A magyar cím eléggé semmitmondó, az angol eredetiben rejtőző szójátékról később, így első körben a legtöbbet a német verzió árulja el a mai történésekről: Landratten an Bord, azaz szárazföldi patkányok a fedélzeten. A liverpooli kikötőben kezdünk, egy bajszos férfi és egy bajusztalan nő mászkál a dokkok között és keresik Paddy Westet, az egyik munkás elirányítja őket a közeli kocsmához. A kikötő másik részén a még mindig felkötött karú Baines kapitánynak tesz jelentést Kirk első tiszt: a New Yorkba készülő hajóról hét matróz meglépett, mert azt hitték, Baines lesz a parancsnok, pedig ő a törött karja miatt még nem hajózhat ki (James irodai munkára rendelte, amíg meg nem gyógyul, emlékszünk). A helyettes kapitány, Blake viszont még nem jelentkezett, mert a bátyja temetésén vesz részt Carlisle-ban. Sürgősen pótolja azt a hét embert, miszter Kirk!, utasítja Baines az első tisztet.

A bajszos és bajusztalan páros behalad a kocsmába és hamar megtalálják Paddy Westet, akiről kiderül, hogy simlis alak, mindenféle kétes üzelmekben veszt részt, ezért fordulnak hozzá. New Yorkba akarnak jutni, de úgy, hogy elkerüljék az Ellis Islanden működő bevándorlókat ellenőrző állomást. (Ami ugyan csak 1891-ben nyílt meg, most meg 1885-ben járunk, de ezen ne akadjunk fenn.) A bajszos neve Orsova, a nő meg a felesége, Orsováné (született Hábetler Klementina). Paddy szerint csak matrózként van esélyük megúszni az ellenőrzést, ahhoz viszont a hölgyet fiúsítani kell és a haját is le kell vágni. Úgy elszegődhetnek dolgozni valami teherhajóra, azok nem állnak meg Ellis Islandnél. Orsova beleegyezik. (És akkor most pár szót az eredeti címről: angolul a paddy wester tapasztalatlan hajóst, zöldfülű matrózt jelent.) Paddy persze nem ingyen dolgozik, előre elkéri Orsovától a tengerentúli útért járó matrózbér felét.

Az irodában James Samuellel beszél a New York-i útról, vasúti síneket szállít és visszafelé gyapjút hoz majd  a gyárba, amit Sam Danieltől vett meg nemrég. Sam szerint a dél-karolinai a legjobb minőségű, jó erős szálú, James családi tarifát ajánl: tonnánként 5 shillinggel kevesebbért hozza, mint a Frazer Járat, Sam elégedetten rezegteti vörösesszőke szakállát. Hozzátok el a gyerekeket vasárnap ebédre, búcsúzik James. Otthon Charlotte feketében ücsörög a kandalló előtt, még mindig szegény William kérésen rágódik, amit nem teljesítettek. Te mindig féltékeny voltál rá, ráadásul a temetésre se mentünk el, mondja letörten Samuelnek.

James és Burgess együtt indul a kikötőbe (úgy látszik, társultak, vagy mi), Burgess vállalja, hogy beszerzi a hiányzó hét matrózt. Majd kis polémia támad akörül, hogy Baines miért nem szállhat tengerre, hiszen például Nelson admirális fél karral is legyőzte Európát, érvel Kirk. James azonban hajthatatlan.

Letty Mr. Copelanddel beszélget a szövőgyár felújításáról, a vállalkozó szerint sokba fog kerülni, ki kell cserélni a tetőgerendákat, felújítani a szennyvízelvezetőket, az legalább 300 font, szerinte kár ilyen sokat költeni a munkásnők kényelmére, de persze ő nem akarja lebeszélni, hiszen nem ellensége a saját zsebének, csak furcsállja. Merugyebár a tengerészek körülményei is milyen mostohák a hajókon, azokkal se foglakozik senki, bár az is igaz, hogy minden matróz bűnöző. Szerinte.

