Nem kell megijedni, nem esti mesét fog olvasni a nyájas olvasó, de még Szőr Ósztin Páörsz monyója sem fog előkerülni. Akkor mégis hogy kerülnek ide a pásztorok? Nos, ennyi marhát egy helyre, aztán apránként kiterelgetni, ahhoz már szaktudás kell. Azért lesz 1-2 gyöngyszem, és a mindent ütő arany gomb is elcsattan. Kezdődjék a show!
A főcím előtt szokásos kis összefoglaló az előző heti műsorból, ízelítő a várható produkciókból, sok gyerekkel, szenvedő zsűrivel, miegymással. Sokáig nem húzzák, szüleivel érkezik a regisztrációhoz az első fellépő, egy pöttöm kislány. A zsűri még a sminkben, Márkó egy kis szundival készül be a műsorra, aztán csak összeszedik magukat és a helyükre kerülnek ők is. Pöttömke már a backstage-ben, táncolni fog a Monti csárdás zenéjére, mert ő nagyon szeret táncolni, perdül azonmód, amint zenét hall. Balázséktól kap némi bíztatást, mielőtt kisétál a színpadra. Eszter elolvadva, mézes-mázosan cseverészik vele egy kicsit, indulhat a móka. Előadásával kimaxolja a cukiság faktort, a maga módján egészen ügyeske, zsűri lelkesen mosolyog hozzá. Szavazás helyett némi dicséret, aztán egy köszönjük szépennel távozik. Sorjáznak tovább a gyerekversenyzők, többnyire táncos mutatványokkal, de akad köztük egy „gizda vagyok” rapper csávó is, vidám tánckarral. Aranyosak, de ugye egyikük sem való a műsorba, úgyhogy pár kedves szóval, meg némi tapasztalattal távoznak.
Na de! Hogyan, hogy nem, újabb lurkó érkezik a színfalak mögé, ő nem táncolni vagy rappelni jött, hanem egy Limerick verset fog előadni. Irány a színpad, bemutatkozó, mesterségem címere: versmondó, de az oviban csak szivárvány. Szépen, hangsúlyosan versel, a korábbi önjelölt stand-up-ost simán übereli, előadásban, humorban egyaránt. (mondjuk azt az embert nehéz alulmúlni). A közönség és a zsűri lelkesen asszisztál hozzá, a végén megérdemelten jár neki a taps. Megkapja a négy igent, amit személy szerint nem teljesen értek, elvégre az RTL egyszer már befürdött egy Utasi Árpival. Vélhetőleg 1-2 adás után békességgel megszabadulnak tőle.
A következő attrakció a BoDySoMa nevezetű performance csoport előadása lesz. A tetoválásaik alapján első látásra színes egyéniségek, no. Testmódosítással, valamint egyéb, testtel kapcsolatos rituálékkal foglalkoznak már vagy 10 éve. A bemutatkozó kisfilmben pedig fel is készülnek a produkcióra, steril kesztyűt, védőszemüveget és műtős maszkot húznak, a csoport hölgytagját preparálják. Amíg a backstage-ben készülnek, addig a színpadra egy szék fölé valami lógó furcsaság kerül. A padlóra nejlon takarófóliát terítenek a kellékesek, a zsűri meg töpreng, vajon mi következhet. Szelfiznek egyet még, amit jól megzavar az érkező csapat. Bemutatkozó, valamint elregélik, hogy szép és gondolatébresztő előadás lesz, amit ebben a formában most csinálnak először. A „halott menyasszony” (by Márkó) kinézetű hölgy leül a székre, a lelógó akármiről köteleket fejtenek le, amiket a hölgy hátán és combján, a bőrébe előzőleg beültetett csatlakozási pontokhoz rögzítebej. Én itt még arra tippeltem, hogy élő marionettként fogják mocorogtatni, de nem. Ehelyett egy kötél segítségével szépen, akkurátusan felhúzzák a székről, szóval a csaj frankón lóg a bőrébe akasztott madzagokon. Eszter nem bírja a látványt, inkább elfordul, a többi zsűritag is le van taglózva. A lógatás aztán átmegy hintáztatásba, miközben megérkeznek az első piros X-ek. A mutatvány csúcspontján az eddig passzívan lengedező hölgy hirtelen mozdulattal kiszakítja lábaiból a tartókat. Megérkezik a negyedik X, gyorsan leállítják őket. Lány kiszabadítva, kis vérzés, amit kitakarnak az adásból, döbbenettől síri csend, Eszter visszaforog a helyes irányba, Imre szólal meg először: „Ez valami döbbenet!”. Érkezik hamar a válasz a csapattól: „Na, ezt vártam. Köszönöm!”. Patrícia arra kíváncsi, a lánynak ez vajon miért jó. Számára ez amolyan megkönnyebbülés, mint másnak a jóga vagy a relax. Márkó oldja fel a feszélyezett hangulatot azzal, hogy hát igen, ilyen is van a világon, ezt is láttuk. Sziasztok!
