Tóbiás sunyiban bevesz a talán szteroid kapszulából, amit az edzőtermi „Izom Tibortól” szerzett. Úgy tűnik, működik is, mert büszkén mutatja Zsófinak, hogy már képes mozgatni az ujjait. Hogy segítse gyógyulást megkéri az anyját, hogy menjen haza, mert ha folyton megcsinál neki mindent az életben nem fog felépülni. Tóbiásnál a pont.

Ádám hazatér New Yorkból, rengeteg mesélnivalója és egy meglepetése is van Hanna számára, mégpedig egy duplán örökre szóló tetoválás a ,,Forever” felirat formájában. (Háttérinfó ON: lehetett olvasni pár hónapja, hogy az Ádámot játszó civilben is Ádám a barátnőjével közös tetoválást csináltatott, s akkor mondta egy interjúban, hogy bele fogják írni a történetbe – Háttérinfó OFF). Hannát idejekorán felemészti a lelkiismeret-furdalás amiért megcsalta Ádámot Balázzsal, így kénytelen színt vallani, miszerint megcsalta Ádámot míg távol volt.

A Csillagvirág klinikán Barbara a húga, Betty iránti aggódással (periodikusan ismétlődő folyamat) kezdte a hetet. A lány a múlt héten odadobott egy fricskát Nándinak, aki anno a klinika gazdasági igazgatójaként, később gengszterként, jelenleg pedig gengszter polgármesterként domborít. Összezörrenésük tárgya a polgármesteri hivatalban dolgozó női alkalmazottak nem létező egyenjogúsága és a gaz kizsákmányolás mentén folyt, s mivel Betty nemrég tulajdonosává vált helyi sajtót képviselő Csillagszem elnevezésű online lapnak, s mert amúgy sem kedvelik egymást, úgy gondolta, teljesen jó ötlet az adottságait kihasználva egy kicsit kompromittálni a polgármester urat a témával. Nándi evidens mód nem boldog. Szóval Barbara jogosan aggódik, Roland meg kontráz. Szegény feleségének nincs elég baja a húgával, még azt is meg kell tudnia, hogy Nándi és Roland között sincs ám fegyverszünet. Nem-nem, hiába állították. Minden látszat-nyugalom ellenére ott tesznek be egymásnak továbbra is ahol csak tudnak.

Csillagidő 3141.9 Az Enterprise fedélzeti hídján feszült a hangulat, egy ismeretlen űrhajó közeledik feléjük, Spock szerint erre rég járt földi jármű, de erre rögtön rácáfol az, hogy morzehívójeleket vesznek az idegen hajról. Kirk rögtön Spock orra alá dörgöli, hogy tévedett az első tiszt, amikor azt mondta, hogy nem lehet földi hajó, Spock nem érti miért kell ennek ennyire örülni. Az ismeretlen hajó végre a képernyőn is megjelenik, 20. századi roncsnak tűnik! Kirk készültséget rendel el, a fegyverzet működik, McCoy is jelent, vesznek szívhangot, de nem lehet emberi, mert percenkét csak négyet ver. Spock is megvizsgálja a hajót, valamilyen berendezés kezdett el működni, Kirk riadóztat is rögtön.

Újabb kalandok szárazon és vízen, a német epizódcím tovább árnyalja a tudnivalókat: Lehrgeld, azaz tanulópénz. Fiatal hajósinas mászkál a liverpooli kikötőben, munkát keres és szerencsésen magára vonja az éppen partra lépő Baines kapitány figyelmét. Thomas Arnoldnak hívják a fiút, tud olvasni és számolni, Baines szerint van esélye matrózsegédnek jelentkezni az Onedin hajóra, de előbb még meg kell várni, amíg a tulaj berakodik.

Rég nem látott Ward ügynökkel nyitjuk ezt az epizódot. A csúnyán megégett, May-maszkban sínylődő 33-as ügynökkel vacsorához készülődnek egy bisztróban. Amíg a kaja elkészül, hogyvoltoznak egy kicsit arról, hogyan kerültek össze. 33-as baromi hálás Wardnak, és viszont, bár gyanítom, normális érzelmei csak a nőnek vannak. Ward egy gép. A romantikus vacsi azonban félbeszakad, mert egy szemüveges fazon a szomszéd asztalnál fizetni készül. A furcsa páros erre elkezd fegyverrel hadonászni ala Ponyvaregény, és magukkal viszik az szemüveges ürgét. Hogy miért? Hogy 33-as arcát rendbe hozza. Milyen romi!

