12:00 – 1. óra | Szokásos rendezgetéssel indul az adás, Sándor (továbbiakban Friderikusz) poharat töröl, növényt ápol, portalanít. „Egy messziről jött ember”, azaz Noszály Sándor (továbbiakban Noszály) toppan be a szép piros ajtón, meglehetősen laza jelmezben. Majdnem egyenesen Amerikából jött, de kizárólag Friderikusz kedvéért. Nagyon jól van, totális a harmónia, nem is hízott el, annak ellenére, hogy 43 éves. Bort pukkantanak, mert Noszály szerint „borban az igazság”, a műsor folyamán csupa ilyen frappánssággal fog válaszolgatni, legalábbis ezt vetíti előre.

Kis értekezés arról, melyik ital milyen alkalomra való: A bor tompít, lazít, a bulizásra whiskey pörget. Őneki effélére nincs ám szüksége, gyerekkorában papája inkább gyengítőszerrel kezelte volna. Fröccs készül, koccintás annak örömére, hogy már rég találkoztak – majd másfél évvel ezelőtt a Balatonnál. Pedig Noszály minden évben hazajön, nem véletlenül: jó apaként szeretné látni a lányát, no meg ápolni a kapcsolatukat, pedig távolról is tök jól működik és szoros. Ő egyébként egyben pedagógus is, így mind a tanításban, mind pedig apaként megköveteli a tiszteletet, mert anélkül nem tudná átadni a tudását. Apaként viszont nem akar erőltetni semmi a gyermekére, irányítani, segíteni tud, és bár teniszezni megtanította a lányt, semmiképp sem várja el, hogy a nyomdokába lépjen. Azért Friderikusz csak előveszi a több-ezer km távolságot, ám Noszály ezt lekezeli annyival, hogy távolról is lehet szeretet adni, ahogy közelről sem mindig. Mivel Noszály magától nem veszi észre, ezért Friderikusz kötelezően (vagy szerkesztők által instruálva a) szokásos műsorelem felé vezeti interjúalanyát.

13:21 – 2. óra | Képnézegetés. Az első fotó a Nagy Ő-ből származik. Persze, Noszály nem örül a megnevezésnek, hagyta volna inkább az eredeti Bachelor címet. Mondjuk, kíváncsi lennék, hányan tudták volna kiejteni helyesen. Családi kép kislányával, akkori párjával, Henivel. Sándor egy a „sok közül”-nek titulálja, de kiderül, hogy „csak” 9 évet húztak le együtt és miatta mentek ki Amerikába. Szóval, mégsem olyan egy a sok közül. Újabb kép Henivel, aki sokáig játszott a Jóban-rosszban sorozatban. Felül pedig egy vidám kis kórházi fotó, a „kiütés után”. Sajnos a videófelvételek nincsenek meg, valaki lefogta hátulról, elestek, ő pedig jól megnézett egy betonszegélyt. A mentő jó sokára érkezett meg, ő már alig élt, így csak másnap tűnt fel neki az új szitu. A tanulság az, hogy bármilyen sérülés történik az életben, akkor az egy jel, le kell lassítani. Akkoriban minden sikerült neki, piszok jól érezte meg, felpörgött, el volt szállva, ezért is eshetett meg efféle csúfság vele, szóval a fejes a betonra volt a figyelmeztetés. Friderikusz felveti az elszállás, a pörgés mitől lehet, alkohol, drogok, stb. Amire persze kategorikus nem a válasz, drogokkal sohasem élt, holott Friderikusz szerint szóltak erről hírek. Noszály ezt is letorkollja annyival, hogy Friderikuszról is írtak már sokan sokmindent, oszt’ annak a fele se igaz. Ilyen ez a bulvárszakma, kérem szépen.

Kis értekezés következik a drogok értelméről, azok ugye az agyra hatnak elsősorban, ebből szépen le is vezeti, hogy a pörgés az fejben dől el. Van akinek a meditáció adja meg a feelinget, ami érdekes összevetés, mert én mondjuk nem láttam még pl. a Sound-on 20 kilowatt hangerővel tolt 150bpm-es veretésre meditálva bulizó közönséget. Vélhetőleg a maga módján azt szeretné kifejezni, hogy kit mi tölt fel. De Friderikusz azért csak nem hagyja magát, és felveti, ha sosenem próbálta, akkor nem is tudhatja, milyen. Sokat olvasott róla, és egyébként is: Az okos ember a más kárán tanul. Frappánsság Vol.2.

