Szól a hatvanas évek menő zenéje, mindenki a Győzelem Napjára készül, egy apuka a kislányával együtt díszíti fel a kertet a horogkeresztes zászlókkal, a bakfis láthatóan boldog tőle. Joe is kicsípte magát, és egy nagy csokot virággal tart Oberúristen családjához. Smith kivételesen nincs egyenruhában, hanem fehér ingben, nyakkendőben, és gombolós pulcsiban fogadja a vendéget. A ház már feldíszítve, a kötelező Sieg Heil után Joe mondja, hogy látta Oberúristen a tévében, a felvonuláson, és nagyon menőnek találta. Smith még egy Sieg heilt odaint a szomszédnak.
Joe körbenéz, egy csomó fotót lát Oberúristenről, meg a fiáról. Jön a feleség, Helen, aki megengedi, hogy tegezze őt, meg a gyerekek is, a fiú hitlerjugendes egyenruhában, de persze a család háziállata, a Max nevű kutya is csatlakozik hozzájuk. Igazi amerikai álom, igazi amerikai idill. Julianára váltunk, nagyon készülődik, Frank meg is kérdi, hogy hová. A kettejük közötti kommunikáció elég feszengő, csak egyszavas mondatokban válaszolnak egymásnak. Milyen volt a megemlékezés? Hamis, feleli Frank. Csinos vagy, teszi hozzá, kösz, mondja Jules. Töltsünk együtt egy kis időt, mondja a nő, legyen egy vacsora. Oké. A telefon csörgött az előbb, kérdi Frank, igen, de téves hívás volt, mondja a nő, és rá van írva az arcára, hogy hazudik.
Oberúristen otthonában Smith junior vezeti körbe Kamionos Joe-t. Az apja szobája tele van képekkel, többségük a fiával közös fotók, de kiemelt helyen van az is, amelyen Smith magával a Führerrel beszélget, egyéb náci potentátok társaságában. Az egyik szekrényben észreveszi azt az aktát, „Grasshopper – Bizalmas” felirattal, amelyet Smith Joe kihallgatása után pakolt el a táskájába. Kinyitja a szekrényt, de Thomas megzavarja, miközben kibiztosít egy vadászpuskát. Lelkesen mutogatja az apja fegyvergyűjteményét, úgy tűnik a náci Amerikában sem lelkesednek a fegyvertartás korlátozásáért. Juliana egyenesen a Nippon Irodaházba megy, és Tagominál jelentkezik munkára. Közben Thomas megmutatja az udvarukat Joenak, és dobálgatnak egy kicsit egy baseball labdával. Joe elmeséli neki, hogy nem tanult tovább a főiskolán, hanem egyenesen dolgozni ment, a Hitlerjugendből viszont kirúgták, de Oberúristen adott neki egy második esélyt. Smith jelenik meg, és vicceskedve közli, hogy Joe mennyit titkolódzik, nem árulta el neki, hogy di Maggio a középső neve. Oberúristen bevallja, hogy a baseballt a lusták sportjának tartja a focival és az atlétikával szemben, aminek a fiatal Thomas láthatóan nem örül. Smith mindenesetre elmondja Joenak, hogy jöjjön ki vele a reptérre, mert az anyósáért kell kiugrania.
Kotomicsi, Tagomi segédje fogadja Julianát, és közli, hogy mit tehet, és mit nem. A miniszter elmondja, hogy az árja vendégeik megnyugtatására szerződtetik őt, teát kell felszolgálnia, mosolyognia, és mélyen hallgatnia. Juliana meglepődve kérdezi, hogy akkor megkapja-e a munkát, Tagomi kis félmosollyal ajánlja fel neki, hogy ha akarja, akkor igen. Távoztában Kotomicsi még jól kioktatja minden tudnivalóról. Josida a ballisztikai jelentést böngészgeti a merényletről, mikor Kido az irodából kiviharzik. Drótszemüveg-szan nem törődik a jelentéssel, azt mondja, hogy két tanú, egy kisfiú meg az apja láttak egy fegyverest aznap, aki egy régi pisztolyt fogott a trónörökösre, ezért át kell kutatni az összes régiségkereskedőt. Arnold, Frank leendő apósa megy Frankhez, elmondja, hogy mennyire sajnálja a testvérével történteket. Hipszterünk azonban átlát a szitán, nem ezért jöttél, a feleséged már volt itt. Arnold teríti a lapokat, aggódik Julianáért, Frank megnyugtatja, hogy nem kell így tennie. Arnold még fecseg arról, hogy mennyire örül, hogy ő van Julianával, de Frank néhány pillantással kitessékeli.
