12:00 – 1. óra | Sándor a kanapén heverészik, éppen képeket nézeget egy tableten, eközben nyit rá Gregor Bernadett, színésznő és énekes. Sándor elcsodálkozik, hogy úgy néz ki, mint egy messziről jött utazó, Bernadett egyetért, kb. úgy is érzi magát. Puszi, lecuccolás, miközben előkerül egy cicás táska, aminek sztorija van ám: Bernadettet apukája Macskának hívta őt, egyrészt a szemei miatt, másrészt a családban nagy macskaimádat volt. Azóta is tartja a hagyományt, jelenleg van 4 cicája, mellette 2 kutyája, no meg egy tengerimalac a biztonság kedvéért, hogy sosenem legyen egyedül.
Kabát le, anekdotázás arról, hogy mennyire régen találkoztak. Először nagyon-nagyon régen, amikor még szinte gyerek volt Bernadett. Gárdonyban az édesapját látogatta meg Sándor, úgy emlékszik, tizenéves forma lehetett akkor. Bernadett későbbre teszi, volt ő akkor már 20 felett is, azért hihette fiatalabbnak, mert későn érő típus. Biztos benne, hogy később volt, addigra már színészkedett, talán a Bence fia is megszületett már. Bernadett pedig arra emlékezik, ahogy egyszer ott volt Sándor show-ján, ott személyesen láthatta Alain Delon-t és Claudia Cardinale-t. Sándornak beugrik, igen, az valami jubileumi, nagyszabású adás volt, sok-sok meghívottal, vélhetőleg Bernadett a szintén meghívott édesapja révén került oda. Szinte napra pontosan 9 éve ment el, Sándor szerint nagyon gyorsan eltelt ez az idő, mintha csak 4-5 év lett volna. Bernadett hasonlóan gondolja, még mindig sokat gondol rá.
Jól megvoltak együtt, nagy volt a szeretet apa és lánya között, bár Sándor azért megpendíti, hogy voltak ott bizony viharok, nem kevés. Sokszor találkozott vele, gyakran beszélgettek, olyankor sokat elárul a családi dolgairól, alkalmasint többet, mint ami rá tartozott volna. Akkor úgy tapasztalta, rengeteg minden bosszantja, zavarja, amik körülötte történtek. Bernadett ezt azzal magyarázza, hogy sok szülő úgy gondolja, jobban tudja a gyereknél, mi a jó neki. Féltő apa volt, nagyon szerette a lányát, vélhetőleg azért zavarták a körülötte lévő dolgok, mert féltette. De az embernek a gyerekét nem lehet minden csalódástól megóvni. Bernadett egy történetbe kezd akkorról, amikor az Álmos fiával teherbe esett. Az édesapja nem örült az újabb gyereknek, hosszú hónapokig nem beszéltek, a gyermekáldás örömét ezért nem tudta megosztani azzal az emberrel, akit nagyon szeretett. Édesanyja addigra már réges-rég nem élt.
Sándor felveti, hogy az anyjáról szinte semmit nem tudni, még az édesapja sem nagyon beszélt róla neki. „Belle Erzsébetnek hívták, Szegeden volt tanárnő, egy három-diplomás gyönyörű csaj volt”, elég korán, 61 éves korában ment el. Bernadett édesapjával 13 évet töltöttek el együtt, aztán elváltak. Hezitál, vajon erről beszéljen-e, de csak belekezd: édesanyjának komoly alkohol problémái voltak, tulajdonképpen ez okozta a vesztét is. Bernadett vele maradt a válás után, egészen 18 éves koráig vele maradt, az érettségi után költözött Budapestre. Nagyjából 14 évesen realizálta, mitől viselkedik olyan furcsán édesanyja. Édesapja is azért vált el tőle, mert a dolog eljutott egy olyan pontig, amit már nem tudott tolerálni. Bernadettnél is volt, hogy iszonyatosan dühös volt rá, amiért az az ember, akit nagyon szeret egy hosszan tartó öngyilkosságot művel. Azt nem tudja, hogy az édesanyja munkahelyén ez a probléma mennyire jelent meg, de a nyugdíjba vonulásakor súlyosbodott a helyet. Nem hirtelen, hanem egy hosszú folyamat eredményeként érte el 61 évesen a végzete. Gyerekként nagyon szégyellte, de hát akkor ezt nem tudta elfogadással kezelni, kamaszként sem tudott erről beszélni vele, mert édesanyja konzekvensen tagadta.
