A Paramount Channel nálunk is bemutatta a Black Sailst, ennek örömére elővettük a hogyvoltokat, nehogy valaki kimaradjon a jóból. Lesz egy Facebook-játék is a sorozat örvén, tessék majd figyelni a hogyvoltot, és nyerni kalózkardot vagy koponyát, vagy mittudomén mit.

A kötelező „előző rész tartalmából” után Max, Eleanor Guthrie és Nassau domborzatát csodálhatjuk meg. A nő a félelmeiről beszél Maxnek. Feslett életű hálótársa sejteti vele, hogy hamarosan pozitív fordulat következik be züllött életében, de mielőtt konkrétumok is elhangoznának, Scott zavarja meg kopogtatásával őket. A fekete tanácsadónak várnia kell, mert a két leszboszi lezavar még egy menetet.

A párbaj előtti utolsó összefoglaló, illetve utolsó előtti, technikailag, de a holnap esti műsor első fele amúgy is csak egyfajta felszopás lesz, semmi extrát nem lehet tőle várni, meg hát amúgy sem, hiszen a lakók élete kezd beállni egy olyan ritmusra, amiből őket kizökkenteni csak nagyon nehezen lehet. Például egy folyamatosan röfögő, és a természet szavának engedő kismalaccal, ami az udvaron boldogan hörögve mász meg egy pokróccal letakart műanyagzsámolyt vagy miafaszt.

Kissé hosszúra nyúlt hiátus után folytatódnak kedvenc kapitalistánk kalandjai itt a blogon, remélem, senki nem rágta véresre a körmét az eltelt két hónap alatt. Természetesen nem akarok konkurálni a most futó Fekete vitorlák hogyvolttal, az ott bőkezűen adagolt csöcsökkel szemben itt legfeljebb egy másik cs betűs lehet a hívószó, mégpedig a csók. Addig azonban a címből sejthetően még vár ránk egy izgalmas út, ezt garantálja a német epizódcím is, miszerint Tödliche Ladung. A jó emlékezőtehetségű olvasók nyilván vágják, hogy az előző részben Samuel elszökött otthonról és a Charlotte Rhodeson megjárta Brazíliát, ahol James a korábbi kitiltása után újból engedélyt kapott kereskedni, plusz csinos összegű személyes kárpótlást is aranyban. A nyitó képsorokon a Liverpoolba visszaérkezett hajóra a feldúlt Robert rohan fel, de csak Bainest találja ott, jól le is ordítja, amiért hagyták Samuelt hajókázni. De a fiatalúrból jó tengerész lenne, próbálja mentegetni a helyzetet a vén tengeri medve, de Robert nem akar több hazugságot hallani (Baines és hazugság, na persze), sőt még meg is fenyegeti az öreget: ha még egyszer a fedélzetre engedi Samet, elintézi neki, hogy sehol ne kapjon munkát, ezzel kiviharzik. Ott kellett volna maradnom Dél-Amerikában, morogja Baines a távozó Robert hátának.

Ezúton is szeretném kifejezni határozott nemtetszésemet a BK íróinak, mert ennél nagyobb idiótaságot, mint ami a mai összefoglalóban lesz, kitalálni nem lehet.

Bencus beharangozza, hogy ebben a részben megint azt hallgathatjuk majd végig, hogy Ádiná hogyan retteg attól, hogy elveszíti Lacit. Alig várom.

Reggel van, Fanni és a malac mint anya és gyerek létezik a villában, készíti neki a reggelit és azon vihorászik, hogy sertésmájkrémet ad a malacnak.

Szereti a társait, a haverjait eszi.

Bencusnak jól áll a kockás, ezt meg kell, hogy állapítsam, ingben, fosszínű farmerban közli, hogy mióta kiderült tegnap, hogy Zsu a pampulaszájú Lacibetyárt viszi ki magával a hóra, megfordultak a százalékok, de hát ki tudja, melyik versenyző van a fantomképcsalád tagjai alatt, ugye. Mondom én, Bencus, addig, míg nem tudta a nép, hogy kit visz ki a Kiskun tévé fekete démona, addig ellene szavaztak, most viszont, hogy tudják, egy hatéves kisfiú érzelmi intelligenciájával rendelkező ketrecharcost, mellette. Nem kell ehhez egyetem. Vagy kurvára nem is így van és majd pofára esek, a kedves kommentelők meg körberöhögnek.

