Mielőtt belecsapnánk az e heti részbe, javaslom, hallgassuk meg a címhez kapcsolódó halhatatlan zeneművet.

Köszönöm.

Mivel a német címhez (Flucht ins Glück, szerencsés menekülés) nem tudok zenét társítani, haladhatunk tovább. James visszatért a Zöld-foki-szigetekről, a kikötőben Seth Burgess azzal fogadja, hogy a Black Pearl kazánja kész, már csak a felügyelő engedélyére vár a gőzös. Majd közli, valami nagynénijétől pénzt örökölt és ki akarja vásárolni Onedint. James persze nem egyezik bele, dehogy adja el a részesedését, hiszen eddig még egy fillér hasznot nem látott a társulásukból. Burgess kényszeredett mosollyal visszakozik, majd közli: úgy néz ki, sikerül havi 500 tonna porcelán szállítására szerződést kötni, hamarosan találkozik ez ügyben az Imperial Stuff nevű cég ügynökével.

James persze nem engedi Burgesst tárgyalni, inkább maga ül le a Granger nevű ügynökkel, aki szerint a megbízó két jelöltet akar versenyeztetni, és amelyikük rövidebb idő alatt teszi meg a próbautat, azzal köt szerződést. A vetélytárs Nicholas Summers kapitány, James úgy dönt, az Angela nevű vitorlással száll be a versenybe, Watson kapitány parancsnoksága alatt. Később Baines a kocsmában barna sör mellett megint beszól főnökének (úgy látszik, most már minden részben lesz ilyen): De hát az a Watson kétbalkezes, megőrült maga?! James azonban nem sértődik meg, sőt ismét szárazföldi munkát ajánl a vén tengeri medvének: keresse meg a kazánszerelő céget és tudja meg, honnan jött az az 500 font a javításra. Nem bízom ebben a zsivány Burgessben, jelenti ki.

Letty készülődik a kikötőbe férje fogadására, ám ezt szokatlan esemény hátráltatja. A házvezetőnő, Mrs. Gibson siet be: egy gyereket tettek a küszöbre, levél is van mellette, a kikötői látogatás tehát ugrik. Lettynek kimondottan jól áll a baba, egyből megtalálja vele a hangot, a kicsi nem is sír. Megérkezik Elizabeth, Letty mutatja neki a levelet: a kicsi neve Lizzy, 1 év körüli lehet, és az anyja az a Betsy, aki korábban Letty gyárában dolgozott, de aztán otthagyta, amint emlékszünk rá más, jövedelmezőbb „foglalkozás” miatt. Most ezzel a szakismeretével Londonba ment, így nem tudja tovább gondját viselni a kislánynak. Letty szerint a kicsit elhelyezhetnék a St. George árvaházban, amit még a 6x06 részben Elizabeth és Fogarty kezdett anyagilag támogatni. Azóta viszont már új igazgató van ott, Archibald Jonas, minden új felvételről ő dönt, jelenti ki Sz Sz. Samuel kérésére szombat este nálam tartjuk a Kereskedelmi Kamara bálját, majd ott bemutatom neked Mr. Jonast, biztatja sógornőjét. Megtudjuk még, hogy Sarah nem lesz jelen, mert ő momentán Bathban fürdőzik.

James hazamegy és örömmel közli, hogy sikeresen megszerezte a zöld-foki gyümölcsszállítási szerződést, a még ott-tartózkodó Elizabeth mosolyogva megjegyzi, a múltkori pofáraesésre utalva: Remélem, a gyümölccsel jobban jársz, mint a fegyverekkel. James észreveszi a csecsemőt és azt hiszi, a kis Annie-t hozták el látogatóba: Mintha kicsit fogyott volna, fordul Lettyhez, de aztán rájön, hogy ez mégsem az ő unokája. Letty átadja a levelet, James egy pillanat alatt bepöccen: Aha, Betsy, aki munka helyett kurválkodik! Hoppá, ilyen kifejezés eddig még nem hangzott el a sorozatban, ebből kifolyólag Letty és Elizabeth jólnevelten fel is sikkant. Elizabeth jobbnak látja nem megvárni a családi vitát és jó érzékkel lelép, pedig a vita nem is a kicsi miatt tör ki, őt be kell adni árvaházba és kész, hanem azért, mert James már másnap megint el akar utazni. Nem hagyhatom veszni a porcelánszerződést!, ad magyarázatot. Mikor egy hét múlva visszajövök, ezt a szutykos gyereket ne találjam itt!, csörtet ki morcosan a szobából.

