Kedves hogyvolt olvasók, hangulattól függően jöhet a pezsgő-konfetti, ha örülünk, vagy épp a búfelejtő csokit vagy egyebeket, ha szomorkodni akarunk, ugyanis itt a vége a Falling Skies/Éghasadás című sci-fi-be oltott családi drámának. A múlt héten ott hagytuk abba, hogy a végső leszámoláshoz készülődik a szupercsapat, ám el sem indulhattak a Washingtonba vezető útra, mert az epizód utolsó másodperceiben DarázsFürgék százai közeledtek a bázis felé. Most egy kedves női hang énekli az America The Beautiful c. dalt és  gyerekrajzokat látunk (a sorozatnyitó, legelső epizóddal van a párhuzam, ott is a gyerkőcök rajzaival kezdtek, az invázió elejét mesélték el, most pedig a megszállás éveiből készültek a rajzok), a narrátor Matty lesz, az espheni elleni utolsó harc volt a legnehezebb…  Ugorjunk a Darazsak érkezéséhez, gyakorlatilag aki csak fegyvert foghat, az mind a dögöket lövi.

A vicc az egészben, hogy a Darazsaknál bombák is vannak, mégpedig emberi tervezésű bombák, amiket a vadászgépeken is találni, azokat is bevetik, hogy a csapat létszámát csökkentsék. Marty az első hősi halott (névtelen, statiszta katonák kivételével persze, nekik is köszönjük az áldozatot), de Weaver hiába siet oda hozzá, már az utolsókat rúgja… De kár érte, egy szimpatikus figura volt. Mialatt Marty haldoklott, a Darazsak visszavonultak, Weaver a szomorkodás után az erősítést hiányolja, hát egy milícia sem jár erre?! Tom mindenkit Washingtonba küldött, oda tarthatnak, így ha dögök visszajönnének, nem lenne támogatás. Weaver elhalasztja az utat, első a biztonság, éjjel belefuthatnak a Darazsakba, ezért másnap reggel indulnak tovább. Este a csapat egy utolsó, közös tábortüzet tart, hát nem a kumbaját éneklik vidáman, Tom inkább a többiek véleményére kíváncsi, hátha van valakinek mondanivalója. A tanórai feleltetés előtti csendre hasonlít a szitu, akkor kezdi Tom. Az utolsó nagy út előtt (5x01) azt kérte a csapattól, hogy mindenki találja meg a saját belső harcosát. Ő megtalálta a sajátját, és úgy hiszi sokan mások is, igaz, ez a keresés nagy áldozatokat követelt. Legyen az gyermeki ártatlanság, személyes konfliktusok, vagy épp bajtársak elvesztése. Viszont megérte harcolni, megérte együtt harcolni és a végén nyerhetünk. Ha más is szeretne pár szót mondani, jöjjön, Weaver csak annyit mond, hogy ez megfelelő volt, mindenki helyett is. Pohárköszöntés, vidám, mosolygós arcok, mert talán holnap már másképp lesz.

Másnap reggel egy kb. tucatnyi főt számláló motorosbanda robog be az udvarra, a csapatot Jeff Fahey, a Lost sorozat Lapidus kapitánya vezeti, a tag ugyanolyan csapzott és koszos, mint akkoriban. Lapidusék a Mason Milícia egyik egysége, csatlakoznának ehhez a vonuló csapathoz. Tom bemutatkozik, Lapidus pedig majd hanyatt esik, azt hitte, ők már Washington felé tartanak. Lapidus itt Enos Ellis néven fut, és a 4. Maine ezredet képviseli, illetve a 7. Connecticut maradékát, egy motoros bandának a vezetőjét és egy magányos Fürge-vadászt hozott. Akkor ez lenne az erősítés, ám mielőtt még elindulnának, egy már Washingtonban lévő milícia még bejelentkezik, még a falakon kívül vannak. Falak, milyen falak? A National Mallt veszi körbe, kb. 6 m, mindenféle limlom, plusz földönkívüli trutymó, amiből fura karfélék állnak ki. Ezek tuti az emberi Fürgék darabkái lesznek.

