A sok évvel ezelőtti Agrabában járunk. Egy szegény sálárushoz állít be Jafar, és vagyonosodási vizsgálatot tart, azt firtatván, szerény jövedelme mellett hogyan telik neki két tevére, és a többi luxusholmira. Gyorsan kiderül, hogy mint a NAV-osok is általában, jó nyomon jár, a vagyon nyitja nem a bizonyos körökben megszokott családi összefogás, hanem két elhasznált kívánság. Hogy a további kérdésektől megmeneküljön, a kereskedő gyorsan bezárkózik, előszedi Cyrus palackját, és harmadikként azt kívánja, hogy a dzsinn olyan messzire tűnjön Agrabától, mint amilyen messze van a Föld a Naptól. Mire a csalódott Jafar beront a hátsó szobába, már csak a dzsinn hűlt helyét találja. Teljes csalódottságát még az árus messziről-megfojtása sem tudja enyhíteni, a palack viszont oda kerül, ahol – mint azt az előző részben láthattuk – majd Alice fog rátalálni, a Szív Királynő labirintusának egyik bokra alá.
Miközben a bubi szundikálna, Alice vadiúj öltözékében (egy arra járó ruhás lótól szerezte) épp egy vétlen fenyő-csemetét szeletelget a kardjával, mondván, berozsdásodott és most gyakorol. És bár szegény Will egy kávés lóról álmodozna, Alice már a tervét mondja el: nem tudják, hol van Cyrus, de szerencsére nem is kell tudniuk, mert tudnak valamit, amit egyik ellenségük sem. Egyszerűen csak el kell menniük a dzsinn palackjáért, kívánni három következmény-menteset, és Alice szerelme rögtön visszakerül a palackba. A bubinak kell kívánnia, Alice-nek pedig meg kell benne bíznia, ezért kellenek mind a ketten az akcióhoz. El is indulnak a Mamsi-rétre, a Tamtam-fa tövéhez, merthogy ott van elásva a palack, bár a bubi szerint ilyen névvel nem is csoda, ha senki sem jár arra, csak a Gondos Bocsok™ (életem egyik legszebb napja volt, amikor a kisebbik lányom is azt közölte, hogy a bocsok meséi unalmasak). Alice viktoriánus neveltetésével természetesen nem tudja, hogy Will miről beszél (milyen szerencsés!), viszont úgy dönt, hogy a Fehér Nyulat inkább hagyják aludni, mert úgyis csak hátráltatná őket. Kettecskén indulnak hát Cyrust menteni (aki közben még a kalitkájában is megérzi, hogy Alice őt keresi, mily romantikus).
A Szív Királynő épp fogadónapot tart, tele a trónterem egymással perlekedő alattvalókkal. Hirtelen megáll az idő, Jafar érkezik. Kicsit elvitatkozgatnak arról, mi is a dolga egy királynőnek, majd végre kiderül, mire kell az egész Alice-os felhajtás: Jafar meg akarja változtatni a mágia törvényeit, ami a királynőnek is nagyon kell. A nagyvezír úgy gondolja, hogy ha a nőci ezt akarja, akkor nem az alattvalóival kellene foglalkoznia, hanem a palack megszerzésével (ha látni akartok szavakkal verő, bántalmazó, hímsoviniszta pasit, akkor Jafar összes jelenete tankönyvi például szolgálhat). És hogy ezt meg is tehesse, egy mozdulattal porrá omlasztja a mozdulatlanul álló pórnépet, majd némi fenyegetőzést követően távozik.
Alice sürgetné a bubit, hogy haladjanak, hogy még dél előtt odaérjenek a Mamsi-rétre, Will viszont óva inti, hogy ne olyan hangosan, a falnak is füle van, még megtudják, hová igyekeznek. Kicsit elvitatkozgatnak azon, hogy Cyrus miért nem keresi a kapcsolatot Alice-szel, és a bubi szerint lehet, hogy túl sok idő telt már el, minden megváltozott, de a lány kitart szerelme mellett. Szerinte semmi sem akadályozhatja meg, hogy újra együtt legyenek – kivéve egy óriási tavat, ami ezek szerint régen nem volt ott. Villanásnyi közjátékként látjuk, ahogy az éppen mani-pedikűröztető királynőnek a nyuszi befújja, hogy elindultak a palackért, és ő pontosan tudja azt is, hogy hol van.