Balázs a backstage-ben lelkesen nyilatkozik nekik, mert ő szereti az olyan produkciókat, amik kimozdulnak a komfortzónából. A zsűri pedig vitatkozik, mennyire közönségkompatibilis egy ilyen műsor. Csuja sommázza a legfrappánsabban: „Ez a XXI. századi fakír. ”
A gyerek előadók után elég erős váltás, való igaz. Akárcsak a modern fakírt követő párocska.
Kapunk a képernyőre egy jó nyálas bemutatkozó filmet, amiben Luci és Puci nevű művészeink elmondják, mekkora öröm és boldogság van, dúl a szerelem, ennek megfelelően végig is smárolják az egészet. A giccs-faktort pedig cuki westie-kutyuskával növelik. Azért csak kiderül, hogy a hölgy a legnagyszerűbb táncos, akit a csávó egész életében látott, már 3 éve tánciskolát vezet, mega-giga profi. Az emberünk viszont énekesi tudásával fog vitézkedni, mert őneki meg jó hangja van, és persze, tehetséges. A jelmezüket kimondottan erre az alkalomra találták ki, maguk készítették. Ha esetleg eddig még nem volt elég, akkor jön még pár csőrözés, mert az a biztos. Bemutatkozóra már nincs is szükség, in medias res indul a duett. Nos, a hölgy derekasan körbetáncolja (vagy inkább rángatózza) a színpadot, nem rest kihasználni a helyet. Az emberünk eközben vidáman erőltetett rekedtes-szerűségű hanggal tolja a talpalávalót. Elég röhejes a látvány, meg kell hagyni. Esztertől kapják az első X-et, Márkó széles vigyorral gondolkodik, vajon ez mi, Imre időnként megstíröli a csaj popórázását. Sokáig nem kell várni, idő előtt leállítják a rögtönzött revüt. Patrícia: „Ilyen pozőr, amatőr dolgot még nem láttam.” Erre gyorsan leolvad a versenyzők arcáról a lelkes mosoly. Csak az izgalom miatt, így a versenyző, a próbákon mérföldekkel jobban ment. Márkó: „Olyan volt, mint egy párzási tánc, egyébként.” A színpadon kívül, a váróban a derék páros még pár keresetlen mondatban kutyázza a zsűrit, aztán továbblépünk.
Kicsi javítás a sminken, a színfalak mögött színes nagymama érkezik, tálcával a kezében. Egy kis ellátmány a műsorvezetőknek, valamint mellékletként a verseit tartalmazó mappa. Dombi rárepül a kajára, a hölgy ki a színpadra. A zsűrivel szóba sem áll, bepózolva várja a zenét, merthogy táncolni fog. Lassan megérkezik a zene, belekezd a koreográfiába, szoknya libben, legyező rezeg, de a harmadik piros X-nél megtorpan. Imre kéri, hogy csak folytassa, még nincs minden veszve. Pár másodperc múlva azért ő is bemondja az unalmast. Hölgy meghajol, távozik. E röpke produkció alatt pedig Dombi már befalta a fél tányér sütit.
Nagymamát egy szép szál legény váltja a porondon, ő kacsául fog rappelni. Leírni nehéz, de nagyjából ilyen fourier-transzformálással megemelt kuttyogás-klattyogás, amit hallani tőle. Márkó szerint még egyel lehetne upgrade-elni a produkciót, azzal, hogy Donald kacsán alul egyáltalán nem volt ruha. Röhögés kíséretében távozik. Márkó a sok furcsa ember után abban reménykedik, hogy biztosan jön valami jó. Egyelőre nem.
Nem más, mint Détár Enikő és Rékasi Károly lánya, azaz Rékasi Eszter készülődik. Kilépne már a szülei árnyékából, azt szeretné, hogy önmagáért fogadják el, nem pedig azért, ahonnan jött. Járt ő zongorázni, énekelni, de legjobban a tánc foglalkoztatta eddig, most mégis egy énekes produkcióval fog előállni, kíváncsiságból és a saját határainak feszegetése céljából. Séta a világot jelentő deszkák felé. Szépen bemutatkozik a zsűrinek, közgazdászként végzett, de elsősorban közpolitikai elemzéssel foglalkozik, ide viszont egy Led Zeppelin számmal készült, egészen konkrétan a Whole Lotta Love-val. Kemény dió lesz ez.
