Kedden elstartolt az RTL legújabb saját gyártású sorozata, amelyben Kolvacsik Ildikó, vagyis Lilu és a műsor stábja olyan embereknek segít, akik szeretnék megtalálni régóta nem látott vagy egyáltalán nem ismert családtagjaikat. Az első részben két történetet ismerhettünk meg, és annak már most örülünk, hogy főműsor időben valami értelmes is történik a csatornán.

Nagy izgalommal vártuk a sorozat első részét, az elmúlt hetekben ugyanis rengeteg helyen lehetett találkozni Liluval és a műsorral kapcsolatos gondolataival, ráadásul izgalmas terület ez a családi nyomozás. Meggyőződésem, hogy mindenkinek van egy-egy olyan sztorija, aminek köszönhetően közel áll hozzá ez az ügy, nekem például az unokatestvéreim “tűntek el” egy családi perpatvarnak köszönhetően 6-7 éves koromban és egészen 34 éves koromig nem találkoztam velük, pedig kiderült, hogy egy gimibe jártam a legnagyobbikkal. De térjünk is rá a lényegre. 

Lilu felkonfjával indul a műsor, ami egy kicsit olyan, mint az izguló jótanuló a pedagógus-napi vers elmondása előtt. És szerencsére ez a furcsa szerepkeresés kizárólag itt érezhető Lilun, szép lassan beleszokik az új műfajba a felvételek alatt.

Teréz és Ilona

Az első történet Terézé, aki a Wish you were here akkordjaira meséli el, hogyan veszítette el ikertestvérét, mikor Etyeken az édesanyjuk mindkettőjüket árvaházba adta, ám csak egyikőjükről, Ilonáról mondott le jogilag.

Ez azt eredményezte, hogy Ilonát örökbe lehetett fogadni, Teri azonban maradt és neki nevelőszülők jutottak. Teréz sorsa egészen jól alakult, zenélni tanult, amelyet egy kis zongorajátékkal be is bizonyít. Most Veresegyházán él és a Fóti Gyermekotthonban menekültekkel foglalkozik, ám 18 éves korában el kezdte keresni a testvérét, mert arra gondolt, hogy az esetleg nem is tud arról, hogy vannak ők egymásnak – és a megérzése helyesnek bizonyult, de ezt majd később.

A stáb először Etyeken, majd Terézzel forgat, végül az Emlékek Bőröndjébe teszi a Teréztől kapott két fotót, egy furulyát és azt a levelet, amit a nő testvérének írt (amit Lilu diktafonra is vett). DNS mintát vesznek a nőtől és Lilu elindul, hogy megkeresse az eltűnt rokont.

A keresésben az egész stáb részt vesz, a születési évszám alapján keresgélik az eltűnt testvért hónapokon át – sikertelenül, ám egyszer csak találnak valakit, aki nagy eséllyel az eltűnt Ilona lehet. Ezt a keresős részt kár, hogy csak röviden mutaták, ezzel egyensúlyozhatnának a nagy könnyek és drámák között, hogy a végére ne az legyen az érzésünk, hogy hatásvadászat van itt.

Elég nehéz a helyzet, mert úgy kell beszélgetni a megtalált asszonnyal, hogy nem mondják el neki, miről van szó, mert ugye mi van, ha nem ő az. Ilona elmeséli, hogy 3 évesen örökbe fogadták, és kapott egy új nevet, ma már Katalinnak hívják. Csak a nevelőanyja halálos ágyán tudta meg, hogy örökbe fogadták. Egyébként szerencsétlen nőnek jó szar élete volt, fizikai bántalmazás, minden, amit akarsz. Most azonban már egészen jól van, egy menzán dolgozik, saját családja van. Szokott gondolkozni azon, kik lehetnek a szülei, nem tud róla, hogy lenne tesója vagy más rokona.

A nő kicsit sem hasonlít Terézre, ezért nagy az izgulás, hogy tényleg ő-e az, aki. Lilu elviszi Teréz és az ő DNS mintáját, hogy kiderüljön a tuti. És kiderül, teljesen biztosan testvérek, ez jobb, mint a lottó ötös. Lilu először Katalinnak mondja el, hogy van egy tesója, egy parkban ülnek egy padon, “Mondjad már!” - sürgeti őt Katalin, mire Lilu végre közli vele és lejátssza neki azt a felvételt is, amit a levél felolvasásakor készített. Elég para lehet ez azért, látszik is Katalinon, hogy nemigen kap levegőt. És igen, Katalin is akar találkozni, szóval mehet a nagy reunion.