Újabb kép a nővéréről – Andreáról – és párjáról, akik Svájcban működtetnek egy tenisz akadémiát. Ő volt az első inspiráció Noszály számára, nővére után jelentkezett be egy tenisz tanfolyamra. Újabb kép a kislányával, aki nevesítésre is kerül: a Szonja nevet kapta a keresztségben, egészen egyszerű azért, mert Noszály összekeverte a betűket a vezetéknevében. Persze ez azért nem teljesen igaz, Noszály vagány névnek tartja a Szonját, a kislány is az lett, és az anyukája is az, így volt kitől örökölni a habitust. Fotó anyukáról, aki meglehetősen fiatalnak látszik a képen, Friderikusz kimatekolja szépen, mennyire korán érkezett Noszály. Apuka viszont korán ment el, annak ellenére, hogy sportos, erős, de nagyon makacs ember volt. Soha nem élt pirulákkal, szűrésekre, orvoshoz sem járt, embólia vitte el. Szép sportkarriert futott be előtte magasugróként, a római olimpián döntős is volt, akkoriban ő ugrotta meg először a 2.10-et, majd pedig a 2.20 métert Magyarországon. Irány a kanapé, mert Friderikusz elfáradt az ácsorgásban.

Továbbra is a sport a téma. Noszály a tenisz előtt atletizált ugyan, de a tenisz hozta meg neki a sikert. 11 évesen már magyar bajnok volt, 12 évesen pedig már első-második Európában. Friderikusz azért nekiáll fejtegetni, hogy vajon jobb teniszező lett volna-e, ha nem lett volna ilyen macsóképű „élet császára”. Noszály szerint inkább a technikájával volt gond, annak ellenére, hogy hozta az eredményeket. Nem bánja, mert sokat köszönhet a tenisznek. Mostanra már javított a technikai hiányosságokon, szeretné folytatni a játékot, komoly szinten. A cél 43 évesen még egy kanyart menni egy ATP versenyen. Ki van ugyan gyúrva, de az erőnlétén még javítani kell, a piát meg félretenni. Friderikusz előveszi Nadal-t, mint 27 éves profi teniszezőt, aki már azért kifelé tart a sikerekből. Nadal edzőjét legutóbb megverte 2 szettben, szóval megvan az önbizalom. Ha nem hinné el, hogy tovább juthat, mint az első időszakban, akkor nem kezdené el. A cél, hogy bárkit meg tudjon verni. „Az erőn, taktikán az ember nem változtat!” – idéz Sun Tzu*: A háború művészete c. műből, ajánlja is elolvasásra. Frappánsság Vol. 3.

Friderikusz meg is jegyzi: Lassan az interjúnak szánt műsor átmegy irodalmi estbe. Fel is kérdezi vendégét, hogy ez most szándékos fitogtatása az irodalmi tudásának? Nem, ez jön belőle, Kazinczy mívesen megfogalmazott intelmeivel válaszol, ilyetén:

Hatásszünet után: „Fontos olvasni”.  Szép szavak ezek, többek között ezért is írunk hogyvoltot: ne csak bámuld a képernyőt, olvasd is!

Friderikusz elámul, mert még nem látta ilyen oldaláról. Nem is csoda, hiszen nem ez a fő profilja, pláne nem akkor, amikor interjút kell adnia. Pedig már vagy 20 éve ismerik egymást, csak Friderikusz – Noszályjal ellentétben – nem nagyon követte a másik karrierjét, holott majdnem egy tőről, Nyíregyháza környékéről származik mindkét Sándor, Noszálynak az apja legalábbis igen. Szomorú történetet oszt meg apja halálának megéléséről, el is homályosodik a szeme mesélés közben. Popper Péter egyik történetével oldja a gyászos hangulatot. Ha valaki meg akarja érteni az életet, akkor Popper Lelkek és göröngyök c. könyvét ajánlja. Noszály szerint az írónak az a könyve az alap, Friderikusz pedig elmélkedik egy sort, mennyire nagyszerű gondolkodót és szerzőt veszített vele az ország. Visszatérnek Noszály apjának halálára, mekkora törés volt ez számára az életében, mert előtte még ilyet nem élt át, sikerek jöttek, minden frankó, aztán egyszer csak jön a krach. Viszont az életnek mennie kell tovább, az ilyen helyzetek átvészelése a téma. Harmonikus család állt mögötte, így volt honnan támogatást szereznie. Nem a liberális vagy a szigorú neveltetésben hisz, de az érzelmi részben inkább, szerinte a pszichológusok sem véletlenül kérdezik először a gyerekkori érzelmeket. Ő óriási szeretet kapott, amit sokszor nem mindig tudtak felé rendesen közvetíteni, ebből pedig azt vonja le, hogy „az életben a legfontosabb a kommunikáció, és fejezzük ki az érzelmeinket!”.