Vissza a tópartra: a Bubi nem tud úszni, úgyhogy valami más megoldás kell. Alice hívni akarja a tündért, a víziszonyos kártyalap viszont inkább körbesétálná a tényleg irdatlanul nagy tavat. Mivel ez a javaslat nem nyert, jön a tündér, méghozzá tapsra. Gyorsan kiderül, miért akart Bubi sétálni, mivel az őt megpillantó Ezüstcsepp (igen, igen, igen! szintén a lányaim nagy kedvence a Csingilingből) két akkora pofont zavar le neki, hogy csak úgy nyekken. Mielőtt nagyon belemerülnének a részletekbe, a tündér közli, hogy mivel ő profi, nem befolyásolják az érzései, így mindkettejüket átviszi a tavon, senkinek nem kell sétálnia. A tündérnek is elmondja a lány, hová mennek, így már elég sokan tudják Csodaországban, hol is az a palack. Kapnak tündérport, és Ezüstcsepp nyomában a levegőbe emelkednek.
Cyrus tovább gyötrődik a kalitkájában, megtudjuk, hogy az ezüstből készült rácsok őt megégetik, ezért sem tud kijutni onnan, olyan ez, mint Superman-nek a kriptonit, még gondolni sem tud a szökésre tőle. Eszébe jut viszont a mellénye belső zsebébe rejtett papír, amire az ujjával remekül tud írni, neki is kezd egy levélkének ahelyett, hogy a másik kalitka lakójával sakkozna. Közben mozizunk, a múltban látjuk a két szerelmest, a megismerkedés idején (mint az eredeti sorozatban, itt is darabonként ismerjük meg a múltat). Alice megkapja a három rubint, a három kívánságot, és elengedi a bizonyítékként apusnak begyűjtött Fehér Nyulat. Aztán megtudjuk, mik is a mágia törvényei (amiket a nagyvezír meg kíván változtatni), úgymint a dzsinn nem ölhet meg senkit, senkit nem hozhat vissza a halálból, nem változtathatja meg a múltat és senkit nem varázsolhat szerelmessé (mibe, hogy Jafar a múlt megváltoztatására utazik! A piros ruhás nő meg biztos szerelmet akar.). A három kívánság után vissza kell mennie a palackba, hogy másvalaki megtalálhassa. És nem, hiába is kívánná a lány a szabadságát, korábban már többen is megpróbálták, és senki sem járt jól, mert a kívánságoknak ára van, és minél nagyobb a kívánság, annál nagyobb az ár. Mivel Alice nem tudja, mit kívánjon, sétára indulnak.
Vissza a jelenbe, Alice és a bubi a tó felett repülnek, mikor is a vérprofi Ezüstcsepp, aki már rég feldolgozta korábbi érzelmeit a szívtipró kártyalap iránt, egy mozdulattal beleejti őt a vízbe, mondván, nagyon régóta vár már erre. Mivel a fiatalember víziszonyos, Alice kénytelen-kelletlen lemond a kellemes repülésről, és utánaveti magát. Nagy nehezen kimenti a bubit, és egy fura alakú sziklára vontatja. Az nem derül ki, hogy a pasi mit vétett konkrétan a tündér ellen, azon kívül, hogy összetörte a szívét, azt viszont megsejtjük, hogy Will szívét is össze kellett törje valaki korábban, mielőtt szívtiprónak állt volna, mert nagyon tagadja, hogy így lenne.
Vissza a múltba, a dzsinn és Alice egy kávézó-szerűben üldögélnek, és folytatják az ismerkedést, meg egymás lázas tekintettel való bámulását. Megtudjuk, hogy dzsinnek lenni olyan, mintha köröznének, valaki mindig keresni fog, a kívánságok miatt, és ez a valaki pillanatnyilag Jafar, a főgonosz. Valamint azt is, hogy egyikük sem érezte ilyen szabadnak magát. Alice továbbra sem akar kívánni, van viszont egy csomó kérdése. Kiderül, hogy nem tud bánni a karddal, mert Csodaországban nem ez szükséges, hanem egy csipetnyi kreativitás. A romantikus dzsinn közben gyönyörű mágikus papírból egy rózsát origamizott, és a lánynak nyújtja. És miközben a rózsa nem csak illatozik, de nyílni-csukódni is képes, megtudjuk, hogy szegény dzsini nagyon sokat utazott már, mert sok-sok gazdája volt, aki mind csak kívánt, aztán továbblépett. Ezt az érzést Alice is ismeri, épp ezért ő nem szeretni továbblépni Cyrus-on. Úgyhogy kér (nem kíván!) egy kardoktatást, ha már szó volt róla.
A Szív Királynő megint Jafarral csörtézik. Szerinte ő végzi a munka nehezét, ő hozta vissza Alice-t Csodaországba, ő derítette ki, hol a palack, a vezír meg folyton csak követelőzik rajta. És szívesen megosztja az információit, de előbb egyezkedniük kell, mert neki szükségletei vannak, bizonyítékot szeretne, hogy a vezír ki tudja azokat elégíteni. A bántalmazó erre megdermeszti a királynőt, és igaz gyűlölettel közli vele, hogy ő csak hallgasson, maradjon nyugton, kövesse az utasításait, mert még a levegőért is hálás lehet, amit Jafar megenged, hogy szívjon. Ők ketten nem társak, nem kell egyezkedniük, mert ő van hatalmi helyzetben (ugye, hogy egy rohadék hímsoviniszta?!). A megfélemlített királynő erre elárulja a palack hollétét, Jafar meg jaj, de elégedett.
Vissza a tóhoz, Alice és Bubi üldögélnek a sziklán, a motiválatlan pasinak ez az állapot teljesen megfelel, a lány viszont sietne, úgyhogy jól felhúzza magát, nagyot dobbant nyomatékul a lábával – mire a szikla megmozdul, és mindketten a vízbe esnek. Gyorsan meg is jön a megoldás: a kődarab igazából egy teknős, amit Alice némi nyomaték alkalmazásával rábír, hogy vigye őket partra. A bubi kényelmesen elhelyezkedik, és élvezi az utazást.
A múltbéli szál a kardleckével folytatódik, eleinte még mintha komolyan is vennék, sőt azt is megtudjuk, hogy Alice rendkívül könnyen tanul, egy bonyolult zongoraszonátát pl. egy hét alatt sikerült, csak hogy bevágódjon apucinál. Egy idő után viszont a kardozás inkább előjátékba fordul, és ahogy azt kell, meg is történik az első csók.
A teknős partot ért, hőseink indulnának tovább, de megjelenik Ezüstcsepp. Örül, hogy a bubi él, mivel mikor vízbe akarta fojtani, még nem tudta, hogy a hernyó nagyon magas vérdíjat tűzött ki a fejére. Kicsit ellamentálnak azon, mi történt a bubival, miért nincsenek érzései (megemlítődik egy Anastasia nevű nő, aki összetörhette az szívét), de aztán a kártyalap szenvedélyes érvelésbe kezd, hogy itt nem ő a fontos, hanem a tisztességes-becsületes Alice és a szintén kiváló Cyrus, mire Ezüstcsepp ellágyul, és elengedi őket. Persze, azért az is elhangzik a szívtipró szájából, hogy sajnálja, ami történt.
A múltban utalás történik rá, hogy hőseink együtt alhattak egymással, olyan „másnap reggel” életérzés lengi be a jelenetet. Alice boldog és elégedett, a dzsinn viszont tömény aggodalom, a lánynak lassan kívánnia kell, mert előbb-utóbb mindenki kíván – és akkor továbblép. Márpedig ő beleszeretett a lányba, és képtelen elviselni annak a gondolatát, hogy valaha is nélküle éljen tovább. Alice győzködi, hogy ő nem fog kívánni, de az ősöreg, remek emberismerő dzsinn nem hisz neki. A lány közli, hogy miért is kívánna, mikor mindene megvan, amit csak akar, ha kívánna, csak Cyrust kérné, de hát ő már megvan, szóval a dzsinn legyen szíves, bízzon meg benne. A megállapodást csókkal pecsételik meg, majd úgy döntenek, hogy elássák a palackot.
És már a Tamtam fa alatt járunk, Jafar jövel repülő szőnyegen, és a botjából randa bogarak rajzanak elő (kicsit Múmiás utánérzés-szerűen), amik elkezdik felásni a fa alatt a földet. Egy bokor mögül az épp érkező Alice figyeli, és megbeszéli a bubival, hogy valójában a palack nem itt van, csak azért kürtölte tele Csodaországot ezzel a helyszínnel, hogy tisztában legyen azzal, ki az ellenség. Nos, most már tudja, hogy Jafar (valamint azt is, hogy Csodaországban senkiben sem lehet megbízni), úgyhogy mehetnek az igazi palackért. Érdekes kertbe sietnek, fura nyírt bokrok közé – ám a palack eltűnt, a helyén csak egy mély lyuk tátong. Alice ettől teljesen elveszíti a reményt, immár igazat ad a bubinak, hogy Cyrus továbblépett.
Holott a dzsinn szenved a ketreckéjében, mégpedig azon, hogy át tudjon nyúlni az ezüst rácsok között – ami, mint tudjuk, égeti őt. Mégis áterőlteti a kezét, benne az azóta madárkává hajtogatott levéllel, ami szépen ki is repül a börtönből. A megkínzott dzsinn azonban nem pihenhet, Jafar érkezik, és fojtogatásos módszerével szeretné megtudni, hogy vajon hol is a palack (ezek szerint rájött, hogy nem a Tamtam-fa alatt). Cyrus inkább meghal, de nem mond semmit, mire a nagyvezír Alice halálával riogatja – de érkezik a Szív Királynő, aki közli, hogy a palack immár nála van. Úgyhogy változtat a játékszabályokon, mert eddig minden Jafar kezében volt, az övében meg semmi. Innentől a nagyvezírnek van egy dzsinnje, neki meg egy palackja – és ezzel kiviharzik a föld alatti börtönből. Klassz csaj, kár, hogy gonosz, a hímsovinisztákkal pont így kell elbánni.
Alice még mindig a lyuk felett agonizál, holott azóta már besötétedett. Azért gondolja, hogy Cyrus már nem szereti, mert az egész világon csak és kizárólag ők ketten tudták, hol a palack, ami most eltűnt – tehát nincs más magyarázat, mint hogy a dzsinn árulta el a hollétét. Elkeseredése oly mély, hogy az egész útját értelmetlennek tekinti, és a saját biztonsága sem érdekli, hiába aggódik érte a bubi.
Közben a királynő a nyuszival tárgyal, a bundás szeretne végre megszabadulni a szolgálat alól, de persze, a királynő most is hazudott, és nem adja meg neki, amit szeretne. És kérdésére azt is megtudjuk, honnan tudta a nyúl, hol a palack: egyszerűen kileste, mikor a fiatalok elásták. Tehát Cyrus mégsem lépett tovább.
Alice a tábortűznél olyan hangosan gondolkodik, hogy a zaklatott bubi nem alhat tőle. Úgyhogy vigasztalni kezdi, hogy biztos nem úgy van, ahogy ő gondolja. Anastasia csak egy történet a szívet tépő fájdalomról, de ez nem kell, hogy Alice-ra is igaz legyen. (Még jó, hogy korábban ő győzködte a lányt, hogy biztos a dzsinn azóta már továbblépett, hehehe.) Mielőtt Alice teljesen becsavarodna, és a szerelmét az apjáéhoz hasonlítaná, megérkezik a papírmadár Cyrus üzenetével. A dzsinn hangján halljuk a levelet, miszerint iszonyatosan szereti Alice-t, és erre a szerelemre hivatkozva kéri, hogy teljesítse a kívánságát: hagyja el Csodaországot, mert itt nincs biztonságban, és őt úgysem tudja megmenteni. Márpedig a dzsinn saját halálánál van egy sokkal rosszabb dolog: ha látja, hogy Alice hal meg. Úgyhogy menjen, és hagyja őt, mert így megmarad örök szerelmük.
A felolvasás közben látjuk, hogy a királynő egy piros-fekete kockás dobozba zárja a palackot, Jafar pedig valami tudós könyvből próbál okulni, nyilván újabb aljasságra készül. Alice örül a bizonyítéknak, és persze, esze ágában sincs menekülni. A levél hátuljára ráírja, hogy jövök, újra madárrá hajtogatja, és küldi is vissza a feladónak.
Facebook kommentek