Tényleg a határait feszegeti, sajnos alulról. Eléggé középszerű, erőtlen, kicsit nyávogós, az előadást pedig megspékeli valami egészen furcsa higanymozgással. Ha meg éppen nem énekel, hát a mikrofonnal trükközve, átszellemült arccal táncol. Végül csak egy X-et kap, a zsűri meg gondolkodik, hogy akkor most mit kéne erre reagálni. Patrícia osztja ki jó alaposan: „Felejtsd el, hogy belőled jó énekes lesz valaha is”. Eszter sem sokkal kíméletesebb, szerinte lázadás helyett inkább volt hivalkodó és öncélú. Négy darab nem szavazattal távozik, a zsűritagok pedig rugóznak egy kicsit azon, hogy ugyan felismerték, honnan is jött, de hát nem akarták „leleplezni”, erősítendő benne a fenti célját.
Kis összefoglaló a műsor második felében várható jelentkezőkről, aztán reklámszünet.
Világító fehér öltönyben, lila ingben, egyenesen Labancországból libben be Magic Johnny, aki nagyon tehetséges a táncban. De ennyivel nem éri be, azt még bűvészettel turbózza fel, elvégre úgyse’ csinált még ilyet a világon senki. Versenyeket nyert, oklevelei és nemzetközi tapasztalatai vannak, szóval, biztos a siker. A backstage-ben leadja a zakóját, a bűvészkellékes aktatáskáját és már tempózik is a zsűri elé. Lelkesen beszélne, csak elfelejti, hogy azt a mikrofonba kéne. Sebaj! A zsűrinek is előadja magát, meg azt is, hogy ő nem csak egyedül táncol ám, hanem „taxi-táncos”, ami kb. azt jelenti, hogy ha kell, megtáncoltat ő bárkit. Lánybulikban, diszkókban, itt-ott-amott, ahova hívják. Indítanák az előadást, de nem úgy van az: Patríciát kérné fel, aki erőteljesen tiltakozik, Eszternél is próbálkozik, sikertelenül, végül a nézők közül talál egy vállalkozó szellemű hölgyet. No, megvan minden hozzávaló, indulhat a buli. Jó alapos trappolós-ugrálós, nem gyengén vicces mozgással belekezd. Ilyet kb. egy falusi lakodalom végén, a már xarrészeg násznép egyes tagjaitól láttam utoljára. Széleskörű a derültség. Sokáig szerencsére nem bírja szusszal az ugri-bugrit, fáradtságra hivatkozva leáll a mutatvánnyal. Amíg a zsűri értékel, addig Balázsék a bűvészkellékeket tartalmazó táska számzárját törik fel sikeresen. Jól beletúrnak, van ott minden, rongyok, narancs üdítő, színes ceruzák, pakli kártya. Eközben a zsűri négy nemmel honorálja a brékelést. Ha nem, hát nem, ő mégsem adja fel, jön a B. terv: szalad a zakóért és a bűvészcuccokkért. Újrakezdi a bemutatkozást, ő Magic Johnny, sok oklevél, nyerések, stb-stb. Kezdődjék hát! Kb. 20 másodperces, különböző helyeken világító ujjbegy a trükk. „Ennyi!” – zárja le. Újabb 4 X.
A következő fellépőkre szerencsére nem kell ennyi sok időt pazarékolni: Let It Go-t – szerinte a mikrofon miatt – hamisan éneklő színésznőcske. The jury let her go. Őket követi egy Szlovákiából érkezett anyuka, balerinának öltöztetett kislányával. Hasonlóan magas színvonalon énekelnék Rúzsa Magdi Gábrieljét, ha a zsűri hagyná. Szerencsére nem. A következő énekes aspiráns se sokkal eredményesebb, pedig ő aztán ki tudja énekelni a legmagasabb emberi hangot, amit lehet. Egy olasz nyelvű sanzon kísérletével és pár visítás után távozik. A nemzetközi mezőnyt erősítendő, ismét „Österreich”-ből érkezik egy szép szál énekesnő, mert ott már magasra jutott nagyon gyorsan. Varga Miklós Európáját adja elő. Talán Balázs kommentje foglalja össze legjobban a lényeget: „Ilyen jó dalt így megkínozni.” A zsűri sincs másként ezzel, paródiának tartják, a csaj vérig sértődik, de már érkezik erős ember, hogy átvegye a helyét. Mint Toldi Miklós, oly’ szikáran tartja a petrencés rudat, feje fölé emeli a bekészített, nehéznek tűnő valamit. Patrícia megkérdőjelezi a mutatvány hitelességét, vajon tényleg olyan nehéz-e az a valami. Dombi segít neki azzal, hogy besétál, majd maga is a feje fölé emeli. Megérdemelt taps Dombinak, no meg a stábtagnak, aki hasonlóan lazán viszi el a fenemód nehéz tárgyat. Így kell szakszerűen beégni, nah.
