Erős trombitaszólóval nyitunk egy müncheni lokálban, majd a fiatal zenész a dal végeztével hirtelen fogja magát, s egy időre lelép, meglepve ezzel még a billentyűs hangszereket nyűvő társát is. A most elég gyorsan beköszönő főcím után pedig a késő este már a munkahelyéről éppen távozó Derricket láthatjuk, azonban a búcsúzkodás közepette Harry felveszi a természetesen mindig ilyenkor megszólaló telefont. Az ötös körzetből keresik a főfelügyelőt, akinek már nagyon nincs kedve melózni, de a társa hajthatatlan. A körzeti őrszobán egy szemüveges, sapkás férfi akar beszélni egy olyan rendőrrel, akiben megbízhat, s a helyi kollégának hirtelen éppen Derrick neve ugrott be. A módfelett ideges férfi, akiben az iménti jelenet trombitását ismerhetjük fel, egy emberrablási ügyről akar szólni, ami nem Derrickék asztala, azonban nincs módjuk, s szívük sem elhajtani emberünket. Ő azonban telefonon nem hajlandó semmit közölni, személyes találkozót kér fél óra múlva a katonai múzeum épülete elé. Derrick és Harry eredetileg vacsorázni készült éppen, a program most úgy tűnik, ad acta kerül…

A Zsiguliban megenyhül a hangulat, Császár, a sofőr egy faluszéli ház mellett leparkol, az udvaron mindenféle göncök száradnak, hátha a háziakkal lehetne valamit boltolni ruhaügyben. A sofőr többször is hangosan köszön, de senki sincs otthon, csak egy tyúkanyó szaladgál föl és alá, még a ládára is fölszáll. Mivel nincs kivel megegyezni, a két hiányos öltözékű fószer nekiáll leszedegetni a szárítókötelekről a szimpatikusabb kinézetű nadrágokat, ingeket. Ám ekkor előkerül a házőrző kuvasz és véget vet a divatbemutatónak, a zubbonyos sofőr a kocsiban, míg a továbbra is pucér főellenőr futásban keres menedéket. Szerencsére rövid üldözés után a kuvasz visszafordul, az ellenőr meg elgyötörten hanyatlik egy erdei tisztáson talált homokos gödörbe.

Ezúttal az érett Kádár-korszak egyik kevésbé ismert gyöngyszemét tesszük retróba mártott bonckésünk alá, és köszöntjük a forró témával a végre megérkezett forró nyarat. (Hosszú, forró nyár Ben Quick-kel, valaki?) A tuti filmsiker receptjének három összetevőjéből (kisgyerek, kutya, pucér nő) másfél teljesül ebben az opuszban: gyerek nincs, nő csak ruhában, kutya és pucérság viszont van bőven. Az 1977-es tévéfilm üzenete a kései utókornak egyértelmű: Több tiszteletet a meztelen hím felsőtesteknek és a szalmaszoknyák alatt himbálózó hímtagoknak!

A Sárréti Hírlap nevű vidéki újság szerkesztőségében kezdünk, Rák Oszkár szépreményű újságíró a lap nyelvezetének megújításán dolgozik éppen, szerinte ennek forradalmi útja a mindenféle ikerszavak használata a szövegben, sorra próbálgatja a különféle variációkat: bice-bóca, csireg-csörög a zabszalma, direg-dörög a falu népe, és a legszebb: perdül-fordul a ringyes-rongyos brigádvezető, nem hallgat ám minden szíre-szóra! Hát ez egészen fantasztikus, csak így tovább, dicsérjük meg mi is a törekvő munkatársat. Az elmélyült agytevékenységet harsány hangú öregúr érkezése szakítja meg, Szabadság! felkiáltással köszön és üvöltő hangon bejelenti a bizalmas információt: feltalálta a perpetuum mobile-t, magyarán örökmozgót. Rák felvilágosítja, hogy vele nem kell ordítani, ő sem nem süket, sem nem illetékes a témában, fáradjon fel az öregúr a második emeletre és keresse Lugosi elvtársat, ő a nagyothalló.

