Hát ez is eljött. Végre itt van a legsikeresebb zombis tévés adaptáció szerelemgyereke, a The Walking Dead előzménysorozata, ami szereplők szintjén sem kapcsolódik a már említett eredetihez, csak annyi az átfedés, hogy ugyanabban a zombis filmektől és irodalomtól mentes világban játszódik mind a kettő. Ezt a Fear Fórumból tudom, mert a Talking Dead mintájára már ilyen is van, sőt, Sixx volt az első sztárvendég. A felszopóból ennyi elég is, jöjjön a lényeg, szabaduljon el a zombiapokalipszis a napsütötte Los Angelesben végre!

Nick egy iszonyat lepukkant drogtanyán vakarja ki a csipát a szeméből és keresi Gloriát. - Muffled De sehol se talállak, Téged, életem playing in the distance. - Nick összevakarja magát, feltápászkodik, kicsit darabos, robotzsarus mozgással leszambázik a barokk stílusú templomból neoromán putri, kábszis kommunává lett hely lépcsőjén, mire megtalálja az első vérnyomokat, aztán meg egy szobába bevágott kiharapott nyakú halott faszit. Nick ráparázik a halura, Gloriát akarja még nagyon megtalálni, de már egy piszka vassal felfegyverkezve araszol előre a nyammogás irányába. Lüktető zene, Gloria él, de az a tag már kevésbé, akinek az arcából reggelizik éppen. Nick összefossa magát, mert a csaj oldalából még egy kisebb dárda is kiáll, de még így is ott áll és néz rá az opálos tekintetével és hörög. Nick kiszalad a világból, majd megáll az út közepén, ahol elmaszálja egy autó. 

Travis és Madison otthon készülnek a reggeli melóba. Minden normális, a fószer nem hívja a ki a szerelőt, hogy megnézze a csapot, inkább megbütyköli maga és már veri is a nyálát, hogy spórolt 300 dollárt. Superman elmehet a francba! Hát hol van akkora hero, mint Travis? A reggeli idillt egy telefon húgyozza ketté, a gyerekük korházban van. Berongyolnak, elküldik a tajparaszt rendőröket melegebb éghajlatra, kiderül, hogy Travis csak egy pótfater. HOGY MI? Ja ez nem egy brazil szappanopera, így ezen nem is rugózunk annál tovább, minthogy a kamasz, már-már felnőtt mostohagyerekek nem annyira komázzák Travis búráját, mintha vérszerinti faterjuk lenne. De Travis rendes kölke se csípi a búráját, ahogy a volt feleség sem. De ebből egy telefonhívásnyi kis közjáték bőven elég volt. - Gondolom majd akkor lesz egy hatalmas fejes ugrás dupla leszúrt rittberger, csukahara mozdulattal a drámázás háborgó tengerébe érkezve, amikor elszabadul a pokol és Travis menni akar megmenteni őket…

Mindenki megy a melózni a suliba, Madison elkapja a fémdetektoros kapunál beriasztó Tobiást, aki egy bicskával akart beülni matekra, mert azt olvasta, hogy már öt államban terjed ez a szar, hogy az emberek ölik egymást. Nos Tobias, akkor talán ne netezz annyit, dugd struccba a fejed, mondja Madison, mint egy rendes tanár. Eközben a lányukról is kapunk egy halovány képet, hogy a suli egyik fekete művész figurájával jár, aki a sportpálya oldalának falára graffitizik közösségileg, hogy a húgy sárga színű semmilyen fal valami kis színt kapjon. Addig Travis pesztrálja Nicket a kórházi ágya mellett ülve. Kiderül, hogy miért akart úgy világgá menni. Mit menni? Rohanni. Travisnek több sem kell, megbizonyosodik nevelt gyereke történetéről, elmegy a templomba, ahol a véren és beleken kívül, csak egy rémült junkiet talál, de az is eliszkol, mert fél, hogy megölik. Ezt meg már hiába mondja másnap az iskolába a nőjének, Madisonnak, a beszűkült tudatáig csak annyi jut el, hogy a drogtanyákon bizony durva dolgok történnek. Ez van.

Időközben a Nick mellett lélegeztető gépen haldokló öreg bácsi ritmikus hörgése egyszer elhal, minden gép sípolni kezd, dokik jönnek, leviszik a műtőbe, őt meg magára hagyják, így minden gond nélkül meg tud szökni a kórházból. Eközben egyre kevesebben járnak már iskolába, ami nem nagyon hatja meg az igazgatót, az órák meg lesznek tartva. Travis Jack Londonról oktat, amelyből kiderül, hogy mindannyiunk legalapvetőbb ösztöne az életbenmaradás. Minden tettünk innen ered. Ennyike. Madison és Travis hírt kapnak Nick eltűnéséről, elmennek egy barátjához, aki persze nem tud semmit, de megejt pár telefont néhány regulár drogos arcnak, hátha ők látták. Este Madison is megnézi a templomot, majd elborzad,  de ha tudná, hogy a hazafelé vezető úton miért állították meg a forgalmat és miért kezdtek el lövöldözni, akkor attól még jobban beparázna. 

Másnap ezen pörög a fél iskola, beleértve lányukat, Aliciát is, aki a halott faszi feltámadásának, szitává lövésének videója mellett még barátja halálba nyomasztásával van elfoglalva, mert az hiába ígérte, hogy ott lesz este a Venice Beachen, juszt sem ért oda sose. Alicia meg ott állt és várt, hogy együtt nézzék a giccsbe hajló hollywoodi naplementét.

Nick egy tipikus amcsi kamionos kifőzdében találkozik országos haverjával, azzal a taggal, akihez Travis és Madison is beköszöntek egy bekezdéssel korábban. Kiderül, hogy a dílere is egyben. Nick csak azt akarja megtudni, hogy a cucc fel lett-e ütve PCP-vel? Fontos, mert nem mindegy, hogy begolyózott-e vagy csak a drog okozta a halucinációt, hogy a tokkal, vonóval együtt 40 kg-os csaja opálos tekintettel rabolt rá egy másik tag beleire, mint a füves hülyegyerek a zacskós chipsre. A díler nem mond semmit, inkább elviszi kocsikázni, majd megállnak egy száraz csatornamedernél. A haverkodásnak itt vége, elkezdődik a cicaharc, mire Nick véletlenül hasba lövi  az ő kis személyes drogpápáját.

Pánik, telefon mutternak, gáz van, gyertek. Travis és Madison megérkezik a helyszínre, de hiába mondja Nick, hogy ott a hulla, ha egyszer nincs ott. Sebaj, akkor húzás innen a vérbe. Travis már tolat is vissza az alagútban, mire látják, hogy a gyomron lőtt csávó feléjük csoszog. Anya, apa kiszáll, mire a srác már tépné is szét őket szájjal. Nick izomból elmaszálja és áthajt rajta, de a zombi díler újra feláll. Most frontálisan hajt neki, majd a fékbe taposva cirka 10 métert repül előre az élettelen tetem. Vagy tíz helyen szenvedett nyílt törést az instant halállt nem számítva, de még így is Nick, Travis és Madison felé fordítja a fejét és hörög tovább…

Fear The Walking Dead minden hétfőn hajnali 3:00-kor és este 22:00-kor az AMC műsorán.