A Balatont megkerülő nosztalgia gőzösre hajazó vonaton zötykölődő Willt és Chiyot látjuk, akik Hannibal által megnyomorított kis életükről diskurálnak. De elég vontatottan ám. Az alaposan megfontolt és indokolatlanul sok hatásszüneteket hagyó mondatok konzekvenciája, hogy Chiyo nincs annyira ráfeszülve a gyilkolászásra, hisz nem magát látja maga előtt, amint Mischa Lecter gyilkosát egy lerágott madárcsonttal újra és újra megöli, hanem Willt. Hoppáré! Kiderül még az is, hogy Chiyo már árvaként találkozott Hanniballal, akinek akkor már se anyja, se apja nem volt. Olyan volt, mint egy oroszlánkölyök. Az oroszlánkölykök meg felnőnek ugye és vadállatok lesznek, tapint ár a lényegre Will. Úgy van. Erre jön egy tanulságos anekdota, amit rá lehet húzni Will és Hannibal kapcsolatára, hogy vannak csigák, akik túlélik valamilyen madár emésztését, amelyek így a bestia gyomrában a fél világot beutazva találkoznak újra a természettel. Ezzel párhuzamosan Hannibal egy kis csigát és konyakot prezentál Bedeliának. Naná, hogy Willről beszélgetnek, aki épp a meghasonlás útján agonizál.

Pár gyönyörű snitten keresztül Jack elszórja Bella hamvait, majd beugrik egy emberhúsmentes vacsira Rinaldo Pazzi felügyelőhöz, hogy megdumálják a Hannibal-ügyet, amiben Jack sajna nem tud segíteni, mert ő már bejárta a törvényen kívüli ösvényeket és nem kér belőle repetát, köszöni szépen. Pazzi magánakcióba kezd, másnap meglátogatja Hannibalt, aki Dr. Fellként piszmog valami szobron és a felügyelő egyenes kérdéseire szép, kitérő és egyben semmitmondó választ ad, hogy vajon mi lehet a Palazzo két eltűnt emberével. (Amúgy nem lenne egyszerű régi képeket nézni Dr. Fellről és összehasonlítani Hanniballal? Egyből kiderülne, hogy a kannibál a kurátor személyazonosságát ellopva parádézik itt. Na mindegy.) 

A Mason palotában meg Alana tart kiselőadást Lecter kifinomult és remekbeszabott belsődekorációs ízléséről, hogy milyen selyemből készült abroszon szokása enni az emberlábszár pörköltöt, és hogy honnan és hanyadik századból való ezüst étkészlettel helyezi a szájába a degusztációs menüket. Brávó, mondja Verger, majd szexuális utalásokat tesz Dr. Bloom irányába, hogy biztos Hannibal is megízlelte őt és fordítva. Alana nem kezdi el rebegtetni a pilláit, halálosan leszarja az aberrált Verger beszólásait, inkább mutatja a három havonta heti rendszerességgel megszerzett, fehér szavasgombáról és valami rém fancy fehér borról kiadott számlákat a firenzei Vera Dal 1926 üzletből. A CSI legyen a talpán, ha ennyiből ők is kitalálták volna, hogy ez biza csak Hannibal lehet. 

Will még mindig Chiyoval zötykölődik, és továbbra is parttalanul beszélgetnek, leginkább a magányról. Kis szunya után Will arra riad, hogy a plafonból kiugró agancsokra van felpasszírozva Chiyo, akinek a vére richtig az arcába csöpög. Megnézi, de nincs az emeletes ágy alsó szintjén. Kimegy hozzá az utolsó vagonba, nézik az éjszakát, ami nem csak egy szimpla napszak, hanem egy teljesen más világ. Kiderül, hogy Chiyo pontosan tudja hol van Hannibal, de mint ahogy azt már mondta: a befolyásolásnak több módja is van, nem csak az erőszak. Erre durván lesmárolja Willt, majd hozzáteszi, de ő, mármint Will csak az erőszakból ért, és ezzel kilöki a vonatból. Will összekaparja magát és a sínek mentén követi az újfent behaluzott éjsötét csodaszarvast. 

Pazzi egy gyors Skype meeting után lezsírozza Vergerrel, hogy a három millió dollárért először egy friss és meleg ujjlenyomatra van szükség, az a beugró, amiért lazán kiköhög 100 lepedőt, aztán jöhet Hannibal a la carte és a 3 milka. Deal. Pazzi meglátogatja Lectert, elviszi neki ajiba a Pazzi család egyik ereklyéjét, egy vasálarcot. Egymás körbe szopkodása után Pazzi már tenné is el a bicskát, amivel Hannibal a körtéjét szeletelte éppen, de késő, Hannibal kloroformos zsepivel el is kábítja.  Röpke előkészületek után és miután kiszedte belőle az igazságot, hogy Verger akarja megöletni, fogja és kilógatja a Palazzo ablakán a nyomozót, akinek a belei pont Jack lába előtt toccsannak.

Hannibal most csúnyán rápacsál. Hiába hergeli Jacket, hogy biztos szar lehetett megölnie a tulajdon feleségét, Jack alaposan felkészült már erre a találkozásra. Hannibal gramofonján elindít egy klasszikust, majd pamut zokniban nesztelenül mögé osonva megfogja ás áthajítja egy vitrinen, meg egy másikon, a lábába belevág egy kampót, kerékbe töri a kezét, magyarán hülyére veri a buci fejét. Hannibal nehezen, de elmászik az ablakig, onnan néz Jackre és kérdezi, hogy mit fog érezni majd, ha megöli? Azt, hogy élek. És ezzel egy kampóval állcsúcson pattintja Hannibalt, aki kiszédül az ablakon. De még van annyi lélekjelenléte, hogy Pazzi kilógatott hullájába belekapaszkodjon, így nem töri ki a nyakát. Egy kis Rómeó és Júliára hajazó erkély-jelenet után (Jack fentről néz Hannibalra, Hannnibal meg vissza) a szirénákat meghallva mind a kettő elhúzza a belét.