Személyes bejelentéssel kezdem a mostani posztot: ezennel beléptem a 300-asok klubjába, amin magam is meglepődtem kicsit, valahogy úgy, ahogy Karinthy írta Kosztolányi paródiájában: Mint aki halkan belelépett...

A német epizódcím szerint Williams Heimkehr, tehát ebből azt is megtudjuk, ki érkezik haza, hát a rég nem látott Vilmos gyerek, szem nem marad szárazon a végén, ennyit már most elárulhatok. (Nem gördít le! Szépen olvas tovább.) Kocsmai bunyóval indítunk, egy belfasti krimó előtt Baines kapitány rendez le pár helybéli kötözködőt.(Belfast, Baines és a Boney M kapcsolatát már emlegettük itt párszor, úgyhogy arra most nem térek ki.) Hiába van benne a korban kedvenc tengeri medvénk, úgy osztja a pofonokat, mint Fülig Jimmy azelőtt, hogy Don Fülig di St. James néven a Boldogság Szigetek uralkodója lett volna belőle. Ráadásul váratlan segítséget is kap egy másik kapitány részéről, így a küzdelemnek hamar vége szakad, a kötözködők egy része az öböl vizében végzi, másik része a kocsmaudvaron hever el aléltan. A két kapitány gyorsan bemutatkozik egymásnak, a kolléga neve Seth Burgess, pont erre járt és jólesett neki egy kis testmozgás, na erre inni kell. Megtudjuk, hogy Burgess egy öreg tengerésszel közösen valami szóbeszéd nyomán felfedezett egy lagúnát, ahol rengeteg gyöngykagylót találtak, 4000 dollár értékben el is adtak belőle, ő maga abból vette a Black Pearl (Fekete Gyöngy) nevű gőzöst, amivel nagy tervei vannak. Erre ismét inni kell. Baines karja ugyan fel van kötve, mert egy kicsit eltört bunyó közben, de a poharat kitűnően tudja emelgetni a másik kezével is.

Liverpoolban James mérges az intézőjére, Dawkinsra, mert tonnánként 9 pennyvel kevesebbet könyvelt a legutóbbi rakomány esetében, ami önmagában nem nagy összeg ugyan, de ezer tonnánál már 37 font és 10 shilling a különbözet. Dawkins elnézést kér, nem akarta megrövidíteni mister Onedint, James persze ezt nehezen hiszi. Az irodába megérkezik Letty, Dawkins udvariasan elhúz, így csak mi leszünk fültanúi a házastársak összeszólalkozásának. James ugyanis ismét tengerre akar szállni, ahogy Baines megérkezik, indul vele vissza Belfastba. Letty dühösen emlékezteti legutóbb tett ígéretére, miszerint hanyagolni fogja a tengert és itthon marad pár hónapig, de James kitáncolna az ígéretből. Vitorlásokat nem lehet az irodából irányítani, magyarázza, Lettyt persze ez nem érdekli és csak úrilány neveltetése akadályozza meg abban, hogy ne vágjon James fejéhez legalább egy vázát.

Samuel és Fogarty összefut a tőzsdén, Daniel megemlíti, hogy William hazajön és pár napja levelet írt Elizabethen keresztül Charlotte-nak. Sam ismét megerősíti, hogy unokatesója nemkívánatos vendég az ő házában és elrohan haza. Ott aztán jól összevész Charlotte-tal, aki arra hivatkozik, hogy magánlevél volt, amit joga van elolvasni. De nekem nem szóltál róla, pedig én a férjed vagyok, dörgi a szakállas Sam. Ezzel azt akarod mondani, hogy birtokolsz, vág vissza az ifjú nej, majd közli, hogy a levél már nincs is meg, elégette. Mindenesetre William ide be nem teheti a lábát!, rezegteti vörösesszőke szakállát Samuel, mint valami Barbarossa Frigyes.

A Frazer házban Elizabeth nagy örömmel fogadja a több mint két év után  hazaérkező Willt, örömét növeli, hogy a fiú végre megszabadult a 6. évados irritáló bajuszától. Fogarty csak szordinóban örül, mert az ő bajusza még megvan. Sz Sz túlzásba vitt lelkendezéssel azt tervezgeti, hogy fiával az összes bálokba és fogadásokra elmegy, mert Danielt úgyis nagyon elfoglalja a parlamenti munka, néha még éjszakába nyúlóan is, emlékeztet gúnyos mosollyal minket a múltkori lebukásra Angela Taplow-val. Daniel erre inkább gyorsan elvonul, mire Will észrevételezi, hogy szülei még a rég megszokottnál is jobban elhidegültek egymástól.

Majd úgy dönt, meglátogatja Charlotte-ot, és elegánsan felöltözve tiszteletét teszi a háznál. Meghúzza a középkori lábbilincsre emlékeztető kapucsengőt, de meglepetésére az ajtót nyitó szobalány közli, hogy asszonya ugyan itthon van, de az úrfi számára mégsincs itthon. Hoppácska.

