Amerika, az ám az ország, ott a színészek lepuffantják a politikusokat, mondja lelkesen Doyle a Lincoln elleni merényletre utalva. (Nem érdekel a polkorrektség, én ezen a poénon nagyon röhögtem.) Majd egy saját maga írt darabról kezd beszélni, szerinte kitűnő lett, és nyomban nekiáll idézni belőle pár részletet, hevesen gesztikulálva közben egy random fakarddal.

A fárasztó lovaglás után Elizabeth és Marston a kandalló előtt ücsörög, romantikus és elpilledt hangulatban, még a végén kénytelen leszek felülvizsgálni a lovaglás mikéntjére korábban tett megjegyzésemet. Marston kihasználja a pillanatot és feleségül kéri szőkénket, aki azonban józanul próbál érvelni: a válás tönkretenné Daniel politikai karrierjét és nem mellesleg Marston társadalmi presztízsét is. Ám a vicomte nem retten és felajánlja, hogy személyesen beszél Fogartyval a dologról.

A Black Pearl tovább halad a Földközi-tengeren, Burgess Port Saidba akar eljutni, ott biztos talál valami fuvart, Jack, a gépész azonban arról tájékoztatja, hogy kevés a szén, csak fél gőzzel tudnak haladni. Burgess lemegy a kabinba, ahol Charlotte vagy fél gardróbnyi új ruhát próbálgat magára, Ny B kiakad, hát ezek meg honnan vannak? Barcelonában vettem, maga küldött ki a partra vásárolni, vág vissza Charlotte, igen, hogy vegyen egy kiló narancsot meg két kiló banánt, mondja Burgess. Nincs pénzünk és amíg nem találok fuvart, nem is lesz, teszi még hozzá, Charlotte ebből persze csak annyit ért, hogy nem tetszenek a csávónak a szép ruhák.

James Baines és Tom társaságában útra kel a Soren Larsennel, Baines halkan megjegyzi, hogy Charlotte kisasszony már elmúlt 21, így nagykorú, talán nem kéne akarata ellenére hazaráncigálni, de James hallani se akar erről. A lányom azt csinálja, amit én akarok!, vágja el vehemensen a vitát. Burgess közben kiköt Port Saidban és az egyik ügynöknél sikeresen felhajt egy mazsolaszállítmányt, amit Cipruson kéne átvenni, Ny B örömmel közli a jó hírt Charlotte-tal. Nem tudja, hogy egy sürgönyből James erről már tudomást szerzett és szintén Ciprus felé indult.

Doyle elmeséli Helennek, hogy utánanézett az Onedin famíliának, nem szegény emberek, van köztük hajógyáros, hajótulaj, politikus, sőt egy igazi lady is, csak sikerül valamelyiküktől némi anyagi hozzájárulást szerezni saját darabja, A török bosszúja (avagy Jumurdzsák visszatér) bemutatójára. Eközben Sam meghívja Lettyt is a tervezett vacsorára hozzátéve, hogy ő maga a javulás útjára lépett, mert abbahagyta az ivást. A vacsora jó hangulatban zajlik, Samu figyelmes házigazda, Doyle is visszafogja ripacskodó hajlamait és inkább Sarah jó ízlését és művészi érzékét dicséri, ügyesen elpöttyentve közben, hogy ő maga is özvegy. Sőt továbbmegy és kijelenti, ha nincs ellenére a kedves hölgynek, egy neki alkalmas időpontban felkeresné, hogy előadja neki a darabot, mondjon róla véleményt.

Marston apja, az öreg vicomte udvariassági látogatást tesz Elizabethnél, legalábbis látszólag annak tűnik, de aztán Sz Sz kénytelen rájönni, hogy itt bizony egészen másról van szó. Miközben az öreg szépen gallér mögé dobálgatja a brandyket kifejti, hogy kedvenc időtöltése a lótenyésztés és –nemesítés, aminek során nagyon kell arra vigyázni, hogy a megfelelő vérvonalú csődör csak hasonlóan nemes vérvonalú kancával kerüljön össze. Elizabeth arca megrándul, egyből levágja a képes beszéd értelmét (mondjuk én is erősen pislogtam), de visszafogja magát, magában viszont nyilván kigondol pár díszes jelzőt a vén szivarral kapcsolatban. Az öreg Marston még hozzáteszi, úgy tudja Daniel Fogarty tehetséges és törekvő a politikai vonalon, majd szól pár szót az érdekében lord Salisburynél, akit személyesen ismer. Később Elizabeth elmondja a beszélgetést a vicomte-nak, aki jól felhúzza magát: Én fogok feleséget választani magamnak, nem az apám!, jelenti ki határozottan.

