A villalakók beolvasnak egymásnak, Fanniról kiderül, hogy szereti a Tiffany-füzeteket, és bugyi nélkül simán, de műszempilla nélkül sehogy nem bírja ki. És akkor ott van még a két derékszöggel rendelkező háromszög és a gusztustalan, mint közös nevező.  

A villalakók még mindig hatalmas lendülettel kavarnak egymás ellen, összeesküvésre szervezett betéti társaságok alakulnak, szövetségeket megerősítő dugások csattannak, tényleg már csak az kéne, hogy Fanni előre odaígérje a lányát Dennis fiának. Csak az a baj, hogy olyan ez, mintha Schrödinger macskája bekötött szemmel kapkodna egér után: senki nem tudja, hogy mégis mit ér a a nagy kavarással, odakint ettől majd szeretik, vagy éppen ellenkezőleg, megvetik majd a nézők.

Annyi azért kiderült a szombati összefoglalóból, hogy mindenki azt gondolja, hogy játszani, azaz kavarni kötelező, mert a nézők azt nagyra értékelik, és esetleg majd felfelé fordított hüvelykujjal szavaznak, ha a penge ott lesz majd a torkuknál.

A Paramount Channel nálunk is bemutatta a Black Sailst, ennek örömére elővettük a hogyvoltokat, nehogy valaki kimaradjon a jóból. Lesz egy Facebook-játék is a sorozat örvén, tessék majd figyelni a hogyvoltot, és nyerni kalózkardot vagy koponyát, vagy mittudomén mit.

Az elején kapunk egy összefoglalót az eddig történtekből. Mi is így emlékeztünk! Az ébredező Flint kapitány reggeli bekötözésben részesül Miranda Barlowtól, aki gondosan ápolja őt. A nő szerint Pastor Lambrick, a környék lelkipastora kémekkel figyelteti őt. Flint jó hírt közöl vele, megszerezte az Urca De Lima útitervét! John Silver Miss Guthrienél körmöl egy papírosra. Scott megbízott hírt hoz Eleanornak: Max lelépett és valószínűleg elhagyta a szigetet. A tanyán az egészségügyi ellátás után teázás következik, nagyon ragaszkodhatnak a Brit Úri Etiketthez. Itt is Silver körmölése a téma, leíratják vele mire emlékszik az útitervből. Miranda nem az elégedettség mintaképe, pláne amikor szekéren meghozzák neki a hajón lábadozó Richard Guthriet, hogy őt is istápolja.

Robogunk tovább az esküvői vonaton, a meghitt kerti összeadás-ceremónia be lett zsákolva az előző epizód során, sőt úgy látszik, a hivatalos igen-csók-gyűrű kombón is átlendültünk, és azt lerendezték az alkotók pár vágóképpel. Na, nem mintha hiányozna még egy puccparádé, elvégre a romantikabombát az előző rész végén rendesen az arcunkba robbantották. Ott folytatjuk, hogy bejelentik a párt a nyitótáncra, szóval a partyszakasz következik. Kiderül, hogy Lily nem vette fel Marshall nevét, viccelődnek egy sort, hogy milyen közös nevet választhattak volna. Előkerül a Hasselhoff, meg egyebek, talán a Mr. és Mrs. Awesome említésre méltó közülük, a többi leves. Nyuszmuszolás, csók, tánc, csöpög a romantika, a tévé alól lehet törölgetni a szentimentalizmus-tócsákat. Ugorjunk.

Például Tedékre, akik átrágják, hogy most, hogy az esküvő letudva, holnap elmondhatják a többieknek „A TITKOT”. Barney ebbe véletlenül belekagylózik, onnantól kezdve nincs egy fél pause Tedék zrikálásában, mit mondhattok el, mit mondhattok el, károgja beakadt lemezjátszóként. Ted és Robin próbálná elterelni Barney figyelmét, például elküldik egy dögös barnát hajtani, de ezúttal még a csajfaktor sem hat Barney-ra: Mit mondhattok el? Ki vele! Ted kijátssza a komoly „erről most tényleg nem szeretnénk beszélni” kártyát, de teljesen hatástalanul, üresben túráztatja a motort, mert Barney egy látszólagos leokézás után már a mikrofonba szajkózza a kérdését, helyenként szolgálati közleménnyel megszakítva. Szóval ezt a kérdést fogjuk felgöngyölíteni az epizódban. Van rá 20 perc, kerek-perec.

