Jól megvárattak, aztán meg hitegettek is, hogy mindjárt, majd mindjárt, aztán végül csak októberig kellett várnunk a harmadik és egyben utolsó évadra. Hogy kacsintana rájuk a Török, azzal a füstös szemével! Na, de nem kell, hogy hiányoljuk a tökéletesen belőtt frizurákat és kockahasakat (autentikusak, nyilván), mert ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Azaz inkább egy kicsit előtte. Az előző évad tök sötétben ért véget, Otranto városához vészesen közeledik a török hajóhad, Leo a szuperágyúja mellett, és éppen azon van, hogy kiadja a tűzparancsot, amikor apja a törökök vezérhajója fedélzetén becses nejét véli felfedezni. Az új évad első epizódja nappal indít, Zoro rohan az otrantói várba, mint a meszes. A kapunál 84 őr lövi ki rá a nyilait egyszerre, de nyilván egy sem talál. A támadóknak nem lesz nehéz dolguk. Zoro bejut a várba, és már rohan is Leóhoz megvinni a támadás hírét. Így érünk el az évadzáró utolsó jelenetéhez. Ezzel eddig csak három aprócska problémám akad: 1. Zoro eredetileg Leóval együtt ékezik a várba, fenének kóricált ez kint a tengerparton? 2. Hirtelen nappal lett. 3. Örülünk, hogy Zoro is észrevette a kurva nagy török hadat odalent, de ezen már túl vagyunk, Leo már az ágyút is megépítette. Nyugodtan hátradőlhetünk, a színvonal a régi. Leo hezitál egy kicsit, de nem állítja meg a kilövést. Bajezid hajója elsüllyed, Leo-anyuval egyetemben.

Riario és tökéletesen belőtt haja ismét a Vatikánban. Sixtus tanácstermében azonban csak a talpnyaló bíborosokat találja. Rodrigo főpap a Szentatyához vezeti a grófot. Sixtus meglepetésre zárkában van, feltehetően ugyanabban, amiben a testvére raboskodott korábban. Mélyebbre kell süllyednem-motyogja magában, miközben Riariót elé vezetik. Kettesben maradnak, és kiderül, hogy a bátyó átvette a hivatalt, és most a fejét követeli. Riario nagy sajnálkozásában atyámnak szólítja, de aztán jobbnak látja SZENTatyámra helyesbíteni. Blake Ritson előveszi ünnepi alkalmakra tartogatott suttogós hangszínét és úgy gyónja meg bűneit, hogy már mi is megsajnáljuk. Sixtus elveszi az asztaláról a zárka kulcsát, és beengedi. Hát ennyit a nagy fogságról. Riario bemegy és könnyes szemmel mutogatja öngyilkosságának nyomait. Sixtus is megenyhül. Együtt imádkoznak. Közben Riariótól megkapjuk a trademark ördögi vigyort. Ez az, a gróf visszatért!

Rómában maradunk. Clarice egy kupiban keres menedéket. Csak 13 percet kellett várnunk, hogy kapjunk egy kis meztelenséget az arcunkba. Nem panaszkodhatunk, egyformán himbálóznak itt férfi és női másodlagos nemi jellegek és csupasz férfiseggek. Bravó. A „madam”, aki az esélyegyenlőség nevében jelen esetben férfi, egy hátsó szobába vezeti Medicinét. Clarice előáll a farbával: oka van feltételezni, hogy Carlo Rómába jött, és itt szórja a tőle lopott pénzt. Segítséges keres, nagy jutalmat ígér annak, aki segít neki megtalálni.

Otrantóban lángolnak a török hadihajók, a várban pedig áll a bál. Ezúttal majdnem szó szerint. Alfonso ünnepel, és ajánlatot tesz Leóra, hasznát venné a szakértelmének. Lorenzo csak a fejét csóválja, Leo már egy ideje az ő szolgálatában áll, inkább tartja fivérének, mint alkalmazottjának, biztos benne, hogy a férfi nem vált gazdát. Alfonso tovább hergeli Leót, mire az a képébe vágja az aranyat. A nemesember már majdnem kardot ránt, de Lorenzo lecsillapítja, ne basztasd már az istenért, az előbb nyírta ki a mutert, hadd menjen a dolgára! Leo el is indul, és az utcákon bolyong. Zoro próbál bele némi italt meg lelket önteni: lehet, hogy nem is halt meg! Leo értetlenül mered rá, majd elmagyarázza lassan, hogy csekély értelmű haverja is megérthesse: az anyja csak akkor élhette túl, ha a bomba, amit Leo tervezett, nem működött, márpedig mindketten látták, hogy porrá zúzott mindent, arról a hajóról nem volt menekvés, legalábbis élve biztos nem. Szar ügy, na.