Friderikusz egy interjúból szembesíti vele, gyerekként nem nagyon fejezte ki édesanyja felé a szeretetét, vélhetően ebből fakad a megmondás. Noszály jól megmagyarázza, hogy igen, tettekkel kéne ezeket kifejezni, ami nem nagyon ment neki, sokáig egoista „darus” volt. Friderikusz következő felvetése a tudatossága lenne, de Noszály közbevág. Nem volt ő tudatos, sok mindenen ment át, lement saját maga legmélyére, önmaga mélységét megismerve tud most már tudatos és analitikus lenni önmagával szemben. Friderikusz bontja a csevejt azzal, hogy Noszály jó koktélkeverő hírében áll, „Igyunk valamit, vagy nem?” felkiáltással felkelnek a kanapéról. Noszály annyira nagyon nem koktél-párti, nem szereti a töményet, elég neki az, hogy az élet elég tömény.
Frappánsság Vol. 4.

16:36 – 5. óra | Az átvezető snittben válogatják a leendő összetevőket, jégkocka csörren a pohárba, piros lötyi kevergetődik, tenyérrel szigorún kifelé takarva a pohár peremét, elvégre a túloldalon fityeg a vendég, nem ildomos lefröcskölni. Friderikusz bevallja, szereti a koktélokat, csak hamar megártanak neki. Még két szelet narancs, kis szóda, koccintás, lehet ülni az asztalhoz az interjú folytatásához. Elvégre erről szól a műsor.

17:17 – 6. óra | Friderikusz kezdésnek azt a tételt üti fel, miszerint Noszály egy átlag feletti, jóképű, jó csávónak tartja-e magát. Szerinte egy férfi ne szép legyen, hanem legyen férfias, férfias energiája legyen! „Legyen, ilyen!” (mint ő). Persze, ez csak vicc volt. Legyen oroszlán egy nő mellett, legyen olyan erős, de az se baj, ha sír, mert az azt jelenti, hogy vannak érzelmei. A Nagy Ő-re sem önmaga miatt jelentkezett, sportműsorvezetői castingra ment, de a producer eldöntötte, meggyőzte, a tenisz szövetség pedig azzal bíztatta, hogy ezzel is jó marketinget csinál sportágnak. „Élvezted?” – így Friderikusz. A sport után furcsa volt, belülről látva szerinte rohadt a média, mindenki fúrja a másikat, csak a nézettség a fontos. Elkacarásznak Friderikusz azon felvetésén, hogy ez már azóta nincs így. Nem nevetve, de egyetértek: a nézettség hiánya miatt sok potenciálisan érdekes és/vagy értékes műsort kaszálnak el. De ne keseregjünk, mi még itt vagyunk!

Azért persze óriási tapasztalat volt számára megélni a médiákok működését. Friderikusz be is készített egy bejátszást A Nagy Ő-ből, 12 évvel korábbról, 2003-ból. Noszály némi élccel a hangjában megköszöni a legdrámaibb, finálés jelenet levetítését. Azért csak könnybe lábadt a szeme utána. Elvégre kimondta, hogy egy férfi ne csak oroszlán legyen, hanem érző lélek. Édesapja – bár a legerősebb ember volt – mindig is megkönnyezte, ha valami katarzis élmény érte a fia láttán, lett látván az tévében vagy civilben. Valószínűleg az efféle érzékenységét tőle örökölte.

