Készülődik a hétvégi nagy parti Crawleyéknál, gördülnek be sorra a Bentleyk a murvával felszórt bejárathoz. Bent megkezdődik a terefere magas szinten, Lady Cora kiszúrja a társaságban régi ismerősüket, a Gillingham vagyon és címer újdonsült örökösét, Lord Tony Gillinghamet. Gregson izgul hogyan fog majd a Lorddal kedélyesen szót váltani, de nem csak ő hendikeppes smúzolásból, jegyzi meg Violet nagyi fiának Bransonra is utalva. Carson papa aggódik a plusz tíz cseléd kvártélyozása miatt, de még így is keveselli munkaelosztás szempontjából. Braithwaite-et megkérik, segítsen az egyik úrhölgynek öltözködni, de pökhendien azt mondja nem lesz neki erre ideje, mire Mrs. Hughes szúrós vasvilla tekintettel ösztönzi arra, hogy de legyen.
Mary és Tony Gillingham felidézik gyerekkori emlékeiket, fagyizás, meg tea a nagyinál, ó mennyit duhajkodtunk ugye! Pattmore közben a konyhában jó szokása szerint egzecíroztatja Daisyt: kész-e a gomba, a narancshéj meg a galambfióka? Daisy keni-vágja, már mindent elrendezett, de Pattmore láthatólag teljes idegben van a sok úri vendég miatt. Braithwaite is bepróbálkozik Bransonnál felemlegetve azokat az egy évvel ezelőtti, kellemes kocsmázással eltöltött délutánokat, de Branson pingvin jelmezében feszengve próbálja hárítani a sűrű szempilla rebegtetést. Dr. Clarkson vizitel Isobelnél, és a kastélybeli buliról érdeklődik. Isobel közli, hogy csak az utolsó esti műsorra megy el, jól elvan ő, meg egyébként is még nem telt le annyira a gyász, hogy az élet tényleg menjen tovább. Branson igen el van veszve a megszólításokban, így kap egy kis felvilágosítást Violet nagyitól, kit hogy kell megcímezni, mert a hercegné és a fenség között orbitális különbség van. Violet rögtön meg is nyugtatja, hogy ebben ne keressen logikát, se az angol nemességben úgy általában, mert ő se talált soha.
Tony megpendíti, hogy mennyire üdítő lenne lovagolni egyet, Marynek is éppen kedve szottyan hozzá, de a társaságból senki másnak, így Tony hamiskásan bazsalyog egyet, hogy újfent kettecskén lehet Maryvel. Carson a műsort szolgáltató siserehad miatt aggódik, ugyanis fellép majd egy ausztrál énekesnő is. A kérdés, hogy a művésznő a Lordékkal étkezzen vagy a szobájában? Mrs. Hughes szerint a Lordékkal, mire Carson elkezd feszengeni a zakójában hagyott vállfától, és megbotránkozik az ötleten. Egy csepűrágó operaénekesnő, Nellie Melba (aki a 20-as években Netrebko meg Callas féle népszerűség volt, és több búcsúkoncertet adott, mint Illésék meg az Omega cuzammen) a Lordék asztalánál étkezzen? Ugyan dehogy! Másnap reggelinél Lady Rose is bájolog egy kicsit Sir Johnnal, aki Tonyval egyetemben jól kikapott kártyában Sir Sampsontól előző este. Branson úgy dönt elmegy megnézni az ültetvényt, így sikerül megúsznia két órát az uraságok szórakoztatásából.
Edith sétát tervez Gregsonnal, és szeretné a papáját is hívni, de az gyengusz indokokkal elutasítja, és egy kis kávét kínál inkább. A cselédek szintjére is begyűrűzik a tegnap esti kártyapartin elszenvedett súlyos vereség híre, ilyen ez a póker, mondaná Korda Gyuri bácsi is, ha ott lenne. Tonyék a megbeszéltek szerint lovagolnak, és kiderül, hogy előkészületben van az eljegyzése Lady Mabel Foxszal, aki örökölt sok mindent, és Mary szerint igen jó partinak tűnik. Tony kicsit túl megrendezettnek tartja a dolgot, de Mary megnyugtatja, hogy ez jól is elsülhet, mint nála meg Matthew-nál. Rámutat a szerelem szép oldalára, bár őt úgy megváltoztatta, hogy már nem az a kemény picsa mint előtte volt, és ez nem teszi túl boldoggá perpillanat. Gillingham lakája, Mr. Green sündörög Anna körül, burkolt finom kis bókokkal, amire Bates igen féltékeny lesz. Nincs jobb dolgod te pernahajder, gondolja, és mondja is nyájasan Greennek, hogy ne mórikálja magát. De ez nem csak féltékenység, valami bűzlik Batesnek Green körül.
