Mary meglátogatja a megmentett sertéstenyészetet Bransonnal és Edith-tel, ahol a kondásmesterséghez is értő Drewe gazda ténykedik éppen. Maryék felajánlják a gazdának, hogy a saját földjén kívül vegye keze ügyébe a disznók nevelgetését is. Drewe vállalja, mert plusz munkát kapni olyan, mint megöregedni, vagyis kurva rossz, de ha nem következne be az is baj lenne. Jó, értem én, Downtonban a főúrtól a plébánoson át a farmergazdáig mindenki hobbi költő. Edith ácsorog ott, mint valami biodíszlet, nem is igazán értem mit érdekli őt a farmolás. Isobel beteglátogatóba megy a duli-fuli Violethez, hogy sétára hívja. Szóba kerül a Lord távollétének oka: Harold egyik cége kenőpénzek segítségével állami területen végez olajfúrást, a Ewingok meg bemószerolták, és emiatt van nagy szoáréban az amerikai rokon. Rose telefonbetyárkodik, valószínűleg Mr. Ross-szal, majd Cora lép oda hozzá, hogy segítségét kérje a falubeli buli megszervezésében.

Molesley épp a varrogató Baxterrel beszélget az élet fonákságairól, és Baxter csak úgy oda nem illően megkérdezi szakításban voltak-e Bates-ék? Molesley nem tud normálisan válaszolni, meg Pattmore is beszól, hogy el lehet pakolni a varrógépet, mert jön az ötórai tea. Baxter nem lenne valami jó 007-es az biztos. A konyhában sürögnek a lányok, Pattmore a számlákon sopánkodik, Ivy pedig kap egy levelet, amitől lélekszakadva kirohan. Megy az ötórai teázás a szalonban is, azért nem rossz ez a mai napig helyenként még létező brit hagyomány. Pontban ötkor kapát kaszát eldobva megy mindenki szocializálódni, a tea meg azért kell, hogy ne lógjon a kezük úgy a levegőbe. Isobel a mellette helyet foglaló Bransonnak éppen pályaválasztási tanácsadást tart, és felveti a képviselői poszt lehetőségét a helyi tanácsban. Bransonnak csak az a baja, hogy most nem igazán tudja ő se mi a poltikai meggyőződése, szocialista létére elment egy liberális gyűlésre, amivel kevéssé szimpatizál, de kb. nem igazán ért ő ehhez. Isobel felajánlja, hogy segít neki keresni pár könyvet továbbképzés céljából, mert nyilván Downtonban nem fellelhető se a szoci se a libsi szakirodalom.

Mary és Blake kölcsönösen dicsérgetik egymást a többiek előtt, mikor benyit az új dadus az ordító Georgie-val és Sybbivel. Mindenki feszengve néz a gyerekekre, egyedül Cora megy oda bubujgatni unokáit, Violet nagyi meg hasmenést színlelve egyenesen menekül a helyszínről. Blake egyből kezébe veszi Mary üvöltő kisfiát, mintha mellékállásban óvóbácsi is lenne. Este Mary megint Annával lelkizik Tonyról. Sajnos a horgászásból hazatartó Gillinghamet megint el kell szállásolni, és Anna ettől az infótól teljesen magába zuhan. Mary megígéri nem tesz semmit, de most már nagyon kíváncsi mi a baja Annának Gillinghammel? A szobalány kiböki, hogy az úr lakájával vannak elég komoly problémái igaziból. Persze Mary egyből a tettek mezejére akar lépni, de Anna lebeszéli, mert ha ez kipattan, Bates megöli Greent, ezért kivégzik, és Anna is beállhat Mary mellé az özvegyi pótlékért. Pattmore osztja a feladatokat a vacsora felszolgálásához, és Ivyt félrevonja egy kis számonkérésre, miért is mászkál olyan zavarodottan, mint vasorrú bába a mágneses viharban? Ivy elmeséli az Alfredtól érkezett levél tartalmát. Alfred apja meghalt, és a séfjelölt feleségül akarja venni Ivyt, mert az fogsorvillantósan rámosolygott a múltkor. Alfi jó tartalmas levelet írt, jegyzi meg Pattmore.