A törött karral hazaérkező Bainest James pár hetes pihenésre és a vele járó irodai munkára ítéli és úgy dönt, egymaga megy vissza Belfastba, ez legalább jó indok lesz Letty előtt is. Baines tiltakozik, utálja a papírmunkát, nem baj, én is, oltja le James. Sőt az öregnek még a tőzsdére is be kell járnia szép puccosan felöltözve, Baines szerintem most átkozta el azt a percet, amikor bunyózni kezdett a kocsmai nehézfiúkkal. James vigaszdíjul elővesz egy üveg brandyt és kettesben hagyja vele az öreget.

Siet haza, ahol még szembe kell néznie a dühös Lettyvel, akinek keble legalább úgy fel van dúlva, mint Elizabethé fénykorában: El akarsz utazni, mikor még három szoba vár berendezésre? Mit csináljak, nem én tehetek róla, hogy Baines eltörte a karját, különben se értek a drapériákhoz, majd Sarah segít neked, vonogatja a vállát James. Olyan elhagyatottnak érzem magam nélküled, vallja be Letty, erre már James sem játszhatja tovább a közönyöset és csókkal vigasztalja hitvesét. Letty ettől egy pillanat alatt megenyhül és vállalja, hogy becsomagolja James holmiját.

James felkeresi Elizabethet, aki éppen Dunwoodynak telefonál az irodába, nagyon nyomatja a modern technikát a hugi. (Az a vicc megvan, hogy amikor Bell feltalálta a telefont, már volt két nem fogadott hívása Chuck Norristól?) Váltanak pár szót üzletről, majd Sz Sz arra tereli a beszélgetést, hogy Letty milyen céltalannak érzi az életét mostanában, nyilván gyereket szeretne. Nem szeretne, vág közbe James majd kijelenti, nem akarja Lettyt még egyszer kitenni veszélynek. Majd elhúz a tőzsdére, ahol Dunwoodyval egyeztet egy korábban elvállalt katonai fuvarról.

Rég láttuk az öreg Humpty Dumptyt, semmit se változott azóta, viszont Lady Fogarty egyre több mindennel bízza meg mostanában, ezért kereste fel most James is. A következőkről van szó: van itt egy fuvar, aminek értelmében a hadsereg részére kell Egyiptomon át Szudánba lovakat szállítania, de Onedinünknek most Belfastba kell mennie, ezért 500 fontért átadná a szállítás jogát a Frazer cégnek. A dörzsölt Dunwoody viszont legfeljebb 100-at adna érte, mert értesült róla, hogy Kartúm elesett és a brit csapatok visszavonulása miatt gőzhajókra van szükség a katonák elszállításához, Onedinnek viszont nincs saját gőzöse. James persze ennyiért nem adja át a jogot, inkább keres valaki mást, aki nem ilyen mohó. Csak vigyázzon, nehogy véletlenül rántottaként végezze, maga Tojás Tóbiás, morogja magában és az irodába visszatérve arra utasítja Bainest, a Frazer cég helyett keressen másik partnert a koncesszióra.

A tőzsde másik részén Sam és Will találkozik, Will hiába szeretné látni a fiát, Sam határozottan elhajtja a fenébe, sőt még a lovaglóostorával is pofán vágja, ha sokat erőlködik. (Ez a szakáll nagyon keménnyé tesz, úgy látszik.) Erre mit csinál Will? Egész délután az utcán ácsorog a ház előtt, többször becsönget, Charlotte látja is az ablakból, de nem engedi be.

Fogarty békülne Elizabeth-tel, értsd meg, az a nő semmit sem jelentett nekem, menjünk sétalovagolni kettesben, illetve a lovakkal négyesben, javasolja. Sz Sz azonban inkább bemenne az irodába dolgozni, de kocsiba szállás előtt meggondolja magát és arra utasítja a személyzetet, nyergeljék fel az ő és Sir Daniel lovát, mert lovagolni mennek. Vidám arccal siet vissza a házba, ahol viszont közben csörög a telefon, Angela Taplow hívja Danielt. Daniel elhadarja, hogy most nem alkalmas, mert éppen a házasságát igyekszik megmenteni, majd akkor beszélnek, ha újra Londonban lesz. Persze a belépő Elizabeth csak az utolsó szavakat hallja meg, ezért dühösen hátat fordít és kirohan a házból.

James elhajózik Belfastba, az otthon maradt Letty Sarahval válogat a drapériák között. Persze ez jó alkalom arra, hogy Sarah felhozza a „legyen újra gyereketek” témát, de Letty mereven elzárkózik. Este William beszámol, hogy egész délután Charlotte ablaka alatt ácsorgott, de nem engedték be. Fogarty szerint ez érthető, elvégre Will tisztességtelenül bánt szegény lánnyal, most viselje a következményeket. Elizabeth persze teljesen más véleményen van, nehogy már Daniel adjon a fiának tanácsot tisztességből! Egy darabig így ordibálnak egymással, Will hamar megelégeli és inkább elmegy lefeküdni.