Friderikusz egy kicsit még rugózik az egykori „Nagy Ő” szerepén, ami a műsorszéria után ragadt rá. No meg az idézett videóban gyűrűvel jelezte választottja felé a választást. Márpedig a gyűrű egy elég komoly szimbólum. Ez volt a forgatókönyv, pirít vissza, azzal pedig méginkább, hogy ezt minek firtatja, amikor Friderikusz az egyik legjobb ismerője a média működésének. „Mindenki azt hitte, hogy echte érzelmek voltak a műsorban.” Friderikusz ezek szerint akkor még nem tudta, vagy tényleg elhitte azt, amit a képernyőn látott. Össze is költöztek, tartott vagy 3 hónapig, de a Shrek I. óta – és Szamár bölcsességéből – tudjuk, érdekházasságok nem tartanak sokáig.
Noszály megtalálta a „Nagy Ő”-t, Heni személyében, azért is pusztult bele majdnem az elvesztésébe. Majd’ 44 éves fejjel viszont rájött (elfordítja arcát, tippem szerint a Henivel közös fotóira tekint fel), hogy előbb magának kell boldognak lennie az embernek, aztán a „Nagy Ő” már csak hab ezen boldogság tortáján. Friderikusz szóvá is teszi, ahogy elpárásodik ama eltekintés. Őszintén bevallja, hogy nem véletlenül, mert szerette, most is szereti. Nem szégyelli. Reklámszünet.

19:22 – 8. óra | Főzőcske készül, Noszályra hárul a feladat, mert Friderikusz csak szavakkal tudja instruálni. Patatas bravas, spanyol bravó krumpli fog készülni. Hús is lesz hozzá, de sajnos nincs bepácolva, ezért kelleni fog még mustár és olíva. Lassan de biztos előkerülnek a kellékek. Friderikusz ahogy ígérte, inkább szóval segíti a konyhai munkát, bár Noszály sem az a konyhatündér, ritkán főz magának otthon. Az otthoni témáról áttérnek az összeköltözésre, az együttélésre.
A szakítása után egyelőre nem érzi úgy, hogy képes lenne bárkivel összeköltözni. 9 évet húzott le a társával, előtte pedig 20-tól 27 éves koráig tengette életét ugyanazon személy mellett, ő volt az első komoly szerelem. Friderikusz azért csak firtatja, hogy pedig sok kapcsolata volt, ezt olvasta róla. Hozzávágja a kérdést, mennyire híve az egyéjszakás kalandoknak. Nem igazán, ő inkább az intellektualitásra ment. Pedig Friderikusz másként képzelte. Kihozza sodrából Noszályt, amiért túl sokat képzel róla, mármint hogy drogozik, alkoholista és ……ik mint a nyúl. Friderikusz azért csak köti az ebet a karóhoz. Ő ugyanis a teniszsikerek mellett sokszor látta az éjszakában ilyen vagy olyan módon. Noszály erre elmagyarázza szépen, hogy aktív korában évi 11 hónapban külföldön volt, azalatt 400 ATP meccset játszott, Friderikusz pedig valószínűleg mindig azt a pár napot fogta ki, ami alatt kiengedhette a gőzt. Megmondaná ő, ha duhajkodott volna, nem kertelne, és egyébként is, szeret szórakozni. Azt sem tagadja, hogy szeretett csajozni, mert csajozni jó. „Könnyű téged levenni a lábadról?” kérdésre jön az újabb megmondás: „Nem az a lényeg, hogy ki ragad, hanem hogy te hová tapadsz.” Frappánsság Vol.5.

Ha számon nem is tartja az eddigi csajait, attól még emlékszik mindegyikre. Friderikusz nem is csodálkozik, amiért nem igazán állapodik meg. Pedig de, ő azért csak együtt volt 9 évet a Henivel, frankó házasságban, ahogy kell. De amit Friderikusz nem tudott, az az, hogy válással végződött. Sokmindent nem tud, így Noszály. Kicsit elmereng, zavarában téblábol, aztán ráfeszül a főzésre. A szószt is közben meg kéne csinálnia valakinek, valamint akadnak technikai gondok is. Lassan megoldódnak, forr, aminek forrnia kell, a tűzhely meg furcsa hangokat ad.
Költőkről, versekről beszélgetnek, Noszály tud vagy 150-et fejből, de már egyre ritkábban olvas verseket. Vissza a konyhába: zajlik a munka, Friderikusz is beszáll, de kétkedik, hogy ehető étel lesz belőle. Noszály megnyugtatja: „Biztos!”.

20:49 – 9. óra | „Eljött az igazság pillanata.”, tálalnak. A szósz nem lett jó, a hús Friderikuszra fröccsögve esik a tányérra, nyerítve röhögés kíséretében. Kóstoló, nehézkes rágás, Friderikusz arcára kiütközik a csodálkozás: „ez igen enyhén van megsütve”. Rágicsálós, kínos csend. Friderikusz nekiadná a pálmát, mert ilyen rosszul a műsorban még senki nem főzött. Sok borral öblítve egyre fogyaszthatóbb. „Effektíve nem lehet megrágni”, megy a röhögés rendesen.