Robin éppen vizet kér, Barney a háttérből nyaggatja. Ted bemondja, hogy híreik vannak, de nem akarják az esküvőről elvonni a figyelmet, úgyhogy még kis ideig szájzár van. Barney meglepő módon ezt megérti, beteg talán, vagy részeg. Pedig elég nagy hír, rondít bele Ted a másodpercnyi nyugalomba. Mielőtt Barney szarvasgombaszagot fogott vaddisznóként túrná fel a titkot, Lilyék is befutnak. Kopog a szemük a saját bulijukon, reggel óta nem tudtak egy fél zserbót letolni a torkukon, mert mindig akadt egy rokoni ölelés, egy kötelező jelenés, vagy egy csókot-csókot kanalas pohárveregetés, ami miatt elbukták az aktuális fogást az Újházy tyúkhúslevestől a kaszinótojásig. Teljes együttérzésem.

A többiek segítő kezet nyújtva próbálják eljuttatni őket a kajásasztalig, de csak a nagynéniig jutnak, akinek akut szófosása van, ömlik belőle az értelmetlenség, mintha három szája lenne, így leragadnak egy időre. Nagynéni csak azzal az ígérettel engedi fel a sorompót a csapatnak, hogy ugye akkor majd találkozunk a táncparketten vonatozás közben. Tegye fel a kezét, aki most vágna eret magán egy kicsorbult fakanállal. Na, ugye, erre a kérdésre már hetekkel korábban megszületett a válasz Lilyéknél is. 

Flashback, csapat az apartmanban pocol a kanapén, Robin bedobja: vonatozás, Lily felvési egy listára. Következő jelölt, vetítés képekből, alatta szól a Time of Your Life, legvégén gyerekkori fotók közös szívbe zárva. WTF, most vajon a jóízlés pusztításán mesterkednek hőseink, vagy kollektív begombázás volt a program? Mielőtt megtudnánk, mehet ez is a listára.

Milyen listára? Kérdezi az éppen befutó Barney helyettünk, kösz a nézők nevében. Borzalmas esküvői klisék, amiket már jó előre kikukáznak Marshallék. Barney gyorsan felveszi a fonalat: Mint például a Korintusiakhoz írt levél, amit majd’ minden esküvőn bedobnak? Aki nem tudná, miről van szó, annak Marshall nem bújtatott áhítattal szavalja el, hogy milyen is a szeretet. A végén a csajok egy jéghideg „Béna”  megjegyzéssel oltják le lelkesedésének tüzét. Megy a listára, Marshall csalódottságában olyan fejet vág, mint egy nyolcéves, akinek most szóltak, hogy reggelire mégsem ehet palacsintát, hanem marad a szalámis zsömle.

Vissza az esküvőre, Lily örömtüzeket gyűjt, megcsináltuk a klisék nélküli esküvőt. Marshall kicsit ünnepet ront: és szex a mosdóban? Oké, egy klisé belefér. Vagy inkább kettő. Igazuk van, ha már kettyintéssel bukják a klisémentességet, a botoljanak nagyot és többször. Elérnek az asztalhoz, kaja éppen sehol, Marshall már elkeseredetten éhes, úgy néz, mintha előle vitték volna el az utolsó akciós menüt, és már csak tegnapi pacalpörkölt lenne a választék, lassan elmajszolná a fedoráját is.