Odahaza James is pénzkidobásnak tartja a jóléti beruházásokat, de nem szól bele Letty ügyeibe, azt viszont megjegyzi, hogy ha már megunja a szövőgyárral való foglalatosságokat, adja el Samnek, őt érdekelné, ügyes fiú, mindig terjeszkedik. Ne várj a vacsorával, későn jövök, Elizabeth-tel találkozom, indul aztán elfele, de Letty nem engedi el olyan könnyen. Szándékosan jössz mindig későn haza, pedig nekem se könnyű, mondja szomorúan, mire James visszafordul és odalép hozzá: Ha megjövök, mindent megbeszélünk. (Ha annyi százdollárosom lenne, ahányszor ezt vagy ilyesmit James már mondott az eddigi évadok során, boldog ember lennék.)

Burgess a kocsmában felkeresi Patty Westet, hét matróz kell New Yorkba, a simlis azt hiszi, hogy Burgess saját gőzösére, a Black Pearl-re keres embert, meg is ígéri, hogy másnap hajnalra beszerzi a szükséges legénységet, fejenként 5 fontért. De tapasztalt tengerészek legyenek ám!, figyelmezteti Burgess, Paddy megnyugtatja, úgy lesz.

Az irodában Baines nagyszerű szerződést köt: a pakisztáni Ormarába kell útépítő gépet szállítani még az esős évszak beállta előtt, Baines kitűnő érzékkel és jó áron meg is állapodik a megbízóval, ráadásul plusz 250 guineat is kiszed belőle a gyors szállításért, és indulnak a tőzsdére megkötni a szerződést. Utánuk Elizabeth és James érkezik az irodába, James New York-i terveibe akarja bevonni a hugit: Tuti buli, figyelj csak: itt vannak ezek a long island-i építési tervek, nagyszabású beruházás készül, ez a sziget New Yorkot fogja kiszolgálni raktárakkal, pályaudvarokkal, itt van ez Baldwin-öböl például, ruházzunk be itt mi ketten. Sz Sz ugyan még talpig gyászban van, de gyanakvása nem ült el: ha bátyja így tukmál rá valamit, abból inkább jobb kimaradni. Így hát megköszöni a hozzá való jóságát, de kösz, nem érdekli a dolog. Meg fogod bánni, mondja neki James, bár nem túl nagy vehemenciával.

A kocsmában Paddy matróztudományra oktat hét delikvenst, köztük a két Orsovát. Kitesz egy kürtöt (horn) az asztalra és azt mondja éppen Orsovának, kerülje meg kétszer az asztalt. Na most már bátran elmondhatod, ha kérdezik, hogy kétszer is megkerülted a Horn-fokot, magyarázza diadalmasan Paddy. A megbeszélt hajnali órán megérkezik Burgess, tessék, itt van a hét ember, jó matrózok, de nehéz emberek, a múltjuk nem hófehér, de tudnak dolgozni, kínálgatja a portékát Patty, majd megkérdezi Orsovát: Hányszor kerülted meg a Hornt? Kétszer, jön a válasz, Burgess ezek után kénytelen elhinni, hogy tényleg matrózokkal van dolga és odaadja a 35 fontot Paddynak.

James elbúcsúzik Lettytől, Blake kapitány továbbra sem került elő, ezért kénytelen ő New Yorkba menni, bár ettől nyilván nem szomorú. Ha visszajövök, több időm jut majd rád és a házra, szeretlek, búcsúzik szokatlan gyöngédséggel Lettytől. Siet a kikötőbe, a Christian Radich-ra is megérkeznek az új matrózok, Orsova odalép Jameshez, és kijelenti, nekik azt mondták, gőzösre szegődnek, ez meg szemmel láthatóan nem az. Nem bizony, na nyomás gyorsan lefelé a legénységi szállásra!, sóz oda neki egyet lazán Kirk. A hajó vitorlát bont, Burgess és Baines nem integet utána, hanem elvonul az irodába, közben Baines azon puffog, hogy Onedin lecseszte, amiért csak egy szerződést kötött. Ráadásul ez sem sikerült túl jól, mert az irodában Burgess alaposan átolvassa és felhívja Baines figyelmét az apróbetűs részre, amiben az Onedin cég garanciát vállal az árunak a rakpartra történő szállítására. A gond csak az, hogy az ormarai kikötőben nincs rakodódaru, az útépítő gép meg legalább 50 tonna, Mr. Onedin nem lesz elragadtatva. Baines izzadó tenyérrel simítja végig a tarkóját.

