Nem szép dolog több mint két hónapra eltűnni évad közben, elnézést is kérek mind a három olvasómtól, de a muskétások és a könyvtárosok aktuális kalandjainak krónikája elvonta az időt a retro vonal ápolásától. Ennek azonban ezennel vége, újult erővel csapunk a hullámok közé és a tervek szerint egyhuzamban lenyomjuk a még hátralévő másfél évadot, nem hagyván elcsábítani magunkat újabb sorozatok szirénhangjaitól.
Ott hagytuk el hőseinket, hogy Charlotte lelépett Burgess-szel (alias Nyalka Bajusz), Samuel ragaszkodott hozzá, hogy a gyerekek nála maradjanak és ne a rokonság vegye át a nevelésüket, közben viszont egyre gyakrabban nyúl a pohár után, két legközelebbi barátja Brandy és Whisky lett. Szőke Szépasszonyunkat Marston vicomte kerülgeti, egyértelműen be akar kerülni Elizabeth bugyijába, bár ezt a viktoriánus korban nyilván másképp mondták. Sarah Bath-ban áztatja hervatag bájait, James és Letty éli a házaspárok időnkénti veszekedésekkel tarkított életét, miközben James változatlanul hajtja a különböző üzleti lehetőségeket. Glücksritter, azaz szerencselovag, közli velünk a német epizódcím, na vajon melyik szereplő ártatlanságáért vagy micsodájáért kell ma aggódnunk? Akit érdekel a válasz, tartson velem.
James irodájában kezdünk, a múltkori részben elnyert porcelánszerződés még nincs aláírva, ez meg hogy lehet, vonja kérdőre irodavezetőjét, Mr. Dawkinst. Mert a megbízó végül Lady Fogartynak ajánlotta fel, védekezik az, több se kell Jamesnek, ordítani kezd irgalmatlan módon, amitől görcs áll a hasába, orvost kell hívni. A doki közli, kezdődő gyomorfekélyről van szó, Mr. Onedin tejet és halat ehet csak, James persze csak legyint. Otthon aztán jól össze is vitatkoznak ezen Lettyvel, aki szerint be kell tartani dr. Porton utasításait, nincs semmi bajom, majd a jó sós tengeri levegő helyrehoz, veti ellen James. Elizabeth érkezik látogatóba a Bathból visszatért Sarah-val, puszi-puszi Lettyvel, jajdejólnézelki, teiscsinosvagy, stb. James félrevonja a hugit és számon kéri rajta az elhappolt porcelánszerződést, de Sz Sz közli, visszamondta a megbízást, mert nem talált a visszaútra fuvart. James megnyugodva bólint és elsiet az irodába, hátrahagyva a meglepetten pislogó női rokonságot. Sarah mindenkit meghív magához vasárnap délutánra, mert be akar nekik mutatni valakit, Letty James nevében köszönettel elfogadja az invitálást.
Az irodában James Dawkins-szal egyeztet éppen, amikor belép Marston. Panasza van, ugyanis egy bizonyos Mr. Bullen becsapta őt, és legjobb tudomása szerint a fickó jelenleg éppen egy Onedin hajón szeli a hullámokat. A nyilvántartásból kiderül, az illető a Soren Larsenen utazik, ami pár nap múlva köt ki Concarneuban. Hozassa vissza a fickót, mert olyan faanyagot adott el nekem, ami nem is volt az övé, morcoskodik Marston. Semmi akadálya, ha kifizeti a visszautat és egyéb járulékos költségeket, mondja James, de a vicomte nincs humoránál. Felfedi, hogy ő vette meg az Imperial Staff nevű céget, amivel James a porcelánszerződést kötötte, úgyhogy csak akkor lesz aláírt kontraktus, ha James leszállítja neki Bullent. James szeme elkerekedik, ezt az infót nem tudta eddig, de Marston feltétele egyenes beszéd, a barkókirály nem is tiltakozik, máris fogalmazza a sürgönyt.
Nézzünk ki a tengerre, Baines parancsnoksága alatt a Soren Larsen szép időben halad jó széllel francia partra, ahogy az ismert könyv címe mondja. Másik ismerősünk is itt van, a hajósinas Tom, aki éppen a Lock nevű matrózt figyeli, aki majmosat játszik az árbocon: úgy ugrál és makog, mint Csita, Tarzan legjobb barátja. Később úgy tesz, mintha segíteni akarna Tomnak kiönteni a szemetesvödröt a tengerbe, de végül a dzsuvát nem lódítja át a palánkon, hanem a hajósinas fejére önti. A kabinban Baines beszélget Bullennel, aki elmondja, még sosem járt Franciaországban, és ha ott végez, továbbutazik az Egyesült Államokba.