Anna és Bates fejezik be aznapra a munkájukat és indulnak haza. Bates próbál kétértelmű megjegyzéseket tenni Greenre, hogy érzelmi reakciót váltson ki Annából, ami be is jön, mert a lakáj most már 123%-ig biztos a gyanújában. Ivy úgy dönt nem fogadja el Alfred házassági ajánlatát, mert érzelmileg nincs azon a szinten, meg ki tudja mit hoz még az élet. Pattmore szerint ez eléggé optimista hozzáállás. Nyilván a tapasztalat beszél a sokat megélt szakácsnőből. Rosamund néni telefonál Edith-nek, de egyelőre csak annyi derül ki a félmondatokból, hogy meglátogatja őket Downtonban. Isobel és Branson kiruccanak aktuál politikai könyvet venni. Míg Isobel a shopping előtt gyorsan felad pár levelet, Brason a cukrászdában téblábolással üti el az időt. Nézegeti a sütiket, ám ekkor döbbenten lesz figyelmes Rose és Mr. Ross titkos kis randijára, majd gyorsan el is iszkol, nehogy meglássák. Rose bizalmaskodni akar az énekessel, de az még mindig tartaná a három lépés távolságot a bőrszínére hivatkozva. Rose viszont továbbra is kiáll mellette, és szerelmes pillantásokkal bizonygatja mennyire leszarja ennek a begyöpösödött észak yorkshire-i bagázsnak a véleményét.

Molesley meghívja Baxtert egy kávéra az alagsori italautomatából, és pár jó szóval jelzi, hogy a komornát Barrow-tól függetlenül ítélik meg, és a szokásos lelkesítő vállveregetés. Branson és Isobel közben visszakocsikáztak a faluba, és parkoláskor bukkan fel a semmiből Miss Bunting, a múltkori a liberális gyűlésről. Branson bemutatja Isobelnek a határozott fellépésű tanárnőt, majd búcsúzáskor megy a szempilla rebegtetés, ami köztudottan Branson gyengéje, pláne ha intelligenciával is párosul. Este Mary készülődik a szobájában, és közli Annával a rossz híreket. Sajnos Gillinghamet nem érte utól, hogy megakadályozza lakájával együtt való újbóli feltűnését. Branson nyit be a majdnem kész Maryhez, és számol be Rose titkos randijáról. A kis árulkudós! Mary meglepődik, de ugye két résszel korábban látott ő cifrább dolgokat is az alagsori étkezőben.

Rosamund megérkezik és egyből Edith-hez megy brainstormingolni a baba sorsáról. Edith ötlete, hogy adják örökbe a kislányt Drewe gazdának - mert első és egyetlen találkozásuk során baromi rendes fickónak tűnt, meg jól terhelhető is -, és így látni fogja felnőni gyermekét. Rosamund szerint túl merész, inkább menjenek el nyaralni és ott helyben adják oda a babát valakinek. Edith nem igazán érti a saját ötlete miért nem nyerő, de nénje egyből felsorol pár érvet, mint például hasonlítani fog rá, meg pusmognak majd róla, és akkor már ennyi erővel ő is megtarthatná. Cora lép be hirtelen és Rosamund megragadja a lehetőséget ötlete elültetésére. Elmondja sógorasszonyának, szeretne kiruccanni Svájcba franciául tanulni, de vinné magával Edith-et is. Na, minden el is van így rendezve! Vacsorázik a család, röpködnek a világmegváltó beszólások. Tony is ott dőzsizik, és Mary disznókalandjáról faggatózik. Mary szerint Blake sokat segített, Tonyn meg látszik, hogy legszívesebben nyakon öntené a kaporszósszal újdonsült vetélytársát.