Barney meg elzavarná őket jófej módon. Menjetek veszekedni, vagy sértődöttet játszani, bármit, amit a házaspárok csinálnak, csak hagyjátok el a terepet. Mert ők hárman éppen benne vannak valamiben. A noszogatás hatástalan, úgyhogy Barney pár minifánk csalfa reményével küldi el a párt néhány asztallal arrébb. Barney hármasban marad Tedékkel, és most már pajszerrel kezdi feszegetni a kincsesládikót, halljam a titkot. Tűkön ülünk mi is.  

Ted elvégzi a kezdőrúgást, Robinnal az évfordulójukat ünnepelték a kék kürtös étteremben, ahol a legelső randi megesett, ugye. Barney-nak homályosan dereng valami az esetről, Ted háborog az érzéketlenségén, de hát az egy szimbolikus pillanat volt mindannyiunk életében. Barney lecsapja a magas labdát: a tiédben talán, az enyémben egy kevésbé unalmas pillanat. Vissza a sztorira, Robinék ülnek az étteremben, két pohár pezsgő érkezik, amit amúgy nem is rendeltek. A ház ajándéka, remek, ingyen van, jöhet, legurítjuk. Nézzünk a pohár mélyére, mit találunk.

A történetmesélés folyamát időnként Marshall és Lily ételhajkurászása szakítja meg, ilyenkor Barney újabb és újabb kaják ígéretével ülteti vissza őket a szopatóhintába. Most éppen egy meglepetés csokiszökőkút a mézesmadzag, az újdonsült házaspár kezét-lábát törve rohan el, meglökni sem nagyon kell azt a hintát, maguk hajtják. Ted eközben Barney-t agyát húzza, a végtelenül vontatott történetmeséléssel. Mintha Kids hallgatná Ted-aput, hja, és tényleg.

A pohár alján eljegyzési gyűrű kacsint cinkosan Robinra. Barney álla az alagsorban landol, amikor éppen befigyel balról az esküvői videós, valami jókívánság az ifjú párnak: „Ne házasodjatok össze!” A videós lógó orral távozik, közben Barney masszív döbbenetét bárddal lehetne felszeletelni: „Nem, nem, nem, nem, Ted, ezt nem teheted velem. Nem, nem, nem, nem.” Nagyjából szó szerint, talán kettővel több nemmel. Robin reakciója pont szóról szóra ugyanez volt (talán öttel több nemmel), még jobban kiborult, levegőért kapkod, innia kellene egy kortyot, csak le ne nyelje a gyűrűt.

Ted jéghideg nyugalommal lehűti: a gyűrű nem tőlem van. Robin szívéről csak a fele kőhalom zúdul le, akkor kié ez a gyűrű? Erre a szomszéd asztaltól átjön egy faszi, és megkéri a csaja kezét a rossz helyre kivitt jegygyűrűvel. A meghatódott csaj sűrű igenek közepette a nyakába ugrik, Tedék asztalát meg kínos csend és zavart nevetgélés nyomasztja. Robin zavarára meg lehetne teríteni öt fogáshoz. 

Ted számon kéri a reakcióját, valahol jogosan, mert tényleg úgy viselkedett a csaj, mintha legalábbis fel akarták volna gyújtani, egy kettéfűrészelést követően. Robin mentőövért kapkod, tudod, hogy mennyire nem szívelem a házasságot. Az biztos, hogy Tednek az előző válasz elég konkrétan a fejébe verte. Nem akarta megkérni Robin kezét, de azért a csaj a reakciójával kirúgta a pettyest a stadionból: Egy éve együtt vagyunk, szeretjük egymást, ennél enyhébb ellenállást vártam volna. Valahol jogos, Kutuzov tábornok szívélyesebben fogadta Napoleont az orosz tajgán. Robin meaculpázik egyet, bocs, kiborultam, lépjünk túl rajta. Ted viszont köti az ebet a karóhoz, ez a lelkizés most olyan, mint a karácsonykor a töltöttkáposztától puffadó gyomor, nem lehet elkerülni. 