A következő sem kutya: Italia focimezben mutatkozik be a zenész-dalszerző-műsorvezető úr, saját szerzeményét fogja előadni. A talján DJ-k rendszeresen sorban állnak nála, hogy remixelhessék az újonnan érkező dalait, ha huszonévesen kezdett volna bele a dalszerzésbe, mostanra már egész Olaszország a vállán vinné. A színpadra már a gitárjával áll fel, sokáig nem is kell várni, a derék trubadúr a húrok közé csap. Vagyis csak csapna, mert az elektromos gitár nincs bekötve, inkább csak illusztráció, amit kamuból penget. A zsűri a leállítás után szóvá is tesz. De hát minek is pengetni, ha már megvan kész a zenei alap? – vág vissza. Arrivederci.
Felvezető kisfilm a következő fellépőről: Badár Tamás, bűvész. Látszólag ő tényleg az, mert gyorsan bemutat egy látványos trükköt egy Rubik-kockával. Azért fordult a bűvészet felé, mert már gyerekként inspirálóan hatottak rá a trükkökkel elért sikerélmények. Ott van vele édesapja is, igen, ő, Badár Sándor méltán népszerű stand-up előadó. Gyakran ő, illetve édesanyja a tesztalanyok, ha valami új trükköt talál ki. Szeretne leszámolni a cilinderes, frakkos bűvész sztereotípiával, amivel szerintem egy kicsit elcsúszott. A bűvészvilágban már jó rég óta nem divat a nyulak előrángatása az ominózus kalapból, sokkal inkább stand-up-pal keverve, vagy teljesen hétköznapi élethelyzetekben bemutatott, látványos elemekből áll egy jó előadás. Tessék csak megnézni a múlt héten citált Hajnóczy Soma vagy Dynamo egy-egy fellépését. De térjünk vissza versenyzőnkre!
Dombi régi ismerősként üdvözli a backstage-ben, kicsit viccelődnek azon, hogy szeretne kilépni apuka árnyékából, ami a méretéből fakadóan félig már sikerült neki. Bíztatás, irány a színpad!
Bemutatkozó, 21 éves, Szentendréről érkezett, gyerekkora óta foglalkozik a bűvészkedéssel, mellette pedig egy állványon bekészítve figyel egy iPad. Közelebb megy a zsűri pultjához, elvégre mégiscsak úgy a leghitelesebb egy bűvésztrükk, ha az ember orra előtt történik. Az előadásban 3 gyakran feltett kérdésre fog válaszolni:
1. Tud-e pénzt varázsolni?
2. Tud-e mutatni kártyatrükköt?
3. Hogy csinálta?
Nos, a tableten megjelenő húszezrest, csak meg kell fogni a sarkánál, aztán csak ki kell húzni belőle. Tessék, első válasz megvan. Eszter már vinné a zsét, de Tamás nőnek pénzt inkább nem ad. Mutatna kártyatrükköt, csak nincs nála pakli, úgyhogy azt is az iPad-ből rántja elő. És hogyan csinálta? Úgy, hogy mindenki virtuálisnak hiszi a képernyőn lévő képalbumot, de nem az, ezért azt is kihúzza belőle papíron. Már csak a kártyatrükk van hátra, amihez Márkótól kap egy telefont, képkészítés céljából. Imre lesz az alany, ő választ a pakliból egy treff 8-ast. Pakli feleződik, egyik fele hátlappal, másik fele színnel-számmal felfelé. Legyezőbe nyitja a lapokat, Imrének adja, majd készít egy csoportképet emlékül, hogy ott volt. Pakli el tőle, azt ígéri, csettintés után minden egyes lap lefelé lesz, kivéve a választottat. Csettintés, terítés, nem úgy történt. De nem esik kétségbe, a telefont hívja segítségül. Igen, a telefonon kinagyítva a fotót minden lap Imre kezében felé néz, kivéve a treff 8-ast. Ámulás-bámulás, és a szokásos kérdés: Hogy csinálta? Megmagyarázza, hogy a valóságban nem történt meg a varázslat, csak a telefonon, hiszen a kiterített pakli is össze-vissza van. De bizony bűvészek esetén a gondolat időnként valósággá tud válni, ezért az újra összecsomagolt paklit kiterítve minden lap lefelé szerepel, kivéve a treff 8-ast. Tapsvihar, apa és anya büszkén mosolyog a nézőtéren. Egyértelmű a négy igen. Reklámszünet és az utolsó produkció. Qrva jó lesz!