A cselédek is vacsoráznak, Green is ott tömi az agyát, és henceg milyen fasza kis helyen laknak Londonban Gillinghammel. Bates úgy szívja magába a hasznos infókat, mint bányamunkás a friss levegőt. Mary hívatja magához Rose-t egy pár keresetlen szóra, és számon kéri rajta a kis kalandját. Rose, mint egy harci kiskakas kikel magából, és közli hozzá fog menni Mr.Rosshoz, bár nekem úgy tűnik inkább csak a szüleinek akar betartani ezzel valamiért. Mary teljesen kiakad, mondjuk neki is volt pár kanyar az életében, na de ilyet! Másnap búcsúznak Mary lovagjai. Tony felajánlotta, hogy elviszi őket, persze a fő cél eltávolítani Mary közeléből a kondás-óvóbácsi hajlamú szuperhős haverját. Tony lemarad Maryvel és elmondja szakítani fog Mabellel. Hiába győzködi őt Mary a fölösleges ostromolásról, Tony bújgúnár módjára vigyorog továbbra is. Mary viszont egyértelműen lelohasztja a reményeit, de még távozóban kikéri véleményét Mr. Greenről, és kiderül Gillingham sincs túlságosan oda a fickóért. Megy a százas zsepi lengetése míg mindenki Maryn élcelődik, meg az elszalasztott udvarlók távozásán.

Pattmore és Ivy hiába próbálta eddig Daisy előtt titkolni Alfred levelét, végül kiderül a dolog. Daisy naná hogy kiborul, és Ivyt becsmérli, hogy a házassági ajánlat visszautasításával frankón összetöre Alfi szívét. Na most így menjen már a picsába Daisy meg Alfred is! Ivy soha nem küldött egy flört jelet se Alfrednak, most egyszer rámosolygott és Alfi máris meg akarja kérni a kezét, hát mégis milyen hülye ötlet már ez? Arról nem is beszélve, hogy Alfred apja most halt meg. Daisy meg igazán befejezhetné ezt féltékeny raplis viselkedést, mert nem Ivy tehet arról, hogy Alfred ilyen agyament ötletekkel áll elő. Nah, hagyjuk is inkább, mert Daisyvel az évad második felétől fogva képtelen vagyok együtt érezni. Violet nagyinál tízóraizik Rosamund és Edith, de kiderül nem csak egy kis traccspartira hívta át őket a nagyi. Violet kiszagolta, hogy valami nem stimmel a francia nyelvleckének álcázott svájci kiruccanással. A grófné jól tudja, hogy Rosamundot kábé annyira érdekli a francia nyelv, mint döglött halat a jégeső, szóval lesznek szívesen elárulni mi okból mennek Svájcba Edith-tel.

Mrs. Hughes osztja ki a feladatokat Carsonnal együtt a személyzetnek, és mindenki szíves segítségét kérik a Cora által szervezett falubúcsú sikeres lebonyolításához. Jimmy megkérdezi milyen jutalom jár ezért, Carson pedig a Macskafogóból idézve megnyugtatja, hogy nem kap két nagy büdös pofont, ha végrehajtja az utasításokat. Pattmore viszont Hughes segítségét kéri Ivy és Daisy újbóli iszapharcának megakadályozására. Hughes engedélyezi Daisynek a szabadnapot, így Alfi szombati felbukkanásakor talán nem lesz jelen. Cora sík ideg, mert csomó probléma van és már nem bírja, Rose pedig megkérdi, mikor jön vissza a Lord. Cora sóhajtva mondja, hogy nem tudja, már napok óta nem jött róla hír. Napok óta? Ezt olyan nehéz így a száz évvel későbbi, mobiltelefonok uralta világban elképzelni. Manapság ha valaki három napig semmi életjelet nem ad, már kb. az Interpol is a nyomában van. Szóval Cora eltipeg, Rose pedig örömködve mondja el Marynek, hogy eljegyezték. Hát ez cummendáré a családnak, (de nézőként nagyon drukkolunk)! Persze azonnal akcióba lép a legidősebb Crawley lány, és még aznap Londonba utazik. Mary viszi magával Annát is, Bates pedig titkon elkéri magát Carsontól, hogy Yorkba utazhasson titkos küldetés miatt.

