The Affair 2x04 - Betépve (18+)

Facebook Tweet

Part One: Helen
Az első válóperes meghallgatáson Gottlief mondja a magáét, keményen szapulva Noah cselekedeteit (miközben Helenen látszik, hogy zavarja az egész szituáció). Szavaiból kiderül, hogy Whitney árulta be hősünket anyjának és mondta el, hogy Alisonnal él, ezért borult a moslékos vödör a mediátor asztaláról a bírósági tárgyalóterembe. A bíró végtelen türelemmel hallgatja az ügyvéd kirohanását, mígnem megüti a fülét egy kijelentés, miszerint Helen a gyerekekkel egy sorházban él a város egyik legjobb környékén. És az mennyibe is kerül? Kábé három millerbe, siet közölni Noah ügyvédje. A gyerekek pedig magániskolába járnak? – jön a következő bírói kérdés.

Azt már csak a tárgyalás után Gottlief Helenhez intézett szavaiból tudjuk meg, hogy miért akarta mindezt tudni a bíró: úgy néz ki kifogtak egy ítészt, aki utálja a gazdagokat. Szívás. Főleg, hogy a bíró hirtelen jött utálata fényében Noah hirtelen mégiscsak a felesége pénzét akarja. Az ügyvéd azt javasolja pénteken üljenek össze a nő szüleivel, hogy kitaláljanak erre valami megoldást. Mindenesetre Helen kéri, hogy a következő tárgyaláson ne „szerető”-ként említse Alison nevét, megteszi a „kurva” is...

Hazatérve anyja azzal fogadja, hogy új frizurát csináltatott magának (ugrott az ősz séró, helyette lángvörös lett). Köszöni, hogy anyját jobban érdekli az új haja az ő tárgyalásánál, de sajna arról is beszélni kell, lévén a mediációval ellentétben Noah most minden vagyona felére igényt tart. Az asszony nem esik nagyon kétségbe, majd lecseréltetik a bírót, aki ennyire utálja a gazdagokat, vagy ha nem megy, ura akkor is tehetséges a pénze megvédésében.

Helen javasolja, hogy hívja fel a férjét és szóljon neki, hogy az ügyvéd pénteken mindannyiukkal beszélni akar, mire az öreglány vadul terel. Végül kiböki, hogy nem tudja felhívni Bruce-t, mert az megkereste egy régi tanítványát és egyben szerelmét Ina-t. Lányának leesik az álla, de nincs idejük megvitatni, mert autó jött, amivel a vénlány és Whitney valamiféle rendezvényre mennek.

Így Helen egyedül marad otthon, és épp háztartási munkát végez, amikor váratlanul beállít Max azzal a dumával, hogy felszabadult egy órája. Felteszi a tízmilliós kérdést: mit akarsz előbb, dugni, vagy az ajándékodat látni? A nő az ajándékot választja, ami nem más, mint utazás Buenos Airesbe – egy hétre, kettejüknek. Helen ötöl hatol, nem tudja csak úgy itt hagyni az üzletet, pláne nem a gyerekeket apjuk faházában. Max közbeveti, hogy mire utaznak addigra vszg. már nem faházban fog lakni, lévén adott neki ötvenezer dolcsit, mert a) a haverja, b) ha javulnak a körülményei az meggyorsítja a dolgokat.

A nő benyögi, hogy neki ez a tempó sok, így nem fog menni a kapcsolatuk. Nos, ez a kijelentés nem vált ki osztatlan örömet, hogy finoman fogalmazzak. Udvarlója eljátssza a sértett primadonnát, és végül odavágja, hogy neki igazából senki nem elég jó, azzal távozik.

Nem sokkal később már azt látjuk, hogy Helen teljes erőbedobással felöntött a garatra – ha már egyedül van itthon, miért ne?! Fehérneműben mászkál a házban pohár borral a kezében, üvölt a zene ő pedig teli torokból üvölti a szöveget. Aztán, hogy teljes legyen az élmény, bekapja a gyorsító cukorkát, amit még múltkor kapott Maxtól. És nem, ebben a betépett állapotban esze ágában sincs otthon maradni, inkább irány a város.

Először az üzletbe megy be, ahol elüldöz egy potenciális vevőt, mert hülyeségeket zagyvál, majd a távozó nő után válogatott sértéseket üvölt. Ezután a fodrász következik (ha már felfedezett magán pár ősz hajszálat, ugye), na itt kezdődik igazán a lejtmenet. Az még nem annyira gáz, mikor a válásáról beszél, bár szerintem a fodrásznő már sejti, hogy nem minden gömbölyű, ám rögtön utána bizalmasan közli, hogy éppen fingott. A fodrász erre lelép némi szerszámért, Helennek pedig megszólal a mobilja: összekeverte a napokat, így Stacey és Trevor hiába várja őt. Ígéri, hogy húsz perc múlva ott lesz, azzal felugrik, ad némi pénzt az épp visszatérő fodrásznőnek, majd szájon is csókolja (!), végül a festéshez használt ezüstfólia darabkákkal a haján kirobog az utcára.

