Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Összezárva Friderikusszal 2x10 - Berki Krisztián

2015. december 03. 10:00 - Csecse Becse

12:15 – 1. óra | Sándor téblábol, a bejárati ajtók mögött pedig eheti vendége, Berki Krisztián életművész várakozik egy operatőr kíséretében. Később kiderül, miért is. Ajtó nyílik, Krisztián be, a kamerás pali kint marad. Üdvözlés, Krisztián egy „jó reggelt”-tel indít, Sándor pedig megjegyzi, hogy már dél elmúlt, és még késett is. Ő soha nem késik, ő érkezik, így a válasz. A jó reggelt köszöntést azért alkalmazza bármilyen napszakban, mert arra felfigyelnek, reggel is, este is. Folytatás hajtás után.

00_mai.jpg

Jó reggelt! Sándor szóvá teszi a kamerás embert, ő vajon mit keresett ott. Nem bír kamerák nélkül élni? Majdnem, az Édes élet c. reality miatt folyamatosan követik az életét, ezért. Gurulós táska letéve, ingek vállfán, Sándor firtatja a fizimiskáját, hiszen a félig kikötött bőrbakancs nem feltétlenül passzol az elegáns, kék zakóhoz. Ki volt az ötletadó? Krisztián szerint azt mondják, valamiben különbözni kell, egyébként meg stílusikonnak tartja magát. A félig kigombolt ing például annak áll jól, akinek van mellizma, és a nők általában nagyon szeretik. Annyiban szokta változtatni a dekoltázsát, hogy az éppen aktuális csaja szőrigényéhez igazodik. Sándor az előtanulmányait tudja, azért ennyire nem szokott tekintettel lenni a nőkre. Krisztián szerint fontos, hogy az éppen aktuális párunknak azért kedvezzünk. Mi van a bőröndben? Például kötszer és gézlap, nemrég műtötték sérvvel, emiatt majd át kell kötözni. Most altatták először, emiatt aztán aggódott egy pöttyet, hogy majd akkor attól a gáztól egyáltalán el fog-e tudni aludni. Nem volt gond, az ébredés is simán ment, az Édes életnek köszönhetően pedig vissza tudta magát nézni. Sándor ráugrik a témára azzal, hogy ugye nagy öröme tellett abban, ahogy magát nézi. Nem szokta magát visszanézni. Sándor érdeklődésére úgy válaszol, hogy önmagával teljesen elégedett, boldog az élete. Szerinte nagyon sok ember arra figyel, hogy a környezete mit szól hozzá, nem feltétlenül saját magának akar megfelelni. Sándor ezzel nem ért egyet, ő inkább úgy gondolja, hogy az ember egészséges arányban figyel a környezetére és figyel a saját mércéjére. Krisztián: „Sándor szokott a környezetére figyelni?”„Abszolút” – hangzik a válasz, és érkezik hozzá a bővebb magyarázat: ő elég nagy ívet járt már be, ezalatt annyiféle volt már, hogy csak ne. Krisztián beleköt abba, hogy a kezével mutatott félkörív inkább egyenes vonal felfelé. Sándor megnyugtatja, ez még csak a fele volt annak, amit bejárt, ott van még a másik fele is. Krisztián ezt megjegyzi, hátha később be tudja nyögni valahol. Sándor biztosítja, fog még sok ilyet hallani, és jó lenne, ha majd licencdíjat fizetne értük, mert nem ingyen vannak. Ezzel egyetért ő is, semmi sincs ingyen az életben. Példának okáért egy maszturbálás után tegyen át az ember az egyik zsebéből a másikba egy húszezrest, mert az sem volt ingyen. Sándor először elképed, aztán elröhögi magát az érveléstől. Ha már itt tartanak, Sándor érdeklődik, gyakorta előfordul-e, elvégre tele van nőkkel. Persze, de vannak üres estéi. Hát jó, Sándor javasolja, hogy akkor most már tolja félre a bőröndjét és huppanjanak le a nappaliba. Ital? Csak víz.

01_foto.jpg

13:20 – 2. óra | Képnézegetősdi, ücsörgés sehol. Sándor az első képről nem is hiszi el, hogy ő van rajta, azóta biztos átműtötték. Krisztián tiltakozik, elég csak a képről levenni a hajat, az orra mérete is ugyanaz. A képen 17 évesen látható, 82 kg-os versenysúllyal, akkor lett profi. Miben? Hát labdarúgásban, vagyis nem profi, hanem profi szerződéssel rendelkező emberke. Sándor úgy hallotta, annyira azért nem volt sikeres benne. Na, jó, de mi a siker? – kérdezi fel Sándort. Szerinte például az, ha részese egy I. osztályú csapatnak, 50 mérkőzés felett jár, vagy akár a válogatottba bejut. Krisztián nem így méri, számára az volt a siker, hogy NB I.-es focista lett, ez volt a gyermekkori álma – még akkor is, ha többet ült a kispadon, mint amennyit a kapuban védett. Aztán amikor az 5-6. meccsén állt a kapuban, akkor rájött, hogy a foci nem hozza azt, amit elvárt tőle. Sándor szerint ezzel csak azt ideologizálja, hogy tehetségtelen volt, van ilyen. Krisztián tiltakozik, rosszul gondolja, neki volt tehetsége, adottságai, nem hibáztatja az edzőt, stb., egyszerűen csak elment a kedve az egésztől, bement a vezetőséghez és bemondta az unalmast. Úgy magyarázza, hogy jött a felismerés, vajon mit fog csinálni a focis élet után, 35 évesen, kvázi pályakezdőként. Sándor okosabb változatban képzelte el a magyarázatot: nem ment, felismerte, ezért váltott valami olyanra, amiben sikeresebb lehet. Krisztián még érvelne, Sándor viszont köti az ebet a karóhoz azzal, hogy tehetségtelen volt és kész. Krisztián mutatna egy meccset, amit Sándor szkeptikusan fogad: biztos van egy olyan kazettája, amire össze vannak válogatva a legjobb jelenetei. Nincs, a 11 meccséből nehezen lehetne.

