Part One: Alison
Pár hónappal az előző rész eseményei után folytatjuk a történetet, hősnőnk hasa már szépen gömbölyödik – párjával épp egy puccos partin vesznek részt, amit a férfi regényének promózására szerveztek. Alison kicsit nehézkesen veszi az akadályt: a vendégek némileg tolakodóak, plusz a cipője sem túl kényelmes. Nem mellesleg hálaadás van, és nekik az esti vendégségre kellene készülniük (amit ők rendeznek), de Noah nem tud elszabadulni (és ahogy elnézem nem is akar).

Az asszony félrevonul, ahol egy kedves nő találja meg, de persze ő is csak kérdez: hogyhogy ő van Noah-val, mikor az életrajza szerint a férfinak négy gyereke és felesége van, meg egyáltalán elvált-e már. Alison válaszolgat, míg Eden – Noah asszisztense – el nem rángatja onnan és egyben felhomályosítja: a kérdező újságíró, méghozzá a bulvár vonalról. Oppá!

Az asszony pár percre kiszáll az őrületből, hogy pihenhessen, ezért a konyhában ül le. Maradjunk annyiban, hogy a felszolgálók nagyságrendekkel kedvesebbek, mint bármely vendég. Miután párját hiába kérleli, hogy induljon vele haza, egyedül megy, hiszen anyja már várja.

Athenát a lakásuk recepcióján ücsörögve találja a csomagjaival együtt, mert a portás engedély nélkül nem hagyta, hogy felmenjen, hiába hajtogatta, hogy ő Alison anyukája. Mi az oka ennek a nagy biztonsági kommandózásnak? Egyrészt mert Noah most már ismert ember (gondolom én), másrészt mert mocskosul puccos lakásban laknak ők ketten. (Ezt a lakást már láthattuk ugye az előző évad zárásában). Körbevezeti anyját, aki nem győz ámuldozni – Noah gyerekeinek saját birodalmuk van – azon viszont kiakad, hogy a kicsi szobája még nincs kész.

A lakás végigcsászkálása után nekiállnak megfőzni a vacsorát, közben beszélgetnek. Athena annyira a pénz iránt érdeklődik – mennyit keresett Noah a könyvvel, mennyibe kerül ez a lakás – hogy Alison rákérdez: miért érdekel ez ilyen nagyon? Mert tudni szeretné, hogy lánya is belefizet-e ebbe a drága lakásba. Igen, végülis itt lakik. És mégis miből? Hát ott a háza Montaukból, ha eladja elég sok pénze lesz. Anyja rettenetesen kiakad, hiszen az az egyetlen érték, aminek a tulajdonosa, és ha a kapcsolata nem sikerül, oda még mindig mehet a gyerekkel. Arra kéri, hogy legalább Noah könyvét olvassa el, mielőtt eladja a házat (gondolom arra céloz, hogyan ír róla a férfi), de Alison szerint már késő, van vevő.

Még vacsora előtt megérkezik Jane, a barátnője, aki teljesen el van ájulva a helytől, meg egyáltalán, Ali életének alakulásától. Max-et is ide várják, Jane már látatlanban rá van izgulva...

Amikor pedig megérkezik tényleg nem kell hozzá sok, hogy egymás szájában kössenek ki – ez aztán a tempó. Noah sehol, Alison türelmetlen, a két vendég épp nyílt színen meg nem dugja egymást, így Athena közbelép, hogy lefoglalja a lányokat. Külön szobába vonulnak el, hogy meghallgassák a bébi szívhangját, mert az asszonynak van jó kis sztetoszkópja, pont megteszi a célra.

Hirtelen beállít Noah, mentegetőzve, hogy még tettek kis kitérőt egy bárba, plusz hozta magával asszisztensét, Edent is. Nah, pont ő hiányzott a családi banzájról. A pulykáért viszont, amit rendeltek, elfelejtett elmenni, így ma minden mást vacsiznak, csak husit nem. Vele is meghallgattatják a gyerek szívverését, de nem úgy nézem, mintha kenyérre kenődne a gyönyörtől.

A vacsoraasztalnál Athena elmondja, hogy édesanyja szakácskönyvéből főztek, amit még 1927-ben adtak ki, erre mindenki elalél a gyönyörtől – kivéve hősünk, aki épp a gyerekeivel telefonál. Mikor végre csatlakozik az asztalhoz kajálni kezdenek, de Eden az első falatnál elrontja az étvágyukat és a hangulatot: az újságíró, akivel Alison délután beszélt eléggé szarban tapicskolós cikket tett fel a netre kettejük viszonyáról. Hősnőnk elkenődik, de az asszisztens boldog, azt javasolja, tálaljanak ki az egész szaftos sztorival, jobban fogják vinni a könyvet. Párja megrökönyödése ellenére úgy néz ki Noah hajlik a dologra.

