Part One: Noah
A nyári szünetnek vége, elkezdődött a tanév hősünknek is, csak ő a bré szerencsésebbik oldalán áll, lévén tanár. Kezdésként belepillantunk egy órájába, és maradjunk annyiban, ha anno ilyen osztálytársaim lettek volna, sírva könyörgök bárkinek, hogy hülye maradhassak, csak ne kelljen közéjük járnom. Este a feleségével vacsoráznak, az asszonynak jó híre van: a NYT egyik magazinjának címlapján fog szerepelni az üzlete, mert nagyon felkapott lett mostanában. Férje vele örül, és bár nem a címlap tiszteletére, de hozott ajándékot is. A nő azonban mocskos mód ünneprontó, és az ajándék ékszerre mindössze annyit bír reagálni, hogy „kösz, de kösz nem”. Merthogy szerinte erre most nem futja, bár szerintem inkább azzal van gondja, hogy a félrekuffantó férje neki ugyan ne pitizzen. Noah ledöbben, de lenyeli a békát.

Később otthon Martinnal beszélget, a srácnak eléggé leromlottak a jegyei a korábbiakhoz képest. Magyarázatként mindenféle ócska bullshitet lök, végül kiböki, hogy nővérével együtt inkább magánsuliba járna. Apja alkut ajánl: ha kövi félévben is rühellsz ide járni, akkor lehet róla szó, kipitizem nagyapádtól az árát. Ebben maradnak.

Beszélgetésüket Helen érkezése szakítja félbe, aki kihívja urát a szobából és jelzi, hogy érdemes hallgatózniuk a szomszédos fürdőszoba ajtaja előtt. Odabenn ugyanis Whitney rókázik. Anyu szerint bulimiás lehet a kölyök, apu ezt nehezen találja hihetőnek, de mindenesetre abban maradnak, hogy arccal előre nem kérdeznek rá a dologra. Sutyorgásuk itt félbeszakad, mert a lány kijön a fürdőszobából. Anyja azonban elfelejti amit pár másodperce beszélt meg az urával, és neki szegezi a kérdést: bulimiás vagy? Ja, persze, jön a flegma tini válasz, amiből én arra tippelek, hogy nem.

A szülők hálószobájukban beszélik tovább az ügyet, az asszony szerint gyorsan megoldást kell találni a dologra, mielőtt lányuk étkezési zavaros marad. Úgy gondolják, Helen anyja lehet a probléma egyik forrása (talán túl sokat csicsergett az unokája fülébe a gazdagéknál kívánatos megjelenésről). Mindenesetre ha már így szóba került Margaret, lánya morog egy kört rá, mert ma közölte, hogy hétvégén nem lesz ott a gálán, ahol férjét valamiféle írói életműdíjjal tüntetik ki (inkább elmegy egyet wellnessezni a barátnőjével). Mindenesetre Helen szerint nekik muszáj ott lenniük, hogy az öreggel mégiscsak legyen egy családtagja, mikor díjazzák. Ő viszont nem meri itthon hagyni Whitneyt, úgyhogy patthelyzet. Noah elpöttyinti, hogy az asszony kicsit rá van parázva a családi dolgokra, de az élből leüvölti a véleményéért.

Másnap párterápiára mennek, ahol Helen a terapeutának is előadja a tegnap esti dilemmáját: millió dolog miatt aggódik (lánya, boltja, apja), de szétszakadni nem tud, pedig el kellene mennie az apja díjátadójára Montaukba. Ekkor Noah közbeszól, miszerint ő szívesen elmegy apósával az eseményre. Felesége erről hallani sem akar, elvégre ott van Alison és a kísértés.

Cefet szópárbaj kerekedik közöttük bizalomról és bizalmatlanságról, megbízhatóságról és megbocsátásról, végül az agyturkász rávezetése is segít eldönteni a kérdést: Noah eddig jól viselkedett, visszamehet a kísértések földjére, hátha minden rendben lesz. Na kíváncsi vagyok…

A következő snittben már Montaukban vagyunk a gálaeseten, ahol díjazzák Bruce Butlert, és ahol Noah unatkozva feszeng a nézők között, mikoris észreveszi, hogy az egyik felszolgáló pincérnő Alison. Döbbenten merednek egymásra, aztán nagyjából észbe kapnak, váltanak pár udvarias szót, majd a nő balra el.