Ez az infó egy másik haditervet jelent, a metróalagutakon biztos nem mehetnek be a városba, viszont vannak régi szerviz alagutak, amiket a fejesek menkülő útként használhattak. Mázli, hogy Wolf Washington szülötte, már rajzolhatja is ezeket a térképre. Lapidusék infókat várnak, ha már Tom elvárja, hogy segítsenek. Ben vezetésével gyorsan összefoglalják a Királynő sztorit, a Lincoln-emlékmű lett volna célpont, amihez egyszerűen lerohannák a várost a milíciákkal és pusztuljon mindenki, aki csak a közelükbe kerül, viszont a fal megváltoztatta a terveket. Most úgy tűnik, hogy kifejezetten csak a Királynőre tudnak koncentrálni, őt kell elintézni. Bubi támogatja ezt, viszont Lapidusék egyáltalán nincsenek tisztában Bubi szerepével. Ha ez az E.T. még itt van, akkor miért nem bombázzák ők le a Királynő fészkét? Ez nem olyan egyszerű, hangzik az egyszerű kitérő válasz de Anne gyorsan vázolja a dorniya megoldást, a vírust. Ez megöli a Királynőt, ezzel megöli mindegyiket. Lapidus volt már rosszabb háborúban is ennél, ez a terv kismiska ahhoz a mészárláshoz képest, amit ő Saigonban a vietkongok miatt átélt, könnyű lesz. Wolf meghozta az alagutas térképet, Weaver megbízza Anthonyt, hogy maradjon a bázison és védje a helyet egy csapattal. A srác próbálkozik, hadd harcoljon, de azért bízza rá ezt a helyet, mint utolsó védőbástyát, mert bízik benne. Lapidusék feladata lesz a falat támadni és elvonni minden ellenséges erőt a Lincolntól, ezalatt Tomék az alagutakon keresztül a Lincolnhoz mennek, és Tom lesz az, aki a vírust beadja a Királynőnek. Mert ki más lenne erre képes?

Akkor lássuk Washington városát, a Lincoln-emlékmű körül ott a fal, a várost szinte földig rombolták,  CGI tűrhető lett… Miközben a várost mutogatják, halljuk, ahogy a 2. Mass jelenti a helyzetét a milíciáknak, majd jöhet a rádiócsend és a küldetés. A csapat (a teljes 2. Mass, 14. Virginia és az új belépők) megtalálja az alagút lejáratát a villamoserőműnél. Lent elég kellemetlen meglepi éri őket, a Királynő lerakott tojásait találják meg, Bubi szavaival élve, félek, ez nagyon nem jó.  El is magyarázza a derék Volm, hogy miért: a frissen kikelt espheni bébi-Hadurak sokkal veszélyesebbek, mint a felnőtt Hadurak. Bubi néhány társa felzavart egy fészket, a „fiókák” széttépték a volmokat. A csapat kihívása most az, hogy ne tegyenek kárt a tojásokban, ha nem akarnak meghalni. Anne bepánikolt, sírva könyörög Tomnak, hogy menjenek innen. Ezek a tojások, illetve korábban megint látni a halott lányát, sok volt neki, de van más is. Terhes. Jó pillanatot választott, hogy elmondja, mindenesetre Tom megígéri, hogy minden rendben lesz, ámen! Wolf vezetésével keresik a bejáratot (most valami pincében lehetnek, onnan nyílhat az alagút), a katona azért ismeri ilyen jól a járatokat, mert ezt anno kifejezetten a város vezetőinek építtették, hogy kerülőútként használják ezeket, és mivel az anyja befolyásos volt, hát gyerekként a többi befolyásos szülő gyerekeivel ide jártak le szórakozni. Eltöprengenek azon is, hogy Marty halála mit jelent, Wolf, mint igazi katona, a hősi halált emlegeti, de Weaver szerint semmi hősies nincsen abban, ahogy meghalt, ő már a halála előtt is hős volt, nem a halála emeli meg az ő értékét, mert meghalni senki sem akar. Elég is a filozófiai kérdésekből, az alagút bejárata meglett, indulnak lefelé.

