A múlthéten ott hagytuk abba, hogy a fura alaszkai családunk kétfelé vált. A fiúk nagy része otthon maradt halászni, míg a család többi tagja elment az anyjukkal a kórházba. Volt is nagy riadalom, mikor kiderült, hogy a mama pár napot bent marad.
Viszont mostanra javult annyit Ami állapota, hogy hazaengedték. Gyakorlatilag az történt, hogy egy frankó nyaki sérvet szedett össze, ami nyomja a csigolyák közt kilépő ideget, és tényleg piszkosul fájdalmas. No, de a lényeg, hogy anyu hazajöhet, így megnyugodhat a banda is. A családi tanács összeül és eldönti, ki milyen feladatot vesz át, hogy minden frankón működjön. A tél beálltáig elvégzendő feladatokra koncentrálnak, és Gabe megkérdi az apját, hogy emlékszik-e a ’95-ös kemény télre, mikor majdnem megfagytak? De ezt úgy mondja, mint egy nagy tapasztalt öreg, pedig volt vagy 4 éves. Bear aki már akkor is vagy 7 volt rátromfol és közli, hogy -2000 fok volt, plusz a szél. Az öreg Bill szerint éppen csak a házat nem égették el maguk körül. Azt hitte, hogy ott fog megfagyni az egész család. Jól felkészült kis alakulat lehettek ezek akkoriban.
Eldöntik, hogy megcsinálják a füstölőt, ami nagyon fontos, mert egy halom pisztrángjuk van, amit tartósítani kell. Bear, Gabe és Snowbird pedig elmegy szarvasra vadászni, mert Bear tud egy fasza helyet, ahol egymás sarkát tapossák az erdei állatok.
A legidősebb tesó Matt elhaladt valami koszos szeméttelepre Kenny haverjához, hogy összeszedjen némi hulladékot, mert pincét akar az anyjának, ami náluk frizsiderként funkcionálna, és a medvék ellen is véd. Rövid keresgélés után talál is egy büdös nagy elektromos szekrényt, amit kibelez és felhurcol a csónakjára.
Otthon az öreg Bill elmagyarázza nekünk tudományosan, hogy mekkora veszéllyel jár a vadászat, és nagy hangsúlyt fordít a lövészetre, mert, ha csak egy fokkal is el van állítódva az irányzék, akkor elhibázhatják a lövést. Na, ne tessék mondani! Szóval a családfő kiviszi a három vadászpadavant a rétre és megnézi, hogy lőnek. Gabe a leggyengébb lövész, viszont a legerősebb csávó, szóval majd a többiek lőnek, ez a melák meg cipeli a zsákmányt. Bear a legjobb lövész, ezért ő lesz a csapatvezető. Előkészítik a fegyvereket és kiderül, ha nincs fegyverolaj, akkor megteszi a csirkezsír is. Csak nehogy egy csirkeláb eltömítse nekem az irányzékot, mert akkor megint halálra izgulhatjuk magunkat.
Bill közben megbízza ezermester, vagy inkább mekkmester Noah fiát a füstölő elkészítésével. A srácnak egyből grandiózus tervei vannak, pedig csak egy kerti budit kéne összekalapálni. A kis Makoveczünk megreformálja a füstölőt, mert hihetetlen ötlete támad. A kerti budi forma marad, de a kályha fölé is tervez egy kis előtetőt, hogy ne ázzon meg a tüzelő! Hoppá! Ez a fiú egy zseni, nem kéne ezekre a redneckekre pocsékolni a briliáns elméjét.
Bill alaposan kikérdezi Beart a felfedezett vadászmezőről, majd egy átfogó balesetvédelmi oktatást eszközöl. Olyan másfél órában mondják a semmit, egy jóérzésű tévénéző már rég kiment volna bontani egy sört a konyhába, de mivel én nem sörözöm, kénytelen vagyok végighallgatni a gondos apa szavait. Végül megegyeznek, hogy ki hányat lő, ha baj van, mert a rádió nem buli a helyekben, műholdas telefon meg ugye nem illene az bokorugrók kezébe.