A beszélgetés azért komolyra fordul, a korábban félbeszakadt Henivel való szakítást veszi újra elő Friderikusz. A dolog igazi története elég privát, de valahol ott kezdődik, hogy Heni miatt mentek az Államokba, színész szeretett volna ott lenni. Hollywood volt az álma, azt akarta megvalósítani. Noszály is menni akart, mert addigra már azt aktív teniszezés után volt, de valahogy nem tudott továbblépni, nem kapta meg a Davis-kupa kapitányságot, edzői pályázataira még választ sem kapott, akár ingyen is oktatott volna, nem kérték meg. Pedig annak idején edzette ő Szeles Mónikát is, akit ugye nem kell bemutatni. A magyar sportot ekézi, mert megélhetési vezetők vannak, akik nem a sportágért, hanem a sportágból élnek, no meg a „mutyi, mutyi, mutyi”. Vajon miért nem lepődök meg?
Segget nem akart nyalni, és az előzmények fényében úgy érezte, neki tovább kell lépnie. Emellett célja volt a lánya kinti karrierjét is megalapozni, ami mostanra már sikerült is.

Los Angeles város nevét nehéz kiejteni, van benne „ell”, meg „o”, de még egy „dzsé” hang is, a végén ráadásul egy „esz”. Noszály botladozva ugyan, de csak ki bírja mondani, hogy ott kezdődött az amerikai életük. De nem olyan egyszerűen. A Floridában élő Szeles Mónikától kért némi segítséget. Nagyon sokat segített neki, 3 hét kihagyás után elindult egy ATP versenyen, amit jól megnyert. Ennek örömére egy klubnál edzői állást kapott, megvolt az amerikai munkavállalói vízum, révbe ért, ott volt mellette a szerelme. Aki aztán a karriert hajtva visszaköltözött L.A.-be, csak 3-hetente találkoztak. Sikerült neki is helyben melót találnia, ismerkedett, kihasználta hírnevét, rezuméját, hirtelen lett is vagy 30 tanítványa.

Neki beindult az élete, volt benne rendszer, Henit – szerinte – viszont frusztrálta ezen saját rendszer hiánya. Sajnos ő ezt nem látta, meg se fordult a fejében, hogy eme frusztráció miatt esetleg elveszítheti. De aztán borult a bili azzal, hogy hazarepült, itthon meg félrelépett. Nem kidobás, hanem vita kerekedett, ami a „Ha nem tetszik, költözz el!” felszólítással zárult. Úgy lett. Visszafordulás nélkül, ami csak később tudatosult benne. Saját elmondása szerint meg is érdemelte. Ott állt magában, sikerekkel, csak nem tudott mit kezdeni velük, mint egy centrifugába, úgy zuhant bele a depresszióba. „Meghasadt a szívem”, visszaút már nem volt, mert Heni tovább lépett. Az utolsó pillanatban szállt fel egy gépre, irány haza, no meg a János Kórházba. Kezelés, nyugtatók, antidepresszánsok, de szerencsére a sok barát is bejárt hozzá naponta, szóval, szép lassan azért épülgetett. Jó étvágy, 15 kiló fel, a gyógyszerektől impotens lett, így két és fél hónapig semmire sem gondolt. Ennek az vetett véget, amikor egy este erekciója lett, amitől eljött a nirvána és a megvilágosodás: „Akkor tudtam, hogy meggyógyultam.”. Egy hét múlva repjegy-váltás, vissza az Államokba felvenni a fonalat. Soha nem gondolta volna, hogy ilyenen fog keresztül menni, mert egész életében pozitív volt, de ezt nem tudta feldolgozni. Szóval, KO volt a javából, összegzi Friderikusz. Noszály erre úgy válaszol, hogy nagyon, boksz-nyelven szólva kb. a harmadik 10-re sikerült felállnia. De ez is kellett, hogy most kiegyensúlyozott élete legyen, üzletileg, lelkileg egyaránt. „Őserő vagyok, a fatertól olyan genetikát kaptam”, most már tudja a gyengéit és erősségeit is. „Most már jó”. Maradjon is így! Ámen! Snitt.