A reptéren óriási a forgalom, egyenruhás nácik, öltönyös japánok, egyéb civilek mindenfelé, Smith pedig elmondja Joenak, hogy az anyósa mégsem jön. Ahogy elnéz messzebbre, meglátja Wegenert, és régi ismerősként üdvözli őt. Beszélgetnek, Smith megkérdi hogy került ide, Wegener elmondja, hogy a Csendes-óceáni Államokban járt, és a biztonsági intézkedések miatt késett. Oberúristen meghívja Wegenert magához, elvégre tizenöt éve nem látták egymást, és bár a másik eleinte ellenkezik, Smith lehengerlő stílusa előtt nem létezik akadály. Juliana máris munkába áll, Tagomi Reiss-szel, Diel-szel és a többi náci fejessel tárgyal mindenféle kérdésről. Szóba kerül a trónörökös, Diels pedig provokálja Tagomit, hogy a japánok nem ünneplik a Győzelem napját. A miniszter leszereli, hogy a haditengerészet napján megünnepeljük, és boldogan közölheti, hogy a következő ünnepséget a trónörökös fogja vezetni. Mikor a német a nyomozásról érdeklődik, Tagomi elutasítja az érdeklődést, és belevágnak az egyezmény megtárgyalásába.
Smith vezet egy nagy benzinzabáló kocsival hazafelé, Wegenerrel dumálnak egy kicsit a berlini politikáról. Wegener pesszimista, viszont megemlíti, hogy Heydrich jelentései szerint Smith kiválóan tartja fent a rendet a Tengerentúlon. Megérkezve bemutatja a feleségének Wegenert, aki nem nagyon emlékszik rá, de az egy üveg bort hozott, ha már az édesanyja helyett csak ő jöhetett el. Childan tárcsázik, és felhívja a japán vevőt. Fiatal asszonyka veszi fel a telefont, és meghívja őt a boltjába, megtekinteni az új darabokat. Győzködné tovább, de Kido és Josida érkezik, és az ő jelenlétük sosem ígér jót. Kido elkéri a nyilvántartást, rá is bukkannak egy titokzatos vásárlóra, aki három töltényt vett. Meséljen erről a tranzakcióról, kéri Drótszemüveg-szan, Childan pedig előadja Szatosi Macuda történetét, aki Tibetből érkezett, és ő vette meg. Pechére Josida volt már Tibetben, és a megadott cím egy kis falu, ami mindentől távol van. Kido még megfenyegeti Childant, de utána elmennek.
Igazi családi idill következik, felvágják a pulykát a Győzelem Napján, Oberúristen és Wegener pedig arról sztorizgatnak, hogy részegen hogy kötöttek el egy hajót. Találj magadnak egy jó asszonyt, tanácsolja Smith, miután a feleségét megdicsérte. Addig pedig találj annyi rosszat, amennyit csak tudsz, toldja meg Wegener. Helen megkérdezi, hogy házas-e, ő pedig igennel felel, de hozzáteszi, hogy túl sok időt töltenek külön. Wegener a vitorlázásról kérdezi Smith-t, de az elmondja, hogy már abbahagyta, és a társalgás feszélyezetté válik, amíg Helen nem említi meg az almás pitét. Úgy tűnik a sorozatokban a pitéknek az a feladatuk, hogy a kényelmetlenné váló beszélgetéseket megszakítsák.
Ed és Frank dolgozik, és japánok érkeznek a gyárba, hogy ellenőrizzenek. A műszakvezető adatokat kér Franktől, az pedig kérdezi, hogy miért kellenek, de erre csak azt a választ kapja, hogy jobb, ha tartja a pofáját. Helen a lányokról kérdezi Joet, az elmondja, hogy van az életében egy lány, de bonyolult lenne beszélni róla. Helen elmeséli, hogy Oberúristennel nem indultak jól, Smith vagyonát elvitte a gazdasági világválság, de Jon Smith úgy gondolja, hogy minden férfi a saját sorsának az alakítója. Joe bevallja, hogy akkor Oberúristen remek munkát végzett, itt minden nagyon jó, Helen pedig udvarol egy kicsit neki, hogy Joe-ban sok Jon Smitht lát, és kissé zavarta azt mondja, hogy töltse náluk az éjszakát. Oberúristen a tévéhez hívja a családot, amelybe a Führer éppen virágokat vesz át szőke kislányoktól. A tévében látható még az, ahogy végigmasíroznak a csapatok az utcákon a Győzelem Napján. Oberúristen a megbízatásáról kérdezi Wegenert, de az kerülő válaszokat ad, meg is kérdezi, hogy ez egy kihallgatás-e, mire Smith igent mond, majd mindketten elröhögik magukat.