Lock úgy tűnik, kiszúrta magának Tomot, mert legközelebb késsel támad rá, a fiú rémülten felmenekül előle a kötélzetre. Lock utánamászik, Baines puskát ragad, hogy lelője a nyilvánvalóan megbolondult matrózt. Azonban Bullen megelőzi, mert gyorsan a matróz után mászik és az egyik vitorlarúdon összeverekedik vele. Bullennek sikerül kiütnie Lock kezéből a kést, a matróz kis ideig egyensúlyoz a kötélen, majd leveti magát a fedélzetre és szörnyethal. Később Tom bevallja Bullennek, hogy kitolásból patkányhúst adott Locknak, valszeg azért kezdte őt késsel kergetni. Ne félj, nem árullak be, nyugtatja meg Bullen.
Odahaza James és Letty megint vitatkozik, téma az üzlet versus egészség, egy idő után Letty kétségbeesetten bevallja, tudja, hogy Charlotte szökése mennyire kiborította Jamest, de jó lenne, ha ismét közösen csinálnánk valamit, mint régen, mert úgy érzi, kezd féltékeny lenni a vitorlásokra. James erre már lerakja az újságot és meglepetten néz, majd bocsánatot kér Lettytől. Örülök, hogy mellettem vagy, tesz lírai vallomást, majd hozzáfűzi: Jöjjön a tej és a hal, és vasárnap is jól fogok viselkedni a vendégségben. Erre aztán meg is kapja jutalmát, egy meleg hitvesi csókot.
Eljön a vasárnap, Sarah ragyogó mosollyal mutatja be a rokonságnak legújabb ismerősét, Arbuthnot Dampier nyugalmazott tengerészkapitányt, akivel Bathban ismerkedett össze, ahol együtt áztatták, amit ilyen helyen áztatni kell. (Ajánlott kapcsolódó olvasmány: A Bath-i asszonyság meséje Geoffrey Chaucer Canterbury meséiből.) A kapitány az előző évben ment nyugdíjba, mert egy birtokot örökölt, aktív évei közül az egyik legmeghatározóbb időszak a krími háború volt, ő is harcolt Szevasztopolnál. Van egy szépen felújított gőzöse, az Amazon, pár nap múlva szívesen látja a kedves társaságot a fedélzeten. Samuelnek nem tetszik ez az ismeretség, bár egyelőre visszafogja magát. Otthon James és Letty Samről beszélget, nyilván Charlotte szökése miatt olyan morcos a fiú, James kijelenti Lettynek, meg fogja találni a lányt. Az viszont jó hír, hogy Dampiernek birtoka van, így nyugodt lehetek, hogy nem Sarah pénzére hajt, jegyzi meg James.
Dampier nem rejti véka alá nemes szándékát: a vendégek távozása után házassági ajánlatot tesz Sarahnak: mindketten özvegyek, tegyék hát össze, amijük van. Meglepetésemre azonban Sarah nem mond igent, hanem a megboldogult Robertre hivatkozik, aki Mr. Pilgrimen, a médiumon keresztül megüzente, hogy ellenzi az új kapcsolatot. Több se kell Dampier-nek, elrohan Pilgrimhez és először megfenyegeti, majd pénzt kínál neki, de Pilgrim hajthatatlan. Neki nem áll módjában, hogy a szellemek tanácsain bármit is változtasson. Dampier dühösen elrohan.
A Soren Larsen kiköt Concarneuban, Tom hozza az ebédet, rántott csirkemell falatok rizibizivel, savubbal és párkáppal, Baines megkérdezi tőle, nem érkezett-e sürgöny. A fiú némi vonakodás után előhúzza zsebéből a rövid, de velős üzenetet: „Bullen tolvaj, hozza haza!” Miután kihajóznak, Baines tájékoztatja Bullent, hogy vissza kell vinnie Liverpoolba, úgyhogy ne nagyon hagyja el a kabinját.
A poszt bevezetőjében említett bugyiprojekt keretében Marston komoly üzleti ajánlattal keresi fel Elizabeth-t: közösen szálljanak be a chilei vasútépítkezésbe, 1000 mérföld sín odaszállítása és lefektetése az óceánig, az Andokon át. Hat éven át tartó tuti beruházás, mi lennénk a szállítók és az építők is, magyarázza a vicomte. Sz Sz a már jól ismert kacér mosollyal beleegyezik a javaslatba, ezen felbátorodva Marston a hétvégére elhívja rókavadászatra, közös szálláshelyük a Clitheroe Castle-ban lenne. Elizabeth némileg hűvösebb modorra vált és kijelenti: egy napra egy kísértés épp elég.
