Az emberek nagy része emlékszik még az előző héten történtekre, de olyan jó újra feleleveníteni azokat! – gondolhatták a készítők. És ki vagyok én, hogy vitatkozzam velük? Egy krónikus krónikás? Egy poéta kométa? Na, hallja meg hát élő s holt, a történet hogyan volt:
Véget ért a Rozmár útja, legénysége boldog újra! Kikötésük első napján, ismeretlen sziget partján, fürdőzgetnek, napozgatnak, kagylót gyűjtenek és isznak. Silver úr a patakvízben csonkolt lábát mossa, mossa. Kapitánya (most már társa), nem hagyja bajában magára, teli vödrét nyújtva neki, leül mellé beszélgetni. Mondd csak Johnny: Hova? Merre? Mi vajon a szíved terve? A tolvaj választ megfontolva, imígyen szól: más a téma! Adta ravasz Hornigoldja, kegyelmeket csak úgy szórja! Tíz kell vagy száz? Telve zsebe, ki lehet, ki beletette? Az Ángélus Fehér Ház pénzeli a vén komát. Megmondta a Billy is, fondorlatos mindenit! Első lépés: kegyelem, erre gondolt az eszem. Második a partraszállás, ostromlás és elfoglalás. Szóljunk hát a kalózoknak, Nassuban épp kardoznak. Kapitánya (most már társa), szemöldökét összevonja: az rövid harc lehetett, a városunk már elesett. Ha mi otthon lettünk volna, ellenállt volna a horda. Emlegetett Billy fiú iszik épp a patakból, két kifestett helyi lakos, ugrik elő bokorból. Sokan mennek le a strandra, puskával és pisztollyal, összeszednek minden kalózt, legkevésbé szép szóval.
Woodes Rogers őkegyelme Eleanort dicséri, sokat segít, vág az esze, alkalmazni megéri. Lehet több is, tanácsadó, személyében kiemelt, mindjárt győzünk, sok a munka, a státusz kiérdemelt. És a többi tanácsadó, csupa gazdag ifijonc? Fogadják el, maga mellett mind béna kis tanonc.
Az erődnek fa kapuját sürgetően döngetik, néhányan a kapzsik közül Vane kapitányt keresik. Jacky haver, ne légy smucig, kéne a pénz nekünk is, ha nem adod, többen jövünk, betörjük az orrod is! Valami Paul, a szószóló, elégedett magával, beteríti bajtársait Rackham lőtte agyával. De miért csak Vane? Miért csak ő nem kaphat kegyelmet? - tanakodik Anne Bonny, nem érti az egészet. Más gond is van, szól Featherstone, embereink szavaztak, nem kell Charles, cseréljük el, ez most a fő javaslat. Kalóz vezért az aranyért és erődért cserébe, Anglia majd bizonyosan hajlik a jó cserére. (Mennyi hülye!) De nincs mese, törni kell az eszüket, őrizetlen kijárat kell, dugják össze fejüket.
Napfény járja át a szívünk újra, elindult végre a szigeten a túra. Újra látjuk a sok kifestett csávót, köztük mendegélve néhány kalóz csákót. Ó, te szegény tolvaj koma, földet vájja vasbocskora. De a másik nagyon fürge, szalad beljebb az erdőbe. Ottan várja tüskés csapda, szerencséje jól becsapta.
Magas hegyek, fák között, hol a tenger hupikék, ott laknak ők, a Rabszolg-ék. (Hehe!) Megszöktek sokan, falut építettek, emeletes cellát vendégeiknek. Főnökük egy asszony, szúrós a nézése, nem tököl az sokat, rátér a kérdésre: Hogy leltetek ránk és miért? Felelj hát te kormányos! Jön-e még más ide? Ne legyél most szélhámos! Egy-két emberedet elvitetem vallatni, ne félj, nem fognak sült halakként hallgatni. Fogságba vetve csak tanakodni tudnak, mit hoz a sors, életben meddig maradnak? Egy sötét sarokban, ott ahol a pók hum, éldegél régóta a beszédes Ben Gunn. „Halálra dolgoztatnak nehéz azt kibírnod, szökni nem lehet, áshatod a sírod.” Az okos Billy fiú, ki használja az eszét, le akar lépni, lehetőleg ma még.