James megérkezik Belfastba, a pont arra járó Burgess kapitány az ismerős vitorlást meglátva nyakon ragad egy viszkisüveget és már siet is a fedélzetre. Meglepődik, hogy Baines helyett Onedint találja ott és inkább távozna, amikor James rákérdez: Azt az üveget nem azért hozta, hogy kinyissa? Leülnek poharazni, Burgess mesél a 300 tonnás gőzöséről, a Black Pearl-ről, elég kicsi, fikázza James szokása szerint, de aztán nagylelkűen kijelenti, hajlandó lenne közelről is megnézni. Aha, itt a lehetőség megszerezni a korábban hiányolt gőzöst, esik le nálam a kétpennys.

Liverpoolban Baines szépen felöltözve beballag a tőzsdére, ahol a korábban már eladásra kínált kincstári fuvar átadását az ügynökön keresztül ezer fontért hirdeti meg, érkeznek is ajánlatok 700 meg 750 fontról, Baines közben sajnálkozva közli az arra sündörgő Dunwoodyval, milyen kár, hogy egy ilyen tuti buliból ki kell maradnia az Onedin társaságnak, mert nincs saját gőzösük. A tojásfejű egyből új ajánlatot tesz, 900 fontért átveszi a koncessziót, Baines úgy tesz, mint aki habozik, de aztán a régi személyes ismeretségre hivatkozva beleegyezik. Dunwoody a tenyerét dörzsölve elvonul, Baines vigyorogva súgja oda Dawkins ügynöknek: Ezzel a húzással Mr. Onedin elégedett lesz.

Elizabeth arról panaszkodik Lettynek, hogy Danielnek szeretője van, ezért erkölcsi érzéke azt diktálja, hogy váljon el tőle. De akkor téged kiközösítenek, és Daniel karrierje is kettétörik, veti ellen Letty. Belfastban James tovább egyezkedik Burgess-szel, magára vállalja, hogy kifizeti a gőzös 600 fontra rúgó javítási költségét, ezzel bevásárolja magát 51%-os tulajdonosnak a Black Pearl-be, a hasznon viszont fele-fele arányban osztoznak. Burgess elsőre nem akar beleegyezni a kisebbségi tulajdonrészbe, de mivel a javítási költséget más módon nem tudja előteremteni, végül elfogadja az ajánlatot azzal a módosítással, hogy a tulajdonrész is fifty-fifty legyen, cserébe viszont a gőzös Onedin zászló alatt közlekedhet. Win-win situation.

Charlotte a parkban babakocsiban tologatja a kislányát, a „véletlenül” arra járó William odasiet hozzá és személyesen is megismétli a kérését, hadd lássa a kisfiukat. Charlotte azonban nem egyezik bele, gyalázatosan viselkedtél velem és a kicsivel, ne is várd, hogy megbocsássak, mondja neki és otthagyja. Will este a kandalló előtt elgondolkodva ücsörgő Elizabeth mellé ül és közösen felidéznek pár gyerekkori emléket, majd Will a jövőbeni terveit vázolja fel.

Másnap reggel William a kikötőben sétál, amikor az egyik lovasszekér elé fogott ló a rátámadó kutyától megijed, és megbokrosodva száguldani kezd a rakparton, egyenesen egy csapat gyerek felé. William felugrik a bakra és igyekszik megfékezni a lovat, ami már-már sikerül, de ekkor az egyik kerék kőre fut. A rándulástól Will egyensúlyát vesztve leesik és fejjel nekicsapódik egy vasból készült kikötőbaknak és szörnyethal. Hitetlenkedve nézem a monitoron, ahogy a kikötő népe lassan körbeveszi a szerencsétlenül járt fiút.

Ismét gyászruhába öltözik a család, Charlotte könnyek között mondja Samnek, milyen kegyetlenség volt tőlük, hogy megtagadták Will kérését. A teljesen magába zuhant Elizabeth arról beszél Danielnek, hogy Will Franciaországba akart menni egy évre, a tenger mellett akart bérelni egy kis házat. James szerint a srác hősként viselkedett, egy csomó gyerek életét mentette meg a bátorságával. Maradj Elizabeth mellett, szüksége van rád, mondja négyszemközt Danielnek, Fogarty azonban nem biztos ebben.

Erre azonban maga Elizabeth cáfol rá, aki a többiek távozása után erőtlenül Danielhez bújik és arra kéri, sétáljanak egyet a kertben. Az összetört szívű házaspár lassú léptekkel indul kifelé a házból.