A következő képen Pamelával szerepel együtt, Sándor sokallja rajta, olyan, mint valami tenyészbika. Krisztiánnak nincs vele semmi baja, teljesen jól néz ki, a csajoknak is tetszik. Volt ő már 127 kg, amikor „tömegelt”, azt már soknak tartotta. Sándor újra a kanapé felé terelgeti vendégét, ő már leülne. Krisztián azzal froclizza, hogy talán állóképességi problémái vannak. Nincsenek, és megkéri, ne szemtelenkedjen.

15:05 – 4. óra | Csak sikerül leülniük. Krisztián cipőstül foglal helyet a zöld kanapén, amit Sándor azonnal szóvá tesz. Igen, sokszor, és megkéri olyankor Pamelát, hogy vegye le a bocskorát róla, komolyan. Sándor ezt nem hiszi el: mégis kinek tekinti a másikat, miért gondolja, hogy ezt megengedheti magának? Ez csak egy segítség. Sándor röhögve fogadja a választ, hiszen nem egy beteg ember. Krisztián úgy magyarázza, hogy ő is segít neki, ha azt mondja, pl. fagyállóval tölti fel a kocsit, felviszi a szatyrot, vagy szól a sofőrnek, hogy vigye fel. Mert van sofőrje, és amúgy mindenre van ember. Sándor ezen is csak kacarászik, nem tud mit kezdeni vele, inkább témát vált.

02_kanape.jpg

Keveset tudni arról, milyen családból jött, Sándor emlékei szerint Krisztián Tatabányáról származik. Igen, valóban oda valósi, és keveset beszél a családjáról, nem azért, mert szégyellné. Átlagos családból való, akkoriban édesanyja vendéglátós, édesapja GMK-s fizikai munkás, később sofőr volt akkoriban. A szülei 9 éves korában váltak el. Édesanyja jól menő üzletasszonyként vendéglátó egységeket nyitott apránként, a rendszerváltás után pedig tőzsdézésbe fogott. Ott aztán az addigi megtakarításait elvesztette, alkohol problémái lettek. 9-10 éves gyerekként végignéznie, ez számára szégyen volt. Ő inkább nem ment haza, edzés után kinn maradt, hogy ne kelljen hazamennie, ne kelljen szembesülnie édesanyja aznapi állapotával. Vagy pl. olyanokkal, hogy egyáltalán este hazaérkezik-e, ha igen, akkor milyen állapotban. Ezzel kapcsolatban a legrosszabb emléke az volt, amikor egy nyíregyházi rádióban külső helyszínen dolgoztak, ahol kisgyerekek fociztak, onnan közvetítettek. Amikor a gyerekek éppen nem játszottak, akkor a szünetben majszolgatták – nyilvánvalóan – az édesanyjuk által készített szendvicseket. Neki soha nem csinált édesanyja szendvicset. Amikor volt pénze, akkor is rossz volt a büféből vennie a kakaós csigát. „Lesz..om a kakaós csigát! Miért nem kapok egy olyan kolbászos szendvicset, amibe… amit az anyukám megkent vajjal, mint a többieknek?” – meséli elérzékenyülve. Sándort érdekli, hogy bármikor megkérdezte-e ezt tőle akkoriban. Nem, akkoriban nem tudta. E nem szokványos helyzetben, amikor édesanyja ivott, akkor Krisztián tizenegy-két évesen balhézott, kiabált vele, próbálta felhívni a figyelmét, hogy ezt ne csinálja. Az édesanyja válasza többnyire az volt, hogy „jól van, kisfiam, ne szóljál bele”. Ezt látni gyerekként: ahogy ment az utcán, gondolkodott, hogy a szomszéd vajon tudja-e, látta-e; ahogy édesanyja részegen esik ki az autó volánja mögül; amikor ő vitte fel a lakásba; erre a helyzetre nincsenek szavak.

