Muskétásaink előkelő hölgyet kísérnek Mantovából Párizsba, Louise hercegnőt, Lajos király unokahúgát, akit férjhez adni készülnek a svéd koronaherceghez, hadd erősödjön a két ország szövetsége. Menyasszony és vőlegény ugyan még életükben nem látták egymást, de mint tudjuk, a dinasztikus házasságok nem az égben, hanem a földön köttetnek. A muskétásokon kívül a hercegnőt személyes kísérője, Francesco és még két fegyveres kíséri. A csapat kis időre megáll pihenni, elvégre még egy hercegnőnek is vannak testi szükségletei, bár Louise ezt szemérmesen levegőzésnek és végtagmegmozgatásnak hívja. A környező kukoricásban viszont gyanús mozgást vesznek észre a muskétások és már nyakukon is van egy csapat álarcos haramia! Heves tűz- és kardpárbaj tör ki, Francesco a hintó fedezékébe kíséri a hercegnőt, amíg Athosék rövid, de heves küzdelemben sorra legyakják a támadókat. Az egyik hullát átkutatva Porthos egy zacskó spanyol pénzt talál, ebből egyértelműnek látszik, kik lehettek a felbujtók.

Párizsba érve először a laktanyába mennek, hogy tájékoztassák Treville-t, a volt kapitány egyetért embereivel, a spanyolok nem nézik jó szemmel a francia-svéd közeledést, nekik tehát tényleg érdekükben áll meghiúsítani a tervezett esküvőt. Rochefort eközben de Barville tanácsnokkal tárgyal a palotában, téma szintén a hercegnő közeles esküvője, ám Rochefort váratlanul előkap egy régebbi döntést, miszerint az udvari tanács nem szavazta meg annak idején, hogy váltságdíjat fizessenek érte a spanyoloknak. De Barville mentegetőzik, az nagyon komplikált ügy volt, különben is maga Richelieu bíboros kérte személyesen, hogy semmiféle váltságdíjat ne fizessenek. Amúgy meg mi köze van ennek a régi ügynek Louise hercegnő esküvőjéhez?, teszi fel a kérdést a tanácsnok, mire Rochefort: Csak annyi, hogy változott a terv! Ezzel előkapja tőrét és leszúrja de Barville-t.

A muskétások a hercegnőt elkísérik a következő programhelyszínre, a templomba, ahol Jacqueme érsek az Úr áldását kéri a leendő házassághoz és termékenységet Louise méhének. Az áldás végeztével a hercegnő felemelkedik térdelő helyzetéből, de közben megbotlik, Jaqueme segítőkészen érte nyúl, ebben a pillanatban egy számszeríjból kilőtt vasnyíl fúródik az érsek torkába. Ezt nevezem torokszorító érzésnek, a főpap egyből bele is hal. D’Artagnan a karzatról lerohanó merénylő után veti magát, de az utcára kiérve nyomát veszti.

Miközben a testőrök átvizsgálják a karzatot, megérkezik Rochefort és gúnyosan gratulál a muskétások „sikeres” tevékenységéhez, Athosék „már megint ideette a fene ezt a pöcsfejet” pillantást váltanak egymással, de szólni nem szólnak semmit. Rochefort szerint világos, hogy a hercegnő komoly veszélyben van, ezért a Louvre-ban kell elhelyezni, az Franciahon legbiztonságosabb épülete. Kísérjék oda azonnal, feltéve, ha ezt az egyszerű feladatot végre tudják hajtani, veti oda gúnyosan, Athosék ismét összenéznek, de hogy ezúttal mit gondolhatnak, azt már le sem merem írni. A templomból távozóban Aramis megcsókolja a nyakában lógó gyémántberakásos keresztet, az ékszer magára vonja Rochefort figyelmét és elgondolkodva néz a muskétás után.