Esti útlezárással kezdünk, teherautó sofőrünk türelmetlenkedik, nem tetszik neki, hogy őt már nem engedik el, így a tilos jelzés ellenére behajt, de persze jönnek szemből, éppen csak megússza. Már fellélegezne, de ekkor egy nagy kéz nyúl le az égből és egyszerűen behajítja a teherautót a folyóba.

Másnap reggel a helyi erők húzzák ki az ázott járművet, a kis könyvtáros csapat érkezik meg egy szép mellékhelyiségből Bremen környékére. Rögtön a helyi seriffhez mennek, de előtte próbálnak megegyezni, hogy mit mondjanak, mert ugye a terrorelhárítás mit keresne a világ végén? A seriff rá is kérdez honnan érkeztek, Stone végül azt mondja, hogy egy forgalomvizsgáló tanulmányt végeznek, baleseteket írnak össze. Heyer végül is elhiszi, elmeséli mi is történt, majd engedélyezi, hogy megnézzék a teherautót. Cassandra rögtön bezsong a szélvédőt látva, de nem világosodik meg, csak vonalakat lát maga előtt. Stone ekkor fog egy tűzoltó készüléket, majd lefújja a szélvédőt, így már láthatóvá válik egy hatalmas ujjlenyomat.

Az események hihetetlenül felpörögtek, a középpontban most Miklós, illetve az ő átverése. Fantasztikusan kigondolt és remekül kivitelezett akció és hatalmas, Cárhoz nem méltó lúzerség. Lássuk most a részleteket.

Elővesszük ezt a hogyvoltot, hiszen amikor készült, még nem tudhattuk, hogy az AMC jön hozzánk is, és bemutatja majd, pedig de, így történt. A sorozat epizódjait szerda esténként tíztől lehet látni szinkronizált verzióban és választható angol hangsávval is. Előzetesek és minden egyéb itt.   

Úton a COMDEX-re a sok felnőtt között Cameron a nyűgös gyerek: Anyaaaaa, messze van még? Hány órára érünk oda? Éhes vagyok, kaphatok még enni? Leettem magaaaam. Donna pedig már szolgáltatja is a szalvétákat. Közben Gordonnal egymás mondait befejezve (olyan cukik) ecsetelik, hogy milyen lesz majd ott lenni, miközben MacMillan a hátsó ülésen somolyog a bajsza alatt, csak arra várva, hogy ő is mesélhessen valami random norvég horrortörténetet, amit senki sem értékel túlságosan – erről manapság a shetlandi Up Helly Aa fesztivál emlékezik meg. Végre valahára megérkeznek, Joe olyan magabiztossággal sétál a check-inhez, mintha épp oroszlánt indulna szelídíteni, szüksége is lesz hamarosan minden tökösségére, mert a rendőrségi nyomozás miatt jól elutasították a bankkártyájukat, így a szobafoglalásuk is odaveszett.

Válság! Bizalomvesztés! Könnyek! Kongatás! Disznó! DRÁMA! És még volt egy kihívásunk is. Végtelenül hosszú volt ez az összefoglaló és még annál is fájdalmasabb, mert ugyanazokat a köröket futják ugyanazokkal az érvekkel és sérelmekkel körülbelül századszorra, és a dolog már rég túllépte az elviselhetőség határát. Bence mutat gyorsan egy szavazási állást, Zsu a fantomkép ellen közel 50-50%-ban áll, vagyis most már az a kérdés, tud-e olyan ellenfelet kihívni, akit nála jobban szeretne a villán kívül látni a nép. Kezdjük akkor az agóniát, pont ott folytatjuk, ahol tegnap abbahagytuk, Dani teljesen be van szarva, mert így, hogy Medve kiesett, esélyes, hogy MILF kiviszi a hóra, ezért egyre inkább azt hajtogatja Ádinának is, hogy ez nem az ő meccse, hanem Lacié, ezért neki kéne ezt a párbajt megvívnia. Ez egy kapitális baromság, ez a játék nem arról szól, hogy az egyéni sérelmeket párbajjal toroljuk meg, és ki van jobban kiakadva valakire, itt egy a lényeg, hogy a végén már csak te maradj, és ezt ők is jól tudják. Sokkal szimpatikusabb lenne, ha ezt valaki végre kimondaná, és nem terelne olyan faszságokkal, hogy kinek kivel van konfliktusa meg ki ellen mivel tud valaki érvelni a párbajon. A taktikázásban szépen csendesen részt vesz Robin is, megerősítve Dani kendőlevételi szándékát, és ha ez az egész nem egy véletlen és teljesen öntudatlan fellángolás volt tőle, akkor azt kell mondanom, hogy üdv a játékban Robin.