Tüzesen süt le a nyári nap sugára, az ég tetejéről Nassau várára. Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, Jack Rackhamnak úgyis nagy melege vagyon. Kanócának tüze ég faljának aljában, meggyújtotta előbb, pincéjük halljában. Menekülés útja nyílhat meg előtte, de barátját engedi ki rajta, egyelőre. Egy kőhajtásnyira hullámzik a tenger, de útját állja majd sok galád gazember. Le kell jutnia egészen a partra, bár fejét majd sok kapzsi akarja. Ő és Anne marad, tettek kicsit félre, éppen csak egy cseppet, tartalékba, télre.
A távolban jó pár fehér vitorla, alatta Woodes, kémlel a távolba. Mellette Eleanor, karcsú a termete, szép hosszú a haja, gömbölyű a melle. Azon tanakodnak, mit hoz majd a holnap, mit lesz majd terve a többi szigetlakónak. Egyszerre csak robbanások, hangosak és óriások, rázták, keverték meg a karibi világot. Az erőd! Az erőd! Kiabál HorniGold, szalajtja Dufresnét és közben így rikolt: Elszökik! Elszökik a Vaneék Karcsikája, tízezret kap, ki útját most elállja!
Kettő null az állás a rabszolgák javára, uralkodik rajtuk népüknek banyája. Nem fog rajta kés, golyó vagy mágia, tulajdonképp egy büdös nagy hárpia. De! Van neki egy lánya, dús keblű menyecske, még a lába nyomát is megnyalja a kecske. Ha vele beszélnének, lehet hogy jó lenne, talán még valahogy előnyükre tenne.
Ég a napmelegtől az Erődnek alja, füstölgő falait igencsak siratja. Egy, csak egy legény van, ki ott sétál: Charlie, útjába ugrik sok mocskos briganti. Jobbról is, balról is támadnak reája, de mindig célba talál a macsó szablyája. Heten is jönnek, itt nincsen úri szabály, felét elintézi rögvest a Feketeszakáll. Elé jött segélni a hírhedt sötét kalóz, hullik a sok ellen, hiába kapálóz. Ilyeneket eszik Vane is reggelente, pengeéles kardját cápabőrön fente. Együtt legyőzik a kétes brigádot, akik most itt hagyják e kerek világot.
De a kocsma bezzeg hangos! Megadta magát Mr. Scott. Az angolok írogatnak, Hornigoldék iszogatnak. Dufresne, te öreg barát, keresd fel Rogers otthonát. Azt üzeni a kapitány, nem lelte meg aranyát. Más baj is van, az angyalát! Nyitva hagyták a vár ajtaját! Elszökött sok kiképzett rabszolga, meg kéne nézni valahány bokorba. Megyek én! Kurjant a szerecsen intéző, itt leszek hamar, pénzt azt meg te intéző’! Charles Vane és két jó barát, együtt várják a dagályt. Távcsővel figyelik az angol blokádot, vezérhajóján egy szőke virágot. Eleanor az, vérdíj kiötlője, miatta ködös a macsó jövője.
Este van, este van, foglyok nyugalomba, feketék isznak a tűz körül, halomba. Súg a Billy kalóz, terveket fontolgat, de mivel veszélyes, ezért hát elhallgat. Jön a másik, Silver, kétkedő a hangja, rövidített lábát, erősen vakarja. Álmot lát a vezér, falfehér Miranda, lisztes képit megint elejbünkbe tolja. Beszél a halálrúl, beszél elmúlásrúl, hiányzik a férfi mindennapjaibúl.