Hajnalban kell a vadász team, Bam búcsúztatja őket, majd bevetik magukat a sötét erdőbe. Mennek, mendegélnek, amikor egyszer csak találkoznak a medvével. A csapat megdermed, azt hinnénk Bear majd kommunikál a jószággal, de úgy látom semmi közös témájuk nincs, sőt a többieknek is azt tanácsolja, hogy maradjanak csendben, hátha nem veszi észre őket. Mondja mindezt úgy, hogy a sötét erdőben mindhármuknak kurvára világít a fejlámpája. Szóval ott kuksolnak a „sötétben” majd kitalálják, hogy inkább kikerülik a macit, mert az ugye nem játék.
Amíg a fiatalok vadásznak, Noah összedobja a füstölő kályháját. Itt is bedob egy innovációt, olyan cuccot akar, amit nem kell egésznap felügyelni, hanem automatikusan eteti magát fával. Előkerül a vágópisztoly, meg a kalapács és nekifog a szakmunkának. Bam viszont jelzi neki, hogy szép-szép, amit csinál, csak erre most rohadtul nincs idejük, mert megromlik az a rengeteg hal, amit fogtak.
Matt is hazaért az elektromos szekrénnyel, meg hozta magával a lomos barátját is, hogy segítsen neki pincét ásni. De előtte megmutatja a kis otthonát, ami kb. úgy néz ki, mint valami hajléktalan sátra, de láthatóan büszke rá a srác. Belefognak a pince ásásába.
A vadászalakulat felért a Bear által kinézett vadászmezőre, de akárhogyan meregetik a szemeiket, egy árva szarvast se látnak. Pedig egy hete még itt nyüzsögtek az erdő állatai, igazi dzsembori volt, most meg sehol semmi. Bear értetlenül forog körbe, de az istennek nem akarnak hazamenni zsákmány nélkül.
Matt miután megleste az anyját, indul vissza a pincéjéhez, de a dolgok nem alakulnak túl jól. Olyanokat dörmög az orra alá, hogy „nem így képzelte” el, meg „nem számolt a gravitációval”, pedig ahhoz, hogy áss egy lyukat a földbe, nem kell éppen rakétamérnöknek lenned. Bam azt tanácsolja neki, hogy takarítsa ki onnan azt az idióta elektromos szekrényt, és csináljon helyette polcokat. Uh.. Matt fiúnál van baj a toronyban rendesen.
Bear úgy dönt, hogy amíg a többiek fentről lesik a célpontokat, ő lemegy az erdőbe és megkeresi azokat a fránya szarvasokat. Noah, aki időhiányában elvetette az adagolós kályha ötletét, összedobott egy simát, és megkezdik a füstölést, Bill apó legnagyobb örömére. Aztán, hogy most már van füstölő visszavonul a research centerbe (ami egy sátor) és folytatja a tudományos munkái egyikét. Most pókokat tanulmányoz, hogy ellenállóvá tegye magát a mérgükkel szemben! Na, paff… se köpni, se nyelni nem tudok… remélem nem marja meg ezt a marhát egy radioaktív pók, mert az alaszkai csudálatos pókember kalandjaira még nem vagyok felkészülve.
Beart elhagyja a szerencséje, mert az erdőben rájön, hogy pár napja levadászhatták az egész környéket, így nemhogy szarvast, de még egy árva gyíkot se találnak. Néhány szarvasláb azért előkerül, ami csak arra jó, hogy odavonzza a környék medvéit, szóval jobb, ha tipliznek.
Ami és Bill kimegy kicsit sétálni, ami abból áll, hogy megtekintik a konyhakertet. Miközben figyelemmel kísérik a zöldségek növését, ilyen természetes mondatok hagyják el a szájukat: „Nézd a répát! Tudom, hogy imádod a répát!” vagy „A kukorica is szépen fejlődik! Igen, szeretem a kukoricát”.
A vadászok úgy döntenek, hogy, ha már felmásztak a helyre, akkor nem jönnek le hús nélkül. Fogadkoznak, hogy lesz itt minden, csak ki kell várni. Egyedül Bear fél, hogy mi van, ha jönnek a medvék, de a többiek leintik. Aztán egyszer csak három lövést hallanak. Ez a vészjelzés a családban, szóval válaszolnak rá, de hogy mi történt, azt már csak a jövő héten tudjuk meg. Az ideg szítbaltáz, hogy most mi van!
Facebook kommentek