Juliana kétségbeesetten menekül a kihalt épületben, a duplacsövű puskával felszerelt fejvadász pedig lelkesen, és egyúttal vészjóslóan követi. Kamionos Joe közben odakint káromkodik, hogy szem elől tévesztette őket. A padló recseg Juliana léptei alatt, már-már úgy tűnik, hogy sikerül leráznia az őt üldöző férfit, de nem nyert: a western csizmás őrült gyakorlottabb ebben a manőverben, és sarokba szorítja Julianát. Joe időben bukkan fel, és egy deszka segítségével kiüti a seriffet. Hiába menekülnek ki, a teherautó sehol, úgyhogy elbújnak egy másik épületben. A seriff néhány perccel később kirohan utánuk, merre mentek, üvölti az albínó néger srácnak, mire az elmutat messzire. A seriff bepattan a kocsiba, és utánuk hajt. A távozása után megköszönik a srácnak a segítséget, majd megkérdezik, hogy merre lakik Lemuel Washington. Az albínó habozik egy kicsit, de végül útba igazítja őket.

Frank odahaza gyakorolgat a pisztollyal, amit gyártott. Előrántja, elteszi, előrántja, mintha valami lövöldözős nintendóval gyakorolna. Kimegy a helyszínre is, ahol a japán katonák már készítik elő a terepet a trónörökös beszédéhez. Egy szórólapot is talál róla a földön. Ám a gyakorlást megzavarja valami: zörögnek az ajtaján. A pisztolyt gyorsan eldugja, de szerencséje van, mert csak Ed az. Mire kell a pisztoly, kérdezi Politizáló Ed. Önvédelemre. Hát, ha ezzel elkapnak, baromira véged. Valamit tennem kell, ellenkezik Frank, nem tehetsz semmit, el kell fogadnod a helyzetet, mondja Ed, pont úgy, ahogy Frank mondogatta korábban Julianának. Ed körülnéz, látja a falon Frank rajzait, köztük a húgának és a gyermekeinek a halálát, meglehetősen komor színekkel és arcvonásokkal satírozva. Ugye nem akarsz semmi hülyeséget csinálni, kérdezi Franket. Nem, feleli az, de Ed nem hisz neki, tuti le akarod lőni a zsarut, aki kinyírta a húgodat és a gyerekeit. Frank elküldi haza Edet, de az meglátja a szórólapot, és hirtelen minden világossá válik neki: te le akarod lőni a trónörököst! Semmi dolga nem volt Laurával, érvel, de Franknek erre is van válasza: ha kinyír egy fakabátot, lesz helyette ezer másik, de trónörökösből, abból bizony csak egy van, és azt örökre megemlegetik. Mi lesz Julianával, kérdezi Ed. Juliana elhagyott, közli Frank, Ed győzködi, hogy ez nem igaz, vissza fog jönni, mert annak idején Frank is segített neki, mikor Juliana bajban volt. Végül Frank megígéri Ednek, hogy nem adja fel, küzdeni fog, és nem csinál semmi hülyeséget, és nem mellesleg megszabadul a pisztolytól.

Kamionos Joe és Juliana felkeresik Washingon házát. Sok gyerek van a ház előtt, egyiküknek járógépe van, ami errefelé fura, hiszen akkor el kellett volna gázosítani. Washington egy töltött fegyvert fog rájuk, és kérdőre vonja őt. Végül Julianát beengedi, Joe-t nem, mert nem bízik benne. Bent a feleségét és a gyerekeket felküldi az emeletre, ő maga pedig elbeszélget Julianával. Szóval a te tesód volt Trudy Walker. Igen, féltestvérek voltunk, őt lelőtték, én beugrottam. Egy náci ügynök listáján volt a maga neve, aki megpróbált megölni, de nem nyert, és a holttestét eldugtuk. A listát pedig egy megkínzott nő teteme mellett találtuk meg. Washington megrendül, kiderül, hogy ismerte az áldozatot. Némi szünet után Juliana szemrehányóan megjegyzi, hogy nem mondta, hogy ő a kapcsolata, persze, hogy nem, feleli a férfi, mert nem bíztam meg benned, a sofőr csávóban pedig még annyira sem. Kibontakozik egy kisebb vita: Juliana hisz a filmekben és egy másik világban, Washingtont ez nem érdekli, ő nem érdeklődik a tankok meg a repülőgépek iránt, nem néz filmeket, csak azt tudja, hogy segít nácikat ölni, ezért továbbítja a filmeket. Jahm, és adja szépen át, amit elhozott San Franciscóból. Juliana megtagadja, csak annak hajlandó odaadni, aki nem Washington továbbítja. Ki lenne az? Hát az ember a Fellegvárban. Végül kimegy Joehoz, és elmondja, hogy másnap találkozik Washington felettesével egy félreeső helyen.