Lajos király nincs jó passzban, senkit sem akar látni, Anna királynét is elhajtja a körben bámészkodó udvari léhűtők nagy elképedésére. Rochefort-t azonban mégis beengedi magához, aki tájékoztatja a fejleményekről, Lajos fáradtságra hivatkozva csak aludni akar, mindent rábíz Rochefort-ra, még Louise hercegnő fogadását is. Viszont nemsokára érkezik Dupre kancellár és kezdődik az udvari tanács ülése, Lajos azt is leszarná, de végül nagy nehezen hagyja magát rábeszélni, viszont addig is bemászik az ágyba pihenni.

A laktanyában a muskétások Treville-lel megvizsgálják a templomban talált számszeríjat és egyetértenek abban, hogy a párizsi fegyverkovácsok közül a leggyanúsabb a hugenotta Boucher, aki részt vett La Rochelle védelmében, őt kell kifaggatni. Majd benéznek Louise-hoz, minden rendben van-e, a hercegnő aggódik, attól tart, készülő házassága egyben a halálos ítélete is. D’Artagnan megnyugtatja, majd később a folyosón találkozik Constance-szal, aki éppen a férjéhez készül, hogy elmondja, elhagyja a nyalka testőr miatt. Nem engedi viszont, hogy D’Artagnan elkísérje, ez a kettőjük dolga Bonacieux-vel. Még évődnek egy sort, Constance a hercegnővel ugratja szerelmesét, D’Artagnan tiltakozik, a hercegnő eljegyzett ara és hamarosan férjhez megy. Na és, én meg férjes asszony vagyok, az sem gátolt meg téged, int búcsút mosolyogva Constance.

Rochefort saját lakosztályában egy ládába rejti el de Barville holttestét, majd a belépő Marguarite-ot arra utasítja, szerezze meg Aramis nyakából a díszes keresztet, különben kitálalja az egész udvarnak a testőrrel folytatott szerelmi etyepetyét. Marguarite kénytelen beleegyezni és hamarosan fel is keresi a délceg muskétást. Tekintsük az egészet kellemes kalandnak és váljunk el barátként, mondja Marguarite. Ezzel átöleli Aramist, aki zavartan néz, mindazonáltal a szerelmi affér lezárása nincs ellenére. Bezzeg ha tudná, hogy volt kedvese közben lenyúlja tőle a díszes medált!

Az aranykezű szabómester Bonacieux a palota előcsarnokában találkozik Constance-szel és jól felhúzza magát neje bejelentésén. Még hogy el akarsz válni, azonnal csomagolj és cuccolj haza, különben magam vonszollak el innen!, parancsolja a nőnek és nyomatékul egy hatalmas sallert is lekever neki. Ennek a csávónak tényleg aranyba kéne foglalni a kezét, lehetőleg jó forróba. Amikor D’Artagnan később meglátja szerelme felrepedt ajkát, megölöm! felkiáltással indulna Bonacieux után, Constance alig tudja visszatartani. A jelenetnek szemtanúja Louise hercegnő is, aki később kifejti D’Artagnannak, milyen jó neki, hogy azzal lehet, akit szeret, bezzeg neki áldozatot kell hoznia Franciaországért.

Louise-nak amúgy szemmel láthatóan bejön D’Artagnan meg úgy a muskétások általában, ezt később kifejti Anna királyné és Rochefort előtt is hozzátéve, hogy ezek a keménytökű, oppardon keménykötésű katonák semmiképpen nem tehetők felelőssé Jaqueme érsek haláláért. Anna megkéri Rochefort-t, hozza el Arnaud festőművész mestertől a hercegnőről készült portrét, Louise ezt kapja házassági ajándékul. Rochefort azonban azt javasolja, Treville-t bízzák meg ezzel a nemes feladattal, Anna beleegyezően bólint. Treville enyhén szólva nem boldog a megbízatástól, Rochefort az inasának tekint, dühöng Athosnak a laktanyában, de jó katonaként végül elindul teljesíteni a parancsot, bár azt kijelenti, hogy ez az utolsó tette muskétásként, mert itt szándékozik hagyni a testületet.