Itt lent is vannak tojások és az emberi kíváncsiság bizonyos esetekben bocsánatos bűn, de most nem az. Motorosvezér az elemlámpájával rávilágít az egyik tojásra, mert tudni akarja, hogy néz ki a lény ott belül, ám a tojás elszürkül. A körülötte állók biztos távolságba lépnek hátrébb, nem is csoda, a minihadúr kitépi magát a tojásból és egyenest a Motorosvezér gyomrát tépi fel. A jó ég tudja miért, de a katonák reflexből lőnek, hátha lelövik a szökött minit. Nem lett volna egyszerűbb ezt az egy rohadt tojást szitává lőni?! Hála az égnek Weaver észnél van, jön a tűzet szüntess parancs, és a Mason-mázli az egész csapatra is érvényes, mert senkit, semmit nem zavartak fel, és haladhatnak tovább egészen a következő fészekig. Ott viszont csak az üres tojásokat találják és támadni kész miniket. A lőfegyverekkel a társaság esélytelen, gránát kell, Wolf beáldozza magát, azt hiszem az ő szemében ez hősi halál volt. Kis közjáték: Hal megkéri Maggie kezét egy sötét sarokban. Nohát, a srácot úgy tűnik homlokon csókolta a múzsa és megszülte a döntést, Maggie nyert Isabelle-lel szemben (neki egyébként eddig ebben a részben alig két jelentételen mondat jutott). A robbanás utáni első másodperceket mi úgy halljuk, mint ahogy a hőseink, vagyis sehogy, nekünk is velük együtt cseng a fülünk. A veszteség Wolf, mindenki más megvan, kivéve Tom, aki a robbanás által a törmelékek másik oldalára került, de szerencsére ép bőrrel megúszta, hogy máshogy… Mivel a törmelékektől a többiek sehogy sem tudnak átjutni Tomhoz, Tom pedig nem tud kijutni, ő egyedül megy tovább, a csapat pedig keres egy másik utat.

Tom útját az S-től az XL méretig terjedő tojások világítják be, a háttérből sikolyszerű hangok csendülnek fel. Tom megtalálta az utat az emlékműig, a teraszon állva látja, hogy aki csak megmaradt az espheni haderőből, mind jelen van és a végső csatára készül. Szerencsétlen Lincoln elnök szobrát is darabokban találja meg, ám el kell bújnia, mert a Királynő közeledik. Előkészíti a vírust, járkál körbe-körbe, de egyedül csak a Királynő hangját hallja (akinek van/volt szerencséje eredeti nyelven végignézni az epizódot, az Tricia -Hatos Cylon- Helfer hangját hallhatja). A királynő felsőteste egy dagi Hadúréra hasonlít, a hátsó része meg egy méretes potroh, és jókora szöcske lábai vannak. A másik csapat visszatért az erőmű földszintjére, Anne eléggé liheg, de megy a többiekkel, viszont ahova csak lép, a nyomát kicsi vércseppek jelzik. Vissza Tomhoz, a Királynő köpött rá valamilyen nyálkát, amivel Tomot a falhoz ragasztotta, a dorniya vírus üvege persze kartávolságon kívülre esett, bár ha sikerül egy nagyobbat nyújtóznia... A Királynő mesél egy kicsit a népéről, bolygóról bolygóra vándoroltak, mígnem rátaláltak a Földre, az egyetlen lakható bolygóra a galaxisban, ez bizony főnyereménynek látszott. 1500 éve még primitív népek lakták a bolygót, a Királynő a lányát küldte, hogy vezesse az inváziót, de a primitív emberek legyőzték őket. A Királynő megfogadta, hogy bosszút áll és még erősebben tér vissza. Tom lesz a Királynő vacsorája, úgy ahogy régen a lánya volt az embereknek. A fejét karóra tűzi, az emberi ellenállásnak vége, legalábbis szerinte. Ölje meg őt nyugodtan, ha ettől lenyugszik, de ha az első leckéből sem tanult, akkor most sem fog, az emberek sosem adják fel!