Alison dühös lesz, szerinte úgy fog kinézni, hogy ő a csábító nő a könyvből, ami egyáltalán nem igaz. Összevitatkoznak a férfival, itt feszül egymásnak először látványosan, hogy ők mennyire máshogy emlékeznek a történtekre, saját történetükre. Hab a tortán, hogy a végén a főszereplőnő meghal (ahhoz képest, hogy nem akar vele azonosulni eléggé zokon veszi, hogy a könyvben megölik).

Ezután a szobájában gubbaszt egyedül, mikor ura csatlakozik hozzá, és bocsánatot kér, majd kijelenti, hogy a könyv csak fikció, a saját közös életük számít neki igazán. A nagy kibékülésbe a csengő megszólalása rondít bele, de már nem tudjuk meg ki érkezett.

A jelenben Alison vallomást tesz Gottliefnek a Scotty halála napján történtekről, arról, hogy ő előbb ment el az esküvőről mint az áldozat. Az öreg biztosítja, hogy ha a tanúk padjára hívja is, csak Noah-ról kell pozitív dolgokat mondania, mást nem vár tőle.

Part Two: Cole
Fülledt szexjelenettel indítjuk az exférj életének következő fejezetét, épp Luisát keféli kitartóan. Egészen addig, míg a lány azt nem mondja, hogy „szeretlek”, mert ezzel lőttek az erekciónak. Utána beszélgetnek, amiből kiderül, hogy Luisa minden hétvégét itt tölt (nem mellesleg Alison házában vannak), egyszer igazán a férfi is elmehetne hozzájuk, a hálaadás jó alkalom lehetne. Hát kösz, de kösz nem, elígérkeztem a családomnak. Na persze. Arról meg végképp nem óhajt beszélgetni, ami az előbb a hálószobában történt (lekonyulás), inkább leugrik a boltba némi kajáért.

Épp sorban áll, mikor Scotty hívja, ám ő kinyomja a telefont – nincs szerencséje, öcsi pont a háta mögött van. Aki kábé második mondatban a lóvét hozza elő, hogy milyen szuper helyet fog nyitni, most hogy Alison háza végre elkelt. Tesójának nincs hozzáfűzni valója, amúgy sincs egy szószátyár hangulatban. Scotty meghívja hálaadás napi vacsira, de ő azt haluzza, hogy Luisa családjához megy.

A nem éppen kedélyes beszélgetés hangulatát Oscar Hodges megjelenése rontja el végleg. A gyíkarc azzal indít, hogy el kellene olvasniuk Noah könyvét, mert benne vannak, drogostul, családi viszályostul, mindenestül. Aztán azzal folytatja, hogy tudja, Scotty az ő biznisze körül legyeskedik, de szíveskedjen ejteni a témát, úgysem lesz rá lóvéja, plusz a zűrös ügyei a fejére fognak borulni.

Hazatérve Cole durván beleköt Luisába, amiért nézegeti a régi családi fotókat, plusz megvádolja, hogy ellopta az asztalon hagyott lóvéját (mi a fasz?). A csajnak sem kell több, fogja a cuccait és faképnél hagyja a mogorva köcsögöt.

Aki ezután lesunnyog a helyi könyvesboltba, és megveszi Noah könyvét. Otthon azonnal rácuppan, olvas, bejelöl, aláhúz és kiakad.

Este virággal a kezében csak beállít a családi vacsorára, bár azt nem mondhatnám, hogy kitörő örömmel fogadják. Sógornője, Mary-Kate a szemére veti, hogy nem volt ott a misén, amit elvetélt gyermekükért tartottak – ezért nem győz bocsánatot kérni. Őt viszont az zavarja, hogy a közös ima közben Scotty azonnal válaszol az épp érkező sms-ére. Nőügyre, vagy drog bizniszre tippelek.

Kajálás előtt régi családi hagyományt felelevenítve – akárhogy tiltakozik is anyjuk – mindannyian isznak nagyapjuk, Silas pancsolt szeszéből, ami meglehetősen durva kreálmány, viszont már nincs sok belőle, szóval addig kell tartani a hagyományt, amíg még lehet. Mielőtt belekortyolnak mindenki elmondja, miért ad hálát.

Cole Noahért (bezony!), amiért megírta a könyvét, melyben mindannyian szerepelnek. Benne van a család szennyese, csak éppen elferdítve – fel is olvassa menten, mert elhozta az irományt. Az író konkrétan gyerekgyilkosnak nevezi benne nagyapjukat, plusz úgy állítja be, hogy ők kezdték a Lockhart / Hogdes vitát; ezeken úgy felhúzza magát, hogy utolsó moslék féregnek titulálja lyuksógorát, amiért így elferdítette a családi történetet.