Ez a világ, amiben ő nevelkedett, nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ő nagyon sokáig nem fogyasztott semmilyen alkoholt. Sándor fejtegeti, hogy tulajdonképpen azért csúszott le, mert elveszítette a tőzsdén a vagyon és bánatában kezdett inni, ez a kettő talán így függ össze. Krisztián válasza erre az, hogy soha nem volt olyan jellegű beszélgetése édesanyjával, mint itt Sándorral. Hogy miért nem kezdeményezte soha, azt ő maga sem tudja megmondani. Édesapja a válás után szintén nem tudott a dologról. Hogy miért mentek szét? Krisztián konkrétan ezt sem tudja, édesapjával nem beszéltek erről soha. Ha mégis kérdezte, a szűkszavú válasza az volt, hogy „Tudod, milyen anyád.” Sándort zavarja, miért nem furdalta a kíváncsiság arra sarkallva, hogy egyszer leüljenek megbeszélni a gyerekkorát édesanyjával. Akkoriban őt az édesanyja gyerekként kezelte, így valószínűleg erre nem volt lehetősége. Akkoriban Tatabányán volt egy tehetségkutató, ahol a Ferencváros vezetősége szerette volna elvinni őt középiskolába, illetve a klubhoz játékosként. Akkor döntött úgy, hogy vagy elviszik most, vagy nem megy soha, annyira ki akart szabadulni az otthoni közegből – ez volt ’92-ben. 2010-ig egy szót sem váltott édesanyjával, kölcsönösen nem keresték egymást. Sándor szerint olyan nincs, hogy az ember gyereke csak úgy lelép, aztán 18 évig nem érdeklődik. Krisztián magyarázata erre az, hogy egy szülő, aki a gyereke mellett az ivást választja, az valami megbocsáthatatlan dolog. Legszívesebben kitörölte volna az életéből. És manapság? – tér vissza a jelenbe Sándor. Sokáig nem tudott megbocsátani édesanyjának, Pamela erőltette a kapcsolatfelvételt.

03_szembol.jpg

Krisztián egy történetbe kezd, miszerint nemrég volt Nati lányának a második születésnapja. Édesanyja Pamelától kérdezte, hogy mégis mivel lephetné meg a kislányt a jeles alkalomra. Pamela egy bizonyos, 12000 Ft-os babát emlegetett, amit azért nem vettek meg neki, mert már amúgy is annyi mindent kapott. Krisztián édesanyja mégis meglőtte neki, holott mindössze 400 Ft-os órabérért dolgozik biztonsági őrként, tehát csak azért az ajándékért 3 napot dolgozott. Krisztiánban ez a gesztus olyan érzést hozott fel, amitől nagyon megszerette újra. Nem azért, ami történt, hanem mert azt látja, hogy azt a szeretetet, amit ő nem kapott meg, azt az unokája megkapja – elpityeredve a végén.
Sándor azzal oldja a hangulatot, hogy hát mégis csak vannak benne komoly érzések az édesanyja iránt, még ha ezt a gyerek hozta létre. Bár azóta sem beszélgetnek rendszeresen. Édesanyja akkor szokta felhívni, ha a médiában lát, olvas valamit róla, de többnyire inkább a Pamelával beszélget. Bevallja Sándornak, igazából már nem érdekli, mi van vele. Túl van rajta. Sándor firtatja, hogy ezt nem kéne leküzdeni, az emberben az idő előrehaladtával a megbocsátás, a nagyvonalúság megnövekednek. Krisztián elbagatellizálja a magyarázatot azzal, hogy felületes a kapcsolatuk, az angolok hűvös távolságtartásához hasonlítja. Sándor szerint el lehetne mélyíteni a beszélgetést, hiszen épp az imént érzékenyült el, ami számára azt mutatja, hogy szeretne még egyszer egy anyát, úgy szeretné, ahogy gyerekként nem kapta meg. Ehhez viszont egy út van: leülni és mindent tisztázni a múltból. Mégis mit veszíthetne?
Krisztián úgy gondolja, édesanyja jelenlegi szellemi állapotában ez nem feltétlenül működne, hiszen nem biztos, hogy reálisan vissza tudna gondolni, akár az akkori állapota miatt, akár a régmúlt idő okán. Sándor úgy gondolja, Krisztián mintha kibúvókat keresne, elvégre ha nem tett próbát, akkor nem tudhatja. Sándor el tudja fogadni, hogy gyerekkorában annyi trauma érte, ami még mindig nem szívódott fel. Emiatt nem tud teljes elánnal nekiülni egy szemtől szemben beszélgetésnek. Krisztián úgy fogalmaz, ő inkább nagyvonalú azáltal, hogy egyáltalán találkozik, szóba áll vele, közel engedi a családjához, az unokáihoz. Az ő részéről ez már maga a nagyvonalúság. Reklámszünet.