Közben kicsit távolabbról Bruce átható tekintettel figyel, és pár perc múlva csatlakozik vejéhez. A teraszra invitálja, ahol első kérdésével rögtön a lényegre tér: azzal a nővel beszélgettél az előbb, akit a nyáron dugtál? (Nem, nem Helentől tud a dologról, ő az anyjának tálalt ki, de a pletykalánc végül körbeért, így apósa is megtudta mi a helyzet.) Noah persze nem válaszol a kérdésre, inkább faképnél hagyná az öreget, ám ő felteszi a kövi kérdést: hogy haladsz a könyveddel? Erre is csak kitérő választ kap, de Bruce tudja az igazságot közös ügynöküktől: sehogy. Apósa úgy látja, hogy szeretője lehetett a múzsája, és mióta nincsenek együtt nem tud írni. Talán ihletet meríthetne a csalódásból, még író lenne belőle a végén – jön az ötlet, mire veje bunkónak nevezi. Az öregről lepereg, inkább elmeséli, hogy fiatalon (de már családapaként) megismert egy lányt, aki a szeretője és egyben ihletője lett, a kapcsolatnak ugyan nem volt folytatása, de a könyv, ami a hatása alatt született eljutott a Pulitzer-díj jelölésig. Noah elmereng a sztorin.

Távozóban meglátja, amint Alison elvonulva, rettentő zaklatottan telefonál, ezért hozzá lép. A nő elmondja, hogy nagymamája szívrohamot kapott, és be szeretne menni a kórházba, de nincs autója és taxit sem bír keríteni. A férfi azonnal felajánlja, hogy elviszi, amit ő némi hezitálás után elfogad. A kórháznál megkérdezi, hogy bemegy-e vele, de Noah szerint az nem lenne helyes, ezért elválnak egymástól.

Hazatérve apósát meglehetősen ramaty állapotban találja – egy fotelben ül, amiből rossz térde miatt képtelen kikászálódni. Veje kisegíti, aztán megkérdezi: a lányra, aki valaha a szeretője volt, szokott-e még gondolni? Jah, minden egyes nap. Hősünket ez alaposan elgondolkodtatja, aztán döntésre jut: irány vissza a kórház.

Alisont nagyanyja ágya mellett egy fotelben alva találja meg. Látja, hogy az idős hölgy a halálán van, ezért felkelti a lányt és kéri, hogy ölelje át és beszéljen hozzá, aztán magára hagyja őket. Valamivel később a tengerparti világítótoronyhoz hajt kocsijával, és mikor megáll és átpillant az anyósülésre akkor látjuk, hogy a kimerülten alvó egykori szeretőjét is magával hozta.

Jeffries felügyelő könyvbemutatóra jött (nyilván a jelenben), ahol Noah olvas fel legújabb – és rendkívül sikeres – „Descent” című regényéből. A részlet amit felolvas arról szól, hogy a szereplője gyorsan hajt, és a szeme sarkából megpillant egy, az út mellett álló kékre festett ócska csónakot, amiből fűcsomók nőnek. A nyomozó a telefonján lévő képek között keresgél kicsit, és látja, hogy a „The End” közelében pont egy ilyen csónak hever gazdátlanul. Az ő buksijában nyilván összeáll a kép: Noah állításával ellentétben igenis járt itt, ismeri a helyet. Ajaj…

Part Two: Alison
A Lockhart család anyunál készülődik ebédhez, hogy megünnepeljék Hal felgyógyulását a támadás után. Testvérei közben dobozokban hozzák le a padlásról a cuccokat – nyilván a ház eladására készülnek és előtte szortíroznak. Scotty búbánatos képpel szól Alisonhoz, kezében egy dobozt tartva, mely a festése alapján tutira régi gyerekcuccokat tartalmaz, szerintem elhunyt kisfiáét. Cherry menti a helyzetet, és kéri fiát, hogy a dobozt vigye a hálószobájába, mert meg akarja tartani.

Vacsoránál a tesók gondolatban már el is költik a még meg sem hirdetett ranch árát, Cole hűti le őket, hogy ne siessenek annyira. A beszélgetést az szakítja félbe, hogy a plafonról víz kezd csöpögni, mire Cherry benyögi, hogy elfelejtette elzárni az emeleten a csapot. Hát, ez nem volt jó ötlet, a víz pillanatokon belül sugárban ömlik át a plafonon.

Később otthon Cole azt fejtegeti a feleségének, hogy anyja talán Alzheimeres, mert a nyitva felejtett csap nem az első eset, ami erre utalhat. Alison szerint azonban inkább más lesz emögött, úgy véli Cherry az eladást próbálja ezekkel a húzásokkal lassítani. A házastársak kiadós dugással zárják az estét.

Másnap reggel a nő szomorúan veszi tudomásul, hogy a terhességi tesztje még mindig negatív. Reggelizés közben hívja Athena, az anyja a hírrel, miszerint nagyanyja szívrohammal kórházba került. Azonnal oda indul, méghozzá egyedül, mert a férje jobb, ha otthon várja az értékbecslőt, majd ő megoldja a nagyi ügyét.