Riario visszatér kínzásainak színhelyére, a Labirintus barlangjába. Carlo és a fővezér (akinek a hivatalos stáblista szerint nincs is neve, csak annyi, hogy "a Labirintus feje") is ott téblábol. A gróf beszámol róla, hogy visszanyalta magát Sixtus kegyeibe. A másik feladatát, hogy rábírja az öreget egy keresztes háború beindítására, még nem végezte el, még puhítani kell egy kicsit a vénembert. Van ám más is Riario tarsolyában: elhinti, hogy Clarice a városban van, és Carlót keresi, akiről egyébként mindenki tudja, hogy nem csak a nő pénzét, hanem a testét is használta. A főnök ezen kiakad, sokszor mutatkozik együtt Carlóval, még a végén folt esik a jó hírnevén. Abban maradnak, hogy a Főnök majd elsikálja az ügyet. Riario bólint, és lelép. Egyszerűen zseniális az ürge, máris egymásnak ugrasztotta a két fickót.

Rég látott Lucrezia is kap egy rövid jelenetet. Egy rom árnyékában iker-Sixtus, és a Török, meg néhány társuk üli torát, angolnát beleznek, ahogy kell. A nő közelebb óvakodik hozzájuk. Szemrehányást tesz az apjának, hogy jó kis öngyilkos küldetésre küldte őt Konstantinápolyba. Az öreg semmivel sem jobb, mint a bátyja, elmeséli a lányának, hogy ja, ez a terv része volt. Szent célja, hogy újjáépítse a világot, hogy csak a Mithrász-fiainak legyen benne hely, ehhez viszont előbb ki kell gyomlálni a gazt, a török hadak majd jól felégetik egész Itáliát, hadd hulljon csak a férgese! Az öreg nem aggódik amiatt, hogy Leo visszaverte a szultán seregét Otrantónál, mert ez csak átmeneti állapot. Lucrezia csak ámul és bámul. Másnap lóra pattan és otthagyja az apját, pedig az még jól meg is zsarolja érzelmileg: biztos benne, hogy a lánya nem fogja elárulni, mert azzal húgát, a meggyilkolt Amelia emlékét árulná el. Utoljára még egy atyai jó tanácsot is ad: Lucrezia kerülje a középutat, mert az a legveszélyesebb. Amint a nő eltávozik a Török lép elő, hogy szózatot intézzen iker-Sixtushoz, és ismét coelho-i magasságokba emelkedjen: adjon időt a lányának, majd idővel megérti a vének bölcsességét, ahogy Da Vinci is. Először is aha, nyilván, majd ha megöregszik, másodszor, hogy a picsába jön ide Da Vinci?

Vissza Nápolyba. Leo a várfalon bolyong, és furcsa tüzet vesz észre a török hajóroncsoknál. Nem tetszik ez neki, kicsit összefüggéstelenül arról próbálja meggyőzni Alfonsoékat, hogy amit látott nem szokványos, jó kis piromantái lehetnek a néhai Bajezidnek. Nápoly ura nem veszi komolyan, holnapra ideér a flotta, nem kell beszarni! Pedig kicsit visszább vehetne az arcából, mert másnap reggel hatalmas füstköd lepi el a török tábort, és csigás emelőszerkezetek tornya látszik ki belőle az öböl bejáratánál. Fura, mert a szerkezet nagyon hasonlít Leo egyik találmányára. A horizonton felbukkan Nápoly flottája, Alfonso veri már a mellét nagy büszkén, de valami gáz van, a hajók sorra felrobbannak. Leo rájön, hogy szorgos török munkáskezek aknákat telepítettek a tengely mélyére. És ez még mind semmi, ahogy oszlik a köd látszik, hogy mire kellett az emelő: az ép hajókat sorban átemelik az öböl bejáratát eltömítő roncsok felett. És már záporoznak is az ágyúlövedékek. Leo megdöbbenve veszi észre, hogy a törökök az általa tervezett sorozatvető ágyút használják.