Az első gyermeke – Bence – születése után volt egy 5-hónapos időszak, amikor tiszta volt, de mikor máskor, mint december 24-én, Karácsony este újra észre vette rajta a jeleket. Akkor egyszer ült le vele szemben és kérlelte, hogy ne csinálja. A kisfia nem volt talán 2 éves, amikor elment.
Sándor kérdésére nem rója fel magának, hogy talán törődhetett volna vele többet. Esetleg úgy, hogy magával vitte volna Budapestre, ha nem is egy háztartásba, de legalább közelbe, hogy rálátása legyen. Igazából ez sohasem merült fel, a nővére is hasonlóképp cselekedett, ő is otthagyta Szegedet. Sándor közbeveti, hogy nahát, akkor hányan is vannak testvérek? Sokan, csak nehézkes összerakni. Édesapjának a második, azaz Bernadett édesanyjával előtti házasságából van egy lánya, ő a nővére. Édesanyja előző házasságából pedig született egy bátyja és még egy nővére. Szóval, négyen vannak féltestvérek. Sándor elkacarászik azon, hogy elég gazdag élet volt ez így. Ha jól számolta, akkor Gregor Józsefnek 4 házassága volt, ehhez képest nem érti, miért volt annyira oda, amikor Bernadett egyik férjtől a másikig szaladt. Bernadett egyetért vele, számára is fura volt, persze így utólag nyilván már csak röhögni lehet azon, hogy bár tök cuki volt a felesége, de azért csak elfelejtették, hogy ők is váltogatták ám a házastársakat. A hangulatot még inkább oldandó, Sándor a bekészített fotók felé tereli vendégét, ugyanis nem igazán tudott mindenkit beazonosítani a képeken. Képnézegetős rovat.
13:50 – 2. óra | Az első képen édesapjával és nagyobbik fiával, Bencével szerepel, még arra is emlékszik, hogy valami tévéfelvételen készült. A második apu nélkül, de ismét csak Bencével, aki jóval magasabbra nőtt nálánál, pedig még csak 17 éves volt. Mostanra már 20 éves, még magasabbra nyúlt. Sándor elcsodálkozik, hogy jó korán kezdte a családalapítást, utánaszámolgatnak és arra jutnak, annyira végül is nem, hiszen Bernadett jelenleg 43 éves. Sok melójába kerül, hogy tartsa a formáját: nyaranta leköltöznek Bálványosra, ahol van egy kis nyaralójuk, és ott aztán napi szinten előkerül a házipálinka, a pörkölt, a grillhusi. Szeptemberre, amikor visszatér a szezonra, általában ezeknek meg is van a hatása.
A harmadik fotón szintén édesapjával, a negyediken viszont már a kisebbik fiával, Álmossal pózol. A gyerkőc még egy éves sincs, tán 8-9 hónapos lehetett akkor. A negyediken egyedül szerepel, történetesen tök pucéron. Sándor ezt „csak úgy találta”, és nincs mit szégyellni rajta, sőt, látott ő már komolyabbak, azokon sincs. Ennek kapcsán kérdezi, mennyire megy könnyen a vetkőzés számára. Igen a válasz, majd el fogja mesélni, hogy ez miért van.
14:13 – 4. óra | Szóval a meztelenség, már a kanapén ücsörögve. Nagyon jó élményei vannak az ominózus fotózásról. Történetbe kezd, hogy nála hol pattant el a húr a meztelenséggel kapcsolatban. Horvai István és Kapás Dezső osztályában, a Színművészetin egyszer a Rómeó és Júlia búcsújelenetet megcsinálták teljesen pucéran. „Akkor azt mondta a tanár úr: Az, hogy egy színész a ruháját leveti, az a legkevesebb.” Sándor erre bedobja, hogy ha meg fizetnek is érte, akkor meg pláne – mint az adott újság. Bernadett ebben azt szerette a legjobban, amikor a kolléganőitől kapta a hideget a férfimagazinos vetkőzés miatt, merthogy a színésznő társai férfimagazinnak nem, de a színpadon, filmben vetkőznek. Szóval, imádja, amikor a meztelenséghez ideológiát gyártanak. Szerinte nincs a kettő között különbség az értékrendjében. Ő, mint Gregor Berni színésznő úgy élte meg azt a két napot, hogy akkor ő ott aktmodell volt. Álszent sem akar lenni, lévén azzal a fotózással akkor kb. az egész éves színházi fizetését megkereste, ami persze azt is jelenti, hogy kevés a színházi fizetés. Sándort érdekli, mennyire ad nyomatékot a pénz egy-egy elvállalás esetén. Bernadett kis hezitálás után nem tartja meghatározónak. Példaként említi, hogy az RTL tavaly hívta egy táncos műsorba a férjével, de visszautasították. A legfőbb ok az volt, hogy nem bírná idegekkel azt a bulvárcikk áradatot, ami a műsorral jár. Majd még mesél róla, de ő annyi sokat kapott már a bulvártól – talán már üldözési mániának is tartja –, hogy inkább nem. Sándor fejtegeti, hogy persze, mert annyi sokminden történt a magánéletében, ami a bulvárnak csemege, de azért megérti őt. Sándor úgy védekezik, hogy nem olvassa, aztán ha nem foglalkozik vele, akkor az nincs. Tudja ajánlani.
