Az eredeti cím egy ismert bibliai idézetre utal, Pál apostol első levele a korinthosziakhoz, 13. fejezet: Mert most tükör által homályosan látunk… Pénzérmét pörgető magányos férfival kezdünk, akiről egyelőre nem tudjuk, kicsoda. Váltunk a királyi palota kertjébe, ahol Lajos vidáman magyarázza a társaságnak a napfogyatkozás létrejöttét, amikor a Hold a Föld és a Nap közé kerül. Természetesen ő maga játssza a Napot egy tükörrel a kezében, a Földet a királyné személyesíti meg, a köztük álló Hold szerepére Lajos Miladyt kéri fel. De felség, én Vénusz vagyok, dévajkodik a ribanc, Athos nem is bírja nézni ezt az egészet és inkább lelép, vissza a laktanyába.
Itt aztán Treville-lel beszélget, a volt kapitány már bánja, hogy nem fogadta el a király felkérését a tanácsba, most helyette Rochefort tölti be azt a pozíciót ő meg kegyvesztett lett. Ráadásul nemsokára új kapitányt fognak kinevezni, Athos szerint viszont ezen kár rágódni, Treville legalább testőr maradt, az önmagában is rang.
A királyi társaság a hamarosan bekövetkező napfogyatkozás megfigyelésére készül (ez valószínűleg az 1638. július 11-i részleges fogyatkozás lehet), és a kis trónörökössel együtt kisvártatva felkerekednek Chatillonba, ahol Marmion, az ismert csillagász (őt láttuk az első képsorokon), már előkészítette a camera obscurát. A fenségeket Robert, Marmion öccse fogadja és madárálarcos emberek kíséretében elvezeti a megfigyelőterembe, ahol a társaság helyet foglal, a testőrök pedig szétszóródva elhelyezkednek a terem különböző pontján.
Rochefort a gárdistákat az épület külső védelmére rendeli, majd ő is csatlakozik a királyhoz, így már nem látja, amint a madárálarcosok sorra legyilkolják a vörösköpenyeseket, na kezdhetünk izgulni. Megkezdődik a napfogyatkozás, Lajosék a kiosztott sötétített lencséken át érdeklődve nézik a kivetített képet, amikor Marmion intésére az álarcosok előrontanak és mindenkit lefegyvereznek, sőt a király torkához még kést is szorítanak! Marmion Lajos megölésével fenyegetőzik, így a muskétások kénytelenek megadni magukat, Anna királyné és Marguarita zokogva igyekszik védeni a kis trónörököst.
Marmion a miheztartás végett lelövi az egyik kísérőt, majd a rátámadni akaró Aramist kilöki a torony ablakából, vazeg! Marmion éles szemmel észreveszi a D’Artagnan és Constance közti érzelmi kapcsolatot, ezért hosszú kötéllel összekötözteti őket, Rochefort-t és Porthost meg letereli a pincébe, ahol emberei egy vastag oszlophoz láncolják a két katonát. Pont egy muskétáshoz kellett láncolniuk, morgolódik Rochefort, miután magukra hagyták őket, Porthos viszont rámutat, hogy ha ki akarnak szabadulni, félre kell tenniük személyes ellenszenvüket. Hozzáteszi még, szerinte Aramis életben van, Rochefort ezen már csak gúnyosan cöcög.
A teremben Marmion elővesz egy érmét és különös játékba kezd: a király válasszon, fej vagy írás, ha eltalálja, szabadon távozhat, de ha nem, akkor megölik, döntsön a szeszélyes sors. Lajos visszaretten, Milady viszont gránitkemény és önként jelentkezik, döntsenek róla. A fejet választja és nyer, Marmion utasítást ad, engedjék szabadon, Milady a ház mögött lóra száll és elvágtat. Ezen felbátorodva az egyik kísérő gróf is jelentkezik, szintén fejet választ, de neki írás jön ki és mielőtt új próbát kérhetne, Marmion tagbaszakadt embere lelövi. A nők ismét sikoltozni kezdenek, a kis Lajos rémülten felsír.
Váltunk Aramisra, aki túlélte a zuhanást, mert pont a bejárat fölé kifeszített ponyvára esett, itt aztán nem is heverészik sokáig, hanem mászni kezd felfelé. A pincében Porthos észrevesz egy falból kiálló kampót, de akárhogy erőlködik, nem éri el, ráadásul az így megfeszülő lánc komoly fájdalmat okoz az oszlop túlvégén Rochefortnak. A gárdista közben arról mesél, hogy amíg öt évig a spanyoloknál raboskodott, mindig csak egy nőre gondolt, ez tartotta életben. Sajnos férjnél van, de a férjet elintézni most már csak részletkérdés.
Marmion közben új dolgot eszel ki: Annát, Marguaritát és a kicsit bezáratja egy emeleti szobába, míg két másik udvarhölgyet és az utolsó életben maradt kísérőt egy másikba. Annáékat Robert kíséri fel, a királyné először pénzt ígér neki, ha elengedi őket, majd a pokolra jutással fenyegetőzik, mire Robert rezignáltan közli: Már jártam ott.
Az összekötözött Constance és D’Artagnan csendben lírázik kicsit, a lány aggódik a kis trónörökös miatt, cserébe lovagja kijelenti, milyen bátornak tartja őt. Bárcsak ne mentem volna férjhez, sóhajtja Constance. Marmion kegyetlen mosollyal felszólítja Lajost, válasszon, melyik szobába küldje be tagbaszakadt emberét azzal a méretes késsel gyilkolászni, az 1-esbe vagy a 2-esbe? A király nem akar választani, hiszen nem tudja, melyik szobában ki van, de Marmion szerint muszáj dönteni, a király a sors eszköze, így Lajos hosszas habozás után az 1-est választja. A késes ember elindul, feszülten telnek a percek, majd miután kiderül, hogy abban a szobában a szerencsétlen udvaroncok voltak, nem a trónörökös, Lajos összetörten, de mégis megkönnyebbülten zokogni kezd.
