5-4-3-2-1… A Hungary’s Got Talent Cirkusz megnyitotta kapuit. Hölgyeim és Uraim! Csak tessék, csak tessék! Van hely bőven a nézőtéren, lesz produkció, áttrákció! Az Attraction Black Shadow Theater viszont nem, ők a brit verziót már megnyerték. Viszont helyettük erőművész, bűvész, fűrész, de még sarokcsiszoló is fogja szórakoztatni a Nagyérdeműt. Kezdődjék hát a selejtező második felvonása!
Selejtből úgyse’ nagyon van hiány.

Kis összefoglaló az előző heti adásból, továbbjutókkal, bénázókkal, a zsűri ilyen-olyan reakcióival, még kisebb összefoglaló, mire is számíthatunk. Lesz min sírni, lesz kinek tapsolni, de lesz kacaj is.
Csapjunk bele!

Az első mutatványosok a porondon: Duett a 16:9-be valahogy beférő anyuka és derék fia előadásában. Mert már a villamoson utazva, 3 és fél évesen is Vangelis-t énekelt a kölök. A backstage-ben Dombi és Balázs vígan üdvözlik őket, elvégre találkoztak már más (kvíz)műsorokban is. Kis repríz, miután elmondják, hogy az I’m Still Standing by Elton John-t fogják előadni, kicsit megcsavarva. Ki a zsűri elé: Ugyanúgy előadják, mennyire jó az összhang, mennyi sokat énekelnek, csak most zavaró a nagy stúdió. Álmodni attól még lehet nagyot. Anyuka kifejti a felállást:
 - fia tolja az éneket
 - saját maga úgy fogja improvizatív vokállal kísérni az éneket, ahogy az puffan (esni is fog, amúgy)

A zsűriből Patrícia bíztatja őket ahogy jómagam fentebb írtam: Csapjunk bele!
A béna hangú fiú lelkesen tolja, anyuka szintúgy óbégat. 4 darab stop-gombbal leáll a danolás. A zsűri részéről dicséretes az anya-fia összhang, no meg a fiú vitte hátán a produkciót, de tényleg túl nagy volt nekik a stúdió. A feladat is. Mentek a kukába.

„Don’t believe me, just watch!” – ezzel a felütéssel érkeznek a következő fellépők: egy Magyarhonba szakadt David Guetta-imitátor. A felvezető kisfilmben adja az imázst, meglehetősen xarul, mert még angolul sem ért. De akadnak még hasonszőrűek: Elvis terebélyes kivitelben, C. Ronaldo-szerű labdász, George Michael-t énekelni tervező fél-roma tag. Elvis képviselője még vacsorára is invitál valami balek csajt. Közülük elsőként D.G. alteregója érkezik a backstage-be, elregéli, mennyire tehetséges abban, ahogy Guetta-ra hasonlít. A zsűri előtt még tolja újra a Guetta-ságot, csajozni tudott vele, a fülest viszont alig bírja felvenni. Elindul a zene, jó D.G.-ként tekergeti a potmétereket a hangtechnikára nem bekötött keverőn, van laptop kihajtva, Apple logó nélkül, csinálja a hangulatot. Gyorsan érkezik a 4 stop. Márkó osztja ki neki az észt azzal, hogy már csak 1% hiányzik neki abból, amit David Guetta letett az asztalra. Kb. azt tudja, amit a múlt heti lég-DJ: lófüttyöt. Ment a kukába.
György Miklós tiszteletét teszi Dombinál és Balázsnál. Az énektanára szerint nagyon hasonló a hangja George Michael-éhez. 1-2 pacsi, irány a színpad. Amennyire a képességeiből futja, énekli szorgalmasan az Outside c. slágert az imitálni tervezett előadótól – elárulom: a képességeiből sokra nem futotta. A zsűri tematikusan ekézi:
 - Patrícia: Outsider, inkább playback-elt volna!
 - Márkó: Ez most legyen neked a „Last Christmas”!
Karácsonyi ajándék nélkül megy a kukába.

