Mert némely produkcióhoz hasonlót mintha már láttam volna a közeli vagy távoli múltban. Majd meglátjátok Ti is!
Indítás beszámolóval a múlt hétről, volt ott sokminden, ügyes bűvész, sok-sok táncos, halandzsázó félbolond, meg nem értett költészet. A mostaniban is lesz bűvész, sok-sok táncos, hélimban nevelkedett énekes, anyuka banánnal – a Jenő igazán örülne neki, és még csak borbélyhoz sem küldenék el. No de, menjünk csak sorjában!
Kint mozgolódik a tömeg, ki-ki gyakorol, készül, bent a zsűri vonul a helyére, kis igazítás a sminken, az előtérben burnuszos arab keres ülőhelyet az asszonypajtásával. Igazából nem arab, hanem bűvész, bejárta a fél világot, fényképcsomaggal illusztrálja. Olyan frankón tolja az ipart, hogy még senki nem jött rá a trükkjei mikéntjére, világszámot fognak bemutatni. A backstage-ben bizonygatja Balázséknak, hogy nézhetik bárhonnan, semmit nem fognak látni, mert a 40 éves gyakorlat, az van.
A színpadon ugyanúgy bemutatkozik, Tiszavári István, 40 éve bűvész, a feleség Potyesz Terézia – tessék megjegyezni a neveket! –, ő lesz az asszisztens, világszámot fogunk látni, ami a saját szellemi terméke. Itt és most, a kamerák előtt szeretné levédetni. Persze-persze, semmi akadálya. Johann Strauss Kék Duna keringőjére lágyan dülöngél, a teste előtt fekete lepel, ami felett apránként megjelennek ezüstkoronák. Az asszisztens ezeket gyűjtögeti hűvös halomba az asztalra. A probléma ott van, hogy a lepel átüt, tökéletesen látni, hogy az egyik felét egy műanyag kéz tartja - ráadásul még a színe sem stimmel –, mögötte pedig ott mocorog az emberke keze. Totál nyilvánvaló a „trükk” megoldása. Mintha már láttam volna hozzá hasonló bénázót pár adással ezelőtt, ráadásul kettőt is.
Dombiék békésen röhögnek, Márkó az asztalra borul, Csuja kínjában nevet fel. Sokáig nem hagyják töketlenkedni, megkapja a négy darab X-et. Eszter aggodalmaskodik, nehogy valaki lenyúlja a produkciót. Patrícia osztja ki azzal, hogy végig láttak mindent, Csuja viszont örül, amiért ennyire kedvét leli a bűvészetben. A színfalak mögött Balázsék a többi hibáját is részletezik a mutatványnak, az öreg meg csodálkozik, hogy de hát még senki nem szólt nekik ezekről. Pá-pá! Hja, és a neveket miért kell megjegyezni? A paliét azért, hogy ne tudjon máshol fellépni efféle számmal.
Újabb bűvészek jönnek, mindegyik kártyapaklival készülődik. Mindegyikük – szám szerint 5 – nagyon különleges produkcióval készült, saját fejlesztésű, nagyon nehéz, kizárólag erre az alkalomra tartogatva. Mivel összevissza vannak vágva jelenetek az adásban, a sorrend igazából irreleváns, de tegyük fel, hogy érkezik az első. Hozott magával egy pakli kártyát, megkéri Patrícia művésznőt, válasszon egy kártyát, jelölje meg. Úgy tesz, a bűvész aspiráns az öklébe fogja a lapot, ráfújva eltűnteti. Hoppá! Ezután elővesz egy citromot, kettévágja, na és mi van benne? A választott, megjelelölt kártyalap. Jön a második bűvész, hozott magával pakli kártyát, valamelyik zsűritag választ lapot, jelöli, kártya eltűnik, citrom felvágva, benne a kártyalap. Jön a harmadik bűvész, hozott magával pakli kártyát, valamelyik zsűritag választ lapot, jelöli, kártya eltűnik, citrom felvágva, benne a kártyalap. Jön az N-edik bűvész, hozott magával pakli kártyát, valamelyik zsűritag választ lapot, jelöli, kártya eltűnik, citrom felvágva, benne a kártyalap. Jön Dombóvári István, a színpadon bemutatkozik, ő is bűvészmutatvánnyal készült. Mutat egy 20 forintost a zsűrinek, majd a háta mögött eltűnteti elrakja valahová. A biztonság kedvéért Imrét megkéri, fújjon rá az öklére. Kinyitja: nahát, a huszas eltűnt. Vajon hol lehet? Citromot húz elő a zsebéből, felvágja, ott van benne az előre bekészített forint. Jól megérdemelt taps, Márkó még az arany gombot is megnyomja, továbbjuttatva őt az élő adásba. Szerencsére vele ellentétben az előbbi N darab kvázi-bűvész savanyúan távozott.