Milady egyenesen a laktanyához vágtat és tájékoztatja Treville-t és Athost a helyzetről. Treville úgy dönt, kis létszámú csapattal indul a foglyok kiszabadítására, Milady is velük akar tartani, de előtte kér valami ruhát, amibe átöltözhet. Athos meglepődik, hogy a nő önzetlenül csatlakozni akar a felmentő sereghez, de Milady felvilágosítja: ha Lajos netán meghalna, akkor az ő nehezen elért pozíciója is megrendül, ezt szeretné elkerülni. Athos gúnyos mosollyal kér elnézést a naivitásáért.
Marmion hosszú monológban végre kifejti, mit akar az akcióval elérni: helyreállítani a megbomlott egyensúlyt. Szülőfalujában, Gerberoyban ugyanis pár éve pestisjárvány tört ki, és az előírások szerint a katonaság lezárta a környéket, hogy a betegség ne terjedjen tovább. Az emberek egy része meghalt, viszont a járvány lassacskán múlni kezdett, nem történtek új megbetegedések. A király parancsára azonban semmilyen élelmiszert nem lehetett a faluba eljuttatni, így Marmion kénytelen volt végignézni, ahogy először a felesége, majd a két fia lassacskán éhenhalt. Kénytelen volt pénzfeldobással eldönteni, melyikőjüknek adjon abból a kevés ételből, de hiába, így is alig pár nappal élték csak túl egymást.
Az emeleten Aramis viszonylag csendben leszámol az őrrel és kiszabadítja Annáékat, két volt nője örömmel ugrik a délceg megmentő nyakába. Marguarita is magán kívül van a boldogságtól, de aztán női érzékével megsejt valamit és gyanakodva figyeli a másik páros örömét, főleg mikor Anna kijelenti: A fiam az ön védelme alatt lesz a legjobb helyen. A kapuban megjelenik Milady, hírt hoztam Marmionnak, magyarázza az őrnek, de az nem igyekszik beengedni. Végül aztán mégis, de ez lesz a veszte: Sose várakoztass meg egy hölgyet, mondja Milady és leszúrja, majd kinyitja a kaput Trevilléknek.
A pincében Porthos és Rochefort továbbra is a falból kiálló kampót igyekszik elérni, úgy tűnik, a Rochefort felőli közelebb van, ezért most a gárdista kepeszkedik és okoz így fájdalmat a megfeszülő lánccal a muskétásnak. De végül sikerül elérnie a kampót is kirántja a falból, na végre, megvan a szabaduló eszköz, bár közben Porthos jobb válla sajnálatos módon kiugrott. A zajra beront az őr, akit Rochefort a kampóval ledöf, na ennek kampó! Szabad az út, már csak helyre kell rántani Porthos vállát. Ezt még egy hülye is meg tudja csinálni, biztatja Porthos Rochefort-t, aki ezen felbuzdulva nekiveselkedik és nagyot ránt Porthos karján, aki ezt még nagyobb ordítással fogadja. Ez most vagy sebesült bika hangja volt, vagy Porthosé, mondja az épület túlsó részén Athos Treville-nek.
A három felmentő sereg összetalálkozik, majd Aramis továbbmegy biztonságba helyezni a királynét és a trónörököst, Athosék Rochfortékkal meg indulnak kiszabadítani a királyt. Robert arról igyekszik meggyőzni Marmiont, hogy hagyják abba az akciót és meneküljenek, de Marmion erre nem hajlandó. Újabb pénzfeldobásra készül, ezúttal Constance élete a tét, a királynak kell ismét választania. Ezúttal az írás mellett dönt, de a fej jön ki, Marmion már emeli a pisztolyt, hogy lelője a lányt. D’Artagnan kétségbeesetten magát ajánlja fel Constance helyett, Marmion elfogadja a cserét, a testőrre szegezi a pisztolyt és lő. Az utolsó pillanatban azonban Robert belép D’Artagnan elé, így őt éri a halálos lövés.
Berontanak Treville-ék és hatalmas tusa kerekedik, Marmion emberei egymás után hullanak el, az egyik hátulról megtámadja Athost, de Milady egyetlen lövéssel leteríti. Szívesen, biccent a ribanc a meglepetten néző Athosnak. Marmion elmenekül, de nem jut messzire, mert Rochefort utoléri és pisztolyt szegez rá. Marmion nem hajlandó könyörögni az életéért, ezért Rochefort lelövi és visszamegy a terembe. A király örömmel fogadja, és hosszan hangoztatja, hogy a mentőakció sikerét egyedül a gárdistafőnök érdemének tartja. Szerinte a testőrök, különösen D’Artagnan, megint nem voltak a helyzet magaslatán, hát milyen hülyeség volt már belemenni az őrült Marmion pénzfeldobó játékába?!
Majd Miladyhez fordul, akiben szintén csalódott, hiszen önző módon lelépett, ráadásul férfiruhában merészelt megjelenni előtte, ezért felszólítja, hogy haladéktalanul költözzön ki a palotából. Miután lehiggad, Lajos helyet foglal a hintóban és ölébe veszi a trónörököst, indulhatunk a palotába. Ám előtte még meg kell várni Constance-t, aki az átélt események hatására úgy dönt, D’Artagnannal kívánja leélni az életét. A páros heves csókban forr össze, a muskétások és Anna királyné mosolyogva nézik őket.
Facebook kommentek