Az ételhajsza következő körét MarshallLily nyeri, legalábbis pezsgőt sikerült ledönteni, eperrel kísérve, amit Lily egy pezsgős böfögéssel erősít meg. Marshall akkor se lenne büszkébb újdonsült feleségére, ha mangalicákat idomított volna be balettozni. Ők lelépnek, Ted továbblendíti a történet kerekét, mi történt ezután? Ted és Robin elkezdik átbeszélni, hogy ki hol látja magát öt év múlva. Ted házasként, Robinnak még lövése sincs, talán Argentínában, vagy Tokióban, nem is akarja tudni, nem akar tervezni. Kaland az élet. Ted erre kimondja a halálos ítéletet: lejárt a szavatossági idejük. Barney szája akkorára nyílik, hogy elnyelne romlott kilós sóletkonzervet: Ti szakítottatok, nem tudom elhinni. A helyzet súlyosságát csak az enyhíti, hogy a háttérben Lily vonatozik be a képbe lelkesen és (öröm)ittasan, lassan nem tudja, hogy melyik földrészen van. Ted nyugtat, a történetnek még nincs vége. Lesznek itt még fordulatok.

Az étteremből hazamennétek átbeszélni a helyzetet, amikor a pincér felismeri Tedben a kürtöt egy évvel korábban ellopó figurát. Ted menekülőre fogná, de két öles lépés után belerongyolnak a pincérbe, ezzel rá és saját magukra borítva két adag bolognai ragút, marhahúsostul, parmezán-sajtostul. Szóval néztek ki úgy két résszel ezelőtt, mint a törpe, aki lámpa nélkül kereste a szilvalekvárt a spájzban. Ted még egyszer próbálkozik a meneküléssel, egy lépés után hanyatt vágódik a dzsúzos padlón.

Hazaérnek, jogsi, hitelkártya letétben az étteremben, amíg a kürt vissza nem kerül a falra. Otthon Argentína a téma, meg, hogy ki hol akar élni. Ted menne bele a világba, bárhová, építésznek, de Robin úgy ezzel, mint Moszkva a könnyekkel, nem hisz neki. Ted viszont erősködik, nem forintos alapon játssza az ultit, most ideális az időpont, hogy dobbantson. Igen, még akár Argentínába is. (Azért argentin állampapírt ne vegyen túl sokat, csak szólok.) Ted teríti a lapjait: Komolyan gondolom, hogy költözzünk. Piros 20-100 terített durchmars. Te jössz, Scherbatsky, erre licitálj.

Barney nem hisz a fülének, mintha azt hallaná, hogy környezetvédelmi termékdíj lesz a napelemre. Ellenkezik bőszen, senki nem megy Argentínába, és sorjázza a kontra érveket Argentína ellen, amiket egy cserediáklánytól hallott, akivel kamatyolt. Robin visszatér az éppen elkapott menyasszonyi csokorral. Barney erre tovább borul, centikre van a padlófogástól, de… a történetnek még nincs vége. Folytatjuk a visszatekintést.

Tedék otthon kavarnak, még a csőrözés fázisában. Robin előhúzza a gyerekkártyát, Ted, ha valakinek szülnék gyereket, az te lennél. Barney bizakodva kérdezi, ugye ekkor futottál el, Ted. Ted azonban újult erővel folytatja a szárazkufircot, éppen szintet lépnének, amikor rájönnek, hogy nincs óvszerük. Átmenetileg leállnak, aztán egy másodperc után úgy döntenek, hogy kockáztatnak, minden tétet fel a pirosra, és tovább küldik a kék kürt árnyékában. Barney most veszi észre, hogy Robin már egy ideje ásványvizet iszik. Egy esküvőn. Barney-val fordul egyet a világ.

A menyasszonyi torta felvágása következne, Lily már alig áll a lábán, a szemei olyan üvegesek, hogy az arcáról azt hinnéd, képkeret. Barney kezd elsüllyedni a kétségbeesés mocsarában: Mondjátok, hogy ezzel még nincs vége a történetnek. Ted ekkor még csavar egyet Barney amúgy is görcsbe rendeződött gyomrán: menjünk, együnk a tortából. Barney csak 11 alkalommal volt ennél idegesebb amiatt, hogy valaki terhes.