A ciprusi kikötőbe a hatóságok nem akarják beengedi a Black Pearlt, mert állítólag ki kell kotorni az öblöt, kotróhajót viszont egyet sem látni a környéken. Burgess dühöng, még a végén elúszik a mazsolaszállítmány, pedig abból hány adag császármorzsát lehetne csinálni, nem beszélve a túrós palacsintáról! Mérgében nem veszi észre a közelben lehorgonyzó Soren Larsent, amiről James szép csendben átevez a gőzöshöz és meglepi a kabinban beszélgető párost. Ny B dühöng, hát maga meg hogy talált ránk, stb, Charlotte is egyből kijelenti, ő ugyan nem megy haza. James szépen elkezdi sorolni, mennyi pénzzel tartozik neki Burgess a korábbi javításokért, a végösszeg 1200 font, ha ezt kiperkálja, akkor megegyezhetnek. Persze ennyije nincs Burgessnek, Charlotte közbeveti, hogy akkor eladják a nála lévő Onedin részvényeket, de apja lehűti: a törvény szerint a családnak elővásárlási joga van a részvényekre, úgyhogy ez a lehetőség ugrott.

Burgess erre a hajóért cserébe felajánlja, lemond Charlotte-ról, Onedin elviheti magával. Charlotte azt hiszi, nem jól hall, és szőke nagynénjétől tanult módon, azaz dúlt kebellel odavágja Ny B-nek: Maga csak a hajóját szereti, vigyél el innen, apa!, ezzel kirohan a kabinból. Jamesnek azonban esze ágában sincs lemondani a Black Pearl 50%-os tulajdonrészéről és megzsarolja Burgesst: vagy megtarthatja a rá eső részt, vagy feljelenti a csávót rablásért. Ny B kénytelen elfogadni a feltételeket és a gőzössel visszakísérni a Soren Larsent Liverpoolba.

Sarah házában Doyle egymaga adja elő A török bosszúját, igencsak szuggesztíven, és nagy sikert arat vele a kicsi, de válogatott közönség (Sarah és Samu) körében. Doyle köszöni szépen az elismerést, már csak pár font és valami üres előadóterem kéne a bemutatóhoz, de ezt nincs idejük konkretizálni, mert megérkezik Letty, kezében sürgönnyel: James megtalálta Charlotte-ot és elindult vele haza.

A Soren Larsenen nem túl vidám a hangulat, Charlotte négyszemközt kijelenti apjának, bűnösnek érzi magát, a gyerekek nagyon fognak neked örülni, mondja erre James. Ha anya élne, minden másképp lenne, bocsáss meg, hogy meghalt, amikor én születtem, mondja Charlotte és felsiet a fedélzetre, James döbbent arccal néz utána. Amúgy szép napos az idő, a vitorlák feszülnek, ám az egyik tartókötél eléggé el van vásva. A hajó himbálózása közben a kötél tovább foszlik, végül elszakad, és az egyik feszítőcsiga elszabadul. Nagy sebességgel kilendül és egyenesen homlokon találja a korlát mellett ácsorgó Charlotte-ot, aki ájultan fordul bele a vízbe!

Tom és James szinte egyszerre ugrik utána, Baines kidobja a mentőövet. Kiderül, hogy Tom nem is tud úszni, ezért a mentőövbe ő kapaszkodik, James meg az eszméletlenül lebegő Charlotte-tal visszaúszik a hajóhoz. Szegény lány rengeteg vért vesztett, de úgy néz ki, megmarad, a fejére hatalmas kötést tesznek és ágyba fektetik, James egy percre sem hagyja magára.

Liverpoolban erősödik az idill Helen és Samuel között, öltözködés közben Samu házasságkötési ajánlattal lepi meg a lányt. Helennek ez egyáltalán nincs ellenére, kölcsönös egyetértésüket csókkal pecsételik meg.

A Soren Larsen kiköt, Letty csatlakozik hozzájuk és így kísérik el Charlotte-ot Samuelhez. Samu a lányra rá se nézve hosszú monológot vág le, miszerint ő nem szánalomból vette el, hanem tényleg szerette Charlotte-ot, viszont sosem érezte, hogy ezt a lány viszonozta volna, így egy idő után a házasságuk csak színlelés lett, stb. Csak ekkor fordul felé és veszi észre a hatalmas heget Charlotte homlokán, a látványtól némileg megenyhülve kijelenti, pár napig természetesen még itt maradhat a házban, de aztán más megoldást kell találniuk.