Na, de! Jön John Rambo, Rocky, stb… azaz egy újabb hasonmás. Szerencsére, nem irt ki fél kézben tartott nehézgépágyuval egy egész vietnámi hadsereget, hanem áll a színpadon. Mert hasonlít rá. Kis zene, meghajlás.
Patrícia: „Ennyi volt?” Versenyző: „Azért bízom benne, hogy átment a lényeg. Én úgy érzem, hogy átment a lényeg!” Patrícia: „A lényeg az átjött.”
Én amúgy hiányoltam az előadásból Sly féloldali facialis paresis-ét, de amúgy rendben volt a hasonlóság (a vietnámi hadsereg ledarálását leszámítva). Az unalmas ácsorgást a zsűri egy szinkronizált koreográfiával honorálja: mind a négyen, egyszerre csapnak rá a „nem” gombra. Kuka.

A fentebb említett galeriből érkezik Cé önjelölt hasonmása. Bemutatkozó riportban elmondja, mennyire szeretné látni élőben játszani példaképét, ott, Madridban. A mutatványban kirúgásra készül, de abból labdatrükközésbe megy át. Vagyishogy menne át, ha nem lenne a labda gömbölyű és pattogós. Elgurul a labda, nálamnál meg a kezemből kiesett gyógyszer, amit legszívesebben bevettem volna ezek láttán. Patrícia jól reflektál: „De tényleg, ezzel idejöttél?” Válasz: „Igen, éreztem, hogy ezzel nem lehet továbbjutni.” Kuka.

Alter Elvis készül be a felvezetőben. Szeretné bebizonyítani, hogy Elvis még mindig él. Kár, hogy nem látta a MIB első részét. Ugyanis Elvis nem halt meg, csak hazament. Pocsék produkciója után az imitátorunk is, szó és kritika nélkül. Jön váltásként egy önjelölt Michael Jackson, aki még plasztikai műtéteket is bevállalt, hogy még jobban hasonlítson kedvenc ikonjára. Gyorsan összevágott mutatványára kap 4 db nemet. A backstage-ben pedig készül egy Terminátor is. Mit mondhatnék? A fizimiskája tényleg rendben van, alkatilag is hasonló, csak ő szerencsére nem ezekkel fog villantani. Művészünk táncos, a múlt heti zombihoz hasonló electric boogie számot ad elő, a Terminátor c. film tematikájára. A mozgás rendben van, az effektek jók, bár személy szerint túl kevésnek találom a mozdulatokat, sok az ismétlés. A múlt heti zombi mozdulatai sokkal kifinomultabbak, fantáziadúsabbak voltak. Zsűri elragadtatva, megérdemelten megkapja a 4 igent.

Témát váltunk, költőnő készül fel, virágkoszorúval a feje búbján, tógába öltözve. Szerinte manapság a vers nem elég önmagában, kell valami figyelemfelkeltő. Meglesz. Mezítláb betipeg a pódiumra, gyors üdvözlés, majd szavalni kezd, szépen, tagoltan, miközben megszabadul az ominózus tógától. Általános döbbenet ül ki mindenki arcára. A közönség azért egy lassan induló, de biztos tapssal bíztatja a poétát. Szóval, a verset teljesen pőrén fejezi be. Márkó értékelne először, de valahogy nem bír egy értelmes mondatot összerakni a meglepetéstől. Csuja szerint felállt szemük-szájuk, de nem érti, miért vetkőzött le a delikvens. Mert a vers is erről szól, Márkó végre meg tud szólalni és kimondja a lényeget: a tartalom és a forma összekapcsolódott. Négy nemmel távozik. A backstage-ben Balázsék még faggatják egy kicsit, aztán útjára engedik.