Jönne az a rész, amikor a pár összekeni egymást a tortával, de Lily már alig lát ki a fejéből, egy gombostűre tűzött hangya szemében több értelem van. Annyira koordinált a mozgása, mint egy zárlatos betonkeverőnek, kettőt lát Marshallból, majd elvágódik, akár egy magára hagyott rongybaba. Indulnak a nászútra, pá-pussz-helló a násznépnek, majd lelépnek, csak tudnám, hogy ki vezet ilyenkor. Egy svungos hazai vidéki lagzin embert nem találnál erre a feladatra. Ranjit a sofőr, persze, gondolhattam volna.

Barney a végletekig elkeseredett, házasság, terhesség, nagy hiba, végzetes hiba, mormolja maga elé morózusan, épp amikor a videós venné fel az újabb jókívánságot. Hát, Barney nem kényezteti el, nem lesz sokszor bevágva a montázsvideóba. Robin, Ted és Barney hárman maradnak az erkélyen, Barney nem túl kedves szavakkal osztja a párt. Ted, te otthon ülsz majd a gyerekkel, unalomban fuldokolva, amíg én végigkirálykodom az életem. Robinnak pedig elhízást jósol. Ted mosolyog. A történetnek még mindig nincs vége.

Vissza két héttel korábbra, koitusz kipipálva, Tedék szex után szedelőzködnek. Ideje visszavinni a kürtöt, amihez Robin átöltözne, de Ted nem tud, mivel a költözés elmaradása miatt nincs váltócucca Robinnál. Ezen elgondolkoznak, majd lámpa gyúl a fejekben: akkor is csak a szájuk járt, valójában nem fogják megcsinálni sem az argentin költözést, se semmit. Nosztalgiáznak egy kicsit, szomorkodnak, de ezután már nem tehetnek többé úgy, mintha nem történt volna meg a beszélgetés.

Barney levonja a konklúziót, Robin nem terhes, viszont tényleg szakítottak. És valóban ez a helyzet. De úgy döntöttek, hogy a hír elmondásával várnak az esküvő végéig. Nem volt könnyű időszak, de most már túlvannak a nehezén. Hát ez bizony dráma, és lelki vérfürdő. Egy kissrác ekkor elviszi Robint táncolni.

Marshall és Lily talajrészegen nyalja-falja egymást a kocsiban, kocsiszex helyett azonban egy gyorskajáldánál állnak meg, ahol elsőre szalagavatósoknak nézik őket. Lily szétesve ugrál, meg a makaréna koreográfia csípőficamos változatát tántorogja el, majd telehányja a szemetest. Éden Levi fejet hajtana, pedig ő bőrönddel csinál hasonlókat húzósabb estéken. Marshall őszinte büszkeséggel néz az éppen öklendező feleségére, mintha most nyerte volna meg a rókázóvilágbajnokságot mindkét taccs-szakágban.

Ted-apu összegez, Lilyék összeházasodtak, ők szakítottak, de bármilyen nehéz is volt, végül mindenki megkapta az élettől, amit akart. Robin élt Argentínában, meg egy csomó más érdekes helyen. Ted pedig találkozott anyuval. De majd csak jóval később, most éppen csak egy jó Scotchra és szivarra vágyott, amit az erkélyen kap meg Barney társaságában. Egs.

A haverja nagyon sajnálja, ami történt, de nagyon reméli, hogy Ted most megint nem kezd bele az igazi, a nagy Ő keresésébe. Tednek esze ágában sincs, most időre van szüksége, és csak jól akarja érezni magát. Barney keményen megkörnyékezi Tedet, haver, berozsdásodtál, elkel majd a segítség odakint a dzsungelben, ha kirakod magad újra a piacra. Nem akarsz esetleg egy szárnysegédet hozzá? Ted Barneynak mondja ki a boldogító „Yes, I do” szavakat.