Újra Veresegyháza, Teréznek elmondja Lilu, hogy sikerült, Teréz is ölelkezik, fotón megnézi a tesóját, és most már csak a találkozás van hátra, amit a stáb stílszerűen Etyekre tervezett. Először Terézzel beszélget Lilu, még kicsit húzza az időt, de már megy is a tesóért, akivel pár mondatot vált és elengedi, hogy menjen, ismerje meg a rokonát. Katalin egy plüss szívecskét is hozott magával. Megható találkozás, és hát basszus, azért ez tényleg elég kemény lehet, na. A plüss is gazdára talál, indul a beszélgetés és mi ott is hagyjuk őket, mert innen már megoldják.

Edina és Bernadett

Edina Tatabányán él, 35 év után döntött úgy, hogy megkeresi a húgát. Édesapja otthagyta a családjukat és egy új családot alapított, ahonnan született Bernadett. Edina csak egyszer találkozott vele, de mindig is úgy gondolt rá, mint a tesójára, beszélgetésekkor is úgy említi, mint családtag. Egyszer együtt nyaraltak gyerekként, azóta többször akart vele találkozni, de az apja nem tette ezt lehetővé neki.

Bernadett, mint kiderült, egy hazai szépségverseny győztese volt, így viszonylag egyszerűen el lehet indulni. Az országot egy johannesburgi versenyen képviselte, ahol megismerte férjét és azóta ott lakik. Az újságokba még azzal is bekerült, hogy az anyját meggyilkolták – szóval itt nem a keresés a para, csak hát ki kell menni Johannesburgba, hogy akkor ő is szeretne-e a testvérével barátkozni, ugye.

Szóval Lilu először egy Skype beszélgetést folytat Bernadettel, aki hallotta, hogy van egy féltesója, és szeretne vele találkozni. Úgyhogy Lilu hamarosan indulhat a kis bőröndjével Johannesburgba és meglátogathatja Bernadettet, akinek nincs egyetlen rokona sem az új családján kívül. Először azért még megkéri, hogy írjon egy levelet Edinának, aki szívesen megteszi, sőt, verset farag!

Lilu a nagy út előtt még visszamegy Tatabányára, hogy elmondja a hírt és felolvassa a verset. Sírás és dráma, Lilu mehet Dél-Afrikába.

Bernadett elég jó környéken lakik Johannesburgban, klassz kis családja van, jó házuk satöbbi. Elmeséli az életét, hát az apjuk nem volt egy jófej csávó, annyi szent. Amikor nem akart a váláskor inkább nála lakni, akkor bosszúból mindent, de mindent elvitt a házukból, mindent, ami az anyjáé és ami az övé, a játékokat is. Igazi apa figura. Állat. Na mindegy, apuka nem érdekli, de féltesó igen, és ez a lényeg.

Aztán jön a meglepetés, Bernadett azt hiszi, Lilu még akar vele egy interjút, pedig Edinát hozták el, hogy találkozzanak. Ölelés, örülés, mekkora mák, hogy nem átlag magyarok ezek, akik utálnak mindenkit, ugye.

Szóval a Keresem a családom elstartolt és egész jó lett. A vágóképek és Lilu tök jól feloldják az érthetően olykor a giccs határát súroló jeleneteket (és néha erősítik is őket természetesen). Egészen meglepő, hogy a Facebook oldalomon az ismerőseim erről is posztoltak, idéznék is egyet: “Nézem az RTL-en a keresem a családom műsort és bár zokogok a történeten, megis kicsit boldog vagyok, hogy azért van remény, hogy visszatérnek a minőségi műsorok. Végre egy műsor, ami nem a pláza cicákrol és egyéb hülyékről szól. Egy műsor, ami megérint.“

És igen, kicsit mesterkélt néhol ugyan, de nagyon olyan dolgokról szól, ami mindannyiunkban ott van, mindannyiunkat megérint és az üzenet az, ami fontos és szükséges is nagyon. Lilu, állítólag mindent elolvasol, ami a műsoraiddal kapcsolatos, szóval, ha ez most olvasod – jól áll neked ez a műsor is.

A jövőhéten mélyebbre megyünk, például apukát keresünk majd, elég ígéretes a két beharangozott történet.