Sándor azzal folytatja, hogy a nők iránti taplósága esetleg abból fakad, hogy az életében az első fontos nő, azaz az édesanyja úgymond cserbenhagyta és emiatt bosszúval van a női nem iránt. Krisztián úgy magyarázza, hogy gyerekkorában feltétlen bizalma volt édesanyja iránt, amit ő egyoldalúan felrúgott, és bár taplónak nem tartja magát, de elgondolkodott már ő is rajta. Sándor fennakad ezen a „nem vagyok tapló” dolgon, mert amit előzőleg a tévéből zanzásítva kapott, már az is elég a jelzőhöz. Példákat is mutat. Az elsőben műsorvezető társának, Erdélyi Mónikának szól be azzal, hogy őt már nem kell felhizlalni, amitől persze jól megsértődik. A másodikban szintén a FEM3 Caféban, valamilyen tornás témában újra műsorvezető hölgytársát, Czippán Anettet jellemzi úgy, hogy „merev vagy, mint a vonalzó”. A harmadik bejátszás az Édes Életből való, abban Pamelát titulálja bálnának. Sándor szerint ez a taplóság magasiskolája, és úgy látszik, nincs tisztában a szó jelentésével. Az meglehet, viszont óriási nézettséget hozott ez a fajta taplóság. Sándor kioktatja, hogy egy magára valamit adó férfi nem mond efféléket egy nőnek. A nézettség sem lehet hivatkozás, nem kell azért taplónak lenni, mert a tévében van az ember. Krisztián így visszanézve sem érzi sértőnek. A magyarázata: Mónika egy töltött galamb testalkatú hölgy. Sándor erre is húzza az orrát, talán másként kéne fogalmaznia, vagy egyszerűen ne használjon jelzőket. Krisztián tovább mentegetőzik, ő nem tudta, hogy Mónika előtte fogyott le 10 kilót, mert sehol nem látszódott rajta, ez az igazság. Sándor felvilágosítja, hogy nem kell minden igazságot kimondani. Főleg akkor, amikor halvány dunsztja nincs, hogyan van azzal az ember, akinek mondja. Sándornak is szokták időnként mondani, hogy kicsit sok van rajta. Ezt ő is tudja, nem kell mondani, próbál tenni ellene, de van számos körülmény, ami ebben hátráltatja. Életmódjából fakadóan nincs ideje naponta 6 órát a konditeremben tölteni, neki dolgoznia kell a pénzért. Krisztián soha nem töltött ott annyit, és egyébként furcsállja, hogy Sándor dolgozik, szerinte inkább hivatásszerűen él. Persze, de a hivatása az a munkája, és mint olyan, annyi időt elvesz, hogy nem él olyan kényelmesen, mint ő. Krisztián cáfolná azzal, hogy ne higgye, hogy ő nem dolgozik. Igen is tevékenykedik szorgosan, mielőtt a Sándorhoz becuccolt, ő már reggel óta úton volt. Egyrészt van ugye az Édes Élet, illetve voltak tárgyalásai, amik reklámbevételt termelhetnek, szinte minden napja ilyen már két éve. Hétvégén is dolgozik, azaz jár haknizni „celeb simogatásra”. Sándor nem érti a kifejezést, Krisztián felvilágosítja: odamegy a szórakozóhelyre, megjelenik, kap érte némi kápét, aztán megy tovább. Nem tud énekelni vagy táncolni, és mégis több haknija van, mint az ilyen tehetségkutatókat megjárt tagoknak. Sándor kiröhögi, amiért a celebsimogatást munkának nevezi. Krisztián szerint igen is az, mert ez az egy olyan van, ami számára fárasztó. Még a végén megszakad a sok melótól. :P

04_poharak.jpg

Éles váltással Sándor a pult mögött tűnik fel, kezében két borospoharat lenget. Krisztián közli vele, hogy nagyon jól issza a vizet borospohárból, és úgy általában: sosem ivott még bort. Egészen harminc éves koráig az alkohol számára tabu volt, először Amerikában koktélozott be, a bort még csak nem is kóstolt eddig. Sándornak csak sikerül meggyőznie, hogy egy nagyon keveset próbáljon lenyelni. Krisztián első szimatra megállapítja, hogy pezsgő illata van. Nahát! Koccintás. Krisztián szerint borzasztó.