Délután elkezdődik a bazár előkészülete, sürög - forog mindenki. A munkások serénykednek a standok felépítésénél, és ugyanilyen lendülettel flamózzák a szendvicseket meg isszák a sört. Daisy végül is egyetért Pattmore-ral, és úgy dönt elmegy meglátogatni apósát, ahelyett, hogy Alfred meg Ivy szívszaggató jelenetét végignézze. Erről jut eszembe, Daisy baromira megérthetné Ivy érzéseit, elvégre ő pont ebben a helyzetben volt mikor hozzáment a haldokló Williamhez, akit nem is szeretett. Branson furikázik a mezőn keresztül, és éppen ott rohadt le a kocsija Miss Buntingnak is. Máris megáll, és előtör a karosszérialakatos énje. A tanárnő meglepődik, hogy a Lord veje nem vadászik vagy néz ki a fejéből, de kifejezetten dolgosnak tűnik. Nem kéne annyi nemességet rágalmazó szocialista mocskot olvasnod - mondja Branson mókázva, Violet nagyit idézve. Míg Branson javítja az autót, trécselnek egy kicsit Miss Buntinggal a nemességről meg a Lordékról, akik Branson szerint nem annyira az a surmó felső tízezer, mint amilyennek a tanárnő gondolja.

Az ebéd utáni kvaterka is szépen zajlik Violetnél, jelen van még Merton Lord (Mary keresztapja), Isobel és Edith. Merton és Isobel kedvesen vitatkoznak, Violet meg tátott szájjal ledöbbenve hallgatja, de csak a csengőjét képes megrázni, mikor Isobel távozásra készül és Lord Merton felajánlja, hogy elviszi. Edith-et viszont marasztalja nagyanyja egy pár szóra leendő gyermekével kapcsolatban. Violet nem tartja jó ötletnek, hogy unokája itteni családnál nevelje fel a gyereket. Jobb lesz annak Svájcban, a kakukkos órák meg vérszegény társasági körülmények között felnőni. Edith számára csak az a bökkenő, mi van ha Michael mégis előkerül? Violet nagyi igen adakozó hangulatban van, és azt javasolja kezdje Edith elölről a kutatást, ő fizeti. Edith hálás, minden másra ott a Mastercard!

Mary egyenest Mr. Rosshoz megy számonkérni az eljegyzést, de közben kiderül, hogy az énekes érzései átlagon felülien nemesek. Egyrészt tudja, hogy Rose viszont szereti, de sejti, hogy kicsit az anyját akarja bosszantani ezzel a házassággal. Másrészt nem fogja elvenni Rose-t, mert jobban szereti annál, mintsem kitegye a társadalom megvetésének. Persze, ha nem ebben a cudarul rasszista világban élnének elvenné Rose-t. Mary örömmel fejezi ki, hogy ebben az esetben ő sem ágálna a frigy ellen. Mary Rosamund néni lakásában olvasgat, és a belépő Annának elmondja tervét, mely szerint rábeszéli Tonyt a lakája elbocsátására, így ha a hős lovag véletlenszerűen felbukkana Downtonban, nem kell elviselni Greent többé. Persze valami női fondorlatot fog használni, hogy ne tudódjon ki az indok. Carson kiképző őrmester módjára a személyzetet készíti fel egy utolsó lelkesítő beszéddel a vásárra. Mindenki megy a dolgára, és a távozó Baxter mond pár szép szót Molesleynak, így szépen bimbózik tovább a barátság köztük.