Jesse öltönyben, oldalra nyalt hajjal és egy fullosan összeállított önéletrajzzal jelentkezik a helyi takarékfiók egyik pozíciójára: nagyon igyekszik imponálni, így szóban azt is megjegyzi, hogy rendelkezik sales-es tapasztalattal, és komolyan úgy érzi, jó munkaerő lehetne a cégnél. Az interjúztató férfi akarva akaratlanul is megjegyzi, hogy valami félreértésről lehet szó, mivel a sale-szes alkalmazottaknak legalább két év munkatapasztalat, és minimum egy főiskolai diploma az alapkövetelmény, ők pedig most inkább valaki olyat keresnek, aki a reklámszakmában van otthon. Ekkor a férfi elhúzza a szalagfüggönyt, majd a kinti, angyalszárnyakkal díszíetett egydolláros jelmezbe öltözött srác felé mutat. Jesse persze dühösen hagyja el az irodát, menet közben még a nyakkendőt is kitépi a nyakából, mikor hirtelen utána rohan a papírpénznek öltözött srác, akiről kiderül, hogy az egyik régi haverja, Badger az. Gyorsan félrevonulnak egy sikátorba szívni, ahol a srác bevallja, hogy mivel próbaidőn van, kénytelen ilyen szar melókat is elvállalni, de ez legalább felér egy edzéssel is, olyan nehéz ebben a maskarában mászkálni. Badger arról érdeklődik, tudna-e Jesse szerezni egy kis kristályt, olyasmit, mint a múltkori, Pinkman viszont lerázza azzal, hogy már kiszállt a bizniszből és komolyan gondolkodik rajta, hogy végleg visszavonuljon. Volt ugyanis egy partnere, de már nem főznek együtt, de jobb is, mivel úgyis ő, Jesse végezte a munka nagy részét. Badger persze teljesen kiakad a híren, és gyorsan felajánlja a srácnak, hogy kezdjenek bizniszbe együtt: Jesse rutinos a főzésben, neki elég nagy kapcsolathálója van, ezzel mindketten csak nyerhetnek. Pinkman viszont lelombozva ül vissza a kocsiba, miután elnézi, Badger hogy csinál magából komplett hülyét az idióta táblamozdulataival, majd kezébe veszi az újságot és átnézi a többi aktuális hirdetést. Ahogy az idegesítő, “Spórolj egy kis pénzt” szlogent hallgatja, egyszer csak elszakad nála a cérna: eldobja az újságot, kipattan a kocsiból és a haverja felé indul. Pénzt kell csinálniuk.

Évadzáró epizódhoz érkeztünk ezennel, de nem kell aggódni, lesz még hetedik évad is! Alicia belevágott, és ismét a lakásából működteti a praxisát, a terv szerint olyan ügyekkel, amiket szívvel-lélekkel tud képviselni. Eli és Peter tartanak egy kis igényt az idejére, mégpedig azért, hogy bejelentsék: Petert felkérték, hogy induljon az elnökválasztáson. Illetve alelnökként tervez vele a párt, mert az elnökségért indulók közül senki nem választaná a versenytársait alelnöknek, így jutna szerep Peternek. Aki persze csak akkor indulna, ha Alicia és a gyerekek is támogatják.

Alicia egy nyugtalanító hangposta üzenetet kap egy ügyféltől, amiben fegyvereket emlegetnek és dulakodás hallatszik, de nem sikerül visszahívnia a klienst, csak a feleségét éri el. Közben, a lehető legalkalmatlanabb pillanatban betoppan Lester, Bishop egy másik ügyvédje, teljesen hivatlanul. Kalindát keresi a főnöke megbízásából, és Alicia nem hazudik, amikor azt mondja, hogy nem tud róla semmit, és határozottan kirakja a betolakodót. Persze eszébe jut a levélke, amit Kalinda hagyott neki, és amiről még mindig nem tudjuk, hogy mi van benne, de biztos helyre költözteti. Közben arra is rájön, hogy a hangpostaüzeneten valószínűleg az ügyfele letartóztatását hallotta.

„Mégis, kis idő múltán a család fájdalma növekedett, és a megkönnyebbülésnek nyomát sem lehetett észrevenni.” - Hansel & Gratel

A félévadzáróban ott hagytuk abba, hogy Nick-re rátámadt Eddie apja, mi pedig körmünket lerágva vártuk, hogy most ugyan mi lesz. Hát semmi, Eddie-nek sikerül szétválasztania Nick-et és apát, Nick-et barátjaként mutatja be. A rőtbundás sztorira ez már csak a hab, a szülők felháborodva távoznak a házból, nagyon nem helyeslik ezt a barátságot. Immáron kettesben Eddie Nick jövetelének az okára kérdez rá, persze, hogy segítség kell, Monroe másra se jó, kicsit meg is sértődik, Nick inkább elvonul.

Rosalee a boltba hazaérve zokogva omlik a padlóra, Monroe pedig a díványon elmélkedik el a mai nap eseményein. Nick Juliette-nek panaszkodik, Eddie-nek igaza lehet, hogy folyton csak kihasználja, egy ideig nem is fog menni hozzá ezért. A nő rákérdez, hogy végül is miért ment, Nick csak megemlíti, hogy egy skalpoló keveréklényt keresnek.

Éden Loki, azaz Titz Dániel úgy nyerte meg az Éden Hotel harmadik évadát párjával, Barbarával közösen, hogy Péterrel kötött egy véd- és dacszövetséget, és jó reality-szereplők, sőt nyertesek példáját követve nagyon odafigyelt arra, hogy ne lépjen senkinek nagyon a lábára, hiszen a végén a sorsáról azok döntöttek, akiket többek között ő is segített eltávolítani a hotelből. Interjú az évad egyik győztesével.  

Mi volt a legnehezebb ebben a 67 napban?