Megérkezik Boucher fegyverkovács, Athos és Porthos szembesítik a templomban talált íjjal és a hozzá tartozó vasnyíllal. Boucher elismeri, hogy ő készítette mindkettőt, viszont La Rochelle elfoglalása után valamennyi fegyverét elkobozták és elszállították Párizsba a vörös gárdisták fegyverraktárába, neki tehát semmi köze sincs a merénylethez. A muskétások beszámolnak erről Rochefortnak is, hozzátéve, esetleg belső ember férhetett hozzá az elzárt fegyverekhez, de a gróf visszautasít mindenféle gyanúsítgatást.

Milady halad el mellettük, a király parancsára véglegesen távozik a Louvre-ból, Rochefort elkapja a nőt és elkobozza tőle az ajándékba kapott ékszereket. Úgy távozik innen, ahogy jött!, sziszegi, mire a megalázott Milady dacosan visszaszól: Ne tegyen az ellenségévé! Kint az utcán Milady észreveszi Francescót, Louise hercegnő személyi kísérőjét és a nyomába ered. Kifigyeli, ahogy Francesco lesben megáll Arnaud házánál, és amikor Treville megérkezik a festményért, pisztollyal hátba lövi a volt kapitányt! Aztakurva! Milady viszont nem tesz semmit, azt is csendben, és amikor Francesco eloson a zűrzavarban, ő is elhagyja a környéket.

A palotában Aramis észreveszi, hogy nyakából eltűnt a medál, az arra járó Marguarite-ot kérdezi, de az nem tud róla semmit. Constance érkezik a rossz hírrel Treville-ről, Aramis máris rohan a laktanyába. Treville sebe súlyos, ezért Aramis nem vállalkozik a műtétre, gyorsan hívatják hát Lemay dokit. Tüdőlövés, a golyó is még a sebben van, diagnosztizál Lemay és már szedi is elő a sebészeszközöket. A doki azt is tudja, hogy forró vízben kell az eszközöket lemosni műtét előtt, mert úgy vette észre, hogy a beteg akkor gyorsabban gyógyul, ennek okát persze inkább az isteni gondviselésben látja, mint az akkoriban még nem ismert higiénia fogalmában. Sikerül kiszedni a golyót és egy kis csővel lecsapolni a tüdőből a folyadékot, Treville eleinte ordít a fájdalomtól, de aztán inkább elájul, így a jobb mindenkinek.

Marguarite átadja a medált Rochefortnak, aki megdöbbenve ismeri fel benne azt az ékszert, amit pár éve ő maga adott Annának. Szeme elborul és arra utasítja a nőt, juttassa vissza a nyakláncot Aramisnak, nehogy a testőr megsejtsen valamit. Athos és Porthos Arnaud házában nyomoz, a szegény festő a műtermében hever holtan és a gyilkos elvitte Louise hercegnő portréját, de vajon miért? A festőinas előhozza a korábban készült vázlatokat, a muskétások hamar rájönnek, hogy a rajzokon látható nő még csak nem is hasonlít az általuk ismert és védelmezett hercegnőre. Na most van csak hoppácska, tehát ezért lőtték le Treville-t, nehogy a portrét meglátva rájöjjön a turpisságra! Innen már egyenes a következtetés, hogy a templomban sem az ál-hercegnő volt a célpont, hanem az érsek, aki tagja volt a királyi tanácsnak. Mint tudjuk, a tanács nemsokára összeül Lajos vezetésével, és oda tart Dupre kancellár is, nyilván ő lesz a következő célszemély, rohanás!

Rochefort ezalatt az ál-hercegnővel beszélget, akinek ismeri a valódi nevét: Sofia Martinez. Gratulál neki a jól sikerült álcájához, és elmondja, hogy de Barville tetemét Francesco ügyesen elhelyezte a Szajna fenekén. Vazze, ezek hárman ismerik egymást, egyik ganébb, mint a másik, sőt Francesco és a nő még dugnak is! Rochefort előveszi Boucher fegyverkovács egy másik íját és átadja Sofiának, a nő ezzel fogja lelőni Duprét. Miután elválnak, a nő elhelyezkedik a szalonterem előcsarnokában, innen lesz a legjobb lőni, viszont pont ekkor kíséri be egy inas Bonacieux-t. A szabó a feleségéért jött, az ál-hercegnő behazudja neki, hogy Constance már hazatért, Bonacieux megköszöni és távozik.