Bernadett azért kifejti, hogy miről is szólt az egész. Szerinte valószínűleg megérezték rajta, hogy „a Gregorral bármit meg lehet csinálni, mert az úgysem szól vissza, nem tudja megvédeni magát”. Sándor elcsodálkozik. Igen, sajnos nem tudta megvédeni magát tőlük. Annyi sokat bántották, ebből a szempontból menhelyi kutyához hasonlítja magát, akit bántanak aztán leadnak. Sándor ezen a kutyás hasonlaton elkezd nevetgélni. Jó, persze, röhögnek a példán, de Bernadettnek azért elég rosszul esett neki azon emberek reakciói, akik ezt „a hülye sajtót” olvasták. Elvégre ő sem bántott senkit soha, sohasem élt tisztességtelenül, úgyhogy ez neki _fáj_. Sándor azzal nyugtatja a kedélyeket, hogy ha mindezeket tudja az ember, akkor nem lehet nagyobb a jelentősége, mint amennyit ér. Nem kellett volna ennek ennyire felnagyítódnia. Bernadett úgy magyarázza, hogy ha valaki a színészpályát választja, akkor alapvetően az a célja, hogy az emberek szeressék, hogy tessen nekik.
Sándor azzal folytatja, hogy van benne egyfajta tartózkodás, bármennyire is próbálja magát bedolgozni az „aurájába”. Viszont ezzel szemben tudja, milyen jó humora van, amit rejteget, az emberek ezt nem tudják. Bernadett leoltja azzal, hogy mégis honnan tudnák, amikor felmegy a színpadra és egy adott szerepet játszik. Jó-jó, magyarázkodik Sándor, végül is a kép róla kifelé az, hogy afféle végzet asszonya, elfogyasztott pár férjet, miközben egy tök aranyos csaj. Dolgozik azon, hogy ezen 24 órás összezárás alatt a mindenféle falak leomoljanak körüle. „Omoljanak!” a válasz. Egyébként sem szeretne belevalóbb csaj lenni. Ha például a fotós a’szondja neki, hogy mosolyogjon, hát elharapná a torkát, hívjon inkább olyat, aki mosolygós képű. Ezzel is csesztették sokat, a Morvai mondogatta neki, hogy olyan szomorú, ahogy sokan mások. Nem szomorú, neki így néz ki az arca.
Vélhetőleg megkordult Sándor hasa, mert minden előzmény nélkül közbeveti, hogy fog-e főzni. Persze-persze, tárkonyos ragulevest. Egyébként szokott főzni, mert az kikapcsolja, mellé bort hörpinteni. „Főzés közben borozni, szerintem az egy nagyon jó foglalatosság.” Persze, azért tudja ő a mértéket, bár egy ismerősének van az a mondása, miszerint félig berúgni pénzkidobás. Komolyra fordítva a szót, Sándort érdekli, mennyire fél attól, hogy esetleg megörökölte édesanyja szenvedélyét, küzd-e ellene pl. azzal, hogy inkább az absztinenciát választja, csak hogy kerülje a „hagyatékot”. Nem, szó sincs erről, egyrészt nagyon rossz volt látnia magát az egész folyamatot, másrészt ha szeszkózik, az általában abból áll, hogy a férjével pukkantanak egy üveget, aztán beszélgetnek, főznek. Szerinte akkor van baj, ha az italozás a problémák tompítását szolgálja. Az átvezető snittben átcuccolnak a „konyhába”, és ha már főzés, adja magát egy pohár borral való koccintás.