A váltásban bohócnak öltözött néni érkezik, Potyesz Teréziának hívják, nem meglepő módon bohócszámot fog előadni. Hja, hogy valahonnan mintha ismerős lenne? Ugye, hogy fentebb meg kellett volna jegyezni a nevét! Nos, igen, ezúttal a fater nélkül, magánzóban lép fel. 15 éve bohóckodik gyerekeknek Tercsi bohóc művésznéven, ezúttal viszont felnőtteknek fog játszani. Az előadása elég komótos, tulajdonképpen nem csinál semmit, időnként meghajolg, zsepit tűz a mellényzsebbe, leporolja a magával hozott hegedűtokot, akkurátus elmajszol egy méretes banánt, megtörli a szája szélét. Ennyi volt, köszöni szépen. „Furcsa volt” – így Patrícia. Neki is, merthogy először adta elő ezt a számot, a férje állította össze. Bár a műsora alatt kapott két piros X-et, azért megszavaztatják a dolgot. Márkó és Imre igennel, Eszter és Patrícia nemmel voksol.
Hatéves kisfiú a következő fellépő, 2 éves kora óta énekel többnyire anyukájának. Azért jött a műsorba, hogy sok pénzt nyerjen, amiből majd rákos anyukája meggyógyul. A színpadon már inkább azt mondja, azért énekel, hogy anya boldog legyen, ő meg híres énekes. Molnár Ferenc Carameltől a Lélekdonor c. számát fogja előadni, ami – valljuk be – elég bátor húzás. Eszter kéri, hogy vágjon bele. Oké, cuki a kiscsávó, de csodákat ne várjunk, az ének irgalmatlanul hamis, a szöveg ugyan stimmel, azon kívül semmi. Nagyjából a felénél belesül. Kedves szavak a zsűritől, kis bíztatás, gyakoroljon többet, anyuka meghatódva, könnyek, ölelés. Nagyjából ugyanaz, mint a gumigerincű tornász kislánynál három adással korábban. Reklámszünet.
Na, vajon mik következnek? Táncos produkciók, mintha eddig még nem lennének elegen. Sajnos vagy szerencsére nem kell végignézni az összeset, de egy felsorolást mindenképp megérnek: rock and roll, szóló improvizatív, cigány step, breaktánc. Ami az előző adáshoz képest furcsa, hogy a zsűri hölgytagjaira ezúttal nem jött rá a csöcs- és popófóbia, pedig voltak ledérebb jelmezű hölgyek, mélyen dekoltált kosztüm, a szoknya is fellibbent itt-ott, lábak is tárultak, és ami még botrányosabb kellett volna legyen, feneket is ráztak. Személy szerint egyet emelnék ki, amelyik valóban ötletes és szórakoztató: a bespeedezett karmestert, amint technosított kánkánra ropja. Jók a mozdulatok, egy-két akrobatikus mozdulatot is belevisz, vicces a jelmeze, teljesen szélességében kihasználja a színpadot. Dícséretek halmaza a zsűritől, no meg persze, sok-sok igen, mindenki továbbjutott, általános örvendezés. A zsűritagoknak is feltűnik a táncos mezőny túltengése, csámcsognak rajta egyet.