Juliana belépője elkészült, menjen a személyzetishez, ahol majdnem leszopatták, és vegye át. Oberúristen egész családja a Führer beszédét hallgatja a tévé előtt, a két vendéggel együtt. Joe ezalatt az aktákkal szemez, még ki is megy valami rágcsálnivalóért, amit Smith kér, elvégre a Führer beszéde közben ki ne szeretne egy kis sós mogyit. Joe sietve átkutatja az irodát, de Helen utána szól, hogy minden rendben-e. Juliana is benéz a személyzetis irodájába, amíg az a fiatal japán nő, akivel várakozott a felvételinél, meg nem szólítja. Átveszi a kártyát, de bátorságot gyűjt, és megkérdezi, hogy hol dolgozik Ivazaru Szakura. A japán csaj kineveti, elmagyarázza, hogy Ivazaru a három bölcs majom egyike, aki nem beszél, a Szakura pedig Cseresznyevirágot jelent, ami egy elég gyakori név. Juliana visszatér dolgozni, látja, hogy Drótszemüveg-szan tér be Tagomihoz. Kido elhozza Wegener egy útlevelét, és számon kéri a minisztert, hogy a náci miért tűnt el a hotelszobájából. Tagomi mindent tagad, majd a főfelügyelő megemlíti az általa kért diplomatajegyeket. A miniszter elmondja, hogy teljesen mindegy, kinek kérte a jegyeket, az nem Wegener volt, a felügyelő pedig együttműködésre szólítja fel Tagomit, majd távozik, de a bizalmatlanság tapintható kettejük között.
Thomas remegő kezekkel szolgálja fel a whiskeys poharakat, de kapunk egy rövid képet arról, hogy Helen is gyógyszereket szed be. Joe szóba hozza a japánokat, Wegener Smith kérdése ellenére sem palástolja, hogy a béke mellett áll, de Oberúristen úgy véli, hogy vannak szükséges háborúk, ők is harcoltak egyben. Tényleg, és amit ott tettünk, mind szükséges volt? – teszi fel a kérdést Wegener. Ez az első pillanat, hogy Oberúristen terelni akarja a témát, de Wegener nem hagyja, és elkezd beszélni a táborokról, meg az értük kapott kitüntetésekről, amelyek Smith falán is kint vannak. Oberúristen kicsit indulatosabban ellenkezik, a háború áldozatokat követel. Wegener felteszi a kérdést, hogy amikor Oberúristen egyedül vitorlázott ki, akkor nem gondolt az áldozatokra, de Smith csak a jövőbe tekint, mégsem vitorlázol már egyáltalán, feleli Wegener. De legalább a whiskey jobb. A világ is, mondja Smith, vívnak egy szempárbajt, de Joe egy köszöntővel lezárja a feszült vitát.
Tagomi négyszemközti beszélgetésre hívja Julianát. Ezalatt Childan ront be Frankhez, és elmondja, hogy járt nála a Kempetai, és reméli, hogy nem találják meg a golyókat. Én nem halok meg egy rohadt gajdzsin miatt, közli Childan. Ne becsüljön alá, maga rohadt japánimádó fasz, neki sokkal több veszítenivalója van. Childan idegesen távozik. Tagomi megköszöni Julianának a szolgálatait, és rövid beszédet tart arról, hogy az értékrendjük számos ponton találkozhat, és bízik benne, tehát ne árulja el a bizalmat. A nő visszafordul, miközben a saját nyakláncával szemez, és elmondja, hogy Diels a nyakát dörzsölte a tárgyalás alatt, miközben a nyomozásról érdeklődött, mindezt pedig az aikidóból tanulta. Tagomi megdicséri, hogy az aikido egy nemes tevékenység, és elküldi.