16:41 – 5. óra | Sándor megjegyzi, hogy ahogy átveszi a poharat, az… hát… ha nem is kihívó, de ahogy néz! Bernadett mentegetőzik, távolra rosszul lát. Egy rendezvényen is megsínylette a dolgot, amikor is egy úriember azzal ment oda hozzá ismerkedni, hogy végig őt nézte. Azzal győzte meg, hogy sajnos az lehetetlen, mert nem lát el odaáig. Nem kerül gyakran ilyen szituációkba, vélhetőleg érzik a körülötte lévő falat. De még mielőtt kifejtené, inkább eszközt keres a zöldségpucoláshoz, leginkább kést. Sándor klasszik zöldségpucolót ajánl, de Bernadett a késre esküszik, és egyébként is, a hámozást a férjére szokta bízni. Végül csak elfogadja, aztán kis gyakorlás után rácsodálkozik, mennyire egyszerű a műszer használata. Sándor örvendezik, hogy amire a férje nem tudta megtanítani, az most neki sikerült. Pedig ő aztán nem egy konyhatündér, mindketten egyetértenek abban, hogy ezek női dolgok. Bár, a pasik jól tudnak főzni, Gregor József nem csak hogy könyvet adott ki a témában, de még Sándornak is főzött a közös fellépéseikkor. Bernadettet időnként kérdezik, a férje milyen a konyhában, olyankor azt válaszolja, hogy lövése sincs, és milyen hülyén nézne ki, ha ő ott feküdne, miközben a férje tüsténkedik.
Sándor erre elképzeli Bernadettet, amint dívaként pózol a kereveten, hatalmas bundában, egyik kezében szipka, hosszú cigarettával, másikban pohár vörösbor. Mindezt a zöld díványon pózolva is illusztrálja. Bernadett: „Persze, mindezt meztelenül és bearanyozott testtel” – miközben a polcon lévő aktfotóra tekint. A hülyéskedés után azért visszavesznek, szerinte a főzés, takarítás, a háztartás vezetése az női feladat. Nincs bejárónőjük sem, egyrészt felesleges pénzkidobás lenne, másrészt ott van nekik az elképesztő mennyiségű állatka, így aztán naponta 1-2x porszívóznia kell. Sándor megrágja a témát, mert ugye lakásban élnek, 7 házi kedvenccel, az vajon defekt vagy teljesen normális. Bernadett szerint igen. Általában az állatok úgy jöttek hozzá, hogy valami rossz lelkiállapotban volt, úgyhogy nem vett, hanem befogadott egyet-egyet. Néha valóban úgy érzi, az állatokat jobban szereti, mint az embereket, ezt sajnos muszáj, hogy kimondja. Két nagyon cuki kutya gazdájaként ezzel mélységesen egyetértek. Reklámszünet.
Szerencsére kihagyás nélkül, ugyanott folytatódik a beszélgetés, ahol a kereskedelmi infók miatt megszakadt. Sándor érdeklődik, hogy tényleg komolyan így érzi-e legbelül. Határozott „Így!” a válasz. Pont tegnap [a beköltözés előtt] riportot készítettek vele egy rendezvény után, és akkor is érezte, hogy sütött a kérdésekből a „mérhetetlen rosszindulat és gyűlölet”. Ő ennek ellenére igyekezett a legkorrektebben válaszolni rájok. „Az a Jobbik rendezvényén volt?” – veti oda Sándor. Igenlő a reakció, aminek a következménye Sándor újabb felvetése: „Oda miért ment el? Nekem is megakadt ezen a szemem.”
És itt most kicsit kilépünk a Hogyvolt szellemiségéből, azaz hogy tömören, esetleg elemezve, gyorsan végigszaladva lehessen megtudni, mi is volt az adásban. Egészen egyszerűen azért, mert politikáról lesz szó, ami egy érzékeny téma, a Hogyvolt blog pedig nem erről szól. Szerzőként nem szeretném sem magamat, az írásom által pedig a Hogyvolt szerkesztőségét, a hogyvolt.blog.hu üzemeltetőjét, vagy akár tulajdonosát mindenféle politikai jellegű támadásoknak kitenni azzal, hogy valamit kiemelek vagy elhallgatok a párbeszédből. Sajnos – ezen sorok írása előtt – már akadt olyan faszkalap, aki a kontextusból kiragadott részlettel/részletekkel, öncélúan, saját (párt)politikai véleményét erősítendő használta a műsorban elhangzottakat. Tehát innentől kezdve – visszavonásig – szóról szóra, mondatról mondatra idézem a műsorban elhangzott párbeszédet, kommentár nélkül, az objektivitást szem előtt tartva.
Nyúlni fog tőle a poszt, de hát az Összezárva Friderikusszal hogyvoltok eddig sem voltak rövidek, mert ez nem egy Gottalent (engedtessék meg egy kicsit hazabeszélnem! :) ). A kényelem kedvéért Bernadettet „B”-vel rövidítettem, Sándort „S”-sel, amolyan forgatókönyv-szerűen. Ha a kedves olvasó kíváncsi a teljes párbeszédre, akkor kattintson ide! Akit nem édekel az eszmecsere, görgessen lejjebb békésen!