Arról volt szó az elején, hogy a családról tudni fogunk, ami nem azt jelenti, hogy én elvártam volna hogy naponta beszélhessek anyukámmal, hanem azt, hogy mondjuk kéthetente kapjak infót, hogy minden rendben van. A felvételbe beleesett a karácsonyi időszak, amikorra Snezi már kiesett, azaz távozott az egyik legnagyobb ellenfelem, és kicsit leült a buli, én sem akartam már megölni senkit, és egyre többet gondoltam haza, a 82 éves nagypapámra, akivel bármikor történhetett valami, az egyedül élő anyámra, az excsajomra, és azon forgattam magam, hogy kapok-e üzenetet tőlük. Az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam semmit. Az volt a mondás, hogy ha otthon baj van, akkor a szerkesztők szólnak. Hálistennek nem szóltak, de ettől még ideges voltam. Korrektek voltak a TV2-nél, csak amikor én aláírtam a szerződést, nem fogtam fel, mivel is jár egy ilyen meló. Összesen, mindennel együtt 70 napot voltam kint - nulla információval.

A többiek hogy viselték? Ki zuhant meg leginkább?

Mindenkinek kemény volt, volt aki jobban viselte, mások nem, de például Bence a végén, amikor fel akarta adni a játékot, akkor a családja miatt tette volna. Nem tudom, hogy a műsorban elhangzott-e, de a kiutazás előtt született az unokahúga, és volt valami gond vele, semmi súlyos, vagy ilyesmi, de Bence ezen sokat forgatta magát odabent.

Fotó: Huszti István / Index

Folytatás erre

Bár sokáig kétséges volt a sorsa, a sorozat készítői a HCF folytatása mellett döntöttek – sokunk örömére – de hogy jóra vagy rosszra, azt egy egész évadunk lesz eldönteni. Lássuk is hol vesszük fel a fonalat. A még mindig megveszekedetten jóképű Joe reggeli rituális öltözködését végzi, majd félig kedvesen, félig lekezelően magára hagyja Cameront a házában - hiszen együtt élnek. A rádióból hallhattuk, hogy 1983-at írunk, azaz az első évad vége előtt körülbelül egy évvel történt mindez. A "jelenben" 20 hónappal később járunk, a Mutiny főhadiszállásán. Mindenki pörög ezerrel, egy igazi start-up, minden percben új kihívások, és rengeteg tehetséges, bár fura ember egy helyen. Donna a pótmamája mindenkinek, míg Cameron telefonos segítséget nyújt a játékában elakadtaknak. Az epizód címe SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence - földön kívüli intelligencia keresése), és az első találkozás éppúgy szól a nézőknek, mint hőseink szembenézéséről megváltozott élethelyzetükkel. Ne feledjétek, az android varázsló brilliáns és kedves!

Gábriellel nyitunk, a gonosz Arkangyal egy kis talponálló étkezdébe jött, valahol a sivatagban ez legalább még működik, itt biztonságban lehet Juniorral meetingelni. A vendégek egy-egy kósza pillantás után nyugtázzák az idegent, vissza is térnek a saját enni-innivalójához, Gábriel lecsücsül Junior mellé és az étlapot nézegeti. Az egyik vendégnek kihozott pudingon megakad a szeme, kis édesszájú, de ilyen toprongy helyen lehet csak műpudingot adnak, és nincs igazi főzött. Junior eközben a múltkori támadás miatt aggódik, a drága jövendőbelije megsérült, a lányt nem érheti bántódás. Gábriel túllép a pudingon, azért lett Junior a kegyeltje, mert ha ő beszél, arra mindenki odafigyel. Most azt mondja, hogy nem szereti, ha mások szenvednek. Akkor csak figyeljen, a pincérnő felvenné a rendelésüket, de Gábriel a villáját a nő szemébe vágja, majd módszeresen kinyírja a többi vendéget, pusztán tanító jelleggel. Az emberek elgyengülnek a vér és a szenvedés láttán, de az erősek, mint Junior, ebből táplálkoznak, ők csak még hatalmasabbak lehetnek. Menjen szépen vissza a városba, hirdesse, hogy a Kiválasztott felfedte magát! Junior határozottan bólint, de a méltóságteljes távozás is alig akar összejönni, mikor feláll, megcsúszik egy vérfolton, de ezek után már tiszta az útja kifelé. Gábriel elégedett magával, megkóstolja a pudingot, nem is rossz.

Meereen

Dany ugyan a harci veremből kihozatta Ser Jorah-t, a titkos vírusgazda/hősszerelmes lovagot, és kistermetű kísérőjét, Tyriont, a nagyszájút, de ez egyelőre csak azt jelenti, hogy nem egy poros gladiátorarénában fejezik le őket, hanem mondjuk egy piramis belsejében. Jorah mondana valamit, de Dany úgy néz rá, hogy élő embert nem tudok mondani, beleértve a magyar politikai élet 99,99 százalékát, aki nem szarná össze magát tőle. Jorah elhallgat, jöhet Tyrion, téged miért ne fejezzelek le, ha tényleg az vagy, akinek mondod magad? Mert én két Lannistert is kinyírtam, mármint mutert és a fatert, és ez azért csak számít valamit. Ja, és akkor rögvest fogadjalak a szolgálatomba, kérdezi Dany enyhe félmosollyal, mire Tyrion műfelháborodik, hogyhogy, még csak most találkoztunk, korántsem biztos, hogy beállok hozzád.