Juliana késve ér haza, a vacsora már tálalva, és megdicséri Franket, hogy milyen ügyes volt. A férfi elmondja, hogy felhívta a szüleit, meg a dódzsót is, hogy merre jár, de sehol nem volt. A nő rákezdene, de Frank nem kíváncsi a sajnálkozására. A filmekről van szó, közli Juliana, Frank pedig kiborul. Az utcáról összeszedett csődtömeg voltál, és mindez rólad szól, nem arról, hogy azért nem adod fel, mert nem akarod a többiek áldozatát értelmetlenné tenni. Juliana beleáll a vitába, mikor Frank azt ecseteli, hogy boldog volt, mielőtt ez az egész elkezdődött, Juliana kineveti, csak annyira lehettél boldog öregem, amennyire megengedték neked. Frank megkérdezi, hogy hol a viharban volt. Állást kaptam a Nipponban. Nekik dolgozol azok után, hogy megölték Trudyt, meg a testvéremet, és most ezek a szaros japánok elvesznek tőlem téged is. Juliana idegesen pattan fel, hát mindez visszafordíthatatlan, ahogy az is, hogy kinyírtam egy náci ügynököt Canon Cityben. Elmond majdnem mindent, hogy egy keleti partról való ellenálló segítette őt. Jah, hogy egy férfi volt, kérdi Frank, és az asztalról leveri az egész vacsorát a földre. Dühösen megy el, és hiába mondja Juliana, hogy kijárási tilalom van, amazt ez a legkevésbé sem érdekli. Idegességében a nő összetöri az asztalon maradt poharat.
Estébe hajlik a Győzelem Napja, Joe egy baseball labda társaságában iszik, Oberúristen csatlakozik hozzá. Te mit tennél Joe, ha egy régi barátod hazudna neked, elvégre álneves diplomatajeggyel jött, és ő késett, nem a gépe. Mindezt tudta, Oberúristen? Igen, tudtam, Helen anyja is meghalt már két éve. A felesége is tudott mindenről, ezért nagyszerű asszony. A szívem azt mondja, hogy Rudolph egy jó ember, az eszem azt, hogy egy áruló. Te mit tennél, Joe, adja elő a nagy halált Oberúristen. Wegenert a család búcsúztatja, de ahogy kilép, fegyveres őrök várnak rá, és elviszik. Igazad volt Joe, az érzelmek nem állhatják útját a helyes cselekedeteknek, elmélkedik Oberúristen, majd felhangzanak az esti tűzijáték hangjai.
Juliana elpakolja a vacsora romjait, a japán virágneves szalvétákkal együtt. Az álláshirdetést az ingyen szopással összekötő személyzetis igazgató távozik, a fiatal japán csaj az irodája előtt várakozik aggódva. Juliana oda megy mellé, a Szakura egy szoba neve az épületben, mert itt virágokról nevezték el azokat. Nekem kell az állás, mondja a fiatal japán csaj, végül Juliana azzal győzi meg, hogy kiszúrhat a szopatós szemétládával. Frank az utcán őgyelegve felkeresi Laura egykori főnökét, Mark Sampsont. Meglát két sovány kamaszt, és máris menne el, de marasztalják. Az életre, így köszönt el, mondja Frank, miért. Maga mit gondol, kérdez vissza. Régen, a nagyapám is így köszönt el tőlem, de én nem vagyok zsidó. Az nem baj, mondja. Frank meglátja a családi fotón a férfi feleségét, és egy harmadik gyermeket. Hát igen, már csak hárman maradtunk, mondja. Nem bánná, ha elmondanánk egy imát Lauráért és a gyermekekért, kérdezi. Frank némán beleegyezik.
Juliana innivalókat visz a szervízkocsin, és egymás után sasolja a virágneves szobákat. Egy elzárt helyen meg is találja a Szakura nevű helyiséget. Közben Mark Sampson és a gyermekei letakarják az ablakokat, meg a tükröket, kapedlit vesznek fel, és gyertyát gyújtanak. Miközben az ima héber szavai hallatszódnak, Juliana bemegy a Szakura nevű szobába, ahol ipari mennyiségű berendezés árulkodik arról, hogy egy lehallgató központban jár. A szorgalmasan hallgatózó alkalmazottak egyikében felismeri Arnoldot, úgyhogy gyorsan kisiet. Frank közben az ima szavai alatt megtörik, és sírásban adja ki a gyászát.
New Yorkban, Oberúristen lakásában minden elcsendesedik, Joe fogja a szekrénykulcsot, és fellopódzik az irodába. Ott már éppen elkezdené olvasni a Sáskáról szóló aktát, de kiderül, hogy csak üres lapok vannak benne. Mögötte felkapcsolódik a villany, és ott áll Oberúristen Smith, teljes valójában. A mosolya aggodalomra adhat okot Joenak a következő részben.
Facebook kommentek