Will gyorsba le akarja tudni a Hanniballal való vizitet, amibe Jack nagy kegyesen bele is ment, ugye. Ott szemez egymással a két pasi, Dr. Lecter enyhe fintorral az arcán konstatálja, hogy már nem szólítják keresztnevükön egymást, marad a hűvös szakmaiság, továbbá Will olcsó pacsuli after shave-je is piszkálja az orrát. Hannibal egy pillanat alatt Will íncsiklandó veséjébe lát, sőt, még azt is kiszagolja, hogy valami hidegebb, fenyvessel körülbástyázott helyre költözött egy nővel és egy fogadott gyerekkel. Az ember védi és segíti a családját, jön a konklúzió, mivel Hannibalnak Will a családja, ezért szíves örömest veti bele magát a Fogtündéres ügybe. Hálistennek. No, azért még nem rohan a fél FBI, hogy lecsapja a Crystal pezsgő nyakát a nagy örömre, sőt, Will is félve beszél Alanának, aki meg amúgy a legnagyobb pompában él Margot-val és a közös Verger gyerekükkel.
Mivel itt most tökéletesen elfér egy jó kis közbeékelt szál, amit a készítők szépen elszórtak az egész epizódban, ezért a mihez tartás végett álljon itt Abigail és Hannibal elborult apa-lánya kapcsolatának múltidézése. Amikor elhitették a világgal, hogy a lány meghalt, az úgy nézett ki, hogy Hannibal fogta és levett tőle egy befőttes üvegnyi vért, amit aztán szétspricceltek a szobában, de úgy, mintha elvágták volna a torkát. Ezt el is játszották, hitelesen, ahogy illik, épp hogy Hannibal nem csöcsörészte meg Abigailt. Kis idő elteltével Hannibal már fogadott lányának vér szerinti apjának aszott hullájával állítja teszt elé Abigailt, aki a fatertól kapott, csontból faragott bicskával el is metéli az öreg nyakát, akiből valami fura lé ömlik kifelé egyenesen a rusztikus bőrfotelra. De térjünk vissza a jelenbe.
Hannibal alaposan áttanulmányozta az aktákat és segít is egy kicsit: az tiszta, hogy a fickó valamiért szégyelli magát, vagy egy torz figura, vagy az énképe torz; az már újdonság, hogy a fickó feltehetőleg direkt keres olyan házakat, amelyek kertjébe kívülről nem lehet belátni, különben a szomszédokra is figyelni kellene, úgy meg nem lehetne egy szál falloszban, hónaljig véresen a hóban ácsorogva a holdat sasolni. A helyszíni szemle után az is kiderül, hogy a fogtündér a mászárlások előtt a háziállatokat öli meg, hogy ne csapjanak zajt, aztán megy rá a családra egy nap késéssel. A beteg állat, mondja az állatölő aberráltra az egy egyik FBI szaki, akit ez jobban megrendít, mint a gyerekgyilkosság. A gyerekeket nem szeretem, de a kutyákat és a cicákat igen. - mondja. Haladunk, haladunk, mondja Jack, de azért Chicago és Buffalóban minden állatorvost ráállítani erre azért még így is elég nagy szórás. Hálistennek Will belement abba az amúgy nem is annyira halva született ötletbe, hogy Freddie írjon valamit a kis gyilokpornós újságjába, merugye az ilyen pszichopata állatok szeretnek magukról olvasni. Mindegy, csak legyen valami kontent.
Míg Will rémálmai visszatérnek és arra ébred csutak vizesen, hogy a saját felesége hullája fölött áll, mint aki épp Fogtündér módjára végzett vele, addig az igazi gyilkosunk egy vak fotólaboros nővel kerül közelebbi kapcsolatba. A nőt ridegen hagyja, hogy a faszi nem az a bőbeszédű alkat, mert amíg nem érez szánalmat a hangjába, addig minden ok. Ad is neki szilvát meg sütit.
Hannibal egymagában áll a cellájában, azt mondják az ügyvédje keresi, így magára hagyják a kagylóval. A Fogtündér telefonál, mert olvasta az újságot és csak közölni akarja, hogy a jó Lecter úgyis megérti majd mivé alakul át. Hannibal felteszi a millió dolláros kérdést: mivé? A Nagy Vörös Sárkánnyá. Naccerű.
Facebook kommentek