A következő mutatványos egy cuki kislány, nagy plüsskutyával. Azért jelentkezett a műsorba, mert a kortársai csúfolják a hajlékonysága miatt. Ő viszont inkább érzi ezt előnyének, mint hátrányának, és most jól megmutatja eme képességét ország-világ előtt, hadd irigykedjenek a csúfolkodók. Nagy vagányan beröppen a színpadra, igazi hölgyként adja elő magát, Papucs kutyát leteszi a színpad szélére, ő nem lesz részese a produkciónak. Csuja Imre pár kedves szóval felkéri a bemutatóra. Hát a kislány nem akármi, valóban gumiból van mindene, emellett pedig olyan szépen kimunkált koreográfiát mutat be, amihez hasonlót utoljára a Cirque du Soleil egyik előadásában láttam hozzá hasonlóan hajlékony artistáktól. (Mondtam én, hogy cirkusz lesz itt.) A siker garantált, tapsvihar, zsűritagok elalélva, magasztos dícséretek sora érkezik. Négy igen a jutalma. Imre örömében még meg is ölelgeti.

A folytatásban érdekes, ninja-szerű jelmezbe öltöznek a fellépők. Első blikkre nehéz kitalálni, mi is lesz a számuk, közelebbről megnézve azért a csatlakozókból és drótokból lehet sejteni. A színpadon összeálló csapatból a vezér elég markánsan kilóg, két méter és 6 centijével nem is tehetne másként. Koromsötétséget kérnek és indul a show, a furcsa ruházat értelmet nyer: a csíkok és minták a fekete alapon igazából lámpák, amik meghatározott koreográfia szerint színeződnek és villannak fel. A sötétben csak ezek a fények mozognak, a táncosokból nem látni semmit, ettől pedig az egész baromira látványos. Elsöprő siker, valamint 4 igen. Dombi szerint ez a ruha az igazi láthatósági mellény. Még egy kis összefoglaló a műsor második felében várható produkciókról, aztán reklámszünet.

Bűvész hölgy készül fel, a bemutatkozó kisfilmben elárulja, hogy mestere – Larry – szerint ő mennyire tehetséges benne, már csak pár lépés van hátra a világhír felé vezető úton. Nem akármi a cél, hanem menőbb lenni Dynamo-nál, de még David Copperfield-et is lepipálná. Ő szeretne lenni a leghíresebb magyar bűvész. Mondjuk, erről már lekésett.
Kellékek előre bekészítve, hispán hangulatú zene indul. No, hát kérem szépen, nehéz eldönteni, hogy mi zajlik a színpadon. A trükknek szánt mutatványok rendre besülnek, a csaj végigkommenteli az egészet, kövér b..meg-ekkel, a zsűri arcára kiül a döbbenet. Láthatóan ők sem értik. A bűvészünk azért nem adja fel, rendületlenül folytatja tovább a bénázást, önmaga paródiájába fordulva - nézni is rossz. Csuja Imre értékeli a legtömörebben: ez bizony eléggé a kezdő kategória. Kuka.

Érkezik a többi, hasonlóan felkészült versenyző, szerencsére rájuk már nem kell sok időt pazarolni: akrobatikus tánccal próbálkozó páros férfitagja majdnem elejti a partnerét; a gólyalábas csapatban elesnek a gólyalábbal; az ugrálóköteles belegabalyodik a kötélbe; a labdazsonglőrnek elgurul a labdája; a freestyle bringás majdnem eltaknyol; a zsűri pedig majd megbolondul ezek láttán. Képzelem, még mi mindent vághattak ki a kész adásból. A gyászos hangulatot egy újabb költő oldja. Vagyis oldaná, de olyan bénán versel, hogy rövid úton őt is kipaterolják a zsűritagok. A kutyás lány amint elkezdi a produkciót, a kutya kiszalad, gazdi utána, végül vissza sem jönnek. Na, de! A bűvészes produkcióknak még nincs vége, jön Larry – igen, a fenti kvázi-bűvész csaj mentora –, ő már 30 éve van a pályán, ő aztán mindent bele fog adni. Még egy nézőt is bevon a közönség soraiból. Sok szót ne vesztegessünk rá: a száma ugyanolyan katasztrófa, mint tanítványáé volt, a zsűri leállítja, a színpadra hívott néző kapja inkább a jól megérdemelt tapsot. Dombóvári ugrik ki a backstage-ből arról biztosítani mindenkit, hogy a derék bűvész párosnak szerencsére nincs több családtagja.