Granger ügynök az egyik krimóban iszogat Summers kapitánnyal és bizalmasan megsúgja neki, hogy a vetélytársa Onedin lesz, a hajója a 15-ös mólónál készülődik. Csak azért szólok, hátha érdekli, teszi hozzá. Summers vigyorog, ért a szóból. Másnap reggel James a jó gazda szemével még egyszer átnézni Angelát alulról, és a fenékben elrejtve egy nagy vödör kátrányt talál. Watson mentegetőzik, ő már hajnalban átvizsgálta a hajót, akkor ez még tutira nem volt itt. Summers minden aljasságra képes, ha ez a kátrány menet közben feldőlt volna, akkor ugrik a szerződés, mondja James.

Burgess felkeresi Charlotte-ot és közli vele, hogy amíg az apja így pikkel rá, ő inkább elhúz a gőzhajóval a Földközi-tengerre, lenyom pár fuvart és ezzel anyagilag megerősíti kettejük titkos társulását. Charlotte nem akarja elengedni Nyalka Bajuszt, de az rávilágít, hogy ha marad, akkor semmilyen bevételük nem lesz.

Este Sam és Charlotte készül a bálba, a csaj a jó hangulat biztosítása érdekében még indulás előtt bedob egy pohár sherryt. Nekem ma este jó benyomást kell tennem, figyelmezteti Sam, csak nem attól félsz, hogy berúg a feleséged?, vágja oda pikírten Charlotte. Csak azért is tölt magának még egy pohárral, és miközben indulnak kifelé, csak úgy mellékesen odaszól: Vettem egy gőzhajót. Sam kis híján nekimegy az ajtófélfának.

Elizabethnél már javában zajlik a bál, a háziasszony mélyen kivágott estélyiben teszi közszemlére legendás kebleit, ettől semmiképpen nem kívánom megfosztani a tisztelt olvasókat, íme: 

És ha már bál, hallgassunk meg egy ideillő zeneszámot.

Lettyt Dunwoody kéri fel keringőzni, nem is tudtam, hogy ön ilyen pompás táncos, uram – ilyen partnerrel nem nehéz, asszonyom, bókolnak egymásnak a tánc végén. Megérkeznek Samék, Charlotte egyből lenyúl egy pezsgőspoharat és táncra hívja Barbarossát, aki jobbnak látja, ha nem mond ellent.

Megérkezik Marston vicomte, Sam talpnyaló arccal siet oda a mágnáshoz, a nagy izgalomban még Charlotte-ot is elfelejti bemutatni. Lady Fogarty a nénikém apai ágról, menjünk oda hozzá, javasolja, a magára hagyott Charlotte duzzogva legurít egy újabb pohár pezsgőt. A terem túlsó végében Elizabeth egy nagy tükör előtt áll, háttal a teremnek, kezében pezsgőspohárral, és amikor Sam odalép Marstonnal, fordulás közben „véletlenül” leönti a vicomte mellényét. Nemes bosszú, utoljára óvodában láttam ilyet, mindenesetre a múltkori sárfröcskölés visszaadva, Sam rémült arccal törölgeti a vendég ruháját.

A pihegő Lettyt újabb lovag kéri fel, a pohos idősebb urat Dunwoody mutatja be, ő Mr. Jonas, a St. George Árvaház igazgatója, Letty szeme felcsillan és igent mond. A tánc közbeni beszélgetés eredményes: Jonas hétfőn felkeresi Mrs. Onedint a kicsi ügyében, de azt már most kijelenti, a gyermek nem számíthat kivételezett bánásmódra. Közben az elhanyagolt Charlotte berág Samre, aki ugyan mentegetőzik, de aztán inkább elküldi nejét, otthon duzzogjon, de itt és most ne hozzon rá szégyent. Charlotte dühösen hazarohan, előszedi a maradék kápét és a Földközi-tengert emlegetve a kocsisért küldi a szobalányt.