20:26 – 9. óra | Sándor olvasta valahol, talán a honlapján, hogy bizonyos értékhatárokat állított fel, ami alá nem megy, elsőként például az öltönyt esetében. Ha varrt öltönyről van szó, akkor 150-200 ezer alatt nincs neki. Sándor felveti, hogy az instagramra szereti kitenni az ilyen-olyan dolgait. Szeret dicsekedni velük? Krisztián szerint ez nem dicsekvés, azzal érvel, hogy ha bárki bármit kirak a facebook-ra, legyen az kiskutya problémája, vagy nem tudja befizetni a gázszámláját. Az vajon dicsekvés? Sándor nem mosná össze a kettőt, hiszen olyankor a problémáról ír. Krisztián viszont nem problémákat posztol ki, és egyébként is, miért kéne neki egyik vagy másik ember gondjait nézni. Sándor leoltja, hogy akkor ne nézze. Erre Krisztián válasza az, hogy akkor az övét sem kell nézni, ha nem akarja valaki. Sándor azért elmagyarázza, hogy nem a befogadó, hanem Krisztián oldaláról beszélnek. Miért teszi ki? Az instás posztjaiból össze is állított egy csokorral.
Az első egy gyerekülés, ilyen van a kocsijában. Közben Sándor javasolja, hogy ha Rubint Réka egyszer elválik Norberttől, akkor elvehetné, mert ő is mindent kiposztol, és vele is itt beszélgettek arról, hogy ez mire jó. Ő sem tudott megnyugtató magyarázatot adni. Krisztián sem akar, egyszerűen csak ez ő, ez az élete. A harmadik képen egy fekete Porsche kabrió mellett pózol, éppen edzésre indult. Elmondása szerint mégsem posztolhatja ki azt, hogy egy Golf-fal megy gyúrni. Ilyen áll a garázsban és kész. Sándor bedobja, hogy akár a kutyasz.ros utcán gyalogolva is ábrázolhatná magát, ugyanazzal a felirattal, miszerint megy edzésre, nem kell ahhoz Porsche kabrió. Szóval, ez akkor is dicsekvés. Mélyről jött és meg akarja mutatni, milyen sokra jutott. Krisztián nem érzi azt, hogy sokra jutna. Ezzel Sándor is egyetért, annyi kiegészítéssel, hogy éppen ezért akar többet akar többet mutatni, mint amennyi valójában. Miért nem a diplomáit teszi ki instagramra? Az ok: nincs annyi diplomája, mint ahány autója. Pedig Sándor szerint azért az mégiscsak más lenne, ha a kettő aránya megfordulna az értékrendjében. Krisztián azzal védekezik, hogy amit kitesz, az nem az értékrend. Sándor ebbe nem nyugszik bele, hiszen például a gyerekéről alig látott képet, ahhoz képest amennyi tárgyat tesz ki. Az újabb képen egy Rolex Yacht-Master II óra figyel, ami alsó hangon kerül vagy 20 000 USD-ba. Igen, az az övé, nemrég vett helyette egy másikat. Sándor megkérdezi, nagyvonalúan egy ilyen órányi értékét adakozott-e valaha szegényeknek. „Nem. De kellene?” Sándor szerint nem ártana. Krisztián viszont megmondja bátran, ő nem segít az embereknek – abból a megfontolásból, hogy ő inkább az állatokon segít. Jelenleg is segít olyan alapítványokat, amelyek állatokkal vagy állatmenhelyekkel foglalkoznak. Sándort érdekli, nagyságrendileg mennyit egy évben? Krisztián úgy gondolja, elég az, hogy az egyes alapítványok kezdeményezéseihez az ő személyét adja, amivel szponzorokat tud szerezni, így a saját pénzét már nem kell beletennie. Legfeljebb időt és energiát. Szóval, mégsem olyan nagyvonalú ezek szerint, be is vallja, de embereknek akkor sem ad semmit. Na, és a rászorulók, például aki nem tud enni adni a gyerekének? Olyan nincs jelenleg a közvetlen környezetében. Sándor megmondja kerek perec, hogy roppant ellenszenves, amit mond. Krisztián erre úgy reagál, hogy neki se adott senki semmit. Sándor ezt sem fogadja el, az ember előbb-utóbb meghaladja önmagát. Krisztiánnak a saját mikro-környezetére kell vigyáznia, nem arra a [rászoruló] emberre. Sándor kifejti, hogy a mikro-környezete nincs olyan helyzetben, hogy annyira nagyon vigyáznia kéne rá, hiszen Bentley-vel jár, magára akasztgatja a milliós órákat. Közben pedig azt mondja, soha nem ad embernek, mert ki a rászoruló? Sándor meglehetősen felháborodottan közli vele, hogy az ő szemében nagyot sokat csökkent az értéke. Krisztiánt nem zavarja: „Akkor is ez vagyok én.” Aztán ha már itt tartanak, akkor visszakérdez, hogy Sándor szokott-e adakozni. Nagyon nem akar belemenni, de igen, ha ez megnyugtatja: minden évben, sok évtizede már. Például az első jelentős keresetének jelentős részét lélegeztető gépekre költötte, ezzel számos életet megmentve. Később, amikor a gyerekek felnőttek és 18 évesek lettek és ott álltak az angol követségen, ott kapott tőlük egy könyvet mindegyikük nevével. Sándor akkor azt gondolta, hogy nagyon megérte.

05_kiaraszorulo.jpg

Krisztián nem bírja a sarat, rágcsálnivaló répáért indul, közben megkéri Sándort, akkor mondja már el neki, hogy miért nem akar ő segíteni az embereket, mert magától nem tud rájönni. Sándor – tudván hogy kamerák veszik – finoman fejezi ki magát: mert gyarló. Mindent saját magának, ő mehet a Bentley-vel, a másik meg éhen hal. Sándor még azt is vállalja, ha esetleg demagógnak tartaná – felháborodásában fel is pattan a helyéről. Krisztiánt érdekli, hogy mégis mi volt az indíttatása, amikor adakozni kezdett. Mert az emberben van szolidaritás, ha egy másik embert nyomorultabbnak lát és van módja segíteni, akkor segít. Krisztián ezzel szemben úgy gondolja, pénzzel nem lehet megoldani problémákat. Sándor azt hiszi, most viccel: akinek nincs, annak enni kell, a gyerekének is ennie kell, már hogyne oldaná meg annak a problémáját a pénz. Csak egy családot támogatna egy Bentley helyett. Sándor közli vele, hogy nagyon felmérgesítette, és egyébként meg végtelenül antipatikus és lenézendő az ilyen ember. Krisztián elfogadja a véleményét, de arra kéri, hogy tartsa tiszteletben az övét is. Sándor erre megmondja neki, hogy az övén nincs mit tiszteletben tartani. Mérgében összeszedi a jegyzeteit és kivonul a mosdóba, addig Krisztián hadd gondolkodjon el a mondottakon.