A Lord megjegyzi feleségének, hogy kissé költséges ez az ausztrál énekesnő, de Cora szerint mit ér a vendégség műsor nélkül? Férje szerint viszont a tónál lenyugvó nap csodája is különleges élmény lenne meg költségkímélő is. Nocsak, előjött a skót vér! Daisy bénázik egy üveg lekvár tetejével, miután Ivy és Alfred is kudarcot vall, belibben Frankie a Krumplirózsából, vagyis Jimmynek sikerül kinyitnia, de addig mórikálja magát míg hanyatt nem vágódik, és oda lekvár, oda az önbecsület is. Pattmore meg azt mondja, hogy ne picsogjon, a lekvár tört össze, nem ő. Gregson közli szerelmetes Edith-tel, hogy már nagyon jól megy a hochdeutsch, és a hölgyemény még mindig alig hiszi el, hogy mindez miatta történik. Megint próbálkoznak csevegni a Lorddal, Gregson dicséri a könyvtárt, meg a fellelhető Gutenberg Bibliát, de Lord Grantham nem tudja neki megmutatni, mert lila gőze sincs merre található, és kimenti magát a vacsora előtti kötelező borkóstolóval. Carson prezentálja a ház borait gazdájának, majd nyallerkodik kicsit, hogy mennyire nagylelkű dolog a személyzetnek is engedélyezni a vasárnap esti műsor megtekintését. A Lord önelégülten mondja, hogy ez már ilyen modern dolog, haladjunk a korral!
Visszakapcsolunk Maryékhez. Tony megjegyzi milyen optikális gyönyör egyben látni ekkora birtokot, de Mary hamar lelohasztja, hogy a papája bizony a feldarabolásból akarja fizetni az adót. Szerencsére Tonynak van egy két jó ötlete, például Mary kössön alkut az adóhivatallal (mondjuk kenőpénz és jó szivar), mert ő is ugyanezt tette, amikor az apja meghalt. Készülődik közben a vacsora, hogy eltelt ez a nap is! Jimmyn jól kifogott a lekvár, és sérült keze okán nem tudja felemelni a tálcát, így Carson Barrow-t kéri meg, hogy szolgálja fel az ételt. Barrow meg szájal, hogy ő a komornyik helyettes, rangon aluli az ilyesmi neki, de Carson megnyugtatja, hogy nincs apelláta, se étel lift, úgyhogy mozgás! Sir Sampson pókerezni invitálja az urakat, de csak a Lord és Gregson egyezik bele. Gillingham óvatosan figyelmezteti őket, hogy itt valami nem stimmel, legyenek óvatosak! Lady Rose bekapcsolja a gramofont, mert megint szteppelhetnékje van, és Sir John már toppan is, hogy megtáncoltassa. A hercegné közli ő is szívesen ropna egyet, majd illedelmesen körbe néz, de csak Violet nagyi, Cora valamint Branson van a közelben, aki kénytelen eleget tenni a kínosan ösztönző női tekinteteknek, és felkérni a hercegnét. Gregson fájlalja, hogy nem szteppelhet egyet Edith-tel, de várja a kártyaparti.
Tony Maryt kéri fel egy táncra, de az a nagyikájára hivatkozva elutasítja, Violet nagyi viszont nem akar kifogás lenni. Mary végül elfogadja Tony felkérését, már éppen kezdené jól érezni magát, csacsog, mosolyog, de meglátja a gramofont, és nyilvánvalóan Matthew jut az eszébe, mert már nem igazán akar táncolni. Nem tudom, de eddig mire gondolt, honnan jön a zene? Illetve, amikor beléptek nem látta, hogy az a Matthew gramofonja? Vagy csak lassan esett le? Mindegy is, Rose kicsit szégyelli magát, mert ő se használta a szürke agysejtjeit, kap is leszúrást, amiért nem kérdezte meg unokatesóját a gramofonról. Megy a kártyaparti eközben, Sampson igazi zsugabubusnak tűnik, és szemérmetlenül elnyeri a Lord ingét, gatyáját, valamint az ausztrál énekesnő gázsiját. Mary eközben Annának lamentál arról, hogy hiányzik neki Matthew, meg az az énje, mikor még élt Matthew, aztán aggódik egy kicsit, hogy csak úgy otthagyta Tonyt a táncparketten.