Bár bedobja ötletnek - Sándor felé szegezve a kést - hogy vívjanak meg, de igazából azért kell a másik, mert a jelenlegi kicsi ahhoz, hogy az előtte lévő csirkemellet felszeletelje.
Átvezető snitt kevergetéssel, gőzölgő fazékkal, konyhapulton támaszkodós tereferével.
18:00 – 7. óra | Ott folytatják, hogy Bernadett nagyon jól érzi magát a munkahelyén, kollégáival jóban van. A Magyar Színházban különösen el volt kényeztetve az ott töltött 14 év alatt. A fenenagy boldogság ott ért véget, hogy egy igazgatói pályázatban kollégájuk, Őze Áron mellé álltak, aláírással, kultminiszternek küldött levéllel. A pályázatot megnyerte, a támogatóinak pedig a háromnegyedét szépen kirúgdosta. Tőle konkrétan úgy köszönt el, hogy „elválunk egymástól, mint ágtól a levél.” Erre sajnos nem tudott mit reagálni, cserbenhagyta a humorérzéke. Sándor firtatja, hogy legalább valami elégtételt vehetett volna, és egyébként is miért nem állt ki magáért. Köpni-nyelni nem tudott, padlóra került, az egyik előadáson, amit már 8 éve játszott 120 alkalommal, ott még egy olyan pánikroham is rátört, hogy le kellett állniuk. Teltház előtt. Függöny le, ügyeletes orvos, akinek – micsoda szerencse – a felesége pszichiáter, ők azonnal látták, mi a gond. Nem csak a felmondás okozta, akkoriban nehéz idők jártak rá: egyedüliként volt családfenntartó, a bulvárcsesztetések, a sok stressz és lelki teher csúcsosodott ki abban a pillanatban. Abban az életkorban több jutott ki neki ezekből, de úgy gondolja, viszonylag jól tűrte. Azt érzi mindig, hogy nem hagyhatja el magát, amit Sándor is lát rajta. Azt javasolja, könnyedebben kéne vennie az életet. Bernadett erre úgy reagál, hogy 43 évesen már nem fog nagyon ezen változtatni. Sándor győzködi az ellenkezőjéről, akaraterő kérdése. Édesapját veszik elő, mert az ő útja egy jó példa. Maximalista volt az utolsókig, de ha kiállt, akkor a természetessége volt az ereje, ő valahogy könnyedebben vette az életet. Bernadett újra azzal jön elő, hogy ha a betegségeknek lelki eredete van, akkor nem hal meg valaki 66 éves korában. Sándor ebben nem nagyon hisz. Inkább megragadja a boros kelyhet, ha már korábban Bernadett a’szondta, hogy főzés közben szeret bort hörpinteni. Ezúttal viszont a férje helyett Sándorral kell beérje.
19:46 – 8. óra | Amíg rotyog a ragu, az asztalnál folytatják a beszélgetést. Sándor ezúttal az érdekli, milyen visszajelzéseket kapott színészi tevékenységéről. Szerencsére negatív véleményt nem kapott, holott rögtön a mélyvízbe dobták, főszerepekkel kezdett. Amikor a Magyar Színháznak vége lett, gondolkodott rendesen, hogy akkor most merre tova. Szülei már nem éltek, miközben ott van a két kisgyerek, miből fogja saját magukat fenntartani, ezért hetekig nézegette az álláshirdetéseket. Nem csak színész pozíciókat, hanem általánosságban mit tudna elvállalni, végül belátta, a színészeten kívül semmihez sem ért. Mivel nem hívták sehova, így elgondolkodott azon is, vajon mennyire jó színész, talán Gregor Berninek múlandóban van a szépsége és a fiatalsága, a helyét átveszik az újak. Pont előtte írták ki a Jóban-rosszban sorozatból is. Korábban megszokta, hogy akárhova hívták, mindig ott ragadt további szerepekre, megszerették azon a helyen, mert könnyű volt vele dolgozni. Amikor a politikailag felcímkézett Új Színház hívta, nem gondolkodott az ideológián, sokkal inkább boldog volt, hogy végre lesz fix fizu. Kizárólag egzisztenciális alapon döntött mellettük. Sándor felveti, mennyire elégedett ezzel a sorssal. Ő úgy gondolja, hogy ez egy ilyen időszak, nem lehet folyamatosan fenn és fenn és fenn lenni. Sándor szerint egy átütő tehetségnek általában egyenes a pályája. Bernadett ezt úgy értelmezi, hogy akkor most gondolkodjon el a pályaalkalmasságán? Sándor szabadkozik, hogy jaj, dehogy is, ne legyen már üldözési mániája – pedig az van, már ettől a felvetéstől is –, ő csak próbálja nyitogatni egy kicsit. Szeretné, ha az együtt töltött 24 óra után úgy menne haza, hogy férje is alig ismer rá.