Aggódhat Dombóvári, mert a folytatásban konkurenciát kap a stand-up műfajában. A versenyző vicces ember, a társaságában általában már a második mondata után nevetni szoktak. A felvezetőben egy gagyi viccel be is bizonyítja humorosságát. A backstage-ben műsorvezetőinknél kicsit bemelegít humorból, majd irány a színpad. Kér magának egy tapsot, aztán belekezd az előadásba. Őszintén bevallja, amatőr még a stand-up-ban, ami való igaz. Összefüggéstelen szövegek, nulla humor, temérdek „ööö”-zéssel fűszerezett, akadozó beszéd. Eszter gondolkodik, hogy Márkóval mégis mi van, nyitott szemmel alszik-e. Pedig nem, csak várja az első poént. Csuja sokak örömére benyögi, hogy bizony ez volt az. Megérkezik a negyedik piros X. Stand-up helyett falling. Balázsék még megkérdezik, hogy egyébként mivel foglalkozik, pénzügyi tanácsadó a válasz. Ahogy Balázs sem kérne tőle tanácsot pénzügyekben, úgy én sem, meg szerintem ezek után senki.

Bemutatkozó kisfilm mama korú hölgyről, aki már gyerekkorában nagyon szeretett és tudott énekelni, csak anyu nem hagyta. Inkább valami polgári szakmát szánt neki, így építészmérnök lett. Az elmúlt 30 évben csak a családnak énekelt, de most már kirepült a gyerek a családi fészekből, ezért úgy döntött, hogy megvalósítja álmát: a nézőtérről neki zúgjon a taps. Teátrálisan besétál a mikrofon mögé, zene indul, az „énekesnő” pedig olyan éktelen, fülsértő, vinnyogó trillázásba kezd, amitől még egy oszcilloszkóp is kiakadna. Gondoltam, ennek a fele sem tréfa! Hangerő le, mert rendesen aggódtam, nehogy elrepedjen a tévéképernyő üvege. Az egyik hangnál be is sül. A zsűritagok a kitörni készülő röhögést próbálják visszafogni. Négy darab piros X-szel befejeződik a dal. Csuja Imre szerint új műfajt teremtett, amire még nem nagyon van érdeklődés, erre persze általánosan kitör a korábban visszafogott röhögéscunami.

Kellékesek jönnek mennek, valami gáztűzhely-féleség kerül a színpadra, rá pedig egy bazinagy jégtömb. A fellépő is bekészül, betárazza a láncfűrészt, ellenőrzi sarokcsiszolót. Jégszobrásznak titulálják, ő inkább szerényen alkotóművésznek vallja magát, aki szerint bármilyen anyagból bármit ki lehet hozni, csak a megfelelő megmunkáló eszköz kell hozzá. Az AC/DC Thunderstruck-jának első taktusaira láng lobban a jégtömb körül, az alkotóművész vehemensen nekiesik a munkadarabnak. Zúg a láncfűrész, dübörög a zene, repkednek a jégdarabok, lassan formát ölt a mű: mintha egy csikóhal jégszobra tűnne elő. Lemegy az utolsó riff, hatalmas lángcsóva, kész a remek. Tapsvihar, megérdemelten. Művész úr a szobor mellett még pózol egyet a láncfűrésszel. A zsűri értékelésében kiemeli a másodpercre pontos befejezést, a látványt, a fizikumot, ami a mutatványhoz szükséges. Patrícia nemmel szavaz, a többiek igennel. Kár, azért én még megnéztem volna, hogy az élő adásokban mivel übereli ezt a produkciót. Balázsék is ugyanezt fejtegetik a backstage-ben. A felvezetőből kiderül, a reklám után nem hétköznapi előadásban lesz részünk. Reklámszünet.