A kórházban a beteg ágya mellett ott találja anyját és annak új pasiját, Dennist. Nem igazán óhajt megismerkedni a taggal, kéri, hogy hagyja őket magukra. Mikor kettesben maradnak Athena kéri, hogy írjon alá egy nyilatkozatot, miszerint ha a nagyi állapota rosszabbodik az orvosok nem avatkoznak be (magyarán hagyják meghalni). Hősnőnk kiborul, összevitatkozik az anyjával, esze ágában sincs aláírni ilyen papírt.

Hazaérve azt hallja, hogy férje az értékbecslővel vitatkozik. Miután megbeszélik a beteg állapotát áttérnek a ranch ügyére – kiderül, hogy az értékbecslő nem tudja felbecsülni az ingatlant, mert nincs összehasonlítási alapja. Alison szól, hogy este pincér melója lesz, ura szíveskedjen elvinni a melóba.

Mikor a helyszínre ér, szembesül vele, hogy Bruce Butler díjátadóján kell dolgoznia, ezért rögtön a feletteséhez megy azzal a mellédumával, hogy szarul van, nem tud este dolgozni. Főnöke roppant megértő, kéri, hogy vegyen be egy bogyót és maradjon, mert nincs elég embere. Alison belegyezik. Végül nem felszolgál, hanem a ruhatárba teszik, persze így is elkerülhetetlen, hogy találkozzon Noah-val.

Alison emlékei szerint a férfi itt a ruhatárban lép hozzá, amikor épp olvasással tölti az időt, míg a nép partyzik. Kimennek az épület elé beszélgetni, aholis Noah megjegyzi, hogy milyen jól néz ki. Ő erre elmondja, hogy mostanában jól megvannak a férjével, sőt gyereket akarnak – magyarán udvariasan távolságot tart kettejük között. Hősünk veszi a lapot, és visszaindul az épületbe, mikor megszólal Alison telefonja, a következő jelenetben pedig már a kórház elé érkeznek. Noah felajánlja, hogy megvárja és később hazaviszi, ám ismét elutasítás a válasz.

A betegszobában látja hogy a nagyit immár gépek tartják életben, lánya könnyes szemmel ül az ágya mellett. Kimennek a folyosóra, ahol Athena azonnal nekiesik hősnőnknek, hogy hagyja végre meghalni az öreglányt. Irdatlan veszekedés kezdődik, Alison anyja orra alá nyomja, hogy átadja az öregasszony gyámságát, aztán ítélje halálra ő. Ez persze már nem tetszik Athenának, de a további vitát félbeszakítja Noah érkezése.

Az egykori szeretők bemennek az egyik várószobába beszélgetni – Alison nagyon kétségbe van esve. A férfi rátapint a lényegre: azzal, hogy nagyanyját életben tartja nem hozza vissza saját elhunyt fiát.

Úgy néz ki beletrafált, mert nem sokkal később a lány már az üres kórházi ágy mellett gubbaszt, eszerint hagyta elmenni a haldoklót. Belép az anyja a pasijával, és közli, hogy távozik, meg sem várja a temetést, mert a lelkének meg kell gyógyulnia egy ilyen veszteség után. Berosálok… Alison kiakad, de végül nem kezd vitába, csak kellemes utat kíván. Ezután Noah-val együtt távozik – exe gálánsan hazafuvarozza a Lockhart birtokra. Mielőtt kiszállna a férfi annyit mond „szeretlek”, amire ő is ugyanazt válaszolja, majd bekullog a házba.

Odabent nem csatlakozik vidáman pókerező családjához, hanem felmegy az emeletre anyósa hálószobájába, előveszi elhunyt kisfia dobozát, kipakolgatja belőle a játékokat és könnyek között nosztalgiázik.

A jelenben Jeffries nyomozó egy megemlékezésre sétál be, ami nem más, mint az elhunyt Scotty Lockart búcsúztatója. Itt van Alison is, kétségbeesett arccal, ám meglepetésemre nem az első sorokban ül, hanem majdnem hátul. Vajon miért??

Rendőrünk később a „The End”-be megy ismételten érdeklődni azzal, hogy tudja, Noah Solloway nem szállt meg itt soha, de az alkalmazott legyen szíves megnézni a lemondásokat is. És igen, valóban volt Solloway névre foglalás az inkriminált estére, de 23.22-kor lemondták. Columbonak már csak egyetlen kérdése van: ha tegyük fel karamboloztam, hol tudom megnézetni az autómat? A készséges ügyintéző már ad is egy címet…