21:10 – 10. óra | Elkészült a vacsora, tehát újra az asztalnál ülnek, csipegetés közben a család a téma. Bence már 20 éves, már külön költözött, önálló életet él. Amikor elcuccolt, akkor még 2-naponta, aztán egyre ritkábban látogatott haza. Bernadett akkor tudja, hogy ő megvan, jól van. Pártolta az elköltözést, ő is 18 éves volt, amikor elment otthonról és egyáltalán nem bánja. „Jó anya maga?” – várja az önértékelést Sándor. Nem tudja ezt így eldönteni, abban azonban biztos, hogy tökéletes nincs. Mindkét gyermeke más élethelyzetben érkezett, mára bátran bevallja, 23 évesen még éretlen volt a feladatra, a második már jobb körülmények között jött. Mert szereti azt az álomszerű családképet, ahol gyerek, kutya, macska szaladgál, ő eközben valamit főzőcskézik. Bencénél sajnos ez nem feltétlenül volt meg, az akkori házassága úgy ért véget, hogy a férje közölte, onnantól kezdve külföldön fog dolgozni, benne viszont fel sem merült kezdő színésznőként, hogy vele menjen Németországba. Mindössze 4 évvel a házasságkötés után. Fiatalok voltak még, az akkori férje mindössze 2 évvel volt idősebb, és még ha rendben is volt köztük minden, egy gyerek érkezése nagyon megterheli a kapcsolatot. Onnantól kezdve nem férj és feleség, hanem apukává és anyukává válnak, a csecsemő éjjelente nyolcszor felkel, stb.
Sándort arról faggatja, hogy ő az a fajta ember, akinél ha megvan a kémia, akkor különösebb emberismeret nélkül belemegy-e a kapcsolatba. Egyetért, mindig is ösztönlény volt, aki a szívére hallgatott. Talán a szülei válása miatt nagyon vágyott ennyire a családra és a biztonságra. Sándor feszegeti, hogy azért az ember nem olyan, és szólhatott volna neki valaki, hogy csak úgy nem megyünk bele egy együttélésbe. No-no! Az nem úgy van az, hogy egy hét után már ugrott is bele a házasságba, az első férjéhez egy év együttélés után ment hozzá. Pedig könnyű vele együtt élni. Sándort ez nem nyugtatja meg, szeretné megtudni akkor, hogy mégis miért szakadt meg akkor háromszor az együttlét. Ő úgy magyarázza magának, hogy túl hamar ment bele, túl hamar fűzte szorosabbra a kötelékeket, mert annyira vágyott a szeretetre és a biztonságra. Ha már itt tartanak, mégis mit vár el egy férfitól? Nem tud konkrétat mondani, nincs ilyen, hogy valamit elvárna.
Sándor egy merénylettel készült be így, vacsora utánra. Remélhetőleg nem annyira fájó merénylet lesz. Ha már itt van, hát beletörődik. Elő fogja szedni azokat a pasikat a múltból, akikkel így vagy úgy, együtt volt. Sándor egy flipchart-ot húz elő, Bernadett pedig azt hiszi, hogy le fogja őket rajzolni. Szerencsére nem. Szépen rakosgatja ki az pasijairól készült képeket, majd mindegyikről megkérdezi, hogy melyikben mi volt a legjobb, mit szeretett bennük, stb. Az első férjéről nem sikerült fotót szerezni, őróla egy sziluettes képet rak ki. Ő nagyon jó humorú, intelligens és értelmes ember, ez kerül a mellé felírásra. A következő Gát György, a második férje. Benne a biztonságot szerette, nem az anyagit, mert nem volt rá szüksége, volt neki saját egzisztenciája. Férfiúi biztonság címkét kap. A harmadik Erdélyi László, az Unisex zenekar tagja, Sándor szerint vele nagyon viharos volt a kapcsolat, ráadásul jópár évig együtt voltak. Ővele az élet hétköznapi közös dolgai volt a jók, lehetett vele fészket rakni, effélék. A fészekrakó helyett a közös érdeklődés, valamint – mivel Bernadett nem tudja észérvekkel megmagyarázni a vonzalmat, ezért – a kémia szempontokat rendelik hozzá. A negyedik Geszti Péter. „Végtelenül értelmes, intelligens, jó humorú ember. ”, bár pár hónapnál nem tartott tovább. Sándor felemlíti, hogy házasság ment tönkre általa. Bernadett helyreteszi: Nem emiatt