Édesanyja felvilágosítja: nagyapád igenis gyerekgyilkos volt, és miatta alakult ki a két család viszálya. Történt ugyanis, hogy a már emlegetett Silas – a nagyapjuk – igazi moslék alak volt, verte a családját, stb. Nagyanyjuk Thomas Hodges-nál keresett vigaszt, viszonyukból gyerek született. Mikor Silas rájött, hogy nem az övé, vízbe fojtotta – erre válaszul gyújtotta fel Thomas a birtokait.

A tesóknak leesik az álla, ők semmiről sem tudtak. Persze, mert apjuk nem akarta, hogy tudják. Pont azért, hogy ne befolyásolja ez a rettenetes családi titok az ő életüket úgy, mint a sajátját. Anyjuk úgy gondolja el vannak átkozva, ezért halnak meg a Lockhart gyerekek. Először Gabriel, aztán Scotty babája Whitney-vel, majd Mary-Kate gyermeke. Most pedig attól tart, hogy amilyen rossz állapotban Cole van, még a végén öngyilkos lesz. A férfinek itt lesz elege a családi cirkuszból, kirúgja maga alól a széket, és elrohan.

Nem jut messzire, pár lépést tesz meg és Scotty már a nyomában lohol kérlelve, hogy menjen vissza. Két szót sem tudnak azonban váltani, mikor megjelentik Whitney, amin mindketten rettenetesen kiakadnak. Mégis hogy talált ide? Scotty az előbb írta meg a címét sms-ben; bár a férfi nem tudta kinek üzen, azt hitte csak egy újabb drogos. De mivel bírósági végzéssel van eltiltva a lánytól azonnal hátra arcot csinál, bevágódik az autójába és elhúz.

Az meg tombol, Cole veti közéjük magát, hogy öccse elpucolhasson. Pár pillanattal később Whitney megnyugszik – ez a hajó már elment. A férfi felajánlja, hogy visszaviszi a városba, ha már a szüleitől szó nélkül lelépett.

Az autóban van idejük beszélgetni, a lány azzal indít, hogy felidézi, mikor Cole fegyvert fogott rá (az évadzáróban, ugye). Az mentegetőzik, nem rá akart célozni, hanem az apjára, de attól még itt az ideje bocsánatot kérni, amit meg is tesz. Aztán témát vált, és kéri, szíveskedjék Scottyt békén hagyni. A csaj erősködik, hogy neki igenis fontos a srác, de Cole szerint ez fordítva már nem igaz: attól, hogy szeretsz valakit, még nem biztos, hogy viszontszeret. Milyen igaz.

Whitney felemlíti apja könyvét, amiben alkalmi sofőrje szerepel, ő viszont nem. Ebből arra következtet, hogy nem fontos annyira faterjának, hogy megemlítse. Cole szerint ez nem így van, és példát is hoz a saját életéből: édesapja felakasztotta magát, mikor ő tíz éves volt. Akkor azt hitte, hogy azért, mert a családja nem volt fontos a számára, de ezt ma már másként látja. A kislány elmereng a dolgon.

Most már tudjuk, ki csengetett Alisonék lakásában hálaadás estéjén: Cole hozta vissza az elgrasszált báránykát. Szerencsére Noah nyit ajtót, így a férfinak nem kell látnia exfeleségét, gondolom épp elég nehéz volt ide jönnie. Kap a kislánytól egy puszit, gyorsan felvázolja a helyzetet döbbent lyuksógorának, aztán már ott sincs.

És igen, nem kell sokat találgatni, Luisáékhoz jött. Aki nem ugrik a nyakába menten, előbb le kell vágnia a nagy bűnbánó monológot, de jól forgatja a szavakat, és őszintén bocsánatot kér azért, ahogy vele bánt, sőt még szerelmet is vall – ennek eredményeként bebocsátást nyer.

A jelenbe pillantva megtudjuk végre mit adott Oscar Hodges egy valag lóvéért Gottlief ügyvédnek: a Lockhart’s biztonsági kamerájának felvételét, sanszosan Scotty halálának estéjéről. Annyit látunk, hogy Alison és Scotty irdatlanul vitatkoznak (mintha a vita említése eddig kimaradt volna a legendáriumból, csak mondom).

Hang nincs, de Oscar állítja, hogy pár méterre cigizett tőlük, és mindent hallott. Persze azért, hogy elmondja mit beszéltek azok ketten újra pénzt kár, ám Gottlief felszívja magát: ha nem mondja el önként, magyarázkodhat a rendőrség előtt, miért tartott vissza bizonyítékot. Ettől rögtön megjön a hangja, és elmondja mit kaffogott Scotty Alisonnak mielőtt faképnél hagyta: „a mi babánk”. WTF???