Part One: Noah
A részt a jelenben kezdjük, hősünk telefonon át tanácsokat ad fiának (Trevornak), iskolai dolgozatával kapcsolatban a rendőrség udvarán állva; aztán le kell tennie, mert Jeffries nyomozónak további kérdései vannak hozzá. A rendőr hallotta a beszélgetést, meg is jegyzi rögtön, hogy neki ikerfiai vannak, de elváltak a feleségével, nem láthatja őket mindig.

A kezdeti kitérő után visszatérünk a múltba, Noah és Alison együtt hajóznak egyelőre ismeretlen úti cél felé. A férfi kávét vinne a korlátnál álló nőnek, mikor ismeretlen idős hölgy lép hozzá, így annak háta mögött egy biccentéssel jelzi a férfinak, hogy inkább ne csatlakozzon. Az mindenesetre jól viseli a szitut, némán várja a kikötőben, míg Alison taxiba ülteti az ismerőst, és végre vele is tud foglalkozni. Úgy nézem a könyvéhez jöttek anyagot gyűjteni, de előbb beugranak egy ruhaüzletbe, mert Noah leöntötte az ingét kávéval a hajón, azt kellene lecserélni. A boltban kapható helyi póló feliratáról tudjuk meg, hogy Block Island-ra hajóztak át körülnézni. Ha már ruhaüzletben járnak, a nő is választ magának egyet, bemegy a próbafülkébe, aztán behívja hősünket ’segíteni’. Vad csókolózásba kezdenek, de az eladó pár pillanat múlva bekopog, hogy segíthet-e valamit, így ebből most nem lesz öltözőszex. Ezután fagyiznak (ahogy elnézem mindketten meg- majd felvették a fülkében próbált ruhákat), aztán elmennek a világítótoronyhoz, ahol már tényleg anyagot gyűjtenek a férfi könyvéhez.

A koncert utáni napon a vendég - és a downtoni személyzet együtt fogyasztja utolsó közös reggelijét. Barrow összekócolt szemöldökkel kérdezi Annát, mégis mi történt az arcával, aki közli, hogy elesett, majd borzasztó szomorú arccal foglal helyet Green mellett. Anna nyilvánvalóan nem bírja sokáig, és minden ok nélkül feláll az asztaltól majd elviharzik. Bates figyelő szemei elől persze hiába menekül, és a lakáj Mrs. Hughes-t faggatja, hátha tud valamit, de a házvezetőnő csak tereli a dolgokat. Barrow megjegyzi milyen nyomott a hangulat, mire Carson szerint a reggelinél még mindenki kómás, mit kell ezen csodálkozni? A fenti vendégsereg nagy búcsúzkodás közepette távozik, Lord Gillingham Marytől köszön el, mondandóját sűrű vigyorokkal megtűzdelve, és egy reményteli következő találkozás megpendítésével, de Mary hárítja a lovagias gesztust.

Kezdjünk Tommal, egy pihe-puha ágyikóban szuszog békésen, miközben valaki a homlokán lévő karcolást varrja össze. Kedvencünk lassan felébred, egy vörös hajú hölgyet lát maga előtt, nem Rebecca az, mint ahogy Tom gondolja, hisz az első gyors pillantások alapján valóban hasonlítanak egymásra. A nő megijed, mikor Tom követelni kezdi, hogy mondja meg, hogyan került ide, kirohan a hálószobából. Tom lassan feláll az ágyról, az ajtóhoz lép, be van zárva. Kutatni kezd a komódban, talál egy levélbontó kést. Az udvarról gyerekek hangját hallja, egy kislány és egy kisfiú labdázik kint. Tom fel sem fogja mit lát szerintem, mert egy szakállas, torzonborz öregúr lép be a szobába, vadászpuskával a kezében. Egy kés a vadászpuska ellen nem jó, az öreg késséggel válaszol Tomnak, ki is ő. Willie McComb, a lánya Alicia, a két kisgyerek pedig az unokája, Észak-Karolinában van, Cornelius nevű városkában. Willie lőtte le a repülő DarázsFürgét, ami Tomot rabolta el a bowlingcenter elől. Ő hozta rendbe a combját, remélhetőleg Tom nem bajkeverő, mert ez a hely biztonságos. Itt nincs semmilyen háború. Tom nyugodtan hozza rendbe magát, még friss ruhákat is kap. Remélhetőleg nem őrült szektások karjaiba keveredett...

Abby nem éppen elit közönséget felvonultató kricsmibe érkezett, és miután az egyik vendég 'Abby Kelly'-ként köszönti gyanítom szülővárosában, Bostonban járunk. A tag – Gus – tolókocsiban ül, rögtön meg is indokolja állapotát: motorja összetalálkozott egy kamionnal, és ő húzta a rövidebbet. De elég a szomorúságból, inkább a tulaj – Dave – után kiált, aki nem más, mint a nő bátyja. A tesók megölelik egymást, aztán Abby a pult mögé sétál, és bekiabálja a vendégeknek: a következő kört én állom!

Kora reggel a klubban Ray főz kávét héderező tesójának, aki az előző esti témán rugózik tovább – tudni akarja hősünk milyen áron hozta ki a sittről. Nem, nem akarod tudni, így a válasz. Kétlem, hogy Terry annyiban hagyná, de most nem tud tovább kérdezősködni, mert Bunchy és Donovanapu érkezik. Az öcskös örömmel megöleli frissen szabadult bátyját, aki viszont apja látványától nem ugrik a plafonig, és Ray is hideg fejbólintással üdvözli az öreget. Megszólal a telefonja: Finney titkára, Varick Strauss hívja, miszerint Caseynek (Finney gyagya fiacskájának) 10-kor jelenése van, de nem érik el mobilon, úh. szíveskedjék személyesen előrángatni. Hősünk némi kínnal az arcán megkérdezi a címet és útnak indul. Eközben Mickey előadja, hogy mi mindent tett fia szabadlábra helyezéséért, de mikor Terry rákérdez, hogy „mégis mit?”, csak terelni tud. Na ja.

Múltkor majdnem mindenki padlót fogott ilyen-olyan okokból, és még Vernon csöcsös-kokózós képei is eljutottak az ügynökséghez. Spencer most azonban azért izzad, mert az MRI eredményeire vár a kórházban. Az orvosa elment szafarizni Afrikába, úgyhogy kénytelen valami kiváló előmenetelű doktornővel megbeszélni, hogy akkor most mi vár rá. Ennek fényében jobb lenne ezt a megbeszélést elhalasztani a picsába, de kiderül, hogy a nő több száz sportolót kezelt már, egy igazi specialista, jobb lesz, ha hallgat rá. Szóval tuti rossz a hír, Spencer éppen előadná a nagy monológot, hogy kényszerítették, hogy sisakkal a fején rontson neki embereknek, mire a dokinő közli a hírt, hogy kutyabaja. De hát ez fantasztikus hír, Spencer boldog, magához szorítja a dokinőt, hazafelé a gettón keresztül vezet, miközben vereti Taylor Swiftet az autóban, a fájdalomcsillapítós dobozt is csak megcsörgeti, pirulára most nincs szükség.