Marston közben átöltözött és felkéri Elizabethet, majd utána egy könnyed beszélgetésben arra utal, igénybe venné Lady Fogarty szakmai ismereteit és tudását – mármint a hajózással kapcsolatosan, még mielőtt. A bejáratnál ekkor Baines tűnik fel csinos öltönyben, szerintem titokban kezd hozzászokni, hogy nem mindig azokat a lepukkant tengerészgöncöket kell viselnie, csak nem meri elárulni. Odalép Lettyhez és félrehívja, majd előkeríti Samet is, így közli a bizalmas hírt: Charlotte gőzhajót vett. Sam hazamegy Baines-szel, hogy megkérdezze erről Charlotte-ot, de a szobalány bevallja: asszonya a kikötőbe kocsizott.

A kikötői krimóban Burgess éppen arról beszél a kocsmárosnak, hogy pár évre elutazik, amikor belép Charlotte. A törzsvendégek meglepődve néznek, mit keres egy úrinő ilyen helyen, Burgess igyekszik feltűnés nélkül (ez nem sikerül) félrevonni és leültetni egy asztalhoz (ez sikerül). Úgy döntöttem, magával megyek, az az én hajóm is, közli Charlotte, de akkor soha többé nem térhet vissza, figyelmezteti Ny B. Nem is akarok, jelenti ki a sértődött és talán szerelmes Charlotte, a gyerekeknek majd Sarah és Letty néni fogja gondjukat viselni. Mi ketten összeillünk, teszi még hozzá, Burgess erre nem sokat szól, azt is halkan, csak beleegyezően megfogja a lány kezét.

Odahaza Baines konyakot tölt Samnek és sürgeti, siessenek, hogy még a hajnali dagály előtt kiérjenek a kikötőbe. De Samuel nem akar menni, sőt kijelenti: Megszabadultam tőle. Baines természetesen szól a családnak, így másnap reggel Elizabeth beállít a ziláltan ébredő Samhez, aki ruhástól aludt a kereveten. Szóval elment őnagysága és elvitte mind a 3000 fontot, dühösködik Sz Sz, úgy emlegetve a pénzt, mintha a sajátjából adta volna. Majd a gyerekekre tereli a szót, akiket természetesen magához vesz, hiszen Sarah is nemsokára oda fog költözni hozzá. Sam azonban tiltakozik, a gyerekeknek az apjuk mellett van a helyük, nem elég, hogy a neje elhagyta, még a gyerekekről is mondjon le, hát egy nagy túróst.

Nézzünk ki azért a tengerre is, ahol most ugyan kevesebb az izgalom, de mégis fontos dolgok történnek. James elsőnek köt ki Cornwallban, és két oldalról veti ki a horgonyt, Watson kapitány szerint ez veszélyezteti Summers hajóját, mert az nyilván nem számít rá, és könnyen megsérülhet. Jamest viszont hajtja a bosszúvágy: Ő kátrányt rejtett el a mi hajónkon, én meg léket vágok az övén, jelenti ki. Summers kiköt és ki is lyukad, ahogy kell, már kapcsolhatja is be a szivattyúkat. Dühösen letámadja a kabinjában sztoikusan szivarozó Jamest és feljelentéssel fenyegeti, sőt tanúul hívja Watsont is, aki buzgón helyesel. James persze nem izgatja magát és csak úgy lazán elkezd sorolni pár hasonló stiklit Summers múltjából, amik annak idején büntetlenül maradtak, alaposan felkészült a csávóból, de hát ezt már megszokhattuk. Most pedig tűnjenek el mind a ketten, int búcsút kegyesen, Summers fenyegetőzve távozik.