Taxit persze ebben az ijesztő szerelésben nem sikerül fognia, ezért hazáig rohan, ahol a saját autója volánja mögé vágódik be, hogy így betépve vezessen a gyerekeiért. Ott kissé zavarodottan zagyvál pár szót, hogy miért nem jött értük időben, majd belapátolja őket az autóba. A gyerekek egyik játékától azonban nem lát ki a hátsó ablakon, ezért kéri Staceyt, hogy kösse ki az övét, másszon hátra és tegye odébb, hogy indulhassanak végre.

Ekkor egy öregúr kopog be az ablakon, miszerint rokkant parkolóban állnak, húzzanak a francba. Helen eszerint jár el, csak két dolgot felejtett el: 1) hátranézni, 2) ezzel együtt ellenőrizni, hogy a kislánya újra be van-e kötve. Ennek eredményeként egyrészt beledurrant egy félig az ő kocsija mögött lévő járműbe, másrészt Stacey bucskázik egyet és beveri a buksiját. A sírással körített totális zűrzavar örömére megjelenik egy járőr is.

Kéri a jogosítványát, mire Helen kinyitja a táskáját, és… konstatálja, hogy abban bizony van némi drog, ezért idióta forgolódásba kezd, hogy elrejtse a rendőr elől a táskája tartalmát miközben előkeresi a jogsiját, de olyan bénán csinálja, hogy azt még az óvódások is kiszúrnák, hogy rejteget valamit, nemhogy a rendőr. Kéri a táskáját, ám ő nem hajlandó átadni, ezért némi oda-vissza kapálózás után az újabban agresszív kismalaccá avanzsált Trevor egyszerűen kirántja azt anyja kezéből. Nem sikerül ugyan elvennie, de amikor Helen visszarántja, a mozdulat közben megüti a rendőrt, akinek a társa azonnal közbelép, ezzel kész a letartóztatás.

Kicsivel később megérkezik Noah, és dühösen kérdi, hogy mégis mi ez a cirkusz? Nincs válasz, ezután pedig már a sitten látjuk viszont a nőt, amint fején még mindig a röhejes fólia lapokkal egykedvűen hallgatja cellatársai dumáját és várja a reggelt, hogy kiengedjék.

Part Two: Noah
A bíróságon hősünk ügyvédje védi vehemensen a mundért, miszerint lehet, hogy Noah épp nem él olyan körülmények között, ahol gyermekeit rendben fogadni tudná, ám épp most keres új, két-három szobás házat, amit ki szeretne bérelni. A bíró nem lacafacázik és neki szegezi a kérdést: egyedül szándékozik ebben a házban élni? Az ügyvéd „nem”-et mond, ám a férfi nem akar hazudni, és kijelenti, hogy Alison is vele él majd; de míg a gyerekek nála lesznek, addig távozik – nem akar semmit sem a kölkökre erőltetni, szépen lassan haladnának.

Nos, a bíró nem így látja, szerinte ugyanis az elmúlt időszakban nem tett meg mindent a gyermekei komfortérzetéért, ezért végzésben tiltja meg, hogy Alison a lurkók közelébe mehessen. A következő tárgyalás nyolc hét múlva lesz, addig a kedves szülők szíveskedjenek elgondolkodni az opción, hogy megegyezzenek maguk között, ezáltal megkímélve utódaikat az elhelyezési huzavonától.

A tárgyalás után Noah étterembe megy, ott a boldog Alison várja a hírrel: talált egy lakást, ami megfelelő lenne, és kibérelhetnék. Lelkesedését gyorsan lehűti – lógó orral mondja el, hogy a bíróság végzést hozott, miszerint nem találkozhat a gyerekekkel, így lőttek az összeköltözésnek, legalább a tárgyalás végéig. A nő kiborul, nem akar egyedül lenni, szüksége van Noah-ra, kéri, hogy kössön valamiféle alkut exével, akár azon az áron is, hogy kevesebbet láthatja a gyerekeket. Annak megdöbbenni sincs ideje, mert megszólal a telefonja – Helen hívja, ezért elrohan.

A helyszínen csodálkozva látja, hogy exfelesége kiütötte magát, karambolozott, a gyerekek meg rémülten pislognak. Mikor egy járőrtől megtudja, hogy az asszony füvezett rámorran, hogy ezt mégis minek csinálta, amúgy meg igyekezzen kijózanodni. Na ja, mintha ez vezényszóra menne.