22:06 – 11. óra | Oldandó a drámai hangulatot, könnyedebb téma következik, Instagram-ról leszedegetett, hírös emberekkel készült közös képekkel készült be Friderikusz. Elsőként André Agassi-val, aki jól meghízott, majdnem annyira, mint ő – jegyzi meg Friderikusz, de legalább neki több a haja. A következő képen mosolygó Woody Harrelson-t összekeveri Vásáry Andréval. Schwarzenegger, Nadal, utóbbi nagy kedvence Friderikusznak. A közös kép kapcsán rákérdez, mennyire fáj a szíve Noszálynak, amiért ő nem jutott olyan magas szintre, mint Nadal. Nem, ő kihozta a maximumot abból, amit tudott, még többet is, lévén rossz volt a technikája. Bill Gates, nagy sportrajongó, de kevésbé jó teniszező. Neki ingyen adott leckéket, ahogy sokaknak is, így építgette a kapcsolatokat. Jó kapcsolatokat ápol a hasonszőrűekkel, nem üzletieket, bár vannak olyan jó viszonyban, de sosenem kérne tőlük egymillió dollárt akármire is. Van viszont minimum 10 olyan ismerőse Los Angelesben, akit ha most felhívna azzal, hogy …rban van és vége mindennek, küldjön egy gépet, akkor küldene. Bill Gates nincs köztük. Friderikusz fel is veti, mennyire vonzódik Noszály a gazdagokhoz, mire a válasz: „Ők vonzódnak hozzám”, Az egykori postabank vezér, Prinz Gáborral példálózik. Rossz a példa, ki is fejti: pont akkor haverkodott össze Prinz Gáborral, amikor ő is padlón volt, meg a Postabank is. De azért jó barátság kerekedett. És egyébként is, ő nem volt sznob. Sikeresek vették körül, viszont ma is odamegy az utcaseprőhöz L.A.-ben beszélgetni, ha úgy tartja kedve. „Jó, hát ennyi képünk volt” – zárja le Friderikusz. Snitt.

Nocsak-nocsak! Friderikusz talál pár teniszütőt. Egykoron volt neki labdaérzéke, de nem lett teniszgéniusz. Labdatrükkök és egy kis tenisz oktatás jön. Minden fizika, ez a lényeg, Noszály kifejti szépen az ütő milyen állásban merre irányítja a labdát. Friderikusz inkább géppel szeret játszani, mert azt oda lehet beállítani, ahova szeretné az ember. Kis egyensúlyi gyakorlatok, állon, ujjvégen, aztán a leckének vége szakad, Friderikusz már menne aludni. Noszály viszont fel van pörögve, úgyhogy neki nehezen fog menni az elalvás.

00:45 – 13. óra | Noszály előugrik a fürdőből, Friderikusz pedig szóvá teszi az alvós szerkóját. Noszály alapvetően pucéran szeret aludni, de nem tudhatni, hogy az miként hatott volna a műsor nézettségére. Friderikusz hasát megülte a vacsora, ezért „egy gyomorrobbantót” vesz be, Noszály viszont még falatolna. Az se zavarná, ha közben Friderikusz bedobná a szundit. Élcelődnek egy kicsit a főzési tudásán, Friderikusz viszont már nagyon terelgetné az alvás felé az eseményeket, miközben Noszály vígan csipegeti a bekészített szendvicseket.

Lefekvés előtt még mini interjú: miben más számára Amerika, mint Magyarország? Amerikában, ha munkád van, ha dolgozni akarsz, akkor tisztességesen lehet élni. Magyarországon ezzel szemben nehezebb, stresszesebb, több a küzdelem. Előkerül a sokszor példaként elhozott amerikai demokrácia erőssége, ami Noszály szerint annyira azért nem demokrácia, hanem egy rendőrállam, nagyon sok és erős szabállyal. Az amerikai kinnlétével kapcsolatosan Friderikusz azt is fejtegeti, nem lesz-e hiányérzete, amiért a lányától távol van a legfontosabb időszakokban. Nem, mert a legfontosabb korában, 0-7-ig ott volt mellette. Mostanában is, amikor évente kb. 2x együtt vannak, akkor az az együttlét minőségi, így a szülő-gyerek viszony rendben van. Ha majd az Államokban végképp sikerül rendezni az egzisztenciális alapokat, akkor több időt fognak együtt tölteni. Még egy utolsó kérdés, vajon számot vet-e a nappal elalvás előtt? Csak akkor, ha komolyabb tervei vannak. Jó éjszakát! Forgolódás, takarózás.