Mary löncsöl Tonyval és rábeszéli lakája elbocsátására, aki ugyan nem érti miért kell megtennie, de tele van szívecskével a pupillája, szóval Mary gyakorlatilag bármit kérhetne tőle. Kiderül, hogy szakított Mabellel is, Mary pedig válaszul kéri a számlát, és bontja az asztalt bokros teendőire hivatkozva. Tony még elmondja, hogy szíve csakis Maryé, amíg az máshogy férjhez nem megy, de Mary továbbra se valami lelkes a házassági ajánlat iránt. Isobel látogatja meg Violetet, és jól meglepődik az asztalon terpeszkedő bokrétán. Violet kajánul vigyorogva közli, hogy a csokrot Merton Lordja küldte Isobelnek, így kéri bocsánatát a minapi szócsata miatt. Isobel hüledezik, Violet meg láthatóan már a románcon fantáziál. Bates is visszatér a kis kiküldetésről, és Carson kérdezi milyen napja volt, de nem derül ki pontosan mit is csinált ott. Anna is tudakolódik, de hiába!

Másnap elkezdődik falunap, a downtoni személyzet standol, Jimmy meg sutyiban hörpölget a puncsból. Süt a nap, jó a levegő, mindenki mosolyog és jól érzi magát, kivéve Rose. Szegény nyilvánvalóan megkapta Ross levelét, és a mellé letelepedő Maryt okolja a szakítás miatt. Carson kiosztja Jimmyre a teasátor figyelemmel tartását, de az inas Lady Cora utasításával takarózik, mely szerint nyugodtan szórakozzon a személyzet is. Carson meg felhívja az inas figyelmét a korábban emlegetett gyógysallerra, ha nem tesz eleget az általa kiosztott kötelességének. A főkomornyik a békésen szunyókáló Moleslyt basztatja, amikor begördül a Lord a Rolls-on, és mindenkinek egyöntetűen felragyog az arca a kellemes meglepetésen. Szerencsére Harold ügye egy kisebb körmös kiosztásával megoldódott (békét kötött a Ewingokkal és lezúzták Tintás Barnes-ékat). A Lord nem csak a családjának örül állatira, de a személyzetnek is, ám különösen hevesen reagál, amint megpillantja nejét. Cora szépen mosolyogva üdvözli férjét és nyomnak egy szentimentálisat a gyep közepén.

Daisy megfogadta Pattmore tanácsát, és elment meglátogatni apósát egy könnyű kis piknikkel egybekötve. Alfi is felbukkan a vásáron ígérete szerint, és rögtön Ivy holléte felől tudakozódik Pattmore-nál. Ivy már ott is terem, és mivel közben írt egy nemleges válaszú levelet Alfrednak, a fiú már jóval nyugodtabban törődik bele, hogy ez nem a Négy esküvő egy temetés, Ivyval pedig szép barátságot fogadnak, valamint reméli Daisy is rendben lesz. Daisy eközben apósával beszéli ki szívügyeit. Azt a jó tanácsot kapja, hogy menjen vissza még időben, csípje el Alfit egy gyors istenhozzádra, és ne maradjon vele fasírtban. Edith lamentál nagyijának a sikertelen Gregson kutakodásról, és arról mennyire egy triceratops nagy rakás ürülékével hasonlatos az élete. Szerencsére Violet már sok mindent átélt és megnyugtatja, hogy erről szól az élet: jön a szembe szél meg a hurrikán, és talpon kell maradni míg meg nem halunk. Csudálatos! Gyorsan témát is vált a nagy életigazság után, és elküldi unokáját fagyiért, mert az mindent megold Edith szerint is. Ha tudnák, hogy mekkora jövedelme lesz a fagylaltgyárosoknak a lelombozott, kétségbeesett nők és a fagyi kapcsolatára alapozva a következő száz évben!