Hajnali kettő, Oberúristen telefonja csörög New Yorkban, Joe hívja. No, mi a helyzet, kérdezi. Kapcsolatba lépett velem az ellenállás, nemsokára találkozom az egyik felettessel. Ki az? Az ember a Fellegvárban. Smith hangja komolyra fordul, légy óvatos fiam, fiatal vagy és arrogáns. Az lesz a feladatod, hogy kinyírd ezt a figurát, akkor is, ha téged megölnek. De ne aggódj, ha meghalsz, akkor dísztemetést kapsz, és posztumusz előléptetést. A San Francisco-i császári rezidenciában Tagomi a vendég, Kido díszegyenruhában sasolja a minisztert. A trónörökös éppen befejezte a beszédét, majd magára hagyja a felségét Tagomival. Őfelsége aggódik a politikai helyzet miatt, a tábornokok ugyanis arra biztatják a férjét, hogy üzenjen hadat a náciknak, de ő békét akar. A miniszter nyugtatni akarja az asszonyt, hogy ez nem gyengeség, bárminek is látszódjon. A segítség úton van, a hercegnő rákérdez, hogy miféle, de Tagomi nem felel, úgyhogy a nő marad a reménykedésnél.

Washington bezárja a falatozót, a seriff meg is találja egyből, mondván, hogy ez különös dolog. Ráfogja a fegyvert, Juliana után érdeklődik. Az nem változtat a válaszán, és a fejvadász burkolt fenyegetése után is kitart amellett, hogy a gyerekéhez megy haza. Azért nagyot sóhajtva könnyebbül meg, mikor a fegyveres őrült odébbáll. Joe kifuvarozza Julianát az erdő közepére, ahol a vadásznak beöltözött Washington már várja őket. Megnézi a nála lévő filmszalagot, meg a fegyverét, de végül csatlakoznak Washingtonhoz. San Franciscóban Wegener megnézi, majd egy borítékba rejti a japánoknak szánt mikrofilmet. A hálóköntösben grasszáló Wegenerhez Tagomi kopogtat be, és szembesül egy éppen távozófélben lévő kurvával. A miniszter alaposan lehordja a németet, hogy miért csinálja ezt, de Wegener arról elmélkedik, hogy míg a japán pálcákkal kezeli a stresszt, ő röviditalokkal meg nőkkel. Tagomi elmondja, hogy miniszter mellett kapott helyet az ülésrendben, a beszéd alatt lesz csak ideje átadni a küldeményt.

Washington egy köves patakmederben vezeti a két jómadarat, Juliana még a cipőjét is leveszi, hogy tartani tudja a lépést. A nő kérdezgeti a falatozó tulaját, hogy miért csinálja ezt, meg arról is, hogy az ember a Fellegvárban készíti-e a filmeket. Washington kissé lesajnálóan közli, hogy ha ő készítené, akkor minek gyűjtenék be azokat, hogy visszavigyék a filmeket. Megérkeztünk, mondja a férfi, hol van, kérdi Juliana. Joe kapcsol gyorsabban, nem fog eljönni ide. A kamionos srácnak jó a szimata, egyből előjön egy fél tucat fegyveres az erdőből, és mindannyian célra tartanak. Most tényleg meg fog ölni minket? – érdeklődik Juliana, miután elszedték tőle a filmeket. Nem kellett volna megtennem, ha nem egy náci ügynökkel jöttél volna. Joe tiltakozik, de a néger leoltja, hogy a New York-i sejtet lekapcsolták, és az egyetlen túlélő Joe, aki nyilvánvalóan náci, mert azok nem szoktak hibázni. Joe végül megmenti mindkettejüket, mert átadja a saját filmtekercsét, ami valódinak bizonyul. Washington megenyhül, de azért annyira nem, a filmeket elveszi, a párost pedig elküldi a hegyeken túlra. Joe tiltakozik, de magukra maradnak az erdőben.