Barney belelkesedik és látványos csajozásokat, alkoholmámorban úszó csapatós éjszakákat, homályos emlékekkel teli másnapos hajnalokat vizionál: Újra itt vagyunk, vár az élet, és hogy, milyen lesz, legen… wait for it… wait for it… és ezzel van vége a második évadnak és az azt tisztes távolból kísérő hogyvoltjának. Köszi a figyelmet, és főleg a türelmet, nehéz szülés volt.   

A német epizódcím szerint Lebende Fracht, azaz élő rakomány, és hogy mi, az rögtön kiderül. James barátunk megvette a Vészmadár (Shearwater) nevű gőzöst, most komolyan, szerencsésebb elnevezésű hajót nem talált a piacon? Kihasználva a kivándorlási hullámot úgy döntött, emigránsokat fog szállítani Európából Amerikába, és bár már számos gőzhajó járja menetrendszerűen a tengereket, ő komplex jegyekkel próbál betörni a piacra. Lengyel kivándorlóknak kínál Hamburgtól Falmouthon át New Yorkig szóló hajójegyet, és onnan Chicacóig vonatjegyet mindösszesen 12 dollárért, a hülyének is megéri. A visszaútra mindig akad valami áru, így simán megkeres egy évben 7000 fontot, és ez a gőzös csak 5000-be került, hát nem megint jó üzletet csinált? Hát de, ismeri el ismét Baines kapitány és koccint főnökével az emigránsok szállítására.

2007 májusát mutatja Ted-apu mesenaptárja, Lily és Marshall esküvője végre tényleg a célegyenesbe fordult, és pont úgy, ahogyan azt Lily elképzelte. Vagyishogy nem pont úgy, még inkább pont nem úgy, de leginkább egy nagy szart úgy, és akkor itt abbahagyom az esküvői helyzetleírás fokozását, még a nagyméretű állattestrészekkel megtámasztott komolyabb vulgarizálódás előtt. Ted-apu, a sitcomok koronázatlan Coelho-ja már az első 15 másodpercben az arcunkba tolja a heti kötelező életbölcsességet: „Az esküvő kemény vállalás, biztos, hogy nem úgy sül el, ahogy terveztétek.”

Kezdem egy önvallomással: reality-rajongóként én komolyan azt hittem, hogy engem már nem lehet meglepni a szereplőválogatás terén, én már mindent láttam, hallottam, olyan agyatlan egysejtűekkel pedig úgysem lehet a hazai műsorokban találkozni, amilyeneket a Jersey Shore és vadhajtásai kitermeltek. Aztán jött VV Fanni.

A boglyahajú rettenet most azzal nyitott új frontot az értelem és a totális nihil között, hogy a reggeli, láthatóan a szokásosnál is hosszabb ideig tartó, heves anyázásokkal tarkított ébredés során a zombiként tántorgó többiek között is képes volt leglassabbnak lenni, és mire az ofő berongyolt a tanterembe, kezében egy fekete kendővel letakart, titokzatos dobozzal (nem piszkálja, nem néz rá!), ő még csak ott tartott, hogy méretes hátsó felét belepréselte egy zsinórtangába, a haját meg pár laza mozdulattal olyanra rendezte, hogy a rackajuhok és Jamaica teljes lakossága sírva könyörögne a receptért. És ez, kérem szépen, alighanem a hogyvolt történetének leghosszabb mondata volt.