A vásári hangulatban, közvetlenül a hátra tett kézzel almát evő versenyzők mögött a Crawley lányok egyszer csak észreveszik a bizonytalanul kóricáló Gillinghamet. Mary is értetlenkedik és odaszalad megkérdezni: mi járatban itt a céllövölde előtt? Tony borzasztó komoly arccal közli, hogy Green meghalt éppen tegnap. A Yard szerint megcsúszott és kibukott az útra a Piccadillyn. Mary is teljesen sokkolódik a hírektől, és azonnal a gumikacsával horgászó Annának is elmondja. Anna ledöbben és a részletekről érdeklődik, látta-e valaki az eseményeket? Elvileg rengeteg ember volt ott, de Anna óvatosan Bates-re néz, aki halál nyugodtan kezelgeti a dj szettet. Hirtelen Blake tűnik fel a színen, atyagatya, csak úgy kapkodja az ember a fejét! Blake a gazdagyűlésre jött, de nemsokára megy is tovább. Mary meg annyira meg van zavarodva az imént kiderült dolgoktól, hogy rögtön megkérdezi Blake-et elméletben, mit csinálna, ha tudomást szerezne egy bűntényről, amiben az elkövető jogosan járt el? Hát Blake így pislog, majd azt mondja nem szólna inkább senkinek.

Jimmynek még biztos fáj egy kicsit a keze a múltkori lekvár nyitogatástól, mert elég gyászos eredményt ér el a kalapácsos erőmérőnél. Ott áll Molesley is, és Baxter arra biztatja próbálja meg ő is. Az inas szerénykedik, de a komorna csábos pillantásán felbátorodva kézbe veszi a kalapácsot. Mintha hirtelen megszállná Növényi Norbert szelleme, úgy rávág a pöcökre, hogy az majd kiveri az oszlop tetején a csengőt. Jimmy erre olyan képet vág, mint akinek beleléptek a tortájába és sértődötten elvonul. Baxter felrikkant örömében, de nem sokáig tart ez a jókedv, mert a BBC vénájú Barrow lép oda érdeklődni a hírekről. Szegény Baxter egyből beijed, de nem tud semmi újjal szolgálni. Az inas már belelendülne a fenyegetésbe, de a hős Molesley beszól Barrow-nak, és megmenti a komornát. A Lord telepedik le anyja mellé egy pohárka brandyvel, és megkönnyebülten mondja el milyen jó végre nyilvánosan büntetlenül inni, bár a szesztilalom ellenére Harolddal stikában néha kortyoltak egy kis Jack Danielst. Úgy néz ki Violetre is ráférne egy pohárkával most, mert a Lord közli, hogy Harold és Martha eljönnek nyáron Rose első bálozását megnézni, Violet ennek meg úgy örül, mint mókus az erdőtűznek.

Daisy éppen időben érkezik vissza, hogy elcsípje Alfit a szívélyes elbúcsúzáshoz. A konyhalány apósa egy minden jóval megrakott kosár ajándékot küldött Alfrednak, így rendben, barátságban válnak el végre Daisyvel. A vásárnak hamarosan vége, és Blake Maryvel sétálgat a mezőn. Blake-ből is előtörnek az érzelmek, hevesen szerelmet vall Marynek, meg persze kiderül, hogy semmiféle mezőgazdász gyülés nem volt, csak a hölgy miatt jött vissza. Mary meg sajnálatosan azt mondja tépjen egy számot a reménykedő visszautasítottak sorába. Anna és Bates is beszélnek pár szót, de Annának nem sikerül kihúznia férjéből merre járt előző nap. A nap zárásaként a Lordék is összegyűlnek az egyik sátor alatt meginni a maradék pezsgőt, és megállapítani milyen fajin minden, Cora jó munkát végzett. Blake is megköszöni a lehetőséget és Tonyval együtt lelépnek. A Lord megjegyzi milyen érdekes kompánia gyűlt itt össze, de a Crawley lányok csak össze-vissza néznek: jobb hogy a felét se sejti semminek a papájuk.