No, ezt se gondoltam volna, hogy az Alaszkai vadon gyermekeibe beiktatnak egy filler epizódot, de így lett. Ahelyett, hogy a fiúk nagy melóját láttuk volna, az öreg Billy életét boncolgatták, egy különleges nap alkalmából.
Ugyanis az öreg tekergő lassan betölti a 63. életévét. Ennek alkalmából kapunk egy kis ízelítőt a viszontagságos életéből. A két szülő úgy dönt, hogy faragással díszítik a nappali egyik oszlopát, és közben feltolulnak az emlékek. Már harminc éve élnek a vadonban és ez sosem volt egyszerű. A gyereknevelés gyakorlatilag rémálom kategória, sose tudhatták, hogy mikor eszi meg egy medve a kisebb Brown egyedeket.
Amíg az öregek nosztalgiáznak, Matt, Bam és Rainy elmennek rákászni, ugyanis az apjuk kedvenc étele. Fognak is egy párat a tenyérnyi állatokból, majd visszatérünk az szülőkhöz, akik mára vendégeket várnak. Érkezik hozzájuk az öreg gyerekkori barátja Bill Fuller és felesége Texasból. Megnézik a Brown „birtokot” és áradoznak az egészről, hogy milyen elvarázsolt hely. Nekem leginkább a szeméttelep kifejezés jut eszembe, de az elvarázsolt is szép szó. Leülnek a tábortűz köré és mesélni kezdenek. Kiderül, hogy az öreg Barna Billy is texasi születésű. Egy jómódú családból származik, de egy tragédia teljesen megváltoztatta az életét. Ugyanis a szülei és a nővére a magángépükkel utaztak, amikor egy vihar miatt lezuhantak és mindannyian életüket vesztették.
Billy ekkor 16 éves volt, és hiába volt tehetős a családja, rokonai gyakorlatilag kisemmizték, őt pedig egy nevelőintézetbe küldték. Évekig csavargott, egészen addig, amíg nem találkozott Amivel. Fullerék még mutogatnak néhány fényképet a családjáról, majd egy fél óra múlva, el is húznak Texasba. Ház ezért tényleg érdemes volt utazni több ezer kilométert. Persze értem én, menniük kellett, mert a családnak tervei voltak mára, ugyanis meglepetés kirándulást szerveztek az öregnek. Hajóra szállnak és irány a vadon, ugyanis az öreg kedvenc hobbija az aranymosás. Mondjuk, mi más is lehetne Alaszkában. Szóval Billy-t elviszik egy patakhoz, az út közben meg jeges teát iszogatnak és anekdotáznak. Például a legkisebb lányról Rainy-ről, aki két éves koráig hajón élt, majd mikor először kirakták a szárazföldre elborult, mert nem billegett alatta semmi. Vagy ott van a híres történetük Matt-el, mikor tönkrement a hajó hidraulikája, és majdnem zátonyra futottak. De Matt végül betömte gyurmával (!) a vezetéket és megúszták a nagy kalandot. Én ittam minden szavukat!
Megérkeznek a patakhoz, és amíg tábort vernek, az öreg fojtatja a sztorizgatást. Most éppen egy másik életveszélyes éjszakájukról mesélnek, mikor még a srácok kicsit voltak, és sátorban próbáltak átvészelni egy éjszakát. De nem ment simán, mert farkasok vették körül őket és mindenhonnan vonyítottak. Billy már a fegyvere után nyúlt, mikor a gyerekek elkezdtek visszavonyítani az állatoknak, mire azok békén hagyták őket. Na, azóta szoktak rá, hogy folyamatosan nyüszítenek. Szép történet ez is.
A szünet után visszatérünk, de már valahogy reggel lett, a család a vadonban éjszakázott, és kiderül, hogy nem is tegnap volt az öreg Barna szülinapja, hanem ma lesz. Ok, ezen most átsiklunk, nézzük inkább, hogy készülődnek az aranyszerzéshez. Megtudjuk, hogy az öreg igazából Billnek aranyláza van, ha meglát egy aranymosótálat, abban a pillanatban bekattan, mint Dagobert bácsi. Persze erről is vannak történetei. Fiatal korában csatlakozott egy bányász csapathoz, akik igen szép fogást mutattak neki, azóta betege a drága fémnek. Közben a család nekiveselkedett az aranymosásnak és az öreg talált is egy pelyhet. Lehet olyan 0,1 gramm, de fülig ér a szája.
Míg a fiúk az aranyra hajtanak, addig a lányok tortát sütnek az öregnek. Ezzel csak egy a bökkenő, hogy nincs sütőjük. De Amit nem kell félteni, megoldja, ugyanis valami trükkös megoldással gőzben sütöget. Közben Bill meséli, hogy milyen volt, mikor -35 fokban próbáltak tortát sütni. De a felesége rátromfol, ő már -40-45 fokról beszél, meg arról, hogy nehéz volt kikeverni a krémet, mert egyből megfagyott. Szerintem is teljesen normális, hogy valaki -45 fokban a szabadban akar tortát sütni. Én is sokszor csinálok ilyet. Münchausenék tovább mesélnek, most éppen arról, mikor a hajójukon utaztak, elfogyott a kaja, így hódokat ettek.
A srácok megunták az aranyszerzést, most inkább fáklyákat csinálnak a szülinapi ünnepléshez. Aztán körbeülik a tábortüzet ahová a gyerekek egy színpadot is felhúztak, és megkezdődik az előadás. Az egyik bűvészkedik, a másik szaval, a harmadik gitározik és énekel, Bear meg késeket dobál egy fába. Igazi elmebetegek, de az öreg fantasztikusan szórakozik, és ez a lényeg.
A következő részben már tényleg megtudjuk, hogy ment a srácok első önálló hajóútja, de addig még pihenünk egy hetet.
Facebook kommentek