ment tönkre az a házasság. Az ötödik képet Sándor előre röhögve rakja ki, várva a magyarázatot: Zámbó Jimmy. Egyszerű a válasz: a bulvár hozta össze őket, semmi alapja nincs az egésznek, életében ha 5x találkozott vele. Ő nem kap címkét. A hatodik Magyar Attila, alias „Nyuszó Muszó”. Bernadett úgy mondja, hogy nála a tehetség volt a meghatározó, abba bele tud szeretni. A hetedik képen a harmadik férjével szerepel együtt. Sándor kérdezi, hogy ő az a „sámán”? Nem az, ezt megint csak a bulvár ragasztotta rá, egyébként az ELTE-n, biológia-kémia szakon végzett tanár, civilben színházi rendezőként praktizál. Ő nagyon le tudta gombolni róla a megfelelési kényszert, emellett épp édesanyja halála után volt, ami mérhetetlen fájdalommal töltötte el. Kollégákként találkoztak és meglátott benne egy olyan szellemiséget, ami neki abban az élethelyzetben kapaszkodót jelentett. Hosszas gondolkodás után végül az „esze, kisugárzása” indokok kerülnek a kép mellé. Az utolsó fotón negyedik, azaz mostani férjével, Szarvas Attilával van. Nos, amikor az előzővel, Istvánnal szétmentek, akkor következett nála egy olyan év, hogy tök egyedül volt. Akkor úgy érezte, a szingli életformát tulajdonképpen neki találták ki. Ebben az időszakban találkozott össze vele, szintén a színházban. Benne azt szereti, hogy teljes mellszélességgel kiáll érte, óvja, védi, és nem tudja eldönteni, hogy ember valaha – beleértve a szüleit is – szerette-e valaha így. Ennélfogva a szempontok közül ő a „teljes odaadással szereti”-t kapja meg. Ebből fogja Sándor összerakni, mi is a fontos Bernadettnek egy pasiban. „Gyököt vonunk” – mosolyog egyet Bernadett. Bekarikázásra kerülnek a „jó humor”, „értelmes”, „teljes odaadás”, „közös érdeklődés”, „tehetség” tulajdonság. Sándor elcsodálkozik: „Semmi külsőség!? Hát ezt nehezen hiszem el. ”
Jó, persze, ő sem tudna együtt lenni valaki olyannal, aki ápolatlan vagy efféle. Attilában szereti azt is, hogy egy szép férfi. Bár eddig azt mondogatta, nem fontos, de azért csak bevallja, hogy jó az, amikor ránéz a párjára. Milyen jó sokára derült ki, ebben mindketten egyetértenek.
Bernadett kikéri Sándor véleményét arról, hogy miért van az, hogy az életének elmúlt 21 évében ezeket a pasidolgait folyton a szemére hányják, dehonesztáló, lehúzó értelemben. Sándor azzal próbálja nyugtatni, hogy nem kell ezt komolyan venni, ez nem dehonesztáló, hanem Bernadett szereti az életet, vagy nagy kanállal eszi. Na, és!? Ettől nem lesz kevesebb sem civilben, sem színésznőként. Így volt kézenfekvő, sok pasija volt, tehát nagy kanállal eszi az életet. Van jelentősége? „Nincs” – így Bernadett. Most, hogy mindent megbeszéltek, Sándor azt javasolja, tegyék el magukat holnapra. A vacsorát pedig köszöni szépen, finomat főzött. Megágyazós snitt.
01:24 – 14. óra | Bernadett már az ágyban, pizsiben, smink nélkül, amit Sándor szóvá is tesz. Állítólag nem tesz jót a sminkben való alvás. Azt se bánja, hogy így másnak látják az emberek, hiszen az utcára is így megy. Sándor sommázza a napot, milyen jókat beszéltek, de vonzza Bernadett hangja, ezért zárásként szeretné megkérni, hogy énekeljen valamit. „Jaj, Sándor! Nem tudok így, parancsszóra énekelni.” – mentegetőzik. Azért Sándor csak győzködi, valami altatót, akármit, ami elsőre az eszébe jut. Hát, van valami dal, amit anno a capella kellett énekelnie, de nem biztos, hogy tudja a szövegét. Majd esetleg úgy fog csinálni, ahogy a kollégái szoktak, ha menet közben elfelejtik a szöveget: némán tátog és mutatja, hogy bedöglött a mikrofon. Hosszas kérlelés után belekezd egy kicsit inkább verselős, de aranyos kis dalocskába. Sándor megköszöni, ettől nagyon gyorsan el fog aludni. Jó éjszakát!