Ezalatt a backstage-be két megszólalásig hasonló hölgy tipeg be, a hasonlóság nem véletlen, ugyanis ikrek. Kicsit cinkelik a műsorvezetőket, Dombi megkapja, hogy okos és vicces, Balázs pedig szimplán csak szép. A lányok ajándékot is hoztak nekik, tovább nyomnák a dumát, de Balázs inkább a színpadra küldi őket. Bemutatkoznak, Fekete Melinda és Fekete Adrienn, ikertestvérek, ám Melinda 5 perccel fiatalabb nála. „De igazából ez hülyeség, mert teljesen egyszerre keletkeztünk, amikor kettéosztódott az a petesejt anyukánk méhében. Egyébként ő a rosszabb verzió, mert alacsonyabb, dagibb, kicsit butább is. Tehát muszáj volt nekem előbb megszületnem.” – ez volt a bemutatkozó, ami elég erősre sikerült. A két hölgy tehát egy vidám kis stand-up műsorral készült. Az előadásuk laza, a zsűri kérdéseire csípőből jönnek a rögtönzött és vicces válaszok. Emellett egy vicces lírát fognak előadni, ők ugyanis nem a testükkel akarnak hódítani, mert tudják, hogy a pasik az okos nőket szeretik. A lírát Berki Krisztián ihlette, „nem a lovaglós, hanem a lófejű”. Szépen, felváltva olvassák fel „A Berkihez” című művet, sok utalással celebhősünk viselt dolgaira, időnként odamondogatva, többé-kevésbé vicces sorokkal. A közönség vevő rá, a líra végén tapssal jutalmazzák a remekművet. A zaj elültével Melinda kérdezi fel Márkót, vajon unta-e, mert olyan fura. Adrienn gyorsann megdícséri a haját, hogy ne legyen már olyan zavarban, persze az övék szebb, ehhez szépen meglengetik – a valóban szép – derékig érő hajaikat. Úgy tűnik, a műsoruk nem ért véget a kis ódával. Végül csak hagyják szóhoz jutni, megígérteti velük, hogy róla nem fognak verset írni. Patrícia veszi át a szót, ő imádta. Eszter azt javasolja nekik, ne írjanak, maradjanak meg az improvizálásnál, abban zseniálisak. Négy igen, Csuja kikergeti őket, nehogy őt is a szájára vegyék, aztán ottragadjanak. Csuja a reklám előtt bevallja, rég röhögött ilyen jót. Reklámszünet. Igen, már megint, alig telt el 15-20 perec.
Az előtérben seggig érő homlokú tag egy ping-pong ütővel melegít be a tükrök előtt. Régóta műveli a sportot, járt versenyekre, 5 évvel ezelőtt alkotta meg a műsorszámát, ami nem más, mint a freestyle asztalitenisz. Látott ő már hasonlót az interneten, azok viszont nem tartalmaztak annyiféle show-elemet, mint az övé. A backstage-ben firtatja, mennyi sokat, zenére, sommázva egyfajta művészet sporttal elegyítve. A zsűrinek ennél rövidebben részletezi, kisvártatva belekezd. No, hát ping-pong művészünk mutatványa annyira freestyle, mint egy séta a parkban. Dekázik. Hol egy lábon állva, esetleg az ütőt forgatva, átvéve a másik kezébe, még a forgószékre is leül dekázás közben. Na, és ezt figyeld! A széken forog, utána körbeszaladja a színpadot, miközben rendíthetetlenül dekázik. Csuja könyörögve kéri Esztert és Márkót, hogy nyomják már meg az X-eket, ahogy ő és Patrícia korábban már megtette. Előbb-utóbb eléri célját, lestoppolják a pinyóbajnokot. Patrícia szerint hihetetlen a fazon, köszöni az élményt, Imre ezzel szemben várta volna a trúvájt, mert nem volt az egészben semmi, unalmassá vált.
A következő versenyző öreg, mint az országút, 95 éves, ennek megfelelően össze is van szikkadva rendesen. De csak testileg, fejben nem: hipergyors fejszámoló a bácsi. A backstage-ben Balázst kéri meg a magával hozott számológép kezelésére, ezzel fogják ellenőrizni az eredményt, Dombinak egy paksamétát ad különböző nehézségű szorzási feladatokkal, ezeket ő készségesen kiosztja a zsűrinek. Be fogja bizonyítani, hogy gyorsabb, mint a számológép. A 81-et előre beütik a gépbe, Patrícia mondja a másik szorzót, 1458. Amíg Balázs pötyögi a 4 számjegyet, addig már mondja az eredmény: 118098. Megfordítják a gépet: annyit mutat. „Szorozva 3-mal” – szólítja fel Balázst. Mire beírná, már mondja is: 354294. Gép megfordítva: annyi. „Jó a gép” – nyugtázza. Lépjünk nagyobbat, 6561 előre beírva, Eszter mondja a következő szorzót: 162. 1062882, így a bácsi. Balázs pötyög, gép megfordít: annyi. Megérdemelt taps, ahogy négy igen. Márkót még érdekli, hogy mi a hosszú élet titka. A válasz: „Nem szabad meghalni.” Tényleg zseniális az öregúr, le a kalappal, de mit fog csinálni az élő adásban, vagy esetleg ha tovább jut? A Pi-t fogja szorozni az E-vel 25000 tizedesjegyig?
Egy teljesen másik generáció váltja a papinkót a backstage-ben, négy suhanc érkezik, ők a Klyúb formáció, Rubik-kockával fognak villantani. Balázsék számára nagy misztikum, ahogy a függvénytáblázat és az összes többi tudományág. A srácok egy interjúban elárulják, jópofa hobbi, de a csajozásban a focival nem mérhető össze. A céljuk, hogy ismertté váljanak és népszerűsítsék a játékot. Első körben egymás mellett, szinte versenyezve rakják ki. Ezután egymásnak átpasszolva folytatják a forgatást, aztán párosan vagy egy kézzel pörgetve. Az utolsó számban szemfedőt ránt elő az egyikük, megkapja az „összekevert” munkadarabot, kicsit megnézegeti. Szemfedő le, a biztonság kedvéért kollégája még egy nem átlátszó lappal is eltakarja a kezét. Igen, így, teljesen vakon is kirakja. Számomra is misztikum. Álló taps. Eszter szerint szellemesek, humorosak és persze, virtuózok voltak. Négy igen. Jogosan.
A következő fellépő sem kutya: 33 éves, nyomdász, a BKV menetrendjeivel a kezében érkezett. A zsűri nem tud hirtelen mit kezdeni a kijelentésével, Eszter nyögi be, hogy az végül is hasznos. A menetrendek mint kellékek a bemutatkozó interjú alatt nyerik el az értelmüket, a pali ugyanis mindent tud a BKK-ról, 25 évre visszamenőleg tudja az összes vonalat. A mappákat kiosztja a zsűritagoknak, lehet tesztelni. Sorjázzák a vonalak számait, emberünk azonnal dobja a tól-ig megfelelőjét. Dombi megjegyzi, hogy gyorsabb, mintha bepötyögné egy keresőbe az útvonalat. De visszafelé is működik a dolog, címből mondja meg a járatszámot, nem találnak rajta fogást. Patrícia búcsúztatja el annyival, hogy cuki, amit csinál, de ebben ennyi van, nem több. Köszönik az élményt.
Ha esetleg eddig még nem lett volna elég, ismét kockák érkeznek, csak nem Rubik Ernő találmányával. Sokkal inkább a sajátjukkal, ami egy saját építésű, gitározó Lego robot. Három hétig bütyköltek rajta, elsőként a pengető készült el, aztán az akkordokat lefogó szekció, és eleddig még sehol nem mutatták be. A mutatvány úgy kezdődik, hogy egy kicsike robotka, egy jó nagy kartontáblával gurul be, rajta a kézzel rajzolt felirat: „Lökd ide a sört!”. Utána cipelik be remekművüket, azaz a fektetett gitárra applikált pengető-akkordlefogó építményt, mellé két karra rögzített, felfújt gumikesztyűvel. Márkó kérdezi, hogy vajon feltalálók-e. Nem, nem azok, ők programozók, és persze lehet ezzel is csajozni. Gép indul, húr pendül, száll a zene – vagy is az a pár taktus ismétlődik, amire felprogramozták a cuccot, eközben a két felfújt gumikesztyűs kar tapsol. Ők meg állnak és nézik. Dombi fogja meg jól a lényeget: „A gép forog, az alkotó pihen.” És ennyi volt. Márkó szerint a két srác vitte el a show-t, ahogy álltak egyhelyben és mint teremtők nézték a művüket. A vérükben van a show. Szavazásra bocsájtják a produkciót. Mivel Márkó és Imre végigröhögték az egészet, ők igennel voksolnak, a hölgytagok nemmel. Mint a banános bohóckezdeménynél fél órával korábban.
„És aki éjjel-nappal azzal nyúz,
Hogy az övé ma a legjobb csúz-
li.”
A következő versenyző ugyan nem Pistike, szerencsére vetkőzni sem fog a Csinibaba kliphez hasonlóan, csak demonstrálja, hogy mi mindenre jó egy klasszik csúzli. Balázsék reménykednek, hogy nem feléjük fog lövöldözni, ha valami gondja van, akkor inkább a zsűrit célozza be. A színpadon bemutatkozik, Nagyfügedi Gergely, csúzlikészítő, lövöldözni fog, egészen pontosan 10.5 mm-es acélgolyókat. Felvezetőjében felvázolja, hogy a hétköznapi életben mennyire hasznos az eszköz. Elsőként azzal példálózik, hogy a párunk már hullafáradtan befeküdt mellénk az ágyba, viszont a villanyt elfelejtette lekapcsolni. Nem kell ilyenkor vegzálni, csak kihúzzuk az éjjeliszekrény fiókját, elővesszük a Nagyfügedi-féle csúzlinkat, belehelyezzük a 10.5 mm-es acélgolyót, a csúzlit pedig mint okostávirányítót használva szüntetjük meg a fényforrást. Eközben a csúzlival szétlövi a tőle pár méterre lévő kis asztali lámpát. Taps, kacagás. A következő hétköznapi élethelyzetben a mobilt veszi elő, ami csipog, ha lájk érkezik. Nem kell fáradni azzal, hogy 52-edszer is szólunk: halkítsd le. Egy karnyújtásnyira az éjjeliszekrény, benne a műszer, abba belehelyezve az 10.5 mm-es acélgolyót… nos, szóval, azzal le lehet lőni a telefont. A telefonját ugyan nem, de azt a kis palackot, aminek nekitámasztotta, ellövi. Taps, kacagás. A következő hétköznapi probléma a reggel csörgő vekker, hasonlóan le lehet lőni a csúzlival, amint megcsörren. Illusztrálja. Márkó értékel először azzal, hogy bár nem stand-up kategóriában indult, azért elég vicces volt, mást sajnos nem mondhat, tudván a versenyző zsebében lapuló 10.5 mm-es acélgolyókról. Négy igen.
Miniinterjú a Nylon Group két tagjával, Angéla(28) és Sándor(25) Budapestről érkeztek, báb perfomance-szal készültek. A produkció kifejezetten ide készült, a történet két ember megismerkedéséről fog szólni, két felfújt nejlon kézbe bújva, azt irányítva fogják elmesélni. Szélesebb értelemben a mű azt akarja mutatni, hogy ha kezet nyújtunk egymásnak, akkor csodákra is képesek vagyunk. Bebújnak a nejlon kezekbe, azok szép lassan felfújódnak. És tényleg működik a dolog, a bazinagy felfújt ujjak mocorognak, összeérnek, kerekedik a sztori a kezek összeérésétől kezdve, az egymásra borulással folytatva, születéssel, az egymás közötti kötelék megjelenítésével. Rövid a szám, de valóban ötletes, el kell ismerni. Ennek megfelelően az álló taps is kijár nekik. Patrícia szerint éljen a XXI. század, dícséri, ahogy tovább-gondolkodtak, „csoh-csodálatos, komolyan”. Eszter a finomságot, a szépséget, a szexisséget, az érzékenységet látta meg benne. Márkó a megformált szimbólumokat, a kreativitást dícséri, ennek kapcsán megtudhatjuk, hogy egy rádiós roadshow keretében egy teljes évig volt felfújható kolbász és tudni kell, a ki-beszállás egy ilyen jelmezbe elég körülményes. Még egy kis ajnározás, amiért ott ülhet és elsőként láthatta. Négy igen. Ha esetleg eddig még nem láttunk olyat, akkor kapunk reklámszünetet.
Semmi bemutatkozó, vidám fiatalember köszön be a színpadon, Péter susedéktől, azaz Szlovákországból, énekelni fog, mert már nagyjából 6 éve énekel, Varga Viktor Lehet zöld az ég dalát. Egy kicsit másképp. Belekezd a nótába, kicsit hamiskás, de azért köszönőviszonyban van az eredetivel. De jön a csavar: a pali hangja az egyik sorról a másikra váltva úgy változik meg, mintha beszívott volna egy köbméter héliumot. Általános reakció a nevetés, minden egyes alkalommal a dal során. Hatalmas. Márkó megjegyzi, mennyivel jobb így a dal, Eszter szerint a teljesebb produkcióhoz énekelni is meg kéne tanulnia, Patríciát az érdekli, hogy csinálta. Így: kicsi korában beleesett egy héliumos kádba, azóta így beszél. Nem csak énekben, beszélve is tudja. Márkó: Igen. Csuja Imre: Igen. Két hölgy, a közönség fújolását kivívva: nem. Valaki amúgy szólhatna már nekik, hogy időnként ne csak a saját ilyen-olyan mércéjüket használják, hanem vegyék figyelembe a közönség reakcióját/érdekeit is. Patrícia meg pláne, mert ő is nevetgélt az előadáson. Bezzeg a szavazáskor vágta a komolykodós pofát, előtte meg majd leesett az álla, amikor prózában beszélt az emberünk. Ezzel a hozzáállással szép lassan kipaterolják a jópofaságokat, ahogy múlt héten a csöcsöket és popókat. Még mielőtt valaki felvetné: Igen, valahogy qrvára zavarják a csőrömet a döntési megoldásaik, emellett nem tudok szó nélkül elmenni. Jól szórakozik, vagy úgy csinál, aztán bemondja a nemet, nem túl konzekvens.
De mindegy is, jól kimorogtam magam, már csak egyet kell dönteniök. Nem lesz nehéz.
Szerelmes párocska bemutatkozó videóját láthatjuk, ők Alexandra és Dávid, mindketten Budapestről érkeztek. Hat éve jöttek össze egy divatbemutatón, mindketten táncosok, nem feltétlenül van meg időnként az összhang, más a temperamentumuk, de azért tök jól kiegészítik egymást. A színpadra a hölgy rózsaszín tüllben érkezik, a pasi valami fekete-ezüst színű, robotféle jelmezben. Egy interaktív duettet fognak előadni, vetített háttérrel, akár még az ő egymásra találásukat is bele lehet képzelni. Nos, a vetített kezdőkép egy gyerekszoba sarka, ahol a játékok vannak. Balra balerina tüllszoknyában, jobbra akciófigura ácsorog, ajtó csapódik, villany lekapcs, „I feel good” indul. Akciófigura táncba kezd, balerina szíve megdobban, közös táncba kezdenek. A játékokat megtestesítő táncosok giccses mesekönyvben találják magukat, szivárvány tövében, lepkékkel gyűrűjében, a csúnyán repkedő bogarat elzavarják az idillből. Egészen a csillagokig repülnek, ahol a balerina megkapja a magáét. (mármint a maga csilli-villi csillagát :D ). Gyors átmenetben azért csak visszatérnek a valóságba, a játéksarokba, búcsúzóul a balerina csókot küld az akciófigurának, oszt’ visszatérnek a kezdő állapotba. Szumma szummárum: a tánc rendben volt, tartalmazott utcai freestyle-t, balerina pörgött, akadtak benne akrobatikus elemek, a vetített háttérrel teljesen szinkronban volt, a giccset leszámítva teljesen okés a produktum. Álló ováció, fenenagy öröm, csőrözés.
Eszter értékel elsőként, szerinte szellemes volt, finom volt (már megint a finomság), no meg baromi látványos. Patrícia úgy nézte volna még, no meg elpuffogtat pár közhelyet: visszaadták a reményt, mindennek van értelme, az életnek, a szerelemnek, a munkának. Márkó párhuzamot von a Toy Story-val, gondolom nem véletlenül, de azért neki is tetszett. 4 igen.
Képek forrása: rtl.hu
ui.: Valaki szóljon már az RTL-nek, hogy ha pilot produkciókra van tőke, akkor ruházzanak már be korszerű online streaming infrastruktúrába! Ugyanis per-pillanat a netes videóik minősége a "fostalicska" kategóriát képviseli.
Maradtam tisztelettel, előre köszönettel!
Facebook kommentek