A lépcsőházban azonban észreveszi, hogy a kalapját a szobában hagyta, visszamegy érte és pont akkor nyit be az ajtón, amikor az ablaknál álló Sofia felhúzza a számszeríjat. A döbbenten néző szabót hasbalövi: Sosem szerettem a feleségverőket és a vak komondorokat, veti oda neki és gyorsan újra tölt, mert már érkezik Dupre hintója. Az udvarra ekkor vágtatnak be Athosék és ordibálják, hogy merénylet készül a kancellár ellen. Sofia lő, de a nyíl nem talál, viszont D’Artagnan észreveszi az udvarról és felrohan. A kapualjban megbújt Francesco pisztollyal próbálkozik, de ő is elhibázza a kancellárt, így kénytelen menekülni, őt Porthos veszi üldözőbe. Az egyik folyosón utóléri és megadásra szólítja fel, de a merénylő inkább a halált választja és ledöfi magát Porthos rászegezett kardjával.

Sofia sem jut messzire, őt a testőrök két oldalról bekerítik és elfogják, a nő cinikusan elárulja D’Artagnannak, hogy a valódi Louise-t ő ölte meg, és így sikeresen megmentette egy rossz házasságtól. Bevallja még, hogy mindig is szimpatizált D’Artagnannal, ezért segített neki és Constance-nak, az ajándékát megtalálja fent a szalonban. D’Artagnan felrohan és rátalál a haldokló Bonacieux-re, aki utolsó szavaival megátkozza őt és Constance-t. A laktanyába visszatérő muskétásokat Constance örömmel tájékoztatja, hogy Treville már jobban van, de D’Artagnan komor arcát látva megretten.

A vörös gárdisták Sofiát bezárják a kóterba, ahol nem sokkal később váratlan látogatót kap, Miladyt. Ez meg hogy került ide, hiszen kegyvesztett lett a királynál, teszem fel a költői kérdést, és találnék is rá 18-as korhatárkarikás választ, de azt inkább nem írom le. Kiderül, hogy Milady ismeri Sofia és Francesco múltját, tudja, hogy mindketten képzett orgyilkosok, és szabadságot ígér Sofiának, ha elmondja, amit a merényletekről tud. A csaj bevallja, hogy az egész mögött Rochefort áll, aki spanyol kém és arra törekszik, hogy a lehető legmagasabbra jutva a király bizalmába férkőzzön, ezért gyilkoltatja meg sorra a riválisait. Milady megtudta, amiért jött, gyorsan leszúrja Sofiát és elégedetten távozik.

Marguarite felkeresi Aramist és visszaadja neki a medált, a folyosón találta meg egy sarokban, hazudja, a testőr boldogan akasztja nyakába a megkerült ékszert. A lábadozó Treville megígéri Porthosnak, hogy amint erőre kap, mindent elmond neki az apjáról, amit csak tud.

Zárásul Rochefort beszámol Lajosnak szegény Louise hercegnő haláláról, a király kis sóhajjal csak annyit mond, majd csak találnak másik rokont a népes pereputtyból, akit hozzáadhatnak a svéd herceghez. Majd megköszöni Rochefort eddigi szolgálatait és felbecsülhetetlen segítségét, és hálája jeléül első miniszterének nevezi ki, ujjára húzva az ezt jelképező pecsétgyűrűt. A főrohadék ezzel elérte, amire vágyott, délcegen kilép a léhűtők közé, akik a gyűrű láttán földig hajolnak. Karakán muskétásaink persze nem, és szúrós szemmel néznek a távozó Rochefort után.