Másnap Violet nagyi autókázás közben meglátja Isobelt, és mentem kipattan a kocsiból, hogy meghívja újfent az esti koncertre. Isobel a sok dolgára hivatkozik, mint fedett pályás távolba nézés, meg díszpárna hímezés, de Violet nagyi ugrasztja a nyulat, és nem hiszi, hogy az esténkénti fejből kibámulás visszahozza Matthew-t. Isobel egyet is ért, de ha valami másra figyel, akkor lelkifurdalása lesz. Violet viszont meggyőzi, hogy jobb mosolyogva felejteni, mint sírva emlékezni. Carson Molesley-t teszi meg ideiglenes inasnak, bár tisztában van vele ez mily alantas az ő kvalitásához, pláne most, hogy aszfaltbetyárkodik, de nem-e hátha felszolgálna az este? Molesley gondol egyet-kettőt és elfogadja az ajánlatot. Cora és férje csevegnek kedélyesen a nagy ünnepelés előtt, és megjegyzik mily fenséges újra a régi pompában látni a házat. Lordunk helyesel, de kicsit aggasztja Sampson ügyes keze a pókerben, és inkább őt nem hívná meg legközelebb. Molesley habár nagyon örül a megbízatásnak, azért mégiscsak derogál neki kesztyűt felvenni, de Carson helyreigazítja, hogy hát ez van, inas vagy ma este, itt a kesztyű, vedd fel, de serényen!
A cselédek francia kártyával kopkáznak, amit Green mutatott meg nekik, de Bates csak morogva nézi, majd elvonul. A szalonban mindenki kitörő örömmel várja már az énekesnőt, aki még a szobájában tollászkodik. Violet nagyi megjegyzi, hogy úgyis vacsora után fog énekelni, akkor mi ez a hajcihő, miért kéne itt lennie már vacsora előtt? Cora meg csak forgatja a szemét anyósa csőlátásán. Eközben Sampson újabb kártyapartit beszél meg Gregsonnal, aki úgy látszik tervel valamit. Kiderül a turpisság, hogy Carson és a Lord miatt nem jelent meg a híresség a szalonban. Cora eléggé kiakad, és nehezményezi, hogy Melbát méltóságon alulinak tartja kedves férje a közös étkezéshez. Büntiből a Lord mellé ülteti az operaénekesnőt a vacsoránál, és mindehhez jó arcot kell majd vágnia a kedves férjének. Lord Grantham sopánkodik, hogy miről lehet beszélgetni egy énekesnővel, aztán a mellette álló Carsont hibáztatja. Úgy látszik megint kijárna egy fenekelés.
Pattmore annyira túlizgulta a dolgokat, hogy begörcsölt az epéje, ajjaj mi lesz így besamellel meg a kaporszósszal és a lazacfelfújttal? Tiszta bolondokháza, sipítozás, Alfred készíti a szószt, Carson meg jajveszékel. A fentieknél viszont rendben folyik a vacsora. A Lord kap egy figyelmeztető tekintetet nejétől, majd bele is kezd a csevegésbe. Hamar kiderül, hogy Melba nagy szakértője a boroknak, a kancsóból kiöntve is felismeri a Haut-Briont, ami Lordunknak láthatóan igen nagy megkönnyebbülés. Tony kedveskedik Marynek egy vacsorameghívással, aki szemérmesen elmosolyodik a gondolaton. Isobel is fül és szemtanúja lesz a kokettálásnak, és igen morcos arcot vág. Isobel elmondja Bransonnak, hogy jó ez így, csak neki még nehezére esik derűsnek lenni. No, a szobalányok és inasok viszont kifejezetten jól érzik magukat a kártyacsata közben, Anna különösen! Bates-nek viszont már kezd kicsit ebből elege lenni, és elég morcin Pattmore rosszullétére hívja fel Anna figyelmét, aki nem érti miért kell ilyen hangnemet használni.
Dr. Clarkson egyből ott terem Pattmore-nál, hogy megvizsgálja, de kiderül csak a vacsora miatti pánik miatt lett rosszul. Marasztalják a doktort a koncertre, Carson pedig sopánkodik egyet újfent a modern világon, melyben énekesnők fecsegnek lordokkal, az inas főz, a falu orvosa együtt szórakozik a nemességgel és személyzetével. Skandalum! Lord Grantham a könyvtárszobában sutyiban kortyol egy kis brandyt a nagy eseményekre, és meglátja Bransont a sarokban álldogálva, aki szintén nincs túl jó bőrben. Branson úgy véli nem tud eléggé uraságosan viselkedni, se úriasan bájcsevegni, szégyenbe hozza apósát, és úgy en bloc nem illik a kompániába. A Lord viszont a brandy erejével megpróbálja rávenni vejét, hogy hányjon fittyet az egészre, és igyon, mert az legalább meglátszik rajta, meg már kezdődik az előadás is. Szépen énekel Melba, mindenki áhítattal és leeső állal élvezi az áriát, közben Gregsonék lelépnek Sampsonnal kártyázni, Alfred pedig ráeszmél, hogy szakács szeretne lenni, mert olyan jól kikeverte a besamelt, mint Pattmore. Nyugtával a holtig tanuló papot, mondja Pattmore.