Elérkezik a hajókirándulás napja, az általános vidám hangulat alól csak Sarah és Samuel kivétel. Előbbi úgy ücsörög, mintha Süsü, a sárkány savanyú vackorral traktálta volna, bár minden érdeklődésre azt feleli, hogy kitűnően érzi magát és remekül szórakozik.
Samu meg, miután sorra töltögetett a különböző palackokból, nyíltan beszól anyjának leendő mostohaapja miatt. Letty figyelmezteti, nem beszélhet így a szülőjével csak azért, mert az ő házassága tönkrement. Maga a gőzös amúgy pompás darab, Dampier büszkén vezeti körbe Jamest és magyarázza, melyik alkatrészre mennyit költött. (Itt hívom fel a figyelmet James übercsinos rózsaszín virágmintás mellénykéjére.) Letty félrevonja Jamest és elmondja neki Sam puffogását, ennek fültanúja Dampier is, aki tájékoztatja őket, Sarah már néhány nap óta kedvetlen, aminek nyilván az a nyomorult Pilgrim az oka.
Partraszállás után James egyenesen a médiumhoz rohan és ordítani kezd vele, de hangosan ám! Pilgrim igyekszik elszántnak látszani és Robertre hivatkozik, aki nyilván csak jót akar Sarahnak. A bátyám egész életében ostoba, kötekedő alak volt, és különben is, ő odaát van, Sarah viszont itt, vágja el a vitát James, majd figyelmezteti Pilgrimet: Ne adjon Sarahnak több tanácsot a férje nevében, mert feljelentem csalásért! Akadály elhárítva, így nem sokkal később Sarah örömmel jelenti be sógornőinek, hogy Dampier megkérte a kezét.
A Soren Larsen kiköt Liverpoolban, James siet Baineshez, aki leforrázva közli, hogy a kikötés után Bullen a hajósinas Tommal együtt megszökött. Baines szerint Bullen szimpatikus fiatalember, ő nem is hiszi róla, hogy tolvaj. Jamesnek nincs ideje újabb dühkitörésre, mert ekkor belép Tom egy pohár tejjel, mögötte meg Bullen.
James először megissza a tejet, majd kegyesen megengedi, hogy Bullen előadja saját verzióját a faanyag eladásáról. Egy birtokon dolgozott két évig, de nem kapott semmi bért, ezért az idős tulajdonos az összes munkással szóbeli megállapodást kötött, hogy halála után adjanak el mindent, amit pénzzé tudnak tenni. A birtok aztán természetesen teljes csődbe jutott és az új tulajdonos, az előző unokaöccse, eladta egy banknak. Hogy is hívják az új tulajt, na hogy is?, mereng Bullen, megvan: Arbuthnot Dumpier-nek!
Na tessék, tehát mégiscsak kell intézkedni Sarah érdekében, James már száguld is a nyugalmazott kapitányhoz. Dampier bevallja, ő az a bizonyos örökös, de alig kapott pénzt a birtokért. Az Amazon javíttatása és fenntartása viszont költséges dolog, ő azonban minden körülmények között gondoskodott volna Sarahról. Viszont most, hogy kiderült a titok, tényleg jobb, ha csendben távozik és jó messzire elhajózik az Amazonnal. Ezt a szándékát megerősítendő James két kiállított csekket ad át neki, egyet tőle, egyet Lady Fogartytól. Remélem megérti, hogy nekem a sógornőm érdekeit kell védenem, közli még James, majd lelép.
Befut a lelkes Sarah, Dampier bevallja neki, hogy csak a vagyonára pályázott, Sarah eleinte nem hisz neki és átkarolja a nyakát, de aztán a vallomás további részeit meghallva egyre kétségbeesettebbé válik. Úgy tűnik, Robert valóban őrzőangyalként védi önt, mondja még Dampier, és rezignáltan távozik.
James irodájában Marston aláírja a porcelánszerződést, majd Bullen hollétéről érdeklődik. Ja, ő már valahol az Atlanti-óceánon hajózik Amerika felé, mondja James. Védelmébe veszi a srácot, aki azért adta el azt a fát, mert a sajátjának hitte, Marston azonban nem hatódik meg. Jól vigyázzon erre a dokumentre, mert tőlem nem kap több szerződést, figyelmezteti Jamest, aki visszavág: Nem is számítottam másra, mert tudom, hogy maga a gőzösöket kedveli. Majd úri becsületszavát adja, hogy amit Bullenről mondott, az igaz, de Marston leinti: Nem látok itt egy urat sem. Ezt már Baines sem hagyja szó nélkül és beszól a vicomte-nak: Én sem, csak két üzletembert, akik úgy marakodnak itt, mint a kutyák, milyen szerencse, hogy én csak egyszerű tengerész vagyok.
Facebook kommentek