Team Weaver, úgy tűnik máshol lyukadtak ki, mint ahol remélték, Ben és Maggie vállalja, hogy keresnek egy biztonságos utat. Anne viszont már nagyon rosszul van, összeesik, egy repesz találta el még a robbanáskor. Hal hiába hozza az elsősegélydobozt, Weaver hiába tartja benne a lelket és csillapítja a vérzést, és jönnek vissza a többiek is, de semmi eredmény… Ben, mintha csak az életéért futna, rohan el az apját megkeresni Az egész csapat a tanúja annak, ahogy Anne meghal… Ne, őt ne, ő a legjobb fej az egész Mason famíliában, őt ne! Tom, nyújtózkodik, nyújtózkodik, de csak nem sikerül a varázsvírussal megdobni a Királynőt, aki a mellkasából előbújó csápjával szívni kezdi Tom vérét. Hát, mikor, ha most nem, Tom végre eléri az üveget. Előbújnak onnan is a csápocskák, belekapaszkodnak Tom karjába, és a vírus így bejuthat a főhősünk testébe. A Királynőt mit sem érdekli a fura üvegcse, csak a vér számít, viszont amint a mérgezett vér bejut a szervezetébe, látványosan kiszenved és felrobban. Tom kiszabadul, mert a nyálka is elporlad, ordít egy jó nagyot, odasétál a terasz széléhez, gyakorlatilag minden espheni kreálmány felrobban a földön és a levegőben is.  Anne szép csendesen meghal, hát én is csak azt tudom mondani, amit Weaver, hogy csak ő ne menjen el… Viszont Anne legalább láthatja az égi tűzijátékot. A többiekben is most realizálódik, hogy mi is történt, ők is felfigyelnek az eddig Anne miatt háttérbe szoruló robbanások hangjaira. Vessünk egy pillantást a bolygóra, bizony, mindenhol robbannak az espheni kreálmányok. Ben megérkezett Tomhoz, neki is kell pár pillanat mire felfogja, hogy ez volt a Lincoln emlékmű és csak egy romos, gazos hely maradt belőle. Ben is örül a sikernek, de nincs jókedve.

Mire Tomék visszatérnek, már a kora reggeli órákban járhatunk. Tom összeroskad Anne holtteste mellett, de valami beugrik. Még pedig az, ahogy a dorniya őt megmentette (űrhajóból kimentés, Ál-Rebecca, a tenger). Tom felkapja Anne testét, viszi is őt az öbölhöz, belegyalogol a vízbe és Ál-Rebeccát hívja. Ő megtett mindent, amit kért, bosszút állt helyette is, de most azt kéri, hogy mentse meg Anne-t. Kell pár idegtépő másodperc mire a csápok átölelik Anne-t és kiveszik Tom kezéből, majd lehúzzák a víz alá. Kicsivel később Tom a parton ácsorog és várja az eredményt, legyen az bármi. Ám lesz egy rendkívül váratlan (?) látogatója, John Pope bukkan fel mögötte. Ezek szerint szerencsésen túlélte (néhány súlyosnak tűnő sérüléssel gazdagabban) a múltkori robbanást és egy tenessee-i csoporttal eljutott Washington közelébe.  Pope minden második lépés után összeseik, de kitartó embernek ismertük meg, ez őt nem fogja semmiben sem hátráltatni. Van nála egy fegyver is, felhúzza, majd Tomnak nyújtja, ő maga meg lehuppan a földre és tudja, hogy Anne meghalt. Pope azért jött idáig, mert az hitte, hogy valamilyen elégtételfélét fog érezni, ehhez képest semmi. Felajánlja Tomnak az utolsó lövés lehetőségét, hogy ő könnyítse meg Pope távozását. Viszont Tom nem fog lőni, vége a háborúnak, ő nem fog senkit se megölni többé. Tom visszafordul az öböl felé, Pope sebhelyes arcán a csalódottság halvány szikrája felvillan, ugyanúgy utálja Tomot, mint korábban, majd néhány akadozó lélegzet után végleg lehunyja a szemét… Így elcseszni ebben az évadban ezt a karaktert, megérdemelt volna egy boldog véget, de nem…