Elég régen nem írtam már, jó ég tudja, mikor, de cserébe most 3 rész jön gyors váltásban, vágtázunk az évad végéig.  A történet ott tart, hogy Lily és Marshall esküvője tekintetében az utolsó kanyarban vagyunk. Ekkortájt fura dolgok vették kezdetüket, a pár tagjainak egyéni önállósága a Fidesz – KDNP feszes különutasságát idézi, lassan jobban hasonlítanak egy hermafrodita testrészhalmazra, mint egy faszira meg csajra. Konkrétan, Marshall fittyet hányva Lily tejérzékenységére fagyit evett, amitől Lilynek áll görcsbe a gyomra. Szóval az egymástól való beteges függés hatására mindkettőjük érzi a másik fizikai rezdüléseit is. Ez egy többszörös orgazmus esetén lottóötös, heveny hasmarsnál viszont a megaszopás kategória. Marsall-Lily nyugtatná a többieket, minden oké velünk, ez nem abnormális, amikor Ted újabb sokkoló adalékkal tromfol rá az eddigiekre: konyha, pár nappal korábban, a sziámipár Lily fele elindult tojásért, Marshall árnyékként kíséri… a konyhaszekrénytől egészen a hűtőig. Ted a háttérből elborzadva szemlélte a jelenetet, nem hisz a szemének, mintha Habony Árpi tescos bevásárlószatyorral menne egy second hand kilósbolt bálabontására.

Egy nagy parti előkészületeit látjuk, első blikkre igen hosszú és illusztris lehet a vendéglista. Csakugyan, milliomos papa kicsi lánya készül eljegyezni magát az ő hercegével, azaz mégse, a vőlegény Colin Cavendish vicomte, nem herceg és nem is egyszerű lord, tisztázzuk mindjárt az elején. A fiúcskának nem is tetszik a nagy felhajtás, pedig ez még csak a bemelegítés, a lagzi a tervek szerint Cavendish család ősi kastélyában lesz majd Angliában, snoblesse oblige, ugyebár. A srác mindenesetre megmenekül a nemesemberhez nem méltó újgazdag rongyrázástól, az eljegyzési buli másnapján holtan találják a Central Parkban.

A mai hogyvoltot Leninnel indítjuk: „Tanulni, tanulni, tanulni!”. Bár igazából ezt Szálin mondta, miután közösen kicsináltak pár százezer oroszt. De ez most lényegtelen, mert a villában máshogy szabadulnak meg az ellenfelektől. Viszont a szerkesztők jól ismerték fel, hogy tanulni sosem késő és bár nem merült fel rá valós lakossági igény, de a szintfelmérő mégis csak azt bizonyította, hogy nem árt egy kis fejtágítás.

Szóval iskolahét. Én spec örülök neki, mert fogynak a lakók (na, nem súlyban, hanem számban) és egyre nyomorúságosabb lesz egy normális összefoglalót kiizzadni. Lilával kezdünk, aki nagyon szeretné, ha szavaznánk a leglustább tanulóra, majd jön Ms. Erdély és az ő nyomora. A helyzet az, hogy hiába hallgattuk két hónapon keresztül, hogy „Láci így, meg Láci úgy, ez egy vádembör, de van benne jó, és az én kicsi szívemet iszonyúán elrábolta”, most mégis szabadulni akar Csúzliszájtól. Ezt a maga infantilis módján próbálja közölni emberünkkel, de az bevágja hisztit és egyből az ülvehugyozás koronázatlan királyára veri az egészet, majd megtoldja egy kiadós buzizással. Ms. Erély még magyarázza pár percig azt, amit szerintem maga se ért, majd lelép. Csúzli, PVC-nek rí tovább, pedig Plasztiknál jobban aztán senki nem szarja le a nyomorult szerelmi életét. Én meg nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Ádina egyszerűen csak megrakatta magát és most dobja a csávót.

Alíz nagy pácban van, a kutas ugyanis százezer forintot kér a kitépett tömlőért. Különben rendőrt hív. Szöszi hőzöng kicsit, de NonStop leállítja. Alíz aláír egy papírt, hogy vállalja a felelősséget, majd hazaérve gyorsan pénzt kér Barthától, előleg a következő havi fizujából. Jó kis előleg. Zsolt jó kedvében van, mert szó nélkül odaadja neki a száz ropit, persze azért némi kamatot kilátásba helyez.