Jön Puccinitől az O mio babbino caro, a sláger lista 2. helyéről, amit a szerelmeseknek ajánl Melba. Violet nagyi roppant mód örül, hogy nem német romantikus dalt énekelnek, hanem olaszt, mert az öreg Puccinire mindig lehet számítani. Isobel megjegyzi, hogy ő inkább Bartókot szereti. Minden bizonnyal az Improvizációk magyar parasztdalokra gondolt. Közben folyik a kártyaparti, Sampsonnak sor 6-os van, Gregsonnak flush, amitől Sampson eléggé elkámpicsorodik. Itt valami nem oké láthatólag, Zsugabubus Gregson meg csak hamiskásan mosolyog. Annának megfájdult a feje az operától, úgyhogy lemegy kikeverni az aszpirint, amikor Green toppan be a teljesen üres személyzeti részre. Frissítővel kínálja a butykosából, de Anna már inkább menne vissza hallgatni a szép zenét. Green azonban átvált az eddigi mókáskodó, kedves tónusból elég fenyegető módba, és megkérdőjelezi, hogy Bates boldoggá teszi Annát, aki viszont határozottan elhúzná már a csíkot Green közeléből.
A fickó neve egy színt jelent, mint a Kutyaszorítóban főszereplőinél, talán ezért is ugrik be Tarantino, mert a "jó zenére erőszakot követnek el" c. jelenet következik. Green egyik pillanatról a másikra agresszívan megcsókolja, majd iszonyatosan durván orrba vágja Annát, aki már tudja, hogy nincs menekvés, hiába próbál ellenkezni. Amíg az aljadék Green leteperi Annát, továbbra is teli tüdőből szól Puccini, senki nem hallja a kiabálást és a dulakodást lentről. Green hamarosan visszatér a dal végi műértő tapsikolásra, gallérját igazgatva. Itt meg kell állni egy pillanatra. A sorozat ártatlansága kapott itt egy jó izmos gellert, mert senkit nem intézett oda a forgatókönyvíró megakadályozni Anna megerőszakolását. Eddig, ha meg is halt egy-két szeretett ember, vagy rettenet kevesen múlott, hogy örökre béna maradjon, esetleg közel volt ahhoz, hogy iszonyatosan nagy szarba keveredjen, ezzel az eseménnyel átléptek egy határt, ami valahogy nem kompatibilis az eddigi dramaturgiával. Olyan, mintha Hófehérkét orrba vágná sorba mind a hét törpe, aztán elindulnának lelőni Bambi anyját a vacsorához.
A kártyaparti is befejeződik, és Gregson bekéri az összes hétvégi nyereményt Sampsontól, mert rájött a hamiskártyás trükkjére. Megfenyegeti, hogy szétcsicsergi a dolgot, ha nem adja vissza a váltókat, és egy klub se fogadja többet köreibe. Sampson fejet hajt, és Gregsonnak van mit lobogtatni leendő apósának, így végre sikerül bevágódnia. Branson magányosan mereng az egyik sarokülőn, amikor is Braithwaite oson oda hozzá egy pohárka whiskeyvel, mondván a Tullamore Dew mindenre megoldás. Branson már elég csicsókás, és úgy érzi a csábosan vigyorgó Braithwaite megérti őt. A cselédség lassan a helyére tér, Mrs. Hughes is a szobájába lép, ahol felfedezi a sarokban a vérző arcú, kócos, hisztérikusan reszkető Annát. Hughes rohanna segítségért, meg hogy el kell mondani, de Anna tiltakozik, hogy bárki megtudja, mert főleg ha Bates megtudja, tuti megöli a fickót, és akkor felakasztják. Még jó, hogy váltunk Lordék kedélyes hálószobájába, ahol minden kellemes és negédes. Lordunk bevallja nejének, hogy élvezte az estét, mindenféle szempontból, sőt Gregsonról is pozitívan nyilatkozik végre; kiderült, hogy igazi úriember. Nyilván az, ha Sir Sampsonhoz hasonlóan tud csalni a kártyán, persze Gregson csak jó ügy érdekében használja ezt a szupererőt. Braithwaite settenkedik a folyosón és besurran egy szobába, na vajon kiébe? Bates végre megtalálja Annát, aki jön az ilyenkor szokásos elestem a lépcsőn dumával. Green még pofátlanul odaköszön, mintha minden rendben lenne.
Facebook kommentek