Nagyon nem gondolkodik, levesz a polcról egy könyvet, azt olvasgatja, még be is szundít. Sándor ébreszti fel a visszatérésével. Új fejezetet nyit: „Főzni fog?” Krisztián azt javasolja, inkább ne főzzön, nem lenne semmi bajuk egy napig. Pedig egyébként kétszer hívták főzős műsorba, mindkétszer megnyerte. Mindig mondja, hogy a hibátlan és a tökéletes között mozog, csak kevesen hiszik el. Amúgy mindig játszhatnékja van, most éppen a pulton hagyott üres PET palackot dobná be valahova. Sándor az egyik lámpát javasolja, azt találja el. Az üressel nem sikerül, majd a teli palackkal biztosan. Azzal sem. Sándor is beszáll a dobálózásba, majd alkut kötnek, hogy ha Krisztiánnak sikerül eltalálnia, akkor nem ő fog főzni. Három kör után sincs eredmény, úgyhogy muszáj lesz nekiállnia a szakácskodásnak. Előételnek egy kis rák, utána egy tartalmas, férfias vörös húsból készült steak. Sándor javasolja esetleg a paprikás krumplit, az sokkal egyszerűbben elkészíthető. Krisztián szerint a krumpli az egy rossz minőségű szénhidrát, talán Sándornak is oda kellene rá figyelnie. Igazat ad neki, de ami jó, arról nem tud leszokni.

07_hatarozat.jpg

Főzőcske még sehol, inkább folytatják a beszélgetést azzal, hogy mégis hogy lett a Ferencváros igazgatója. Amikor abbahagyta a focit, a hivatásos labdarúgók szervezeténél kezdett dolgozni, a játékosok érdekvédelmével foglalkozott. Majd azt FTC vezetősége felkérte, hogy legyen a klub igazgatója. Az ő elnöksége alatt először megállították az adósságok felhalmozását, később pedig már profitot is termelt. Sándor firtatja, hogy azért ott elég jól meg tudta szedni magát. Krisztián megmondja szépen, hogy igen, jó fizetése volt, vidám premizálással, több millió forinttal díjazták a munkáját. Sándor a papír jegyzeteiben keresgél: kétszer volt sportvezető, egyszer a Fradinál, egyszer a Vác FC-nél. Az utóbbit tagadja, sosem volt. Az igazi kérdés ezután jön: a Fradinál 25 a Vácnál 43 eltűnt milliót kerestek rajta. Krisztián kijavítja: 42. Miért is keresik? Krisztián nem tudja, az egészből volt bírósági ügy, aminek a vége az lett, hogy kapott egy levelet az ügyészségtől, amit magával is hozott a műsorba. Nem véletlenül, hanem hogy egyszer és mindenkorra legyen tisztába téve az ügy egy olyan helyen, ahol ennek megvan a súlya és lehetősége. A papiros egy határozat a nyomozás megszüntetéséről a Fradival kapcsolatosan. Rengeteg médium írt valótlant, az ügyvédje már összegyűjtötte ezeket a vádaskodásokat, ő pedig be fogja őket perelni, amivel nagyon-nagyon sok pénz kíván keresni.
Sándor felveti, hogy akkor ott van még a másik, a 42 milliós, arról is van papírja? Arról nincs. Soha nem volt semmilyen tisztje a Vácban, egy üzletember kereste meg, hogy a csapatvásárlással kapcsolatban legyen az ügynök. Ezután támadták meg őt, miközben ő csak közvetítő volt. Sándor – bár nem szeretné rossz színben feltüntetni –, de nehezen hiszi el, hogy nem volt ott semmilyen stikli. Krisztián megnyugtatja, hogy ezek nem olyan összegek, amiért megérné gazemberkedni. Mondjuk egy 5 milliárdos összegnél már elgondolkodna egy 2-8 évig terjedőben.

A hétköznapi életben egyébként eléri mindig azt, amit szeretne, vagy a kitűzött cél. Sándort érdekli, hogy ez vajon a hétköznapi élet finanszírozására elég, vagy arra a luxusra, amit már megbeszéltek. Krisztiánnak ilyen gondja nincs, nem kell finanszíroznia a hétköznapi életét: van kaja-, ruha-, autó szponzora. A legnagyobb szívfájdalma, hogy benzinkártyája még nincs. Íme, a klasszik ingyenélő.
Sándor fejtegeti, hogy akkor gyakorlatilag az autó, a luxuscuccok, meg a több cucc nem is az övé, hanem szponzori ajándék. Egyébként meg bármit, amit akar, azt megveheti, neki ez a tehetősség. Sándor nem tudja megállapítani, ő vajon most akkor gazdag ember, vagy csak a látszatát kelti. Azaz, van valamennyi alap vagyona, az igénybe vett szolgáltatásokkal pedig csak mutat egy képet. Krisztián szerint ez a gazdagság, amikor csinálhatja a dolgát és nem kell aggódnia a havi törlesztők vagy a szervízköltségek miatt. Sándor kicsit le van maradva a sorozatával, mert úgy tudja, valami kis lakásban él. Krisztián kijavítja, annyira nem kicsi, 110 nm, a sorozatbéli lemaradását pedig majd átküldi neki.