Később ő viszi haza a gyerekeket. A lakásba lépve pillantja meg Max ajándékának maradványait (virág, díszdoboz), és bár nem tudja kitől vannak, de mikor látja a széttúrt hálószobát benne a borospoharakkal levonja a következtetést – az asszony férfit fogadott, szóval inkább nem marad itt a gyerekekkel, hanem továbbállnak. Némileg képmutató hozzáállás, de haladjunk.

Autóba lapátolja Staceyt, Trevort és Martint, aztán útra kelnek. Rokon családhoz érkeztek, itt is két kisgyermek van. Az apuka örömmel fogadja Noaht, és közli vele, hogy náluk van vendégségben az örege. Maradjunk annyiban, hogy hősünk nem lesz túl boldog az információtól. Ezután megjelenik a tag felesége, Nina, akivel nagyon megörülnek egymásnak – a nő szerintem Noah testvére.

Martin nagyapjával beszélget (helló, Mr. Moretti), mikor hősünk beflangál a szobába, és ettől megfagy a levegő. Fia egyértelműen orrol rá az események miatt, pillanatokon belül olajra lép a szobából. Örege is csak félvállról felelget kényszeredett párbeszéd-kísérleteire, úgy nézem ő sem kevésbé dühös Noah-ra. Konkrétan még a szemébe sem akar nézni – pont olyan mint én, amikor igazán haragszom valakire (na jó, nálam ez már az utálat egyértelmű jele).

Végül az öregnek mégiscsak megered a nyelve, és elmeséli, hogy anno amikor a felesége már nagyon beteg volt, megismerkedett (mármint az asszony) egy fiatal nővel, és felajánlotta neki. De ő nem élt a lehetőséggel, mert szerette a feleségét. Na jó, szerintem ez azért korántsem elegáns párhuzam, viszont értjük – apu neheztel a fiára a félrelépésért.

A férfi ezután tesójával kezd el beszélgetni a konyhában, aki látva az arcát azonnal viszkivel kínálja. Vigyorognak egy kört azon, hogy Helen milyen állapotba került, Noah pedig kiböki, hogy amilyen reménytelen volt még reggel a helyzete a bíróságon, most akár a teljes felügyeletet is elérhetné, azaz mindegyik gyerek kizárólag hozzá kerülne. Nina kiakad: ezt tényleg komolyan gondolod? Nem kínoztad meg eléggé a gyerekeket az elmúlt időszakban, most még el is vennéd őket az anyjuktól? A férfi nem hisz a fülének, hogy testvére ellene van (pedig nem mond hülyeséget), kőkeményen összeszólalkoznak, aminek az lesz a vége, hogy Noah feldugja az orrát, összelapátolja a gyerekeket és minden tiltakozásuk ellenére szó nélkül odébbállnak.

Rájuk sötétedik, de a férfi csak hajt tovább – maga sem tudja pontosan hova – mikor Martin közli, hogy wc-re kell mennie, szóval muszáj lesz megállni.

A kényszerhelyzetben egy út menti motelba csekkolnak be, ahol a gyerek teljesen kifekszik – a mosdóban fetreng azzal, hogy nagyon kell wc-re mennie, de nem tud. Apja kétségbeesetten próbál segíteni, mikor Alison hívja mobilon. Noah lerázná, hogy most nem alkalmas, de a nő végülis ápolónő volt, szóval kicsit próbál telefonos segítséget nyújtani. Ám a helyzet mégiscsak megoldódik magától, Martin kínnal-keservvel birtokba veszi a budit.

Később kimerülten alszik apjához bújva, a két kisebb meg a saját ágyában, mikor hősünk felhívja kedvesét, hogy elnézést kérjen, amiért olyan őrült körülmények között beszéltek és gyorsan lerázta. Semmi gond, sőt Alison olyan jó fej volt, hogy eljött ide a motelhoz, épp az udvaron van, még egy karton sört is hozott. Noah boldogan rongyol le hozzá, hogy kettesben mélázzanak kicsit a lépcsőn ülve.

Zárásként a jelenbe váltunk, ahol Jon Gottlief és az eddig még nem látott (női) ügyész vív szópárbajt azért, hol is kaphat hősünk igazságos tárgyalást. Az ügyvéd szerint Montauk-ban biztos nem, mert túl nagy a felhajtás körülötte (lévén közszereplő), az ügyész szerint azonban csak találnak 12 esküdtet, akik nem olvasták a könyvét. Btw. a vádalku még mindig áll, szándékos emberölés elismerésével 1-3 év börtönnel. Gottlief szerint kösz, de kösz nem. Ez esetben – így a bíró – a tárgyalás helyszíne nem lesz áthelyezve (pff!), folytatás négy hónap múlva.