Juliana japángyűlölő anyja éppen szumót néz a tévében, mikor megjön a férje, úgyhogy gyorsan ki is kapcsolja. Arnoldot nem tudja átverni, de híreket hoz. Megtudja, hogy Frank nővérét és a családját likvidálták. Hipszter Frank ezalatt az American Artistic Handscraftbe tér be, azaz az Amerikai Műtárgyak boltjába, ahol Robert Childan lelkesen fogadja az új vásárlót. Amikor azonban régi töltényeket keres 45-ös Coltba, a mosoly hamar leolvad az arcáról. Frank meglobogtat némi pénzt, hogy meggyőzze, ám pont akkor tér be egy fiatal japán pár a boltba nézelődni. A férfi és az asszony is lelkes, előbbi azonnal felismer egy tükröt az 1812-es háborúból, a feleség pedig egy pár cipővel szemez, de Frank durván félbeszakítja a beszélgetést, és kizavarja a vendégeket, akik kissé mereven távoznak. Az eladó láthatóan bosszúsan mered rá. Childan a bolt hátsó helyiségében átadja a töltényeket, és hamis papírokat tölt ki róla, de azért elkéri Frank személyigazolványát is, hogy megadja, ha a hatóság erélyesebben kérdezősködne. Hipszterünk beleegyezik a feltételekbe, Childan pedig atyainak nem nevezhető módon türelemre inti.

Hazaérve a frász jön rá, mert valaki van a lakásban. Anne az, Julianna mamája, és Frank anyósjelöltje. El is kezd morogni, mikor megtudja, hogy a lánya aikidózni van megint, hiszen tölthetne több időt a házimunkával, és kevesebbet a japánokkal. Aztán észreveszi Frank összevert arcát, de az egy munkahelyi balesetre fogja. Amikor szóba kerülnek Laura és a gyerekek, akkor kifejezi részvétét a férfinak. Segíteni akarna rajta, de Frank elküldi. Juliana és Joe ezalatt az erdőn vágnak keresztül, a nő beolvas Joenak, hogy miért hazudott neki, de az azzal védekezik, hogy parancsai voltak. Amikor az ellenállásról kérdezi, akkor viszont úgy védekezik, hogy ő bizony csak az első küldetésén vesz most csak részt. Letagadja azt is, hogy megnézte a filmet. New Yorkban Conolly százados jelentést tesz Oberúristennek. Az összes magas rangú tiszt telefonját lehallgatták, és nincs jele biztonsági résnek. De valaki mégis szivárogtatott, mondja Smith, szóval maga hibázott. Conolly köpni-nyelni sem tud, de Oberúristen elkéri tőle a börtönben tartott szemita terroristának a családjára vonatkozó összegyűjtött információkat. Miután megkapja, Smith indítványoz egy beszélgetést a fogollyal, amivel Conolly lelkesen egyetért. A cellában azonban halva találják, egy kettétört kanállal elvágta a torkát. A börtönőr szabadkozik, hogy nem volt nála kanál az ebédnél, de Oberúristent ez nem érdekli, és kiadja a letartóztatási parancsot.

Juliana és Joe a barlangban éjszakázik a megkínzott halott nő társaságában, odakint zuhog az eső. Joe borongós hangulatban van, nem fogunk átjutni a hegyeken, mondja. Julianát nem érdekli, ő továbbra is arról faggatja a fuvarozós arcot, hogy miért csinálja ezt az egészet. A férfi eltereli a szót, úgy véli, hogy az origamis náci ügynök kocsiját felhasználva el tudja terelni a seriff figyelmét, amíg Juliana megszökik, de a nő tiltakozik. Nem téged akart megölni, mondja, de Joe azzal replikázik, hogy már ő is benne van ebben az egészben.

San Franciscóban a rádióból a herceg várható beszédéről tudósítanak lelkesen, hiszen a trónörökös a Napisten élő leszármazottja. Frank megtölti a pisztolyát, de valaki zörget az ajtón. Megint Politizáló Ed az, de ezúttal mérges, és számon kéri Franket, hogy hova készül. A pisztolyt követeli, Frank nem adja, de Ed tökös legény, és elszedi tőle. Ráfogja a fegyvert a haverjára, és közli vele, hogy most szépen itt ülve fogják megvárni a beszéd végét. Frank nem hiszi, hogy a barátja lelőné, ezért el akarja venni a pisztolyt, de Ed meglövi a jobb karján. Ed nem győz elnézést kérni, a barátja be is küldi a kamrába az elsősegélyes ládáért, de Frank bezárja oda, fogja a pisztolyt, és ott hagyja a lakását.