06_fetrengos.jpg

Ha már sorozat: mi az töltet, amitől ő ugyan egyre ellenszenvesebb lesz, de a műsornak jót tesz? Krisztián szerint attól működik ő maga jól, hogy a valóságot forgatják. Oké, vannak kiemelt jelenetek, amiket „hype”-olni, vagy másként kell bemutatni, hogy a nézőnek tessen. Sándor felhívja a figyelmét arra, hogy a néző sem hülye, tudja, hogy az esetek többsége ki van találva. Krisztiánt ez nem érdekli, ahogy a sorozat többi résztvevője sem, ő igazából egy műsor a műsorban. Mit csinálna, ha nem lenne ez a műsor? Mindig kell tudni változni, mindig fel kell készülni arra, hogy tudja az ember, miben kell változni. Ha már nem szereplő, akkor például műsorvezetést szeretné folytatni. Sándor lebeszélné róla, lévén az Éden hotelben borzalmas volt. Jó, hát neki ez volt az első olyan felkérése, amiről lövése nem volt. Sándor közli vele, hogy azért, mert nem profi. Ha megnézte volna az előző évadokat, akkor lett volna rálátása, rájöhetett volna, hogy ő erre alkalmatlan. Krisztián ezzel szemben mások véleményét hozza elő, miszerint azt a műsort neki találták ki. Sándor kéri, hogy ne higgyen nekik, az kamu. „Elhiszi, hogy valamennyire értek a televíziózáshoz?” – veti be erőfölényét a témában Sándor. Krisztián elhiszi, csak azt nem fogadja el, hogy ő nem profi. Sándor kifejti, hogy neki az áll jól, ha önmagát alakítja, minden rossz vagy jó tulajdonságával együtt. Krisztián azért sikeres időszaknak tekinti az Éden hotelt.
Sándornak van egy olyan érzése, mintha semmiféle kritikát nem tűrne. Krisztián elfogadja a kritikát, de cserébe engedtessék meg, hogy ő is elmondja, amit a saját oldaláról lát. Sándor szerint azzal van a gond, hogy kategorikusan közli a véleményét, nem befogadó módon. Mintha a kritikát támadásként élné meg. Krisztián előrébb ugrik a kanapén, vigyorogva kérdezi fel Sándort: „Rossz, amikor egy tükörrel ül szemben? Nem, Sándor?” Sándor tiltakozik, ő egyáltalán nem ilyen. Krisztián szerint igen, hiszen ő is kategorikusan kijelentette, hogy ez vagy az taplóság vagy felháborító. Jó tanárként Sándor tart egy mini előadást: Mert van egy általános közítélet, amellyel a józan ember rendelkezik. Ezáltal meg tudjuk mondani valamiről, hogy az a tűrhetőség határán belül vagy kívül van. Ebben konszenzus van az emberek többségénél. Az viszont nem kategorikusság, hogy szakmailag meg tudja ítélni, miben jó és miben rossz. De nem kell ebből messzemenő következtetéseket levonni, és egyébként még neki sem sikerülhet minden. Főzés.

08_kaja.jpg

00:23 – 13. óra | Amíg Krisztián a kaja fölött sürög, Sándor a fotóin rugózik, mennyire nincs jó fotóarca. A Pamelával közös fotón meg pláne. Azon már megvolt a herevasalás? No, hát ennek az a sztorija, hogy George Clooney a nyuszis magazinban nyilatkozta, hogy neki meg kellett csináltatnia. Sándor szerint Clooney is ugyanúgy hülyéskedett, akárcsak Krisztián, nem lehet csak így beleavatkozni a természetbe. Krisztián elmondja, hogy ez egy bőrfeszesítő készülék, bárhova lehetne helyezni, ők oda tették, leforgatták, mindenki erről beszélt, ennyi. Sándor a fejét csóválja. Krisztián felkérdezi, hogy fiatalon ő nem ilye volt? Sándor maximum arra volt képes, hogy bogarat egyen, de hogy herét vasaltasson, arra nem lett volna képes.