Érkezik a csapat, úgy néznek ki, mint valami lakótelepi suttyók, némelyikük elkendőzött arccal. A banda vezére mutatja be a formációt: Cretins, azaz Kretének. Nagyon érdekes kaszkadőr mutatvánnyal készülnek, a suttyó beszéd közben megy egymás piszkálása, némi tökönverés, rászolgálnak a nevükre, no. Nomen est omen. Kiderül még az is, hogy a főmufti a mindenes, van egy áldozat, a többiek segédek. Összekapaszkodós csatakiáltás, irány a színpad.
Főnök úr ott is bemutatja a csapatot, hasonló stílusban, mint Dombiéknak. 2012-ben alapította a mellette álló „dagadttal”, amire egy „Anyád a dagadt!” a reakció. „Dagadt” is megnyilvánul a maszkja alatt, ő azt szeretné, ha a közönség a látvány után azt mondja: „Végre [sípolás]! Történt valami a műsorban!”. A kérdések elfogytak, a zsűri inkább a produkcióra kíváncsi.

Dobozos sör nyílik, belekortyol a vezér, aztán nagymonológot tart, a sört közben összevissza öntögeti, fröcsköli. A nyelvezet meg olyan, amilyen. Kivonulnak a színpadról, de csak a kellékekért. Lassan visszabaktatnak és kezdődik az igazi műsor, ami abból áll, hogy módszeresen szétgyalázzák a „dagadt” áldozatot. Kezdésnek egy meggyújtott cipővel tökön rúgják, „dagadt” hanyattesik, még egy kis rugdosást kap a földön, amitől lángra kap a szerkója. Lángoló cipő a bekészített vödör vízbe, az áldozatot a segédek oltják el poroltóval. Zsűri csodálkozik, a közönség tapsol. Az áldozat vesszőfutásának még nincs vége, lángoló kabátban biciklire pattan a fővezér és szépen a lába közé hajt a földön fekvő áldozatnak, aminek az eredménye az, hogy át is esik rajta. Újabb tűzoltás, a csávó összevissza csúszkál a vizes színpadon, arcát hűti az onnan felszedett vízzel. Kis rúgdalózás, csetepaté az áldozattal, majd alsógatyára vetkőzve megszabadul az égett, vizes ruháktól. Aki el tud vonatkoztatni a profánságtól, az röhög, mint állat. Én is. Ilyet tényleg nem látni minden nap, ráadásul főműsoridőben. Gyors seggvillantás, áldozat terpesztve és fejreállítva, neoncsövek a kézben. A csávó nem habozik, egyenként töri szét a fénycsöveket a golyóin, egy-két oroszlánüvöltéssel és megrugdosással spékelve. Ugyanezt folytatja a már álló áldozaton. Eszter feláll a székéből azzal, hogy inkább visszaadja a gázsiját. Én a hogyvolt-írást akartam visszaadni, amikor a bűvészt meg a nyekergő öreglányt láttam.
Miután elfogytak az összetörhető fénycsövek, mindkét főszereplő megrohamozza a zsűri pultját, a cél a középső, automatikusan továbbjuttató arany gomb. Szerencsére burkolnak egy nagyot, mielőtt elérnék, a biztonságiak is közbelépnek. Show is over.

Balázs szerint "…va beteg, de nagyon menő", amit csinálnak a srácok. Nem bírja abbahagyni a lelkendezést, ilyen műsort szeretne látni, amikor éjfélkor bekapcsolja a tévét, nem holmi Vastag Csabát és egyéb énekeseket. „Ez a rock and roll!”
A fellépők lassan rendezgetik soraikat, az áldozat golyói is rendben vannak. Zsűri szóhoz sem jut. Csuja szerint „ez a műsor nem bírja el ezt a baromságot”. Márkó a csapat kivonulása közben azért megjegyzi, hogy ő bírta. Én is. Balázs is a backstage-ben. „Ez az igazi avantgard.”

Megvolt minden, ahogy ígértem az elején: Terminátor erőművész, balek bűvész, láncfűrész. A cirkusz mára bezárja kapuit, köszönjük a tapsot. A takarítóknak pedig jár a 4 igen, ők már mindenképpen ott lesznek az élő adásokban is.

Képek forrása: rtl.hu

ui.: A tagokkal készült extra videót megnézve kiderült, nem akárki volt a brancs egyik tagja. Mondjuk, illő lett volna felismerni a jellegzetes napgépről. Igen, ő, Cetli.