08:19 – 21. óra | Friderikusz ébred először, rákérdez az alvási minőségre. „Jól, nagyon” a válasz. Friderikusz az előző napi vacsora után nem is reménykedik egy jó reggeliben, vélhetőleg müzli lesz, tejjel. Lassan kiviláglik, ki-ki a maga tempójában kikászálódik a takaró alól. Kávét? Igen, tejjel. Amíg Noszály a fürdőben rendbe rakja magát, addig elkészül a kávé, Friderikusz pedig beágyaz.

09:21 – 22. óra | Friderikusz szervírozza a kávét, miközben azért odapörköl egyet az újságot békésen olvasgató Noszálynak azzal, hogy szereti, ha kiszolgálják. Csak mert a pulton rend van, minden eltakarítva, ésatöbbi. Szerinte nem. A rend azért nem tűnt fel neki, mert sokat lakott szállodákban, ahol megszokta a folytonos – mások által kanyarított – rendet. A reggelit Friderikusz szervírozza és tényleg tejbemüzli. Ezúttal Noszály – az újságot félretéve – veti fel a beszélgetés témáját, azaz mennyire követi a gazdaság alakulását. Friderikusz válasza az, hogy nagyon. Aztán hogyan, hogy nem, de gazdaság is kapcsolódik a teniszhez, mert Noszálynak egy hónappal ezelőtt volt szerencséje együtt játszani Soros Györggyel, no meg pár görög üzletemberrel. Egészen pontosan akkor, amikor a görög választások zajlottak. Nem tudta, kinek mennyi pénze volt a görög gazdaságban, de nem is igazán arról szólt a másnapi beszélgetés, inkább az Európai Unió politikai válságáról, mégis szerencsésnek érezte magát, hogy ilyen emberek között lehetett. Ha tőzsdézett volna, talán még profitálhatott is volna ebből. Noszály viszont tudja, meddig lehet elmenni, kihasználni, amikor ilyen szintű kapcsolatokat alakít ki. Los Angeles-ben aranyszabály: „Nem az a lényeg, hogy te kit ismersz, hanem hogy téged ki ismer”.

10:38 – 23. óra | Reggeli után a „nappaliban” folytatódik a diskurzus. Friderikusz összegzést kér tőle, 43 éves korára vajon oda jutott-e, ahová számította. Elvégre a 40-es korszak az élet zenitje. Nem is számíthatta, mert 20 évesen még nem tudta, hogy az életben a legfontosabb a lelki fejlődés. Akkoriban másról álmodott. Friderikusz fejtegeti a „zenit” utáni következő 10 évet: A gazdasági stabilitás mellett a teniszéletbe való visszatéréssel vajon mi a célja. Lesz-e még egy wimbledon-i győzelem? Nem, nem ez a célja, a tenisz számára szenvedély. Az alkalmi cigizés és alkoholfogyasztás mellett is. Magyarázatban erős, bizonyságul ki is jelenti: „A szenvedélyünkről való lemondás, az nem az akaratunk erőssége, hanem a szenvedély gyengesége.” Frappánsság Vol.6.

Ugyan kihagyott 18 évet, de az erőnlét megvan, a technika megvan, akkor meg miért ne, ugyebár. Friderikusz felkérdezi, vajon a visszatérés célja az, hogy az a 18 kihagyott év az elégedetlenségé volt-e, vagy mert kihagyott valamit általa. Noszály szerint rosszul látja, elvégre ő teljes életet élt, hihetetlen lehetőségei voltak, csuda emberekkel találkozhatott, világot látott. Szépen sommázza az eddigi életét, aztán ismét egy megmondással él: „Amikor megszületünk, mindenki nevet, és te sírsz. De amikor meghalunk, te nevessél és mindenki sírjon! És akkor jól éltél.” Frappánsság Vol.7.

Friderikusz nem is tud mit kezdeni a válasszal, szerencsére kimenti őt az összezárás végét jelentő gong.
Noszály Sándor jól érezte magát az elmúlt 24 órában. Rövid elköszönés Friderikusz Sándortól: „és akkor találkozunk legközelebb!”, no meg „vigyázz magadra!”. Frappánsság nélküli kilépésség.

Képek forrása: tv2.hu

* magyarul többnyire Szun-ce; kínaiul: 孫子; eredeti nevén: Szun Vu, alias 孫武
Forrás: Wikipedia.org