Az előző évadban ott hagytuk abba, hogy Ragnarék cselesen leszámoltak az ellenséggel, így igazából az évad happy enddel végződött. Úgyhogy tulajdonképpen nem fel kell venni a fonalat, hanem új fonalnak kell elindulnia. Rajta! 

Intro:

Lagertha az öreg rémfejű jósnál érdeklődik arról, hogy lesz-e még gyermeke, de mivel a jós homályos válaszokat ad kérdéseire, ezért dühbe gurul és megkérdezi, hogy mikor fog meghalni. A jós azt válaszolja, hogy az istenek már eldöntötték, de vele még nem közölték. Hát köszi! Persze a gyakorlott sorozatfüggő tudja, hogy ez valójában azt jelenti, hogy izgulnunk kell, hogy ebben az évadban meghal-e, vagy az istenek még adnak neki pár évadot.

Eközben Hujber, akarom mondani Lothbrok már tavaszi a visszaútját tervezgeti Wessex-be, hogy elkezdhessék művelni a földeket, amiket Ekbert király ígért nekik. Erről fiával beszélget egy sziklán, aki viszont nem annyira földet túrni, mint inkább portyázni akar, mint minden jóravaló fiatal harcos. Aztán elkezdenek a hatalom mibenlétéről beszélgetni, ugyanis Björn hatalomra vágyik. Mire Ragnar elmondja neki, hogy a hatalom önmagában csak megrontja az embert.

Lagertha udvarában vagyunk, egyik bizalmas emberével, Kalffal tárgyal. Felteszi a fickónak a kérdést, hogy az vele jön-e Wessex-be, de az rendkívül elmésen azt válaszolja, hogy inkább nem, mert itthon kell egy megbízható ember, aki vigyáz a földekre meg a vagyonra. Én tökre be is dőltem neki, pedig pedig.

Aztán Lagertha nekiszögezi a kérdést, hogy tulajdonképpen miért nem házasodnak ők össze, ha már ilyen jól együtt vannak? De a csávó nem mer házassági ajánlatot tenni a csajnak, mert nincs túl nagy vagyona, és fél hogy az emberek azt hiszik, hogy csak érdekből, a vagyon miatt megy Lagerthához.

Abban viszont megegyeznek, hogy Einarra figyelni kell, mert zendülést tervezhet...

Kattegat

Az egész epizódon végighúzódó motívum, hogy Björn a csajával vitatkozik arról, hogy a lány jön-e velük portyázni Wessex-be, meg harcol-e. Björn marhára nem rajong az ötletért, a csajszi viszont mindenáron harcolni akar, úgyhogy egyelőre ennyiben maradnak. Azaz mivel vikingekről van szó, természetes, hogy jön a csaj harcolni.

Aztán van itt nekünk néhány családi szál, de mivel ezeknek egyhamar nem lesz folytatásuk, ezért csak felsorolásszerűen: Ragnar neje amiatt aggodalmaskodik, hogy a király sem őt, sem beteg gyermeküket nem szereti igazán. Floki azon tipródik, hogy túlságosan boldog a családi élete, mert túl jó hozzá a csaja. Igen, neki ilyen problémákat osztottak az istenek. Rollóék meg tök szegények, úgyhogy egyik nap egy kis darab hal a vacsorájuk, aztán szevasz.

Hedeby

Lagertha elindul a wessex-i portyára. Ahogy kiteszi a lábát, Einar rögtön el akar kezdeni ármánykodni, de pár fegyveres körbeveszi, és elfogják. Persze jól átverik a nézőket, mert valójában pár jelenettel később Kalf szövetkezik Einarral azért, hogy Lagerthát elűzzék a trónról. Mi mozgatja Kalfot ebben? Az, hogy híres akar lenni, mármint akkori értelemben. Annyira talán nem is a hatalom izgatja, egyszerűen nagyra szeretne törni.

És végre megkezdődik a várva várt kihajózás, amelynek az előző jelenetek csak bevezetői voltak. A férfiak örülnek, hogy otthagyhatják a családi életet, meg az asszonyokat, meg a problémákat, és jöhetnek a harcok és kalandok.

Hipp-hopp Wessex-ben vagyunk, ahol Ekbert király várja őket. Egyelőre semmi csapda, semmi ravaszkodás, tényleg betartja a szavát. Viszont az előző évadból maradt nekünk egy befejezetlen ügyünk. A merciai királyi család belviszálya. Az Ekbert király udvarában tartózkodó Kwenthrith hercegnő azt állítja, hogy a testvérei elűzték a trónról, ami őt illette volna. Most a vikingek segítségét kérik, hogy harcoljanak Merciáért. Csakhogy ők eredetileg a földek miatt jöttek, nem harcolni, de ha már így alakult, a zsákmány reményében úgy döntenek, mégis harcba szállnak, mert az jó buli. Lagertha és Athelstan viszont maradnak, hogy műveljék a földet, és nyitva tartsák a szemüket.

Így hát újra pakolászás, búcsúzkodás. Mind a telepesek és mind a harcosok is indulnak. Felbukkan Gilsa hercegkisasszony, aki mindenáron meg akarja csókolni Athelstan stigmáit, ezzel rögtön kivívva a férje féltékenységét.

A nagy pakolászás közepette viszont a király váratlanul Lagertháékkal tart, mint kiderül, azér, hogy nemi érintkezésbe lépjen Lagerthával. Amiben amúgy semmi kivetnivaló nincs, hiszen a jarlnő amúgy is férjtelen, itt meg végképp távol van mindenféle kielégülési lehetőségtől.

A vikingek és az őket kísérő angolok hajóval indulnak neki az útnak, felfelé egy folyón. Nemsokára letáboroznak, nőkről beszélgetnek, az egyik angol nemes meg közben folyamatosan fanyalog, hogy ez milyen barbár népség. De aztán szerencsére nem tart ez sokáig, mert hírnök érkezik azzal, hogy az ellenséges sereg a túlparton felfejlődött, és várják a vikingeket. Úgyhogy a csapat továbbindul a folyón, amikor kisebb nyílzápor éri őket. Ekkor veszik észre, hogy nem egy, hanem két elég nagy sereg várja őket a folyó mindkét partján.

Közben a király megmutatja a telepeseknek új földjeiket, már Lagertha sem a szokásos harcos viking amazon öltözékét viseli, hanem szőttes „földműves” ruhát.

Ragnar úgy dönt, hogy a kisebb sereget veszi célba, hiszen a másik sereg úgyse tud neki erősítést küldeni, bármennyire is szeretne. A merciai sereg a parton próbálja megállítani a vikingeket, de ez marhára nem sikerül. Úgyhogy a vikingek lenyomják a király seregét, és maga Floki végzi ki a királyt, amitől Kwenthrith hercegnő meg majd’ elélvez. Úgy látszik, abban a családban senki sem normális. Mindezt a király testvére a túlsó partról tehetetlenül nézi végig.