Sarah és Elizabeth beszélget, Sz Sz ki akar kapcsolódni a sok baj és nyűg után, átmenetileg ki is nevezte Dunwoodyt igazgatónak. Ha bármikor ki akarod beszélni a gyászodat, rám számíthatsz, biztosítja a jólelkű Sarah. Miközben Elizabeth szivarkára gyújt, Sarah megemlíti Mr. Pilgrimet, a 6x04-ben megismert halottlátót, ő kapcsolatban állt Williammel is. Pilgrim szerint egyetlen üzenet maradt utána: mindenről gondoskodtam. Ez vajon mit jelenthet? A választ egyikük sem tudja, így Sarah elköszön és távozik.

Az óceánon Kirk mérgesen figyeli az árbocköteleken szerencsétlenkedő „tapasztalt” matrózokat, honnan a francból szedte vajon őket Burgess?, teszi fel a költői kérdést Jamesnek. Ráadásul ez az Orsova mindenhová magával cipel egy hosszú tokot, pedig már többször figyelmeztette, hagyja lent a szálláson. Kirk indul is, hogy ismét beszéljen a renegáttal, útközben belebotlik a főárboc tövében szendergő fiúsított Orsovánéba (született Hábetler Klementina). Talpra hé!, rúg bele lazán, mire az felsikolt, erre viszont Orsova felkapja az emlegetett tokot és előránt belőle egy kardot! Mi van? James odarohan és egy vitorlafeszítő bottal hátulról fejbesomja Orsovát, majd letereli őket a parancsnoki kabinba.

James nem hiába nősült kétszer, közelről egyből kiszúrja, hogy a megrúgott matróz bizony nő, udvariasan le is ülteti egy székre. Orsova rövid monológban előadja, hogy ő gróf, felesége meg grófné és Romániából menekülnek, mert a kastélyukat felégették a bolgár háborúban. A tetteseket ugyan felköttette, de török cinkosaik bosszút esküdtek ellenük, ezért menekülnek Amerikába, ahol farmerként akarnak letelepedni. Ráadásul felesége gyereket vár, nem könnyű az emigránsok élete, na. A gróf szerint az újoncok közt mindenféle náció van, de szerinte egyikük se az, akinek mondja magát. Nem akarunk Ellis Islandre kerülni, zárja mondandóját Orsova. James egyelőre nem ígér semmit, de az asszonynak (született Hábetler Klementina) felajánl egy üres kabint, a bajszos viszont menjen vissza dolgozni.

Liverpoolban Letty befejezi az új ház berendezését, megrakja a kandallót és elhívja Saraht és Elizabethet háztűznézőbe (érted?). A sógornőknek nagyon tetszik minden, ám ekkor látogató érkezik, bizonyos Mr. Frederick Pettifer egy híres londoni ügyvédi irodától. Robert Onedint keresi, nem a néhait, hanem az élőt, a nők meglepődve néznek össze. Kiderül, hogy William 20 000 fontot hagyott a kis Robertre, ezek szerint a Pilgrim által közölt üzenet mégis igaznak bizonyult. Sarah örömmel újságolja a hírt Samueléknek, Charlotte örül is, de Sam nem igazán.

Az üzleti könyvekben Baines megtalálja a 35 font költségkiadást és kiszedi Burgessből, hogy azt ő fizette ki Paddy Westnek a hét új matrózért. Az a fickó párszor már csőbe húzta az Onedin céget, majd beszélek én vele, közli kedvenc tengeri medvénk. A gőzhajótulaj Burgess tervrajzot készít egy minden eddiginél hatékonyabban működő új dugattyúról és elmegy vele Elizabeth-hez, mert tudja, hogy Lady Fogartyt érdeklik a műszaki találmányok. Sz Sz megígéri, hogy továbbítja a rajzokat véleményezésre a Frazer Vállalat főmérnökének. Burgess ezen annyira fellelkesül, hogy azon melegében meghívja Elizabethet vacsorázni, szőkénk azonban lehűti: Férjes asszony vagyok és nem szoktam alig ismert férfiakkal vacsorázni! Burgess leforrázva távozik, így nem látja, amint Elizabeth cseresnyeajkai elégedett félmosolyra húzódnak. (Mi bezzeg már láttunk tőle ilyen mosolyt párszor.)