A falon a helyzet tarthatatlanná válik, beljebb húzódnak. Az egyik utcában egy korábban csak egy villanásnyira mutatott fiatal fiú kardokat oszt. Leo szóba elegyedik vele, de hirtelen lövedék csapódik közéjük, a srác pedig kinyiffan. Sűrűn csordogál a vér a nyakából, bár meg kell, jegyezzem, hogy elég jó állapotban van ahhoz képest, hogy konkrétan telibe találta egy bomba. Alfonso, Lorenzo és embereik felsorakoznak a városfalnál. Leo és Zoro is ott van az első sorban. Kicsit kevésnek tűnik ennyi ember a város megvédésére, de ne kekeckedjünk, örüljünk, hogy összehoztak valami épkézláb csatajelenetet. A törökök természetesen áttörik a falat, és beözönlenek a városba. Kezdődik a test-test elleni harc. Leo két karddal is küzd, de megsebesül a lábán, Zorót a karján vágják meg, Piero meg jó szokása szerint inkább menekülőre fogja a dolgot. Alfonso nekiront valami nagydarab török vezérnek, vesztére, mert az jól hasba szúrja. Mit szúrja, szinte kettévágja. Lorenzónak ezt látva inába száll a bátorsága, és visszavonulót fúj. Közben jön az újabb égi áldás, olyan bombák, amik földet érve nem csak robbannak, de repeszeket is szórnak magukból. Egyet találhatunk, kinek a jóvoltából. A törökök kitűzik a félholdas zászlót, Otranto elesett.

Riario imádkozik egy sötét szentélyben, de nem megy az elmélyülés, mert zajt hall. A nesz forrása a fejjel lefelé fordított keresztre szegezett és kissé megnyúzott Rodrigo bíboros csöpögő vére. Ami megint csak elég brutális, de árulja már el valaki, hogy került a vértócsa az asztalra, mikor a hulla méterekkel arrébb van tőle? A gróf siet a hírrel a Labirintushoz, akik azt gyanítják, hogy a Mithrász fiainak keze van a dologban. Ha a szentatyát magát nem tudják eltenni láb alól, akkor a közeli munkatársakkal kezdik. Riario már intézkedett is az őrség megkettőzéséről. Sixtus egyelőre nem tud a dologról, mert a gróf attól félt, nagyon felidegesíti majd a bíboros kivégzésének híre. Carlo és a főnök azonban nem lenne ennyire óvatos: ha Sixtus beijed, talán jobban befolyásolható lesz.  Riario kicsit elbizonytalanodik, ezért útmutatást kér. Meg is kapja egy kis szemébe csöpögtetett sós víz formájában. Girolamo, Girolamo miért teszed ezt magaddal?

Leszállt az este Otrantóra. Leo az utcákon, a halottak között ténfereg. Zoro teljesen bekattant, egy már javában halott katonát ütlegel. Leo szedi le róla. Bár egyelőre csendes a környék, mégis úgy döntenek inkább fedezékbe húzódnak. Piero pisszeg ki nekik egy házból, ahová titokban összegyűlt a vert sereg. Lorenzo azt javasolja, tárgyaljanak, fizessenek váltságdíjat a törököknek magukért és a város megmaradt lakóiért. Egy nápolyi katona szembeszáll a javaslattal, a büszkesége nem engedi az alkudozást, inkább harcolna. Zoro is közbeszól, minden elveszett, meneküljenek. Na, kicsit északabbra hasonló ötletelésért Dobó István simán fellógatna a főtéren, kisfiam! Csak szólok. Lorenzo Leotól vár segítséget, de az már meghasonlott, a pusztítást pont az ő általa tervezett fegyverek okozták. És még nincs vége! Az utcán egy TANK tűnik fel, ismét csak hála Leónak. Szerencsére nemcsak a fegyvergyártáshoz ért, hanem a semlegesítésükhöz is. Egymásra pakoltatja a boroshordókat. Ha a tank belelő, az alkohol meggyullad és visszapattan róla a lövedék. A terv úgy tűnik, beválik, ám amint a por elül, a tank mozgásba lendül. Leo az ágyúcső elé sétál: nem harcolhat saját maga ellen.