Jonas meglátogatja Lettyt, de a kísérő levelet elolvasva kijelenti, megesett utcalányok gyerekét nem engedi felvenni a szigorú szabályzat, ráadásul a gyereknek biztos valami fertőzése is van. Letty bemutatja Liverpool legismertebb orvosának igazolását, ami szerint a kicsi egészséges, majd felhívja Jonas figyelmét a Biblia szavaira a megesett nőkkel kapcsolatban. De a spirituális érveken kívül anyagiakat is bevet: ha nem fogadja be a kislányt, akkor keresztet vethet Lady Fogarty és Mrs. Sarah Onedin eddigi bőkezű támogatására. Ez végül hat.

Később Sam érkezik Lettyhez látogatóba és tea helyett viszkit kér, kemény idők járnak, na. Ismét kijelenti, nem akarja, hogy Charlotte visszajöjjön, aki a készpénzen kívül magával vitte az Onedin Vállalat részvényeiből a rá eső 15%-ot is. Ráadásul a fiatal üzletember momentán kissé megszorult, és igazából pénzt kérni jött, 4000 font pont kisegítené. Letty már írja is a csekket, kamatot természetesen nem számít fel, de egy feltétele van: Sam tartsa be a szövőnőknek a megígért munkahelyi könnyítéseket. Samu beleegyezik, de még egy szívességet kér: amíg ő üzleti útra Halifaxba megy, Letty vigyázzon a két gyerekre. Ennek természetesen semmi akadálya, mosolyog Letty.

A Frazer irodában Elizabeth és Dunwoody üzleti terveket szövöget, a gazdasági visszaesés miatt valami hosszútávú szerződés jönne legjobban a cégnek, például koksz szállítására. Végszóra belép Marston, aki történetesen szénszállításra keres megfelelő céget, Dunwoody hosszan tudálékoskodik vele, de végül Elizabeth leinti és kitessékeli az irodából. A négyszemközti megbeszélés természetesen eredményesen zárul: Marston Frazer hajókkal szállítja a szenet, és Elizabeth tőle vásárol acélt a hajóüzem részére, kölcsönösen előnyös megállapodás. A vicomte búcsúzás közben még benyögi, hogy nemrégiben megvette az Imperial Stuff kerámiagyárat és havi 500 tonna anyag behozatalát tervezi.

James hazaérkezik és Letty után kiabál, közben a gyerek sír a bölcsőben, James felragadja és már tenné ki a házból a „szutykos porontyot”. Szerencsére időben előkerül Letty, aki nevetve kérdezi: Nem ismered meg a saját unokádat? De aztán vége a jó hangulatnak, mert kénytelen elmesélni Charlotte szökését, James rég nem látott vehemenciával dühöngeni kezd: Burgess ellopta a hajómat és a lányomat! Az sem érdekli, hogy Burgess a hajó árának felét itt hagyta, mert a nagyobb gond az, hogy Charlotte elvitte a részvényeket is, amiket ha elad, ki tudja, milyen népek kerülnek be a családi vállalat tulajdonosai közé. Jamest már a szívinfarktus kerülgeti, komolyan aggódni kezdek érte, és kijelenti, 50 fontot ad mindegyik ügynöknek, aki hírt ad a szökevényekről, és annak is, aki majd elfogja őket. Letty újabb pohár konyakot tölt neki, de James csak egy módon tudja kiadni magából a feszültséget: ordít egy akkorát, amitől megremegnek a falak.

Végül lenyugszik és csinos háziköntösben teázgat Lettyvel, akinek végre elmondja, hogy megnyerte a versenyt a porcelánszerződésért. (Azt persze még nem tudja, hogy Marston áll a cég mögött.) Majd rákérdez Betsy gyerekére, Letty elmondja, milyen nehezen sikerült bejuttatni a kicsit az árvaházba. Majd felvázolja elképzelését: a varróüzemért kapott pénz most úgyis parlagon hever, ezért úgy döntött, otthont alapít árva és elhagyott gyerekek számára, árvaházból sajnos úgysincs elég. James először ellenzi, de amikor Letty szelíden kijelenti, hogy nincs szüksége az engedélyére, bár természetesen örülne, ha James beleegyezne, akkor mufurcan kijelenti: Nos, a te pénzed, ott van jó helye, ahol gondolod. Na hát akkor ezt vehetjük beleegyezésnek, dönti el magában Letty és halkan ezt súgja: James Onedin, nagyon szeretlek.