08:24 – 21. óra | Jó reggelt! Ahhoz képest, milyen reménytelennek tűnt, Bernadett még aludt is valamennyit – miközben egy ásványvizes palackot bontogat. Amúgy übercuki pizsamája van, elöl egy nagy, alvó báránykával. Amíg ő szedelőcködik, Sándor kávét készít. Fél órával később, már bögrével a kézben arról beszélgetnek, mennyire könnyen tanul szerepet, neki ez nagy szerencséje. Eddig még nem felejtett el előadás közben, maximum rémálmában. Sándor szerint jópofa ez a szakma, csak unalmas, folyton a rendezőt hallgatni, szerepet tanulni. Ő már rég kitört volna, bár sosenem fenyegette az a veszély, hogy színész lesz. A kötött szöveg tanulása ellen szinte tiltakozik a szervezete, hiszen egész életében szabadon beszélt. Elfogyott a kávé, lassan összekapják magukat, a smink is visszakerül, Sándor átlapozgatja az újságot reggeli előtt.
09:54 – 22. óra | Bernadett reggeli készítésébe fog, Sándor kérésére tükörtojás lesz és menni fog neki, bármennyire kétkedik. Jó egy óra eltelik, mire elköltik a reggelit, azt követően a „nappaliba” költöznek. Sándor firtatja, hogy éjjel, amikor nem tudott aludni, azon gondolkodott, hogy mégis milyen lehet Bernadett. Nem tudja összerakni a mozaikokat, egyfelől nagyon nyílt, őszinte, mondja, amit gondol mindenféle mórikálás nélkül, másfelől még mindig érzi körülötte az áthághatatlan falat. Bernadett szerint az ember nehezen nyit, ha ágyuval lőnek vissza rá. Sándor azzal próbálja magyarázni, hogy talán a közéletben eltöltött 21 év miatt, a bulvár bántásai miatt. Egyetért vele, ahogy Sándor több vendégénél is látta. Édesapja rendszeresen ki volt borulva, amikor elővették a lányát valamivel. Emellett ilyenkor a családtagokat sem kímélik, őket is felhívják. Volt olyan, hogy az őt – apját – felhívó újságírót az összes felmenőivel együtt küldte el a nem mondja hova, mert kisípolnák. Sándornak ismerős, egy cikket emleget, amiben apja úgy nyilatkozott, hogy „Berni olyan sebességgel közlekedik, hogy én már az ő kanyarjainál kirepülnék. Én többet nem kívánom kommentálni az ő magánéletét. Élje, ahogy akarja, csak engem hagyjanak ki belőle!” – valami ilyesmi. Ezzel szemben Bernadett úgy gondolja, a gyermeki élete bármilyen kanyart vesz, ő mindig ott lesz mellettük. Esetleg az édesapja talán nem volt mellette ilyenkor, emiatt? – kapirgálja a dolgot Sándor. Amikor Bernadettnek voltak ezen „kanyarjai”, akkor azok nem feltétlenül pozitív életszakaszokkal jártak együtt. Lehet, jobban esett volna neki olyankor, ha azt mondja, amit Sándor, miszerint nem kell foglalkozni azzal, amit írnak. Menjenek le inkább Gárdonyba, bontsanak egy bort, oszt’ együnk valamit.
Sándor tippet ad neki, hogy talán könyvet kéne írnia. Manapság mindenki könyvet ír, úgyhogy rövid úton elvetik az ötletet. Vagy valami más műfajt kitalálni, mert sokat fog árnyalódni az a kép róla, amit eddig a közvélemény hordozott róla, ha végignézik a műsort. Egy nagyon alaposan gondolkodó, nagyon megfontolt nőt ismert(etett) meg itt. Megszólal az összezárás végét jelző gong.
„Jól érezte magát?” „Igen, köszönöm!” Sándorban azért csak benne van a kisördög, mert szerinte ezt is olyan mértéktartóan válaszolta meg. Persze, mert már látta maga előtt a címlapok a szokásos zöldségekkel. Sándor reménykedik, hátha inkább azt fogják írni, hogy Gregor Bernadett egy helyes, szerethető, bölcs ember. Bernadett szerint az nem hír.
Sándor köszöni szépen, hogy itt volt, nem az udvariasság mondatja vele. Viszont udvariasan felsegíti a kabátját, és utoljára még megkéri, mutassa meg milyen, amikor nagyon lelkes. Ha színpadon egy rendező kérné tőle, megtenné, itt nem. Puszi. Viszontlátásra!
Képek forrása: tv2.hu
Facebook kommentek