Az InFusion trió mutatkozik be, név szerint Weisz Nándor, Farkas Izsák, Simkó-Várnagy Mihály alkotják a formációt. Kis történeti visszatekintés, hogyan indultak, miért csak hárman vannak, és az első koncert 3 számból állt, de az 3 óráig tartott. Top slágereket formáltak a „saját képükre”, egyre nagyobb nézettséggel és népszerűséggel. Azért érkeztek, mert eljutottak egy olyan pontra, ahonnan saját erőből már nehezebb tovább lépni, kell a külső hatás mind az ismertséghez, mind pedig a sikerekhez. A felvezető után már a backstage-ben találjuk őket, Balázsnak és Dombinak magyarázzák el, miféle zenét fognak játszani. Az előadás teljesen élőben megy, a „looper pedáloknak” köszönhetően a már addig lejátszott felvételt újra előveszik és belekomponálják a folytatásba, és így tovább és így tovább. Hja, és jó a nyakkendőjük.
„Sziasztok! Mi vagyunk az InFusion trió. Egy looper zenekar vagyunk és Budapestről jöttünk” – adják elő már a színpadon. A zsűrinek kifejtik, hogy ugyan mindhárman klasszikus zenészként tevékenykednek, de a könnyű műfajok is közel állnak hozzájuk, így ezt a kettőt igyekeznek közel hozni egymáshoz, egyébként meg hivatásos zenészek, abból élnek. Elfoglalják a helyeiket, az eddigi csuda előadókkal ellentétben precízen csatlakoztatnak mindent, monitor a fülbe, kis összenézés, Gotye Somebody That I Used To Know dalának első taktusai csendülnek fel. Az elektromos cselló és hegedű egyelőre pengetős hangszerként működik, az elektromos dob kongaként funkcionál. Looper pedál villan, restartol az eddig felvett alap, a csellón már mozdul a vonó, a hegedű is lassan átmegy az eredeti funkcionalitásába. Pedál villan, loop restart, az eddigi kedélyes tam-tam átcsap igazi őrületbe, a dobok hangosan csattognak a hegedű elektromos gitárrá változik. Pár másodperc után ismét váltás, lágy dallamok a Motye-féle alapzenére. A vonósok ismert dallamokat húznak az alapra, olyan csemegékkel, mint a Knight Rider sorozat zenéjének egyik témája. Majd ismét visszatér a csapatás, szinte minden egyszerre szól, de nagyon szigorúan jó összhangban. Múlt héten lefelé tekertem a hangerőt a süvöltő vénlány miatt, most duplára. Még egy kis levezetés az újra előkerülő alappal, aztán a vonósok ismét elektromos gitárrá alakulnak és egy „ami a csövön kifér” jellegű crescendo-val zárul a produkció.
Persze, őrületes tapsvihar, ováció, megérdemelten. Tényleg nagyon ott volt minden a helyén, a kreativitásra sem lehet panasz. Csuja Imre úgy elragadtatja magát örömében, hogy az értékeléseket meg sem várva rácsap az arany gombra. Arany X még úgyse' volt eddig a műsor történetében. Az InFusion trió tehát csont nélkül továbbjutott.
A zsűri még értékel, mindegyik csak pozitívan: „még mennyi minden van bennetek”, „fantasztikus volt”, „a szellem összeért a technológiával”, „egy egész új világ, […] ami úgy ahogy van, jó”, Imre meg erre az alkalomra tartogatta az arany gombot, ettől aztán nagyon boldog.
Márkó érdeklődik nála, hogy mégis milyen az az arany gomb. Kellemesen meleg, kézre áll, jó a tapintása. Az előzetes alapján a jövő héten is lesz szerepe.
Képek forrása: rtl.hu
Facebook kommentek