Akkor vissza narrátor Matty-hez, az éneklő női hang a kis barátnője, Evelyn, ő pedig a könyvet írja a háborúról (cím: Az utolsó világháború). Viszont nagyon kell valahova sietnie, felkapja az öltönyét, felrakja a kis kitűzőjét (ez jelzi az egységes emberiséget vagy valami ilyesmi), majd a szöveg utolsó mondatait Tommal olvassák át. Apu felajánlja neki a külügyminiszteri posztot, de a srác visszautasítja (tippre egy pár év eltelhetett, mire ezek a pillanatok eljöttek, bár 18 éves még most sem lehet a legkisebb Mason), mert inkább randira menne. Viszont Tomnak mindenképp beszédet kell mondania, Matty azon se csodálkozna, ha megint felkérnék elnöknek. Tom megint, ezúttal harmadjára is visszautasítaná, ő jobb szeret tanárkodni az Új Egyesült Nemzetek Egyetemén (New United Nations lett az új világ neve). Ha nem lesz belőle elnök, semmi gáz, a kormány úgyis Tomtól fog segítséget kérni. Matty elindul Evelynhez, majd a kitüntetéssel villogó, ám civil ruhás Dan Weaver is kap egy ölelést a gyerektől. Weavert ezután Anthony és Ding üdvözli, mindketten nagyon csinosak az új katonai egyenruhájukban. Hal és Maggie boldog házasok, Isabelle is megvan, Ben a Volm küldöttség mellett dolgozhat (tüskéivel vajon mi lett?). Lapidus kapitány is túlélte a kalandot és láss csodát, Anne Glass-Mason is boldogan mosolyog a férjére, a pocakjában pedig már ott a következő generáció. Mindeközben Tomot hallhatjuk, a világ és Abraham Lincoln emlékműve is újjáépült, tanultak a korábbiakból és mindezek alapján egy új világ jött létre. Miután Tom az emelvényhez lépett, megmutogatnak mindenkit még egyszer, öröm, boldogság mindenki arcán, Bubi lett az új FőVolm, hurrá, hurrá! Bennél ha jól láttam, akkor megmaradtak a tüskék, bár nem kapott közeli képet, szóval akár a tüskék sebhelye is lehet. Egész szép tömeg összegyűlt a Lincoln emlékműnél, a vége valahol a tér másik oldalán álló, szintén újjáépülőfélben lévő Washington emlékműnél van. A tömeg vidám, tapsol, tényleg vége már minden borzalomnak, és már tudják, hogy nincsenek egyedül ebben a hatalmas világegyetemben.

Nem is tudom, mit mondjak, szép volt ez az utolsó pár perc, olyan Falling Skies-osan pozitív, talán ez a legnagyobb értéke számomra a sorozatnak, ez a hihetetlenül pozitív szemlélet, amiben a jó mindig győzni tud. Az egész évad, hát, sokszor volt olyan érzésem, mintha egy hatodik évadot készítenének elő ezzel az etappal. Lezárják az elvarrandó szálakat, előkészítik a végső csatához a körülményeket és a hatodik évadban pedig úgy seggberúgják E.T. csontos seggét, hogy a galaxis másik végén köt ki. Ehhez képest, mindezeket belezsúfolták egy évadba és talán még a készítők sem tudták, hogy jöjjenek ki ebből az egész kotyvalékból. De valahogy mégis sikerült, ennek láttuk most az eredményét. Nem mondom azt se, hogy fájóan rossz lett ez az évad, mert voltak jobb pillanatok, de azt se, hogy olyan agyeldobósan jó lett volna, mert több idétlen pillanat is volt.  És ez mindenképp igaz az előző évadokra is. Jól indult, de valahogy a közepes környékén kötött ki, legalábbis a jóindulatúbb értékelőknél. Én jó emlékekkel fogok rá visszaemlékezni, aki nosztalgiázna, az a Viasat6 csatornán keresse, jelenleg még az első három évad ismétléseit, és úgy hírlik, már készülőben a negyedik évad szinkronja, szóval csak hamar lesz magyar vetítés is. Köszönöm szépen az öt évadon át tartó olvasást, és sose feledjétek: A Mason család mindent túlél!