Az albínó néger srác tisztogatja a seriff cipőjét, aki arról elmélkedik, hogy az albinóság miatt fehér, de túlságosan is az, tehát fogyatékos. Juliana felbukkan, bepattan a Biblia-árus kocsijába, a seriff azonnal felpattan, és kifizeti a cipősuvickolót. A nő nem tudja beindítani a kocsit, mire a seriff tanácsokat üvöltözik neki, és ráfogja a fegyvert is. Juliana végül elindul, de a seriff utána megy. Azaz csak menne, mert Joe bukkan fel a teherautójával, és közli vele, hogy hagyja békén a lányt, mert ő egy náci ügynök, és magának az Oberúristennek jelent New Yorkba, ha nem hiszi, hívja fel. A seriffet ez nem hatja meg, azt mondja, hogy megejti majd azt a hívást, de előbb bizony beszélni fog azzal a lánnyal, akár tetszik az ügynöknek, akár nem. Juliana kétségbeesetten megy az úton, majd egy kövér gázt ad, valósággal porzik utána az úttest. A seriff viszont ráérősen megy, mint egy úrivezető, közben pedig country zene szól a rádióból. Ez lesz a veszte, mert lekési Julianát: az origamis kocsija az út szélén állva lángol, benne egy holttesttel. A seriff szúrós szemmel körül néz, de nem veszi észre az erdőben rejtőzködő nőt, akiért hamarosan eljön Joe Blake. Minden rendben, mondják egymásnak.

Harmónia és béke, hirdeti a felirat a pulpituson, ahol a trónörökös fog beszélni. Mindenfelé katonák, a sajtósok pedig éppen a kamerákat és a fotómasinákat helyezik el. Tagomi az ellenőrzést nézi, és örömmel tapasztalja, hogy Wegener átmegy rajta. Eközben Cannon Cityben Joe azt mondja Julesnak, hogy tessék felszállni a buszra, de az tiltakozik, mondván, hogy válaszra van szüksége. A német követség előtti ünnepségen a nagykövet szól a vendégeknek, hogy mindenki foglalja el a helyét. Azonban szar kerül a palacsintába, mert Diels odamegy a tudományügyi miniszterhez, és maga mellé ülteti. Wegener és Tagomi ideges, de a német sietve elfoglal egy helyet Dielsék mögött. Joe megy, és kikémleli az épületet, ahol leütötte a seriffet, de csak Frank Julianáról készült rajzát találja meg. Tagomi közben felkonferálja a trónörököst, Wegener pedig elkezdi a borítékot becsúsztatni az előtte ülő miniszternek. Megjelenik a trónörökös és a felesége.

Ed közben kiszabadul Frank kamrájából, és jókor teszi ezt, mert éppen csörög a telefon Juliana az, és elmondja, hogy Frank valami szörnyűséget készül elkövetni. A busz éppen beparkol a telefon elé. Közben Frank ügyes, és vérző kézzel, valamint a pisztollyal, átjut a fegyvereseken. A trónörökös japánul kezd el csevegni, köszönti a náci potentátokat, és az amerikai népet, vagy, ahogy erre szokták mondani: How do. A jól elhelyezett poén feloldja a hangulatot. Frank közelebb küzdi magát, a díszegyenruhában magát haptákba vágó Kido sem veszi észre. Mindenki, a ki a háborúban küzdött, egy jobb világot akart teremteni, tolmácsolják a trónörökös szövegét. A szöveg egyre lényegtelenebbé válik, Wegener közelebb hajol, és csúsztatná azt a borítékot, mintha csak paraszolvenciát adna az orvosnak.

Joe visszatér, látja, hogy Juliana a buszon van, a nő integet neki, és sajnálja, hogy búcsúzás nélkül távozik. A férfin látszik, hogy nem ez lesz a sikeres napjainak csimborasszója, mert a küldetést sem teljesítette, és a csaj sem vitte. A háttérben az akasztott ember békésen oszladozik. Frank előszedi a fegyvert, és egyenesen célra tartja, de mellette egy japán kisfiú észreveszi. Megy a feszültséget fokozó zene, itt baj lesz, akárki meglássa.

Közben Wegener, Tagomi szeme láttára, közel hajol a miniszterhez, és már-már odaadja neki a borítékot. Frank a japán kisfiú szemeibe néz, hirtelen meggondolja magát, és félig elteszi a fegyvert. Hiába, mert két lövés dördül, a koronaherceg pedig hátraesik. Sikoltás, zűrzavar, kitör a káosz. Egyenruhás nácik és japánok szaladgálnak össze-vissza, mint a mérgezett egerek. Frank mellett a japán kisfiút óvó apa hirtelen ránéz a hipszterre, és meglátja a fegyvert, az gyorsan elteszi, és kifelé igyekszik a tömegből. Ennek a fele sem tréfa, de itt a vége.