Utazni vágyik Anne, a vörös, mindegy hogy hova, Párizs vagy Öttömös. Bár a nyelvet nem beszéli nagyon, elég lesz mindenre a szerzett vagyon. Jack bezzeg kesereg, a hírnévről nyekereg. Majdnem bekerültek a töri könyvbe, mit leendő utódok forgatnak örökre, de muszáj menniük messze idegenbe, költeni a pénzük Brüsszelbe vagy Genfbe.
Most viszik, most viszik Silveréknek fiát. Éjszaka, kötözve, késsel kényszerítve. Annak a szép barna lánynak cölöpön áll háza. De sok könyvritkaság van a birtokába, Silver a szemeit rá sem meri vetni, haragos az édesanyja, jó lenne kerülni. Megkérdi a leány honnan a merészség, mivel elvetették Hornigold kegyelmét? Mert hiába bújnak itt Angliát tagadva, hasonló esetben tartásuk elfogyna. Egyszerű a dolog, feleli a tolvaj, elmondhatom neked, csak nehogy rosszat halj: Míg anyád félti nagy lavór tomporát, mi megisszuk a király összes rablott borát, nektek is így kéne, nem meghunyászkodni, váltsd le hát a muttert, ideje harcolni!
Lentebb a tenger déliesebb részén, tűz ég a hajóban, fa, kátrány és kőszén. Vane és Teach gyújtja azt, cselt akarnak vetni, az Angol blokádon átall törekedni. Kérdi az öregebb, akar-e bosszulni, orgazda csajának nótáját elhúzni? Nem akar most! Dehogy! Fontosabb a szökés, a mihamarabbi megmenekülés. Közben Rogerséknál megy a meghallgatás, fülelkedik lopva komorna asszonyság. Kíváncsi a férfi, a szőke múltjára, mit várhat majd tőle, most és hosszútávra. Hírnök jő és mondja, gyorsan fedélzetre, fehér zászlós hajó közelít sietve. Biztos a Vanet akarják mielőbb átadni, persze nem ártana kissé lassítani. És nem kéne a hajót lángba borítani, égő vitorlákkal felénk száguldani. Angolok! Hadfiak! Tengeri leventék! Ágyújukkal lőttek, aztán újrakezdték. Hiába a golyó, nem áll meg az gálya, tüzet szór a blokád szélső hajójára. Így lett szabad az út a kalóz flottának, az éj leple alatt messze vitorláznak.
Flint a fogságban szomorkodik nagyon, élete mindig balszerencsés vagyon. Nem akar többé a sors ellen küzdeni, másba felesleges reményt hasztalan ültetni. Bevallja Silvernek, mitől rossz a kedve, amit most Rogers, ugyanezt tervelte. Régen volt és mára el is feledte, de ismétlődik hajdani rendcsináló terve. Jó a harc, de még jobb a beköszöntő béke, nem engedi őket a szigetről a néne. Leány az anyjától mit is kérhetne mást, fontolja meg tervét, ne játssza a halált. Mindent megteszünk, én és ügyes apád, hogy minél jobban kerüljük Angliát. Odavan a fater, titkos küldetésbe, ami itt nincs meg, ellopatom véle. Ezért hát, fogd be szád, édes lányom Madi, nem szólhatsz bele, se te, se a papi. Amíg az öreglány e szavakat mondja, férjének Nassaun elég sok a dolga. Szökésre készülnek a helyi rabszolgák, jó felé menjenek, tudják majd az irányt. De hiába vannak harmincan csónakba, őket két angol feltartóztatja. Eléjük áll, érvel, csitítja a népet, de nem hatja meg a puskás őrséget. Süvít a sok golyó, két sebesült itt-ott, az egyik angol, a másik Mr. Scott. Fekete társai viszik innen messze, talán még élve ér el a szigetre. Ennyi volt a mára az izgalmas esemíny, remélem tetszett a sok véletlen rím!
Facebook kommentek