Elfogyott a vacsi, Sándor a kopaszságáról érdeklődik. Hajbeültetés? Krisztián nem gondolkodott rajta soha, meg állítólag fájdalmas is. Nem nagyon szereti a fájdalmat, pl. nagyon tud haragudni magára, amikor baleset éri, vagy csak elvágja az ujját. A hajas felvezetés nem volt véletlen, esti show gyanánt kitalálták, hogy megnéznék őt különböző hajakkal hogyan fog kinézni. Így:

09_hajak.jpg

Az első tetszik neki, laza, fiatalos. A másodiknál Sándor meglepődik, mennyivel jobb az arca, mint kopaszon. Krisztiánnak nem jön be a „backstreet boy-os szőke”. A harmadik parókával egészen meg van békélve, avval kéne beülnie egy tárgyalásra. A negyedik, bongyor paróka kifejezetten tetszik, amolyan rocksztáros, magán is hagyja. Még elmosogatna, de Sándor közli vele, hogy azt hagyja, már késő van, álmos, menne aludni. Krisztián a paróka levétele közben még felveti, vajon mennyibe kerülhet egy hajbeültetés. Sándor szerint már nagyon drága. „Nem baj, majd szerzek rá egy szponzort.” Készülődés lefekvéshez.

02:10 – 15. óra | „Nehezen alszik el?” – kis beszélgetés még szundi előtt. Amióta Pameláék hazaköltöztek, azóta jobban. Normális időben ér haza, fürdetés, pici beszélgetés, olvasás, normális időben lefekszik. A kamerák nélkül másképp is beszélget Pamelával, kérdeznie sem kell, mondja magától a napi dolgait, véleményét, mert ő ilyen személyiség. Sándort érdekli, mi fogta meg benne, hiszen amikor egyszer szétmentek, akkor azt mondta, soha többet, aztán utána az első hívószóra ment. Az orgánuma, a kommunikációja, a beszélőkéje, a tévéből sugárzó személyisége fogta meg. Az első találkozásuk úgy volt, hogy megbeszéltek egy randit, amire Krisztián nem ment el, mert egyszerűen elaludt. Sándor – már a paplany alól – próbálja még megfejteni Krisztián titkát: nem fél attól, hogy esetleg később majd bohócnak nézik. Krisztián: „Azzal szerintem nincs baj, ha valaki bohóc. Csak legyen övé a cirkusz!” Jó éjszakát!

10_reggel.jpg

„Ébren van?” – kezdi a reggelt Sándor. „Hogyne, jó reggelt! Süt a nap újra a stúdióban.” – érkezik a válasz. Nem aludtak valami sokat, azt is gyorsan, de Krisztián ezzel szemben jól. Krisztián készült reggelivel, ami olyan lesz, mint a kerékcsere: pár másodperces. Szedelőcködés, készül a reggeli.

Sándor meglepődik a csúfságon, amiből Krisztián smoothie-t fog készíteni, bio alapanyagokból. Hja, azt ismeri Sándor: sűrű, tömény, passzírozásból jövő gyümölcs. Vitaminbomba – teszi hozzá Krisztián. Saját kezűleg készített a gyümölcskeveréket, az üvegcse alján lévő fehérség meg nem penész, hanem kókuszolaj.

A smoothie-t már a kanapén ücsörögve kortyolgatják. Sándor gondolkodott Krisztián személyiségéről, és arra jutott, hogy egy kettős személyiség, természetesen nem pszichiátriai eset. Tulajdonképpen önmagát is idézőjelben használja sokszor. Amit mond, azt idézőjelben mondja, legfeljebb komoly képet vág hozzá, az emberek pedig beveszik. Sándor szerint viszont valójában nem ilyen, viszont az okát nem tudja, miért rejti el a valós énjét. Esetleg a szeretethiányos vagy megviselt gyerekkorra lehetne visszavezetni. Krisztián erre úgy reagál, hogy a szeretetéhség most is megvan benne, csak kezelni nem tudja, mert amikor megkapja, akkor elszalad előle. Mivel a gyerekkora nem úgy sikerült, mint egy átlagos gyereknek, nem állt a karácsonyfa mellett vagy szavalt, nem szólt a csingiling, hanem egyedül volt. Sándor elővesz egy másik lehetőséget is: van benne egy akarat, hogy mindenáron különbözzön mástól, az átlagtól, a „csakazértis” motiválja. Ezzel Krisztián egyetért, ez megvan benne. Sándor tájékoztatja, hogy ezt ki nem nőtt infantilizmusnak hívják. Krisztián: „De ez működik.” Sándor szerint nem működik, hiszen mindenkit megsért vele.

11_szelfi.jpg

Mi lesz a pár hónapnyi relatity-zés után, ha kiköpi a televízió? Akkor felhasználná azt, amit pl. egy ferencvárosi korszak után használt fel: egy jó vezetőnek van 10000 kontaktja, abból 1% biztosan felhívható. Valószínűleg a televíziózás is ilyen, a rengeteg kapcsolatból biztos akad olyan, aki szeretne veled dolgozni. Akár az is előfordulhat, hogy pár hónap múlva találkozik Sándorral, aztán pár mondatával újra előre lendíti őt valamilyen formában. Sándor érti az ajánlkozását, elgondolkodik rajta. Végszóra pedig megszólal az összezárás, és egyben az évad végét jelző gong. Összepakolás, búcsúzó előtt Krisztián kér még egy közös szelfit. Sándor kiköti, hogy csak magának, nem mehet ki a közösségi oldalakra, kizárólag emlékbe. Viszlát.

Képek forrása: tv2.hu

komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása