Újabb kalandok szárazon és vízen, a német epizódcím tovább árnyalja a tudnivalókat: Lehrgeld, azaz tanulópénz. Fiatal hajósinas mászkál a liverpooli kikötőben, munkát keres és szerencsésen magára vonja az éppen partra lépő Baines kapitány figyelmét. Thomas Arnoldnak hívják a fiút, tud olvasni és számolni, Baines szerint van esélye matrózsegédnek jelentkezni az Onedin hajóra, de előbb még meg kell várni, amíg a tulaj berakodik.
James az irodában egy bizonyos José da Silvával egyezkedik, gyümölcsöt kellene szállítani az Azori-szigetekről, ha ezt az első utat gyorsan megteszi, akkor a senor az egész szezonra leszerződik vele, James magabiztosan fogadkozik. Odafelé da Silva is velük utazik, lesz vagy nyolc ládányi poggyásza, arra kéri Jamest, hogy biztosítson zárt helyet a csomagoknak a rakodótérben. A Thorsoe nevű vitorlással mennek, James úgy dönt, ő is utazik. Belép Burgess, akinek nyalka bajsza ugyancsak lekonyult, merthogy az új gőzkazánok még mindig nem készültek el. Onedinünk dühösen leordítja Burgess bajszát: intézkedjen mielőbb, mert a Black Pearl eddig csak pénzbe került, rengetegbe, de még semmi hasznot nem hajtott, úgyhogy a jövő hónapban mindenképpen vízre kell tenni.
A szárazdokkban veszteglő Black Pearl-ön Burgess vendégül látja régi haverját, Charlest, akinek nagyon tetszik a felújított gőzös. Burgess azonban panaszkodik üzlettársára, úgy érzi, mellette nem tud kibontakozni. Na ja, kár, hogy eladta neki a fele tulajdonrészt, James Onedin arról hírhedt, hogy kizsigereli a társait, ért egyet Charles, majd arról biztosítja Burgesst, ha teljesen elkészül a hajó és első tisztre lesz szükség, ő szívesen vállalja.
Samuel felkeresi Lettyt, de ezúttal nem üzleti, hanem családi ügyben. Érzi ugyanis, hogy gondok vannak a házasságában, makacs és időnként pökhendien viselkedik Charlotte-tal. Apjának voltak ilyen rossz tulajdonságai. Letty természetesen hasznos tanáccsal tud szolgálni: biztosítson több szabadságot Charlotte-nak, például némi zsebpénz formájában, amiből az ifjú hölgy önállóan költhet arra, amire csak akar.
Eközben Burgess érkezik látogatóba Samhez, de ugye csak Charlotte van otthon, akinek a nyalka bajszos szőrmentén (érted?) panaszkodni kezd, milyen nehéz ember Onedin szenior. Charlotte gyorsan veszi a lapot, ha Burgess kapitány új üzleti partnert keres, akkor beszéljen Sammel, esetleg őt érdekli a gőzhajó 50%-os tulajdonrésze. Majd vacsorameghívást is fog küldeni Burgessnek, és akkor nyugodt körülmények között megbeszélhetik az üzleti dolgokat a férjével. Nyalka Bajusz (NY B) hálásan mosolyog.
A Thorsoe-ra felcuccol két matróz, Ned Harris és Glasgow McDade, kemény csávók, ez egyből látszik, Adams fedélzetmester már régről ismeri őket és nincs tőlük elragadtatva. Velünk fog utazni egy nemes úr és maga a tulajdonos is, figyelmezteti őket Adams, de azok nem ijednek meg. Sőt bíznak benne, hogy majd sikerül lenyúlni némi védőitalt a tulaj készletéből, ebben számítanak az új hajósinas, Tom segítségére. Szegény srác csak pislog.
Letty kikíséri Jamest a kikötőbe, Baines lesz a kapitány, ezt ne feledd, ne szólalkozz össze vele, figyelmezteti férjét. Alig egy hónap és újra itthon vagyok, búcsúzik James csókkal. A fedélzeten már ott van da Silva, James megnyugtatja, biztonságos, lezárt helyen helyezte el a ládáit, nem kell aggódnia, Onedin hajón még semmi nem tűnt el.
Megfogadva Letty tanácsát, Sam gáláns ajándékkal lepi meg Charlotte-ot: 3000 font a számlájára, plusz az Onedin Vállalat 15%-os részvénycsomagja. Charlotte nagyon örül, alig hisz a szemének (még hogy a pénz nem boldogít, micsoda marhaság), és javasolja, utazzanak el Londonba, ott most új találmányokat bemutató kiállítás nyílt, az biztos Samet is érdekli. Általában igen, de most nem, mert Barbarossa Samunak Manchesterbe kell mennie, máris indul, mert gondok vannak az ottani szövőgyárral. De hát ma estére meghívtam Mr. Burgesst vacsorára, mondja Charlotte, de Samet ez sem hatja meg, az üzlet az első, mennie kell. Charlotte mérgesen kiviharzik a szobából.
Este megérkezik Burgess, Charlotte mentegetőzik a férje miatt, de azért a vacsi nem marad el. Burgess saját kezűleg tölt a konyakból, Charlotte csak egy gyűszűnyit kér, ahogy illik. Vacsi után szolid program következik: Seth Burgess romantikus tengerészdalokat ad elő, zongorán kísér Charlotte Onedin, Köchel-jegyzékszám 312. További fejlemények viszont (egyelőre?) nem történnek, mert Nyalka Bajusz az illendőség megszabta időkorláton belül távozik.
A Thorsoe kihajózik, da Silva viszont nem nagyon bírja a tengert, elő sem jön a kabinjából. James egy üveg konyakot küld neki Tommal, de a spanyol elhajtja a srácot a piával együtt. Tom zsebreteszi az üveget és leviszi a legénységi szállásra, McDade alaposan meghúzza, majd eldugja az üveget a párnája alá. Harris-szel tervet szőnek, hogyan lehetne megdézsmálni da Silva ládáit: Tom elcsórja a lakattal lezárt raktér kulcsát, ők kivesznek pár értékes cuccot és visszazárják a lakatot, az Azori-szigeteken meg gyorsan eladják a holmikat. McDade meglazít odalent pár deszkát, hogy a szivárgás eltömítésére hivatkozva nyugodtan dolgozhasson, egyszerű és nagyszerű terv. A jó érzésű Tom ebbe már nem akar belemenni, de a matrózok megfenyegetik: elcsórta a kapitány konyakját, úgyhogy jobb, ha nem nagyon ugrál.
Szép az idő a tengeren, Adams fedélzetmester munkahelyén, a fedélzeten beszélget Baines-szel: szerinte az összesen négy főnyi legénység kevés erre a hajóra, ráadásul úgy, hogy az egyik csak gyerek, ezt egyetlen biztosítási cég se fogadná el. Baines azonban hamar leállítja: Mr. Onedin sose volt nagy barátja a biztosítóknak, és ha a tulaj szerint ez így rendben van, márpedig rendben van, akkor senki se szóljon bele. Itt a hajón csak két dolog megengedett: a tisztelet és az engedelmesség, idézi az epizód címét kedvenc tengeri medvénk.
Tomnak sikerül megszereznie a kulcsot és leadja a raktérben ügyködő McDade-nek. Az nem sokat teketóriázik, nyitja a zárat és nekilát felfeszegetni a ládákat, amikben csinos ezüstneműk vannak, edények, kancsók, ilyesmik. Ekkor belép Adams és számon kéri rajta a fosztogatást, McDade először meg akarja vesztegetni, de mivel Adams indul szólni a tulajnak, rövid úton leszúrja. A tetemet bedobja a vízbe, majd azt mondjuk, részegen megtámadott, egyeztet tervet McDade Hariss-szel és Tommal.
Így is lesz, a kihallgatás során egyöntetűen ezt vallják, sőt még a Bibliára is megesküsznek, bár Tom csak futólag. Ez persze gyanút ültet Bainesben, akinek meggyőződése, hogy a fiú titkol valamit, valószínűleg megzsarolták. Eközben McDade egy üres hordóba rejti el a lopott cuccost, sőt védszövetséget köt Tommal és átad neki egy kisebb serleget, mint ráeső részt a zsákmányból.
Nézzünk vissza Liverpoolba, ahol Sarah új, bongyorra bongyorított frizurával meglátogatja Elizabethet. (Nevezzetek kekecnek, de szerintem Sarah ezzel a hajjal nem tiszteletreméltó dámának, hanem felkapaszkodott ténsasszonynak néz ki.) Elizabeth arról panaszkodik, hogy szürkén és unalmasan telnek a napjai, költözzön hát hozzá Sarah, így legalább ő sem lesz egyedül. Ráadásul a kert végében egy különbejáratú lakot biztosítanának Mr. Pilgrimnek, Sarah halottlátó ismerősének, ott tarthatná a szeánszait. Sarahnak tetszik az ötlet, de mielőtt megegyezhetnének, Mr. Oakshott szabómester érkezik, ajándékot hozott Charles Marston vicomte-tól. Megtudjuk, hogy a vicomte volt az az ismeretlen, aki a múltkor lovaglás közben összefröcskölte Elizabeth arcát (sárral!, még mielőtt túlfűtött szexuális fantáziánk elragadna).
Bár Sz Sz eleinte hallani sem akar róla, hogy felpróbálja az engesztelő ajándékul küldött lovaglóruhát, Oakshott és Sarah addig győzködi, míg végül enged az erőszaknak és belebújik a zakóba. Meglepő módon pont az ő mérete, remekül áll rajta. Sarah szerint Marston Észak-Anglia egyik leggazdagabb embere, ha Elizabeth szürke hétköznapjai ilyen emberektől kapott ajándékokkal telnek, akkor az nem is olyan rossz dolog.
Pár nappal később Elizabeth értesül a Sam által adott 3000 fontos apanázsról, és eléggé kiakad tőle, szerinte Charlotte nem tud ennyi pénzzel bánni, mondja Lettynek, aki elhűlve ért vele egyet. Charlotte eközben a temetőben sétál és találkozik a „véletlenül” arra járó Burgess-szel, aki aztán hazáig kíséri. Charlotte elújságolja, milyen bőkezűen gondoskodott róla a férje, Burgess szeme felcsillan és máris előáll egy kedvező ajánlattal: 2000 fontért vásárolja ki James Onedin részesedését a Black Pearl-ből, egy ilyen befektetés hamar megtérül, a gőzhajófuvarozás legalább évi 10%-os hasznot hoz. (Persze ehhez végre vízre kéne tenni azt a hajót, csak úgy mondom.) Mindenesetre Charlotte kapva kap az ötleten.
Samuel kissé mérgesen felhánytorgatja Lettynek, amiért csak a szerződés megkötése után tudta meg, hogy nénikéje milyen szociális kedvezményeket biztosított a gyári varrónőknek. Na de mindegy, mert ő ezeket első intézkedésként már vissza is vonta, úgyhogy újra teljes munkaidőben dolgoznak a varrónők, még vasárnap is, mert a rendeléseket teljesíteni kell. És ne is álmodjanak népszavazásról a vasárnapi zárva tartás témájában!, emeli fel hangját Sam. Ezek után Letty Charlotte-ra tereli a szót, és bevallja, ő csak havi 2-3 font zsebpénzre gondolt, nem ezrekre, Sam viszont önérzetesen kijelenti, ha már egyszer ennyit adott, nem vonja vissza, Charlotte majd felhasználja a pénzt saját belátása szerint.
Na ez érdekes lesz, ugyanis a nyalka Burgess éppen azt magyarázza Charles haverjának, hogy úgy néz ki, sikerült új üzlettársat találnia, egy ifjú hölgyet, akinek több a pénze, mint az esze. (Tessék, kibújt a szög a zsákból, hölgyek így higgyetek az NY B-knek!) Persze azért kifosztani nem akarja Charlotte-ot, küld majd neki időnként pár fontot a jövőbeni fuvarok hasznából, meg ajándékba egy papagájt. Mihelyt a gőzös elkészül, Charles-szal vízre szállnak és agyő Anglia, a mediterrán vizeken fognak hajókázni.
A Thorsoe közeledik az azori partokhoz, egyik este James rajtakapja Tomot, amint valamit írogat Adams fedélzetmesterről. Már korábban is megpróbálta kifaggatni, miért falaz a két matróznak, de úgy tűnik, Tom most sem akar semmi terhelőt mondani rájuk. Kikötéskor da Silva is előkerül a kabinjából, és bár eleinte arról panaszkodik, hogy milyen sokára értek ide, végül azért mégis hagyja magát meggyőzni arról, hogy a szembefújó délnyugati szél volt a hibás, és aláírja a szerződést James-szel.
A ládáiból viszont hiányzik pár dolog, ezek hol lehetnek, a két matróz egybehangzóan Tomra vall, aki a kikötés után nyomban lelécelt, nyilván ő vitte el a lopott holmit. Baines persze nem hisz nekik, James meg meglengeti előttük a Tomtól kapott írásbeli vallomást, és nekilátnak felforgatni a legénységi szállást, ahol McDade matrózládájából elő is kerülnek az ezüst edények. A tolvajok menekülnének, de Baines és Onedin összeszokott párosként lenyomja a két rájuk támadó matrózt, majd James a partra siet, hogy megkeresse Tomot. A kikötőben elbújva akad rá, és miközben visszakíséri a hajóra, látjuk, hogy a kiérkezett hatósági személyek elvezetik a bilincsbe vert Harrist és McDade-et.
A költséghatékonyság jegyében James a visszaútra nem vesz fel embert, így hármukra marad a citrommal és citrom ízű banánnal megpakolt ládák berakodása. Majd vitorlát bontanak, és a két tapasztalt hajós mellett Tom is egyre jobban belejön a vitorlázat kezelésébe, sőt James még a kormányhoz is odaengedi. Tom melle pont úgy dagad a büszkeségtől, mint a vitorlák a feje fölött.
Facebook kommentek