Ha eldönthetném, hogy milyen inhuman képességet szeretnék, akkor biztos azt választanám, hogy szupergyors legyek, hogy egy nap 24 órájába minden beleférjen. Ám mint tudjuk, a dolog nem választható, és ugye szegény Raina is szárnyas angyalka szeretett volna, aztán hogy járt. Szóval mostantól újra jönnek a hogyvoltok, ha nem is nagy sebességgel, de biztosan.

A 13. epizód az előbb emlegetett inhumanekhez hasonlóan különleges képességű emberekkel indul. Karla Fay Gideon nem csak azért különleges, mert három neve van, hanem azért is, mert az ujjaiból acélkörmök nőnek. A S.H.I.E.L.D. Indexre rakta, majd le is vette róla, mint a népdalban, mert elég labilis idegzetűnek bizonyult. Sőt önmaga és a köz védelme érdekében még helyre kis vaskesztyűvel is felszerelte. Skye apu érkezik hozzá látogatóba újonnan szerzett szintén Indexes haverjaival: a zavaros tekintetű, elektromos kütyüket megbuheráló Wendell Levivel és az egyelőre csak szimplán igénytelen kinézetű Francis Nochéval. Rádumálja a nőt, hogy csatlakozzon a vidám kis triumvirátushoz, és segítsen nekik leszámolni a S.H.I.E.L.D-del. Karla kicsit visszakozik, de amint lekerül róla a vaskesztyű, menten más színben látja a világot.

Kovács doktor végtelen sebességgel száguldozik a tök üres utcákon, míg az anyós ülésen összecsinálja magát a partnere, aki egy eddig még nem látott figura, de mindegy. Megérkeznek egy raktárhoz, azt mondja a mókus, hogy még hét perc és it vannak a tűzszerészek. Doktor Kovács nem időmilliomos, úgyhogy berúgja az ajtót és elkezd üvölteni, de sehol senki, csak egy kamera figyeli őket. Azt gyorsan kilövik, majd a partner elszalad, hogy lecsekkolja, nem-e az épület sarkában egy kocsiban ülve laptopozik-e a gyanusítottjuk, aki telefonon hergeli Kovácsot? De igen. Elkapni persze nem sikerül, mert simán elhajtott. Kovács megtalálja a kollégáját, akit egy oszlophoz kötöztek egy bombával a nyakán. 1 perc nem sok, max. annyira elég, hogy megmondja mennyire szereti a családját. A bomba felrobban, Kovács bosszút esküszik, hogy elkapja ezt a szemét, fatökű Julian Ridderhoffot, akit még a bíróság is felmentett.

Attila miután rajtakapja Robit, hogy a céges papírok közt nézelődik rettentően bedühödik. A fotelbe vágja a férfit, és ráparancsol, hogy mondja meg, mit keresett a papírok között. Robit persze nehéz szóra bírni, de Attila figyelmezteti, hogy ha nem mondja meg mit keresett, az apja tudni fog róla, hogy míg a börtönben ült addig Robi megcsókolta Ágit. Ez hat, úgyhogy Robi beismeri, hogy az apja küldte a céghez, hogy kémkedjen, mert az a terve, hogy megszerzi magának a kft-t.

Visszatértek a könyvtárosok és vele a hogyvolt is, gyakorlatilag szinkronban vagyunk a kinti vetítéssel, köszönhetően a Universal Channelnek, kapjunk is bele gyorsan. Kilenc hónappal ezelőtt kezdünk Londonban, ismeretlen férfikéz emeli le egy könyvespolcról Sherlock Holmes összes történeteit egy kötetben, és némi mágia révén megidéz belőle egy alakot. A félhomályban ugyan nem látni jól, viszont akárhogy meregetem a szemem, az alak sehogy sem hasonlít a detektív ismert figurájára, de akkor ki lehet? Szükségem lesz a segítségére, közli az alakkal az ismeretlen férfi. Ugrunk a jelenbe, Jenkins molyol az Annexben, ám egyszer csak a könyvtáros album lapjai pörögni kezdenek, a polcok meg ide-oda csúszkálnak, ez nem igaz, már megint, sóhajt fel, némi lemondással a hangjában. Főcím.

Sándor teát keverget, pont elkészül vele, amikor nyílik a szép piros ajtó, betoppan rajta heti vendége, Árpa Attila, rendező, producer, színész, tévés guru. Pacsi, férfias pusziszkodás, miközben Attila közli, hogy beteg ám. „Sebaj, most már én is” – így Sándor, lecuccolás közben meglepődik, mekkora nagy kabátban érkezett. Persze, mert hideg van, meg esett is. A kocsi is rossz helyen van, Laliéknak meg nem jó bezárva a Tigrisbe, de ez már egy másik történet. Folytassuk inkább Árpával és Friderikusszal!