A tengeren James ismét az újonc svéd matrózt küldi fel őrszemnek, Kirk szerint a fickó 10 napja két ember helyett dolgozik, talán hagyni kéne pihenni. Dolgozzon csak, különben is, az ő szeme a legélesebb, zárja le a vitát James. Éjjel Orsova észreveszi, hogy a rosszarcú orosz nem pravoszláv módon vet keresztet és kifaggatja kiféle-miféle-keféle. Sam Fuller vagyok, egész Anglia ismeri a nevemet, olyannyira, hogy ha Amerikából visszaküldenének, akkor bitóra kerülnék, vigyorog gonoszan. Na, ez se az adóhatóság elől menekül. Fuller szerint a svéd is kemény csávó, aki ráadásul dühös Onedinre, amiért állandóan ugráltatja és azt tervezi, hogy a part közelébe érve elvágja a torkát. Szép kis társaság gyűlt itt össze, na.

James a kabinban érzelmes hangulatba kerül és kiteszi maga elé Letty képét, úgy látszik, ahogy öregszik, úgy lesz egyre romantikusabb. Egy idő után elbóbiskol az asztalra bukva, így aztán nem veszi észre, amikor a svéd egy méretes haleffel a háta mögé oson. Már emeli szúrásra a kést, amikor a nyomában érkező Orsova a kardjával lefegyverzi. James a hajófogdába viteti a merénylőt, Orsova pedig ismét előadja a kérését, ne kössenek ki Ellis Islanden. James pár pillanatig szúrósan néz rá, majd kiadja az utasítást Kirknek: A Jay Street-i mólónál kössön ki!

Elizabeth felkeresi Burgesst az irodában és közli, hogy a főmérnök lát fantáziát a tervekben, szerinte a találmány méltó lehet a kor ismert mérnökének, Charles Parsonsnak a figyelmére is. Szívesen adok ajánlást, jelenti ki Sz Sz, majd Burgess meglepetésére folytatja: Sőt elfogadnám a vacsorameghívását is, amennyiben még érvényben van. Burgess azt se tudja, hova kapjon örömében, még az sem rettenti, hogy Elizabeth a sógornőit is elhívná, persze csupán a társaság kedvéért.  Összegyülekeznek és együtt indulnak az étterembe, Burgess kihasználja az alkalmat és előadja Baines problémáját az útépítő gép kirakodásával kapcsolatban. Lady Fogarty hajlandó segíteni, máris sürgönyöz Bombaybe, hogy Ormarába rendelje az egyik Frazer hajót, amin daru is van, és mindezért csupán 250 fontot kér, a hülyének is megéri.

Baines a kocsmában beszél Paddyvel, aki nem tudta, hogy Burgess Onedinék embere és hajlandó visszaadni a fejpénzt, persze csak ha becsületes küzdelemben veszít. Megállapodnak a helyszínben: itt lesz a kocsmában, és az időpontban: pár nap múlva, és a fegyvernemben: szkander! Megérkezik a Christian Radich, Letty siet a kikötőbe, közben találkozik Baines-szel, aki csak annyit üzen a gazdájának, hogy megy visszaszerezni a fejpénzt. A kocsiban ismét lírai jelenet tanúi lehetünk: Ha otthon vagyok, mindig csak dolgozom, ha meg távol vagyok, akkor mindig te jársz a fejemben, tesz vallomást James. (Mit is mondtam korábban a romantikussá válásról?) Letty természetesen csókkal viszonozza a bókot.

Lírázás ide vagy oda, James megállítja a kocsit Paddy kocsmája előtt és megértve Baines célzását, bemegy megtekinteni a küzdelmet. A két ember leül egymással szembe, a két kar egymásnak feszül, a kocsma közönsége egy emberként fogyel, dagadnak az izmok, gúvadnak a szemek… and the winner is: William Baines! James vigyorogva megköszöni jó emberének, hogy visszaszerezte a fejpénzt, majd kijelenti: A maga helye a tengeren van, Will, ott nem csinál ostobaságokat!